Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-23 / 38. szám
6 BÉKÉS 1906. szeptember 23. A Komló uj tapétái sem látnak több jutalomjáték utáni pezsgőzést és megcsappan a száma azoknak, akik színház után még egy feketére betérnek a Komló márvány asztalaihoz. Megvacsorázhatunk rendes időben és élhetünk a múlt emlékeinek, várhatunk ismét egy esztendeig kapunyitásra az arénában. S míg toliamra ilyen elegikus hangulatok özönlenek, odakint szitálva hull a hideg őszi eső, helyenkint ugyan egy kis nyári menydörgés kelt illúziót bennem, mindannak daczára a kalendárium kérlelhetetlenül mutatja, hogy a mérleg jegyébe léptünk, beköszöntött az ősz. S az ősszel együtt a nyári jó termés daczára is, a fokozódott drágaság. Minden héten újabb krajczárokkal emelik a hús árát. S drága a csirke, drága a fa, drága a lakás, drága a borotválkozás és drága a czipő is. Minden drága, csak az ember olcsó. Ebben az egy czikkben nagy a kínálat és kicsiny a kereslet, talán azért is becsüljük olyan kevésre egymást és leliczitálunk egymás jobb tulajdonságaiból annyit, amennyit bírunk. Ki népgyülésen, ki a szűr alatt. Azért, mert az emberben is él az állati ösztön, azért hogy több hús jusson nekem és kevesebb a másiknak. Minden önzetlen törekvés erre vezethető vissza, a többi csak frázis, melyei e czélokat betakarják. Szóval, ilyen világot értünk el ma, a drága hús, drága czipő, drága borotválkozás és olcsó becsület korszakában, nem lehet csodálkozni, ha az embert időnkint eltölti a világfájdalom és vissza- kivánja a régi, jó, egyszerű, igénytelen időket, amikor még nem ismerték a »flanczot« az emberek, hanem szerették egymást, vagy gyűlölték egymást, de miudakettőt nemesebben csinálták. Azonban ne kalandozzunk a múltba derűsebb hangulatokért, keressük inkább a jelenben azt, ami kellemes. S ebben a keresgélésben megakad a szemem a gyulai kaszinó uj, impozáns, symetrikus és modern épületén, mely mintegy varázsütésre nőtt ki a földből a Körözsparton, frontján aranybetükkel ra gyogtatva a »Békésvármegyei kaszinó« nevet. Hatalmas, parkettes, tükörablakos nagy terem, az ízlés és kényelem minden eszközeivel berendezve, van hivatva megszüntetni azt a régen érzett hiányt, ami terem dolgában minden mulatságrendezőnek annyi sok gondot okozott, mert a pavilion ütött-kopott nagyterme, — ahol évtizedes pókhálók borítják ma is a pillérekül szolgáló meztelen kőnymphák kebleit, s ahol a toldás-foldás sem volt képes megszüntetni a mellékhelyiségek hiányát, mindenre inkább alkalmasabb, mint bálrendezésre. Ott volt még a Komló terme, amely inkább folyosó, mint terem, szűk és keskeny s a mellékhelyiségek époly mizerábilisak, mint a pavillonban. Ha valamire való, külsőleg is helyt álló mulatságot, társas estélyt kellett rendezni, mindjárt meg kellett akasztani a közigazgatást és kölcsön kérni a megyeház nagytermét. — Most minden máskép lesz. Ott lesz a »békésvármegyei kaszinó« gyönyörű nagyterme, pompás mellékhelyiségei, melyek állanak egy olvasó-, egy játék-, egy társalgó- és egy női toiletteszobából és egy nagy ebédlőteremből. Mindez pedig János József állam- épitészeti mérnök szerencsés kezét dicséri, aki aránylag nagyon kis összegből produkálta ezt az ízléses építészeti csodadolgot. Az uj kaszinó a közeli jövőben már meg is nyílik s Gyula város társadalmi életének fejlesztésére, — amelyre igazán nagy szükség van, — egy hatalmas »lökemet« van hivatva lendíteni. Adja az ég, hogy úgy legyen s az uj kaszinó otthonában megtaláljuk a békét, szeretetet és egyetértést, amelyet kint az életben nélkülözünk!... — re. Színészet. Búcsúzik a szinlaposztó, Thespis kordája előállt, bezáródnak Thalia templomának ajtai, hogy megint csak egy év múlva nyíljanak meg. Az utolsó hetet járjuk, még három előadás s vége az idei színi szezonnak. Szerdán este lesz az utolsó előadás az »Erkel Ferenez« színkörben. Ha visszatekintünk a lefolyt színi idényre, a legnagyobb és teljes elismeréssel szólhatunk Somogyi Károly színigazgatóról s társulatáról. Sok élvezetes estét szereztek a színházlátogató közönségnek s sok újdonságot mutattak be olyan előadásokban, amelyek a fővárosi násbeli fényes costümje. Részesei voltak mellette a sikernek Oláh Gyula, igen kedvesen játszott Haraszthy Miczi, pompás és túlzásoktól ment alakításával keltett igazi hatást Bérezi s nagy sikere volt T. Pogány Janka játékának is, aki szintén két szép csokrot kapott. A kar igen kedves volt az apródok szerepében, s a »Folyik az orra vére« kedves dalát Dobsa Margit, Czene Stefi, Anday Terka, Bércziné, Zách Terka, Kis Margit nagyon bájosan érvényesítették. Általában az egész est művészi nívón állott. Az őrangyal. A szerdai előadás tárgyául szolgáló darabra egyebet nem mondhatunk csak azt, hogy a már sokszor ismételt igazságot láttuk beigazolva, hogy a színpad sok tekintetben eltért eredeti hivatásától s az esztétikai gyönyörüségszerzés emeletéről lesülyedt az érzékcsiklandozás suterrainjére. Ezeknek a csiklandós daraboknak legcsiklandósabbjai közé tartozik az Őrangyal czimü újdonság, mely disznóbb valamennyi franczia disznóságnál, mert mig azok legalább szellemességgel fűszerezik a burkolt szemtelenségeket, az őrangyal egész csupaszon tálalja fel a trágárságokat s a jobbizlésü és jobbérzésü közönséget valósággal bordélyházi jelenetekkel boszankod- tatja. A közízlés és a közerkölcs nevében tiltakoznunk kell az eféle trágárságok és ordináréságok szinre- hozatalától, mert igaz, hogy mulatni, kaczagni lehet az ilyeneken is, a helyzetkomikum a legnagyobb mértékben ki van bennük aknázva, de az ilyen gyönyörűségeket sokkal alantabb álló mulatóhelyek vannak hivatva szolgáltatni, nem a színház, melynek egész más hivatása kell, hogy legyen. A színészek jobb ügyhöz méltó buzgalommal töltötték be szerepeiket. Tóth Elek, Palásthy Sándor, Kovács Mariska és Haraszthy Miczi kreálták benne a főbb szerepeket s úgy az összjáték, mint az egyes szereplők alakítása s a rendezés igen jó volt, csak a darab maga volt ízléstelen. A legvitézebb huszár. Csütörtökön este gyér publikum előtt ment itt először s meg is bukott úgy mint mindenütt ahol előadták. Simonyi óbester czimü vígjátékból van átdolgozva, de kár volt az átdolgozásért, mert vígjátéknak még csak megjár, operettének azonban egészen rósz. S a milyen a darab, olyan volt az előadás is. A szereplőknek nem volt semmi kedvük, semmi ambiczió nem össztökélte őket s egyedül Palásthynak sikerült elfogadható alakítást kikereki- tenie a »kutyamosó« szerepéből. Károlyi teljesen elejtette s méltán ezt az ő kiváló tehetségéhez nem illő szerepet. — A czimszerepben Oláh Gyulának lett volna alkalma kitűnnie, azonban úgy látszik ő sem ambiczionálta magának a sikert. T. Pogány Janka (Des Merannes grófné) miután minden szerepet komolyan vesz, azt is úgy vette s különösen a második felvonásban tett ki magáért szép énekével, a melyért nyílt színen megtapsolták. Elég ügyes volt s Palásthynak lévén a partnere, sikert is ért el Lányi mint franczia szobaleány. Jó izü volt mint mindég Hajnal, eredetien játszván meg a káplárt, Bérezi polgármester karikatúrájában kaczagtatoft meg bennünket többször s Anday vicomte, jóllehet nem neki való szerepe volt, a darabhoz képest elég jó volt. Kukoricza Jónás. Palástliy Sándornak a jutalomjátékául került szinre pénteken este telt ház előtt. A »János vitéz«- nek nem valami sikerült paródiája biz ez, de ha az ember jóizüeket akar kaczagni s egy jó »kedélyes színházi est« élvezetében akar résztvenni, akkor igen ajánlható. S ebből a szempontból nagy sikere volt úgy a darabnak, mint áz előadásnak. Az érdeklődés központját természetesen a jutalmazott Palástliy Sándor képezte, akit ez alkalomból gyulai tisztelői gyönyörű babérkoszorúval leptek meg, szalagján az elismerést nyilvánító felírások. Ezen kívül egy gyönyörű, szép csokrot nyújtottak fel neki a zenekarból, úgyszintén partnerének, Dobsa Margitnak. Palásthy játszotta a czimszerepet, akinek művészi ainbicziójához bizonyára jobban illett volna valami klasszikus darab, de ismerve a közönség inü- izlését, tökéletesen igaza volt, amikor gyulai barátai rábeszélésének engedve, ezt a darabot választotta jutalomjátékául. Egyébként elejétől végig, kitűnő színházak előadásával kiállották a versenyt. Anélkül tehát, hogy a fővárosba, vagy más nagyobb városokba kellene mennünk a premierekre, egy 40 előadásból álló bérlet tartama alatt megismerkedhetünk a színművészet legfrissebb s legkiválóbb termékeivel, művészi színvonalon álló előadások keretében. Bizony egy darabig, mig visszazökkenünk a kis- városias egyhangúságba, igen hiányzani fognak a színészek, akik innen most Nagyváradra mennek téli állomásukra, ahol szeptember 29-én kezdődnek meg az előadások. Az elmúlt héten előadott darabokról a következőkben számolunk be. Koldus gróf. Szombaton és vasárnap este került itt először, illetve másodszor szinre az operette irodalomnak ez az újabb kiváló terméke, amely mindkét este igen szép számú közönséget vonzott a színházba. A darab érdekes s drámai meséje is mind végig lekötötte a figyelmet s remek zenéje igen élvezetessé tette az előadást. A főszerepek Palásthy (a koldus gróf) s Károlyi Leona, a felesége, kezeiben voltak s mindketten excelláltak szerepeikben úgy énekszámaikkal, mint játékaikkal. Különösen Károlyi volt nagyon jó a harmadik felvonás erős drámai jelenetében is, ahol a gyermekéért mindent megbocsátó feleség helyzetét kellett megjátszania. Lányi (Jessie), szintén egyik érdekes alakja a darabnak s igen jól játszott és énekelt is. Hajnal mint rendőrfőnök, T. Pogány Janka a felesége, váltak ki az ensembléből. Igen ügyes volt játékában s kellemes tenorját csillogtatva loronyi az újságíró szerepében. A koldusok Bérezi, Vank, Oláh, Anday, mind igen jól alakítottak s Körmendi, mint rendőrbiztos, kis szerepében is sok elevenséget árult el. Meg kell dicsérnünk a kis Neszvera lányt, aki a kis Bogumilt játszotta igazán kedvesen, egy ilyen kis leánytól nem várt közvetlenséggel s ügyességgel. Lili. A szinpártoló egylet a Lilit, — ezt a megunhatatlan klasszikus operettet választotta pénztára javára előadandó darabul, de a közönségnek csak az a része jött el az előadásra, amely vagy még nem látta ezt a darabot, vagy ha látta, iránta rajongó szeretettel viseltetik, aminthogy a Lili le is képes bilincselni örök időkre a lelket s annak szépségeivel nem lehet egy estén át betelni. Úgy látszik, iljmnek kevesen vannak Gyulán s ez az oka, hogy a színház, — daczára a szinpártoló egylet kasszája iránti tekinteteknek, -- elég üres volt. A darab előadása pedig nagyobb közönséget érdemelt volna. Károlyi Leona Antonie — Amelie hármas szerepében utánozhatatlan kedvesen, finom pointerozattal játszott s a darab mesés szépségű áriáit, a kis publikumból is frenetikus tapsot kicsalva, művészileg interpretálta. Szintúgy azt mondhatjuk énekben Palásthyra, de már játék tekintetében, különösen megjelenésében hagyott fenn kívánni-valókat. Bérczy Saint Hypotese szerepében adott igen sikerült alakítást, Nagy Sándor (De la Grange), Szarvassy (Bompán) szerepében sikeml igyekeztek érvényesülni. Kis herczeg. Impozáns módon nyilatkozott meg Károlyi Leona művészetének a közönség részérőli elismertetése a keddi est alkalmából, amikor a művésznő jutalomjátékaul a Kis herczeg czimü régi szép operette került szinre, a czimszerepben Károlyi Leoná- val. Károlyi Leona művészetét egész szezon alatt élénk figyelemmel kisérte a gyulai közönség, az operette esték fényes sikereinek oroszlánrésze az övé, mely sikerekre eredetiségével, szilaj, magyaros vénájával, ének- és játékbeli fényes képességeivel teljes mértékben rászolgált. Az ő művészete épen nem sablonos, minden szerepét önállóan, saját egyéniségéhez idomítva kreálja s ez egyik titka sikereinek Szinreléptekor egész virágerdő s tüntetőén meleg tapsvihar fogadta. Tizennégy szép csokrot, — köztük a szinpártoló egylet szalagos csokrát — kapott s per- ezekig tartó virágeső hullt reá a zsinórpadlásról. A szinház zsúfolásig volt közönséggel, mely élvezettel hajlgatta a régi, szép értékes operettet s több számot lelkesen megujrázott Károlyi Leona a czimszerepben ízléses, diskrét és elegáns játékkal excellált s feltűnést keltett remek toalettjei között 3-ik felvo\ *
