Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-28 / 43. szám
XXXVIII. évfolyam. Gyula, 1906. október 28. 43-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre —------10 K — f Fé l évre— _ _ _ 5 K — I Évnegyedre____ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal» Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Gyula városa válsága. Senki előtt, olvasóközönségünk előtt pedig bizonyára legkevésbé kell bizonyita- nunk, hogy nem utazunk szenzácziókban ; czikkünk czimónek megválasztására sem a szenzáczió hajhászat ösztökél, hanem az, hogy Gyula városáról elmélkedve, annak helyzetét nem mondhatjuk egyébnek, mint aminő, tudniillik válságosnak. Azt azonban őszintén megvalljuk, hogy nem szívesen foglalkozunk a városnak válságos helyzetével. Hogy miért? azt a viszonyokkal ösmerősöknek felesleges bővebben indokolnunk. Végre is azonban nem folytathatunk struczpolitikát és amikor hirt kell adnunk róla, hogy a vármegye alispánja november hó 14-ikére tisztújító közgyűlést hiv össze, amelyen a dr. Bucskó Koriolán városi főjegyzőnek lemondása folytán megüresedő helyettes polgármesteri állás betöltése lesz napirendre kitűzve, hirlapirói kötelesség mulasztást követnének el, ha egyszerűen e hir közlésére szorítkoznánk és nem mondanánk el a kérdésben elfoglalt nézetünket. A képviselő testület többségének a Dutkay ügyben elfoglalt álláspontja kezdettől fogva nemcsak törvénytelen — ezen végtére sokan könnyű vérrel elsiklanának — barem a városra, a város közügyére nézve káros és ki kell mondanunk anélkül hogy a kifejezést szépítsük, határozottan ostoba is volt. Amit az elfogultság, vakság és a gyűlölködés maga elé ezélul tűzött ki, annak épen az ellenkezőjét érte el. A város közpénztárára olyan kiadásokat róttak, amiket meglehetett volna takarítani és ami nem jelentéktelen dolog, már hónapok előtt rendet lehetett volna csinálni a városházán, amire az exlex okozta anyagi krízis és a benedeki s remetei uradalmak megvásárlása okozta nagyszabású feladatok megoldása miatt épen az elmúlt hónapokban a városnak igazán égető szüksége lett volna. Az évnek utolsó előtti hónapjába lépünk és a város lakosságának még ma sincs kezében az idei egyéni adókönyvecske, melyből láthatná, hogy hová mit és mennyit kell fizetnie. A város 1907. évi költségelőirányzata is késik még az éji homályban, a közpónztár sürgős szükségleteinek jelentékeny részét, igy a jelzálog hitelbanknál levő amortizácziós kölcsönök hátralékos két részletét tudvalevőleg csak váltókölcsön kötésével tudtuk fizetni, akkor a midőn a bank már végrehajtással fenyegetett bennünket, Ilyen viszonyok között a város nem nélkülözhette volna a vezető kezet és öreg hiba volt hónapokon át gáncsot vetni és megakadályozni, hogy ilyen vezető kéz egyáltalán lehetségessé váljék. Pedig minden gáncsoskodás nélkül is a legnehezebb problémák egyike Gyula városa élére vezető főt és kezet állítani. Aki alkalmas volna rá, részint nem kell, mert — bár ok nélkül — ellenszenves a „felséges nép“ előtt, részint nem vállalja ha aranytálczán kínálnák is ; — akit pedig vállalnának vagy maga vállalná, attól vagy azoktól pedig mentse meg az isteni gondviselés a mi szegény városunkat; — most is kátyúba vagyunk már, de ezek a kátyúnak olyan mélységeibe vezetnék, hogy soha se eviczkélne ki belőle. A polgármester helyettesítés tehát nem kis gond és nem kis feladat a képviselő területre nézve. Amidőn eme sorokat írjuk, halvány sejtelmünk sincs róla hogy kik, az az legyünk szerények és módosítsuk oda, hogy ki az a bátor ember, aki a polgármesteri tisztre vállalkozni merészkedik? Megvalljuk, hogy amennyiben volna ilyen alkalmas egyén és azt a képviselőtestületben döntő elemek, alkalmas volta daczára is akczeptálnák, mi s velünk együtt mindazok, akiknek Gyula város közügyei magán érdek nélkül szivünkön fekszenek, valóságos „hozsánna“ kiáltásban törnénk ki. Kérve kérjük a képviselőtestület intelligens elemeit, beleértve a tisztes gazdákat és iparosokat is, hogy szakítsanak a tudjuk hogy elkedvetlenedésükön alapuló s évek óta sajnosán tapasztalható nem törö'dömséggel ; mérlegeljék a városnak válságos helyzetét, elmélkedjenek fölötte, lépjenek egymással eszmecserébe, tanácskozzanak, teremtsék meg azokat a feltételeket és azt az alapot, amelyen lehetségessé válik, hogy arra termett alkalmas egyénnek kezébe tétessék e város mai stádiumban tarthatatlanná vált közigazgatásának vezetése; vagy amennyiben ez bármi oknál fogva nem sikerülne, tétessék — mintáz ugyancsak megyeszékhely és rendezett tanácsú Makón épen most történik -— sürgó's intézkedés arra nézve, hogy aminek Gyula városára háruló sok előnyét lapunk múlt évfolyamában czikk- sorozatokben kimutattuk s bizonyítottuk : a város az életképtelennek bizonyult rendezett tanácsból nagyközségi szervezetté alakittassék át. Rákóczi jön . . .-Rákóczi jön . . . Magyar földön koporsója, Nem sokára magyar földben pihen pora .... Minden porszem arról beszél, azt hirdeti: Örökké él ki hazáját hőn szereti! . . . . Sas szárnyait lebbenti az emlékezet, „Sirva vigad“ ismét ma a magyar nemzet, Fájó érzet markol belé a szivünkbe, S mégis lofrog, világit az öröm tüze .... Szabadságfa hervadt lombja zöldül újra . . . , Feltárul a boldogságnak tündér útja .... Lelkesítő indulónak szava kársán .... Mozdul a szív, életre kél a magyarban .... Haza jöttél, megérkeztél Fejedelem ! . . . . Gyémántnál is szebb koszorú a fejeden. Nefelejtsből a szeretet, hála fonta, Hogy ragyogjon, ne hervadjon soha, soha! . . . Dombi Lajos. Rákóczi. . . . Künn éjszaka van . . . szomorú, setét . . . Mécsem világa imbolyogva lebben . . . A magyaroknak szent történetét Olvasgatom magamban önfeledten! A kuruezidők fénye, dicsősége Ráborúl titkon a lelkem fölébe, S szemembea mégis könny csillog, ragyog : Két sötét árnyék a szivemre támad, Egyik a szégyen, a másik a bánat! . . . Hiába! ... Én is csak —• magyar vagyok! . . . . . . Mit is mond hát a magyar Biblia? . . . Volt egy rabszolga nemzet a világon, Kit önvéréből lelkedzett fia Szabaddá tett keserves, nagy csatákon ! . . . Cserébe dobta kincsét, szive-vórét . . . — S midőn Szatmárit aláírták a békét, Mi lett jutalma, mit ezért kapott ? . . . Halált kiáltottak dicső nevére, Töviskoronát tettek a fejére ! S futott szegény, amerre futhatott! . . . Tömérdek kincsét prédának eloszták, Ruházatára koczkákat vetének . . . S hogy minden földi jussából kifoszták, Gáncsot vetettek szeplőtlen nevének! 1 Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofuíozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti cnomagiááat. F. Ilsffnaun-La Reche & Co. Basel (Síájc), Rodostón halt meg távol, idegenbe Nagy Magyarország legnagyobb fia! . . . — Ezt tanítja a magyar Biblia! . . . . . . S hogy e gyászos legendát olvasom, Lassan megeredt szemem hulló könnye, Sírtam — hiába ! — Nem titkolhatom, Reáborúltam a szomorú könyvre ! . . . S mintha a hibás csak én lettem volua, Ott vezekeltem föléje hajolva, Siratva vétkünket keservesen . . . S az ősök bűnné míg előmbe tárult, Két szempillám önkéntelen lezárult ! — Aludtam és álmodtam csöndesen ! . . . . . . S régi nagy idők rejtelmes homálya, Mint őszi köd, lassanként fölszakadt: — Fényes kuruezkor tenger daliája Rajzott köröttem néhány perez alatt . . . Piros »Libertás« ötlött a szemembe, A tárogató harsogott fülembe . . . Dobok peregtek, mint hajdanta rég ! Rivalgva zengett : „Lóra kuruez, lóra !“ — És csattogott a paripák patkója, A föld reszketett és tüzelt az ég . . . Megkondúltak az ünnepi harangok, Dörgött az ágyú vén bástyák fokán, Szép magyar lányok, szép fehér galambok Rózsát szórtak a mezők bársonyán ! . . . Xjapvmls: mai száma ÍO oldal.
