Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-04 / 44. szám
2 BÉKÉS 1906. november 4. szempontok majdnem mindig jobban érvényesülnek a dologiaknál. Épen azért mindenkinek, aki valamelyes akczióba megy, erősen számolnia kell azokkal a személyi nehézségekkel és akadályokkal, amelyek akciójának, eszméjének megvalósulása elé gördülnek. Tavaly még védekeztünk, az idén már felesleges védekeznünk, mert tanúságot tettünk róla és a következmények is bebizonyították, hogy bennünket nem személyi szempont, hanem tisztán a viszonyok ösmeretén alapuló meggyőződés irányított a nagyközségi szervezet érdekében kezdeményezett akczi- ónkban. Megvoltunk ugyan győződve igazságunkról, de ha lettek volna kételyeink, az azóta történtek ezeket teljesen eloszlatták volna, amint hogy sokat is hódítottak nézetünkre, akik még tavaly kételkedtek és haboztak. Dutkay Béla polgármester legnagyobb sajnálatra s részvétre méltó tragikus bukása nem egyszerű emberi eltévelyedés, hanem elsősorban frappámrbizonyiték a mi rendezett tanácsi szervezetünk életképtelensége mellett. Fennebb említettük, hogy a személyi tekintetekkel — akár jogosultak azok, akár nem — minden akcziónál számolni kell. Nos és ha így van, akkor a polgármesteri állás üresedésbe jövetele alkalmából ama körülménynél fogva, hogy arra jogosan hivatott aspiráns nincsen, a személyi tekintet egyáltalán nem okoz nehézséget. Nevezetesen nem okoz nehézséget, hogy a polgármester válság helyett oldjuk meg az igazi válságot, amiből maga a polgármester válság is fakadt, a város közigazgatásának válságát; okijuk meg úgy, hogy szakítsunk az erőnket meghaladó és mai szervezetében és embereiben úgy is tarthatatlan rendezett tanácsosai és térjünk át az olcsóbbra s jobbra^ szóval alakuljunk nagyközséggé! Rákóczi ünnepélyek a vármegyében. Magyarország vezérlő fejedelmének, Erdély nagyfejedéi mének és bujdosó társainak hamvai immár hazai földben pihennek. Az, aki úgy szerette nemzetét mint Kákóczi, aki annyit áldozott érte, mint senki más, aki elmúlásában is csodálatosan következetes maradt önmagához, aki halóporában is fejedelem maradt, méltán megérdemelte, hogy képe nemzeti szimbólummá legyen. A kegyelet impozáns módon zarándokolt a nemzeti hősök kriptájához. — Könnyet és virágokat vitt oda, lelkesedést és hazaszeretetei hozott onnan. Nagy szellemük ha letekint forrón szeretett nemzetükre, azt fogja találni, hogy a kurucz erő és tűz él még a magyar nép szivében. Országosan, magasztos módon ünnepelt a magyar!... Békésvármegye egyes községeiben mindenütt lelkes, hálaadó ünnepélyek tartattak. Gyulán A tetemek hazaérkezésének idején az összes harangok egy óráig szólották. Gyula város polgárságának házai az ünnepségek egész tartama alatt zászlódiszt öltöttek. — A megtartott ünnepségeket, istenitiszteletek előzték meg. melyet valamennyi felekezet megtartott Az izraelita temp’.ombau Biichler Márton orosházi rabbi mondott Rákóczit és a bujdosókat izzó liazafiui szónoklat kíséretében dicsőítő szép imát. -- Ezen a hivatalok testületileg megjelentek. A kir. törvényszék azonban távollétével tüntetett, az igazságügy minister által hétfőre elrendelt nunkaszünetet sem tartotta meg. — Az ünnepségek közül kiemelkedett a rom. katholikus főgymnásium tanári kara és ifjúsága által rendezett »Rákóczi ünnepély«, mely a város közönségének rendkívül nagy érdeklődése mellett folyt le. Először a »Rákóczi-dal« hangzott el, mely után Hódi János és Hoffmann Mihály főgimnáziumi tanulók alkalmi költeményeket szavaltak. Az ünnepi beszédet, — mely igazi és mély hatást tett, — Korponay István főgimnáziumi tanár mondotta. Az ünnepséget a »Rákóczi induló«-val zárták be. Békéscsabán. Az utczák, magán- és középületek szintén lo- bogódiszt öltöttek. A templomi harangok egy óra hosszáig huzattak. Rákóczi ünnepélyt az összes iskolák rendeztek. A Rudolf főgimnázium ünnepélyének fénye kiemelkedő volt. — A diszünnepélyt a »Himnusz«-szal kezdték, mely után az énekkar ku- ruczdalokat adott elő. — Szegedy Lajos és Schvarcz Vilmos tanulók alkalmi költeményeket szavaltak. — Igen nagy hatású emlékbeszédet mondott Lurinecz Ferencz tanár bölcseleti alapon, majd a »Szózat» eléneklése után az ünnepély véget ért. Orosháza község lelkes közönsége szintén hazafias keretekben ünnepelte a nemzeti gyász és öröm ünnepét. Szeged városba, a fejedelmi hamvak elé diszküldött- séget menesztett. A temetés napján mindenütt iskolai ünnepségek tartattak. Szarvason a községi képviselőtestület diszközgyülést tartott az Árpád szálloda nagytermében. Ugyanaznap délután a Tulipánkert szövetség emlékünnepet rendezett. A temetés napján ünnepélyes istenitiszteletek és mindenütt iskolai emléknapok tartattak s 30-án a főgimnázium dísztermében a tanári kar és ifjúság, a résztvevők nagyszámú jelenlétében, nagyszabású Thököly-ünnepélyt rendezett. Szeghalom község szintén teljes mértékben kivette részét a nagyszabású hazafias mozgalomból, mely a Rákóczy- emlékünnepek méltó megtartása érdekéből országszerte megindult. — Délelőtt a templomokban gyász- istenitíszteletek tartattak. Az ünnepély rendezését a szeghalomvidéki régészeti- és közművelődési-társulat vezetősége eszközölte s a községi szálloda nagytermében megtartott hazafias ünnepség után, a közönség hazafias lelkesedéssel oszlott szét. — Este közvacsora volt. Bkésen. Bujdosó nagyjaink hamvainak hazahozatalát fényesen ünnepelték Békésen. A községi közgyűlés határozatából folyólag, az ünnepségek három napon át megszakítás nélkül tartattak.—Három napon át, október 27-, 28- és 29-én a város fel volt lobogózva, minden este 7 órától 8-ig, az összes templomok harangjai zúgtak s a harangzúgás ideje alatt minden lakóház ablakai ki voltak világítva és feldíszítve. — Saját költségén feldíszítette a község az összes templomok tornyait és községházát nemzeti szinü drapériákkal és Rákóczi-zászlókkal. Pompás látványt nyújtott a községháza, a bérház és uradalmi ház díszítése és kivilágítása. A templomok tornyait a tűzoltóság fáklyákkal világította ki s a harangozás elmúltával a református toronyban toronyzene szórakoztatta az utczán hullámzó közönséget. Szombaton délelőtt a községi elemi iskolák és polgári leányiskola ünnepélyei voltak az elsők. — Vasárnap délelőtt a régi gimnázium előtti téren folyt le a község hivatalos ünnepe. A »Hymnus« éléneklése után Varga János községi tanító saját szerzeményű alkalmi költeményét szavalta, majd Ssáthmári Gábor T jegyző tartott emlékbeszédet és magyarázta meg a népnek az ünnep jelentőségét, A több száz főnyi hallgatóság között díszbe öltözött lovas banderisták tarkái 1 ot- tak. Ezután Torma Béla ev. ref. segédlelkész szavalása következett, melyután a főgymnásium énekkarának ku- rueznótái következtek, melyeket a ref. torony erkélyéről adtak elő. Hétfőn a templomokban tartottak gj’ászistentiszteletet. A róm. kath. templomban Kny Antal kanonok plébános tartott ünnepi misét. Az ev. ref. templomban Nádházi Bertalan s. lelkész volt az ünnepi szónok, az izr. templomban livelder Márton orosházi rabbi mondott hazafias szellemű, magasröptű beszédet. A község elöljárósága, a hivatalok és egyesületek vezetői mindenütt jelen voltak. Délután a ref. főgymnásium ünnepelt. Sélley Péter tanár ötnegyedóráig tartó felolvasása részletesen tárta a hallgatóság elé Rákóczinak egész élettörténetét születésétől haláláig. A nagytudással szerkesztett tanulmányt —- mely nyomtatásban is meg fog jelenni — a közönség nagj7 elismeréssel fogadta. A felolvasás után Győri Pál VIII. o. t. kuruez-nótákat énekelt, majd szavalatok következtek. Ugyancsak hétfőn ünnepeltek a felekezeti elemi iskolák is Mindhárom este óriási, mintegy tízezer főnyi közönség járkált a főtéren, hogy a pazar kivilágításban gyönyörködjék. T a n ii g y. A főgimnázium Rákóczi ünnepélye. Az országszerte tartott ünnepségekből, a melyeket Rákóczi s bujdosó társai hamvainak hazahozatala alkalmából rendeztek, főgimnáziumunk is méltóan vette ki a maga részét. A fiatal intézetnek ez volt az első nyilvános szereplése, a melyre valóban büszke lehet. Büszke lehet diákjaira, kik derekasan állották meg hegüket és büszke lehet arra a nagy és diszes közönségre, a mely az intézet tornacsarnokát egészen megtöltötte és a milyet Gyulán ritkán láthatunk együtt. Az ünnepséget megelőzőlgg az intézet növendékei resztvettek a nagytemplomban tartott istenitiszteleten, a mely után a diáksereg a gimnázium tornacsarnokába vonult tanárainak vezetése mellett, hogy áhitatos lélekkel áldozzon a hazatért hősöknek. Az ifjúsági énekkar által előadott »Gyászkar« vez tte be az ünnepséget, a mely éppen úgy, mint a másik két ének szám: Nemzeti himnusz és Rákóczi induló, Mutschenbacher Gyula énektanár szakavatott vezetéséről tesz tanúságot. Meglepő volt mindegyiknél a forték, pianók, crescendók és decrescendók preciz betartása. A hétfői ünnepség feljogosít bennünket arra a reményre, hogy az énekkartól még sok szépet fogunk hallani. Közben Hódi János és Hoffmann Mihály IV. o. tanulók adtak elő szavalatokat, előbbi «Rákóczi Rodostón» Váradi Antaltól, utóbbi pedig «Rodostó» Lampért Gézától. Mindkettő tűzzel, lelkesedéssel szavalt, életet adott a két szép versbe. Volt még egy szóló énekszám, a melyet — ugylát- szik programmon kivül, legalább is a hivatalos prog- rammban nem szerepelt — Takácsy Lajos II. o. tanuló adott elő bátran, csinosan. Az egész ünnepség központját Korponay István történelem tanár beszéde képezte. A történelmi alapossággal, tudással kidolgozott s lelkesen előadott beszéd úgy a hallgatóságra, mint az ifjúságra mély hatást gyakorolt. Olvasva sem vonhatja ki magát az ember közvetlen hatása alól. A következőkben adjuk: zelebb a labancztáborhoz. Jó másfél óráig ácso- rogtunk a „Ráró“-val fel s alá, mikor egyszeri« valami ezer lépésnyire három vasas németet látok, kik félkört alkotva, lopva közeledni kezd tek felém. No — mondok magamban — ezel alkalmasint kurucot akarnak fogni . . . — Gyertek, gyertek ! kiálték feléjük inte getve. Csak szaporán, szaporán ! De jöttek is azok akkor már vágtába. Amint úgy, vagy pár száz ugrásnyira vol tak, a kupakot lenyomtam a pipámra, majd széf csendesen kihúztam a kardomat s megfogva e mentém ujját a karomhoz fentem. No mondok „Most jöhetsz némöt“ . . . S azzal rövidre kaptam a kantárszárat, vagy kettőt szorítottam t Rárón s öt-hat ugrással a középsőnél voltam s adtam neki egy olyan kuruczvágást a koponyájára, hogy az menten lefordult; s azzal oldalt ugratva úgy vágtam balképen a jobbszélsőt, hogy annak szeme-szája egyszerre befellegzett. A balszélsö már nem várta be a mulatság végét, hanem úgy fújta hazafelé a takarodót mint akinek förgeteg van a nyomába, vagy kettőt „hajráztam“ is utánna akkorát, hogy belerekedtem. — Hja, hja ! — sóhajtottak közbe az irigy hangok -— majd holnap én is, mi is . . . — Valami lesz már, itt csak nem penészed hetünk meg ? ! Bottyán apó, mintha a lába a földbe gyökeredzett volna mozdulatlan hallgatja a kifaka- dásokat, a dicső tetteket, a jövőbe vetett reményeket . . . Merev, sötét arczán mély fájdalom tükröződik vissza, néha néha meg-megrándul húsos ajka . . . Majd egy kövér könnycsepp p »reg végig barázdáról-barázdára gördülve az idők viharától, a labanczok kardjától keresztül kasul szántott sötétvörös arczán. S aztán hirtelen megfordul s a sátorába siet. A tábortüzek zsarátnoka körül mind sut- togóbbá válik a hang. A kurucz vitézek csendesen szövik az álmokat . . . egy része ébren, más része alva. Néhol egy-egy vitéz félkönyökre emelkedve hallgatja a távolból fájdalmasan síre tárogatót.
