Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-14 / 41. szám
4 B É KÉS 1906. október 14. építést egyenlőre elodázta, s későbbi elhatározásául tartotta feDD, hogy a gyárat Békéscsabán építse-e fel, vagy sem. Remélem, hogy a békéscsabai józan munkásnép saját érdekeit jól felfogván, a nagyszabású gyár építése — biztosított munkásviszonyok között — a jövő évben megvalósulhat. Foglalkozunk egy czukorgyár létesítésével is, ennek terveiről azonban még korai volna most bővebben szóllanom. Gyula városa megvette a 1700 holdas remetei birtokot, Almásy Kálmánné 0 exczelencziája jóindulatából kedvezményes áron, hogy ezt a földnélküli szegény népnek jutassa 1—3 holdas parczellákban. Két ízben is vezettem küldöttséget a földmivelés- ügyi miuiszter úrhoz, hogy a várost törekvésében támogassa s örömmel közlöm a törvényhatósági bizottsággal, miszerint Ő exczellencziája a legmesszebb menő állami támogatást helyezte kilátásba, munkásházak, konyhakertészeti telep létesítése, okszerű baromfi tenyésztés, s mezőgazdasági öntözés meghonosítása által. A Duna —lista közi csatorna kérdése, melynek létesítése iránt megyénkből indult meg az idén az első a.ctió, állandóan foglalkoztatja kormányunkat és a közvéleményt, és a megyénkre nézve fontos csongrádi irány választása mellett vármegyénk is állást foglalt a kormánynál az iránt tisztelgett küldöttségben. Nagy horderejű humánus intézmény megvalósítása képezi ma közgyűlésünk egyik fontos tárgyát, melynek czélzata az elhagyott ‘gyermekek számára internatust létesíteni, melyben azok 15 éves korukig állami költségen neveltetvén, iparosokká, kertészekké, főleg cselédekké képeztessenek ki, hogy az intézetből való kilépésük után kenyerüket azonnal önállólag kereshessék meg. Az intézet létesítése a hozzám leérkezett s az ügy tárgyalásánál felolvasandó ministéri leirat szerint már biztosítva van. Évek óta panasz tárgyát képezte a szarvasi és orosházi járásban a békés-csanádi vasút közlekedési viszonyainak hiányossága. Sikerült ezt annyiban már s orvosolni, hogy egy uj vonat pár iktattatott be a menetrendbe. Örömmel emlékezem meg e helyütt arról, hogy Ő felsége, koronás királyunk Achim Jánosnak a csabai ipar testület volt jegyzőjének az ipari munkásság terén szerzett érdemei elismeréséül az arany koronás érdem keresztet adományozta. Magasztos ünnep előtt áll nemzetünk. Rákóczy Ferencz hamvait hozzuk haza. Kinek élete össze volt forrva a haza életével, kinek szelleme lelkesít most is a honszeretetben, kinek lelke őrködik most is a függetlenségünk és szabadságunk felett, kinek már neve magában is lángolóan gyújtó, annak ravatalához bizonnyal vármegyénk küldöttsége is elzarándokol, hogy lerójja ott vármegyénk kegyeletét és háláját. Ezek után a tövényhatÓ3ág tiszteletteljes üdvözlése mellett megnyitom a közgyűlést és elrendelem a tárgysorozatba felvett ügyek tárgyalását. Dr. Daimel Sándor várm. főjegyző terjesztette elő az alispáni jelentést s az ennek alapján beter jesztett állandó választmányi javaslatot, mely az alispáni jelentést tudomásul vételre ajánlja, az abban foglalt általános intézkedések javaslata mellett. Dr. Berényi Ármin ennek során a kivándorlás révén szenvedett vérveszteség indító okainak tanulmányozására bizottság kiküldését indítványozta. Ezek- után rátér az alispáni jelentésnek a gyulai népgyü- lésre vonatkozó részére s kifogásolja, hogy az alispán abban egy mindenképen jogos ténykedés észrevétel alá eső bírálatába bocsájtkózik. Mindenkinek joga van — úgymond — a köztisztviselő ténykedését komoly bírálat tárgyává tenni és pedig fakár népgyülésen, akár azon kívül. Közbeszólások egész halmazával megzavart felszóllalásábau azután kitért a köztisztviselők összeférhetetlenségének tárgyalására, s terjedelmesen fejtegette, hogy a törvényhatóságnak magának nem szabad segédkezet nyújtani ahhoz, hogy a köztisztviselők mellékfoglalkozások elfogadása által saját hivatalos teendőikben felmerülő kötelességeik teljesítésében összeütközésbe jöjjenek. Nélkülözhetők a tisztviselők a részvénytársaságok igazgató tagjainak kijelölésénél, mert nagy számmal vannak olyan szakférfiak, a kiknek szakismerete a köztisztviselő hasonló irányú felhasználását mellőzhetővé teszi. A mi a népgyülésen kifejtett ténykedéseire vonatkozik, arra nézve kifejti, hogy . czélja volt a köztisztviselők ténykedéseit bírálni a népgyülésen. Hogy milyen modorban és módon, az ide nem tartozik. Ha a tisztviselők magukra nézve sértőnek tartják, tessék rágalmazásért feljelentést tenni; de semmi helye annak, hogy az alispáni jelentés az ezzel kapcsolatos részében személyes ténykedéseire bírálatot mondjon. Kéri a törvényhatóságot, hogy a jelentésnek ezt a részét ne vegye tudomásul. Ambrus Sándor alispán első sorban is megköszönte a törvényhatóságnak, hogy a felszólaló terjengős beszédét oly szép türelemmel végig hallgatta. Konstatálja, hogy felszólalót nem az ügy iránti tárgyilagos érdeklődés, hanem az annak alapját képező személyes motívumok irányították. Berényi — hivatalos jelentések szerint — a népgyülésen a gyanúsítások egész halmazatát szórta a tisztviselőkre. Ez ellen újból tiltakozik a tisztviselők reputácziója érdekében. Ha a tisztviselők ténykedései ellen kifogása van, tessék az illetékes felettes hatósághoz fordulni, de nem a különben is felizgatott tömeghez. Báró Drechsel Gyula, a közélet purifikácziójának mindenha őszinte hive volt. Ebben a meggyőződésben örömmel látja, hogy Berényinek — ha nem nagyon is, de — finomabb az Ízlése. Kárhoztatja nevezettnek a népgyülésen kifejtett ténykedését. Annál inkább elitélendi ezt, mert ma a nép kedélye amúgy is fel van izgatva, tehát nagy könnyelműség a tömegnek ilyen színben feltüntetni akarni a közélet munkásait, a 'tisztviselőket. Indítványozza, hogy a vármegye tisztviselőinek teljes bizalom szavaztassák, mert uem érdemlik meg, hogy ilyen gyanúsításokkal meghurczoltattak. Veress József bizottsági tag,—bár Berényivel az összeférhetetlenség kérdésében elvileg egyetért, — a népgyülésen való szereplést s ott a kérdésnek oly elitélendő hangon való tárgyalásával sem ő, sem más komoly gondolkozásu egyén nem érthet egyet. Ha a doktor ur — úgymond — mulasztást, vagy bármi más elítélendőt lát a tisztviselők ténykedésében, miért nem fordul panasszal ellenük. De a jelenlegi körülmények között, nincs joga Berényi Árminnak az összeférhetetlenségről szólani s kü - lönösen pedig nincs joga a népgyülésen kifejtett ténykedéseit védelembe venni, mert a népszónok és az összeférhetetlenség itteni örök bajnoka: a doktor ur, egy és ugyanazonos személy. Nem akar részese lenni személyes hajszának s ezért indítványozza az alispáni jelentés tudomásul vételét és a tisztviselőkre vonatkozó bizalmi indítvány elfogadását. Ezután Berényi emelkedett ismét szólásra, azonban már akkor a türelmetlenség tetőpontjára hágott, s szavait alig lehetett a zúgásban hallani, csak akkor midőn siránkozó hangon a bizottsági tagok védelmébe ajánlotta magát. Pikó Béla s dr László Eleknek Berényi eljárását kárhoztató rövid felszólalásai után a közgyűlés — Fiú, újságot jöttem mondani. — Nos atyám, a lapokban úgysem találok semmi újat. — Egy hymenről van a szó s csak tetöled függ • • • — Hogyan, atyám ? — Miután te nem tudtad magad elhatározni, hogy válaszsz magadnak egy lényét a sok közül, hát én választottam. Ugyan kit választhatott részemre az atyám, gondolta az ifjú és szive elszorult, mig megkérdezte : — S kit választottál? — Szerény bárónőt, kit te, tudom, nagy tiszteletben tartasz. Most már ragyogott az ifjú szeme, azt hitte, hogy apja csakugyan számára választott és jól választott. Élénken felelte. — Köszönöm atyám a jó választást! S me legen megszorító atyja kezét. Lőrincz gróf most már neki hevülva folytató : — Ezt vártam fiam tőled. Féltem, hogy ellenkezni fogsz és szemrehányásokkal illetsz, de most látom, hogy csalódtam és értékedet félre ismertem. Derék fiú vagy, mert elismered, hogy atyádnak is joga van még a családi élet boldogságához, joga van a tisztességes szerelemre s azért anyád emléke — légy meggyőződve fiam — mindig tiszteletben marad előttem. Gyurka csak most értett és látott tisztán, elsápadt és elkékült, de a szerelmes Lőrinc gróf nem vett észre semmit s a fiú csakhamar erőt vett magán s ábrázatja régi külsejét mutatta. Csak szive vert hevesebben és csak a vonásai lettek még komolyabbak. Gyorsan elbúcsúzott apjától, mert estére egy barátja birtokára Ígérkezett és még a gazdatisztek számadásait kell átvizsgálnia. A fiatal Szitár még az este elutazott egyik barátjához, honnan pár nap múlva sürgöny jött helyette : „Beteg vagyok, eljegyzésén jelen nem leheltetek, üdvözlöm atyámat.“ S beteg maradt esküvő utánig, akkor azután haza merészkedett. Már szemébe tudott nézni atyja nejének, már kipusztitotta ez a komoly ember szivéből azt a varázst, mit egyetlen nő tudort csak előidézni benne. Mikor atyja nejével a pályaudvarban — hova érkezésére kijöttek — összetalálkozott, kezet csókolva a fiatal asszonynak, igy szólt komolyan és mégis mosolyogva: — Kedves mama ezután csak vigyázzon a papára. S Gyurka gróf megmaradt „atyja bátyjának“. Kálmán Farkas emlékére. 1 1906. október 2. Lantban, hegedűben, czimbalmi zengésben dicsérted az urat . , . A kuruez-világnak régi hangszerével, a tárogatóval elnyomtad hangját az idegen zenének; s a zsoltár Írónak, Szent Dávid királynak magasztos énekét busán éne- keléd szép magyar ütemben. Idegen áriát nem kedvellett szived; családod körében s barátaid között te apostol voltál; nemes büszkeséggel s szent hévül t között tanitád mindenütt a magyar zenének, a kuruez nótának fenséges dallamát. Ellensége voltál minden olyan dalnak, mely a magyar ember érező szivében viszhangra nem talált; utón és útfélen, erdőben, mezőben íel- felkeresgetcd azon áriákat, azon dallamokat, miket már a világ — mint érték nélkülit — szétszórt és elhagyott. S e szétszórt csontokat ösz- szeszedegetted, a szivedbe zártad fel is melengetted ; és a száraz csontok ott mozogni kezdtek, zugás támadt köztük . . . uj életre keltek . . . s hegedűd húrjain a világra jöttek. S tanuló-szobádnak ablakai mellett felkapta a szellő a drága hangokat s egyrészit bevitte az Istenházába s az orgona mindjárt szebben szólott tőle s a hívek szivén át — szent zsolozsma szárnyán — tisztán szállt az égbe. Más részét elvitte az a szálló szellő a lakadalmasház vigalmi zajába; ismét egy másikat be az óvodába, be az iskolába; majd ki az erdőre s virágos mezőre, arató legények s kéve kötő lányok szive közepébe . . . S majd jött a vihar is nagy kavarodással — s összegyűjtve ezen szép melódiákat, elvitte mesz- szire ... a tenger partjára . . . s odaborult velők nagy Rákóczi Ferencz és Thököly sírjára .. Majd az őszi szellő odavitte őket nagy bus zokogással Gyoma városának Ó-temetőjébe s ottan sírod felett megható, kesergő hármoniát adnak s altató dalt zengnek a te poraidnak . . . És hogy a te álmod nyugodalmas légyen — szép Magyar hazánkban — minden igaz magyar, szive közepében adjon drága helyet a te énekidnek, a te dalaidnak. Tiszteletben tartva legyen mi közöttünk a te jó emléked s mindig megbecsülve a te örökséged. Köröstarcsa, 1906. okt. 7. Szabó János.
