Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-09 / 49. szám
2 BÉKÉS 1906. deczember 8. életfelfogásra csak lassankint vezethető a nép, türelemmel, kitartással. Foglalkozni kell vele. Nőegyleteink bővítsék ki munkakörüket. Vegyék be programmjukba a szocziális munkát. A példát megtalálják a Bodrogközi Nöegyletben, mely a szocziális munkát igen szépen egyesíti a jótékonysággal. Vagy itt van Budapesten a Lorántffy Zsu- zsánna-Egylet s a Katb. Nővédő-Egylet, mindkettő gyönyörű munkát végez szocziális téren is. A Tuiipánkert még szabadabban mozoghat, mert nincs felekezethez kötve ; egyesíthet mindenkit, a kiben a jóakarat megvan és behatolhat mindenüvé, oly intézményekbe is, a melyek felekezeti jellegű szocziális akczió elől elzárkóznának. Nagyvárosainkban szervezheti a melegedő szobát, népkonyhát és ingyentejet, valamint a napközti otthonokat és téli foglalkoztatót munkanélküliek részére; de mind e helyekre beviheti az erkölcsös és hazafias szellemben való oktatást is ; a gyermekek számára gyűjthet játékot s nekik a napközti otthonban ezáltal egy-egy kis örömet szerez, fiatal leánytagjai e munkára bizonyára szívesen vállalkoznak. A népkonyhában s foglalkoztatóban meg a felnőtteknek tarthatnak a tagok felolvasást, egy-egy kis zenei előadást, vagy oktatják az asszonyokat a kézimunkában. Máshol, a hol a gyár sok, a gyári munkásnőket gyüjtheti egybe s berendezhet ré-' szűkre a gyárak közelében pihenő szobát és étkező helyiséget, esetleg főző- vagy mosóiskolával és otthonnal kapcsolatban, a hol a szüleik oltalmát nélkülöző leányok lakhatnak s a ki akar, főzni is megtanulhat és megtanulhatja jövedelmének okos felhasználását; hiszen, sajnos, a gyári munka a nőt a házi munkától elvonja s ha férjhez megy, családjának főzni, mosni se tud s akármennyi a kereset, a család jobblétre nem tesz szert, mert á nagyobb keresetet czifraságokra költi. Vagy szervezheti a daloskört, olvasókört, népkönyvtárt, Uránia és szabad lyceumi előadásokat és rendezhetnek népies előadásokat, mint a hogy Budapesten a Vizcsöpptársaság már több Ízben rendezett a Magyar Kereszszépen, fehér abrosszal van leteritve, akkor is az ő édesapjára tekint. Oh, be sokat is beszél ez az édes, átható tekintet! — Ha szavakba foglalhatná az a falusi leányka, egy napig se tudná elmondani. Az öregek leültek. A gazda veszi föl a szót. — Áthivattalak, Márton, hogy velünk örvendezz. Márton, a szomszéd, hálásan és tisztelet- teljesen tekint a házigazdár ni — Köszönöm kendnek, bátya, — felelt illedelmesen ; mert tudni kell, hogy Márton öthat évvel fiatalabb Pálnál. Aztán tölt a házigazda s elkezdnek iszogatni. S mint ürülnek a poharak, lassankint nyelvük is megoldódik. És kezdik ott a beszédet, ahol minden öreg ember legszívesebben elidőz, a régi szép világnál. Amikor harmincz évvel ennekelőtte szent házasságra lépett Pál gazda s elvette ennek a hamis kis bogárnak, már mint az ő csöpp madarának az édes anyját. Hej, nem volt nekik kézfogójuk ... .— Szegényen kezdtük, Márton, koldusok voltunk, én is, Anna is. Egy darabka földünk ha volt a felső cserén. — Biz úgy vala. Hiszen tudom én. De megsegítette az Isten . . . Dolgoztak is érte áldott asszonynénémmel, az Isten nyugosztalja . . . Szomorú fordulat. Mint amikor az éjszakai utazó sötét erdőségbe jutt. Eelkük belemerül az emlékezés tengerébe, amely nagy, átláthatatlan, megfoghatatlan, ködös. Minél messzibbre szállnak, annál titkosabb, fürkészhetetlenebb. Bukdácsolnak csak benne, mint a sirály a zajló tény Munkásnőknek s az Erzsébet-nóp- akadémián. Szervezhetik a munkáscsaládok számára a házbérperselyt és egyéb gyüjtöperselyeket, minek czólja a népet takarékosságra szoktatni s a házbérösszeg előleges összekuporgatásá- val a munkáscsalád részére nyugodalmas, állandó otthont biztosítani. Allithat fel ingyenes tanácsadót vagy népirodát, mely a szegény ember levelezését ingyen végzi s ügyesbajos dolgaiban ingyen ad jogi s egyéb tanácsot és ingyen végzi a munkaközvetítést. Kezébe veheti a cselédelhelyezést< a mely ma égető sebe társadalmunknak és szervezheti a cselédnevelést, valamint a munkásnö- egyesületeket s azokat irányíthatja. A gyermekvédőligával s antialkoholista egyesületekkel karöltve részt vehet a gyermekvédelmi, illetve alkoholellenes akczióban. Társadalmi befolyását érvónyesetheti a munkáslakások és cselédlakások ügyében és sok visszaélésnek gátat vethet. S ép úgy befolyhat minden társadalmi összeütközés enyhítésére azáltal, hogy egyrészt a munkások kizsákmányolását előzi meg, másrészt azok elkeseredését csillapítja, vagy túlzott követeléseiket mérsékli erkölcsi befolyása által. Felkarolhatja a népiskoláikat, fó'leg a gazdasági és háztartási ismétlőiskolákat, valamint az óvodáikat s azok tanítóit és tanulóit érdeklődésével buzdítva, munkájukat gyümölcsözőbbé teheti ; egyúttal ellenőrizheti azt is, vájjon hazai tanszereket használnak-e s e részben útmutatást adhat. Nemzetiségi vidéken az állami iskolákat támogatja s jutalmak kitűzésével s a népről való gondoskodással a népet a magyar nyelv tanulására serkentheti s vele a magyart megszerette theti. Rendezhet hazafias ünnepélyeket, például most Rákóczi ünnepet, továbbá aratóünnepet, szüreti mulatságokat a nép számára s oda hathat, hogy a népszokásokat — keresztelő, kézfogó, lakodalom, temetés, karácsony, larsang, husvét stb. — hagyományosan ünnehullámok közt. Hanem amint könny szökik szemükbe, besugározza telküket a hit . . . Az öreg Pál kezét fejére hajtva tekint maga elé s nagy, nedves szemei felcsillámlanak. A szomszéd, is kiderül erre, s hogy az öröm élsz álló madarát közéjük csalják, ragyogó szemmel rebegi : — No, de a Zsuzsika is, mintha az édesanyja volna ! . . . Pál föleszmél és biccent a fejével. — Hát mi lesz kenddel, bátya, ha elviszik a leányát? Erre már bajos a felelet. Erre Pál uram se igen akar gondolni. Szemefénye, üdvössége, életöröme volt e drágalátos, szép gyermek. Ö érette nem hozott asszonyt a házhoz. Nehogy durván bánjon vele mostohája. Mert még a sírjába se tudna nyugodni az áldott lélek. No meg most hogy elszakadjon tőle. Hiszen úgy hozzá nőtt, fonódott az édes gyermek, mint az ághoz a falevél. Nem, nem tudja, mi lesz vele, ha már elviszi a vőlegénye. Bizonyosan nem éli túl. De csak fölemelkedik az ész beszéde is. Úgy a szive dobogása kívánná, igy a józan ész szava diktálta. — Az a lány sorsa, Marczi . . . Majd a legényről, már mint a vőlegényről kezdenek beszélni. Ha már a saját gyermekét nem dicsérheti az ember, hát teheti azt a vejével. — Eltalálta bizony a bogaram a párját, Marczi. Megforgattam néha-néha eszemben én is, hogy ki találna ehhez a semmi teremtéshez, te tudod, Marczi, még gondolatban sem tudtam jobban összehozni. peljék s hogy a nép eredeti viseletét is megtartsa, illetőleg ahhoz visszatérjen. E végre újra rászoktathatja a nép asz- szonyait a szövésré-fonásra s házivászonból való ruházatuk megvarrására és kihimzésóre, valamint a paraszthajlékok hagyományos művészi díszítésére. Az természetes, hogy mindazt a feladatot, a mit itt elsoroltunk, nem egyszere oldja meg, hanem kiválogatja belőle azt, a mi a helyi viszonyoknak megfelel s ott épen időszerű. * Hí * Szóval a szocziális munka roppant sokféle ; válogathat belőle ki-ki a helyi viszonyok és szükséglet szerint. Egy kaptára huzni minden vidéken nem is lehet. Tág és szép mező nyílik e téren a Tulipánkert tagjai előtt. Nincs oly nemes ambiczió, a mely itt kielégülést ne találhatna és minden tehetség, minden erő érvényesülhet; a leleményességnek s tettvágynak szinte végtelen tere nyílik. Csak erre kell figyelmeztetni a vezetőket : hogy egyszerre ne fogjanak sokfélébe, hanem válasszanak ki egy dolgot és minden erejüket arra az egyre összpontosítsák. Hogy azonban a tagok e ma még rájuk nézve idegen munkakörben otthonosabbakká váljanak, szocziális kurzusok kellenének, melyeken a néppel való foglalkozás felől elméletileg és gyakorlatilag tájékozódhatnának, egyrészt szakelőadások, másrészt már meglevő népjóléti intézmények meglátogatása és tanulmányozása által. Geöcze Sarolta. Gyula városa költségvetése. Lapunk múlt heti számában közöltük Gyula városa költségvetését az 1907-ik évre. A képviselő- testület a költségvetés tárgyalását elhalasztotta volt, amely elhalasztásnak — mint megírtuk — egyik oka az is volt, hogy a még augusztus hóban kinyomatott költségvetésen időközben lényeges változások történtek. Ezekről a változtatásokról tanúskodik az alább közölt kimutatás, amely a képviselőtestület tagjainak a bét elején küldetett szét. A helyesbített költségvetés szerint a községi pótadó, földadó után A Pál arcza fölragyog az örömtől. Hogy hát ez az uj élet is, amely az ő korhadt, vén törzséből hajtott, im mily szerencsésen indult. Örömében megtölti a poharakat, ismét csak róla esik szó. Mert a falusi embernek gyönyörűsége, ha arról beszélhet, akit szive szerint szeret. — Csodálom, hogy nem ismered Marci . . . Az igaz, hogy verekedésekben nem tette híressé magát a fiú, de cugfürer volt a katonaságnál s ő Írja falujában a kontraktusokat. No meg milyen gazda, pedig nincs apja már a szegénynek s két kis testvérét nevelteti . . . Büszke vagyok rá, Marci, büszke . . . A kis Zsuzsika toppant be. De siet, hogy ne hallja, hogy unosuntalan őt dicsérik. No meg az a Marci bácsi még int a szemével is meg- esippenteti az arcát. — Megbecsüld, lányom, megbecsüld . . . Be rosszul esik a figyelmeztetés. Tudja is Marci bácsi, hogy mennyire becsüli ő. Bizony mikor egy évnek előtte itt settenkedett Kispál Mihály Lacija, kiutasitotta érte. Érte, csak érte. Mert még az édesatyja is szinte feléjük hajlott. — Nem, nem én máshoz, édes János . .. Fogadta három évnek előtte, és im meg is tartotta a szavát. Hát nem igaz becsülés ez ? Az első szobából kitekint az utcára néző rozmaringos ablakból. Hiába, még se jönnek még. Könnyű felhő száll hófehér, tiszta homlokára. Hanem várja a dolog a konyhában, oda kell sietnie. Ók késnek, de csak itt lesznek nemsokára. Itt bizonynyal. Az öregek mellett eloson, fürgén, nesztelen, mint egy kis őzike, szalad a konyhába. Ott is boszankodás várja az ártat-
