Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-22 / 29. szám
8 BÉKÉS 1906. julius 22. hálózat mellett is például Vésztő nagyközségnek Szeghalommal vagyis a III-ik leendő transversalis állami közúttal való összeköttetése, mely 14.60 km. hosszú szakasznak kiépítését szükségessé tenné, még mindig biztosítva nem lenne, továbbá nagyon szükséges még, hogy a Füzesgyarmat—bucsai viczinális ut is Jász-Nagy Kuo-Szolnok vármegye határáig a törvényhatósági közutak hálózalába föl vétessék és kiépíttessék, mivel a szolnoki állam- cpitészeti hivatal ezen utat a határtól Karczagig úgy is ki fogja építeni s az állal a Il-ik és III ik transversalis állami közutak között egy összeköttetést létesíteni óhajt, minthogy azonban itt 24. 62. km. szakasz kiépítéséről volna szó, az csak a többi inég szükségesebb építkezések rovására lenne esz közölhető. Ezen utak kiépítésére szükséges összegekre nézve tesz azután részletesen javaslatot az alispán a közgyűlés elé s úgyszintén megjelöli, hogy a kiépítés folytán mely viczinális utak veendők fel a törvényhatósági úthálózatba, s a beálló változások következtében mely utak hagyaudók ki a törvény hatósági úthálózatból. A programmot az erre kiküldött bizottság tárgyalása után az alispán azálland'», választmány elé terjeszti be, melynek javaslata alapján fog a közgyűlésen tárgyaltatni. Tekintve, hogy az egész vármegye közönségét legközvetlenebbül érinti e programm megvalósulása, annak tárgyalása a megyebizottsági tagok körében előreláthatólag igen nagy érdeklődést fog kelteni. A békési aratósztrájk. Wenckheim Frigyes gróf békési uradalmában történt aratósztrájk, amelynek okáról és lefolyásáról lapunkban az igazságnak megfelelő tárgyilagos tudósítást közöltünk, az országgyűlés képviselőházát is foglalkoztatta folyó bó 19-én. Kecskeméthy Ferencz Békés város országgyűlési képviselője interpellált ugyanis ez ügyben és Darányi Ignácz földmivelés ügyi miniszter az interpelláczióra nyomban válaszolt. A képviselöház ülésének erre vonatkozó részét a fővárosi lapok nyomán alantabb ösmertetjük, megjegyezvén, hogy a békési aratósztrájkra vonatkozó tudósításaink mindenben azonosak a Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter válaszában jelzett tény- álladékkal. Csupán egy észrevételre szorítkozunk. K.cske- méthy Ferencz képviselő ur ugyanis a vád. hangján említette, hogy Wenckheim Frigyes gróf gabona termő szántóföldeknek használ oly területeket, amelyektől különben mint legelő s réttől fizeti a földadót. Ezt a vádat némely fővárosi lap pedig olyan megjegyzésekkel kommentálja, mintha ez visszaélés, sőt »panama« volna, mely megtorlást követel Ezzel a váddal szemben az igazságnak megfelelőleg két ténykörülményt kell konstatálnunk. Az egyik az, hogy Békésen és igy a békési uradalomban is 1883-ban történt a részletes kataszteri felmérés, amikor a réteknek és legelőknek szántófölddé alakulása túlnyomó részben már megtörtént — ami közbevetőleg mondva tetemesen emelte is az uradalom földadóját — és igy elenyésző csekély az olyan terület, amely mint rét vagy legelő jegyeztetett akkor a kataszteri birtokivbe s azóta lett szántónak feltörve. És ha — mint a vizesgyáni dűlőben tényleg előfordul — van is ilyen terület, az mint rét és legelő olyan magas osztályba soroztatott, hogy nem kisebb a földadója mint lenne akkor is, ha már a felméréskor szántóföldnek találtatott és soroztatott volna. A másik megjegyzésünk pedig az, hogy nemcsak hogy nem visszaélés az, ha bárki is feltöreti a legelőt és rétet és mégis mint legelő s rét után fizeti tovább is az adót, mert egyáltalán nincs is módjában és nincs rá lehetőség, hogy ezen változtasson, még ha akarná is. A földadó szabályozásáról szóló 1875. VII. t.-cz. ugyanis nem engedi meg a művelési ágakban való változásoknak figyelembe vételét, kivéve ha földadó alá nem eső terület (például dűlő, tanyahely) termő területté, vagy termő terület terméketlenné válik. Ha azonban rét, legelő vagy nádas: szántófölddé, avagy viszont szántóföld legelővé vagy rétté válik (ami minden gazdaságban megtörténhetik és meg is történik) ilyen művelési ág változás, ha a tulajdonos bejelenti is, figyelembe nem vétetik. A kataszter és a különben is magas földadó lehető állandósága az, a mely a törvény ilyetén rendelkezésének az indoka s magyarázata. Arról lehetne beszélni, hogy a törvény ebbeli rendelkezése czél- szerü-e s vájjon nem volna e helyesebb dolog a művelési ágban történő változást is a törvény 58 §-ában felsorolt nyilvántartandó változások közé sorozni ? Gyakran ez volna inkább a gazda érdekében t. i. ott és akkor, ahol és a midőn a kataszterben szántóföldeknek felvett és megadózott területek hagyatnak legelőkké (mint erre a békési uradalomban is van eset) de a mikor az ily legelőkre is a szántóföld adója hagyatik meg. Ismételjük, a művelési ágakban történő változások figyelembe vételének helyes vagy helytelen voltát az adóztatás terén nyilt kérdésnek hagyva, az minden kételyen felül áll, hogy az vád tárgya nem lehet, ha bárki (tehát Wenckheim Frigyes gróf ép úgy, mint saját földjén Kecskeméti Ferencz) művelési ág változást eszközöl és a kataszterben felvett művelési ág után fizeti tovább is a földadót, mert ezen mindaddig, mig a vonatkozó törvényt meg nem változtatják, vagy mig uj kataszter nem készül, a mely újra a tényleges művelési ág állapotot veszi fel, ép úgy mint Békésen az 1883-ik évi tette, ezen sem Wenckheim Frigyes gróf sem Kecskeméti Ferencz sem senki a törvény értelmében a legjobb akarata mellett sem változtathat. A fennforgó esetben tehát visszaélésről, panamáról a legnagyobb fokú elfogultság mellett sem lehet szó, a mit az igazság érdekében a hangzatos jelszavak után induló laikus közönség tájékoztatása czél- jából meg kellett mondanunk. Az interpelláczió egyébként a következő volt: Kecskeméthy Ferencz interpellácziót terjeszt be a békési aratósztrájk dolgában. A népet az arato- sztrájba nem az izgatok, hanem sanyarú helyzete vitte bele. A januárban kötött szerződések szerint oly csekély mag maradt volna meg az aratóknak, hogy abból lehetetlenség lett volna megélniük. Kérték a Wenekheim-uradalmat, hogy javítsa ezt a szerződést, megtagadták ezt a munkásoktól. Tartalékmunkásokat hoztak, akik nem tudták ezt a munkát elvégezni, de a gróf nem volt tekintettel a szegény népre. Pedig ha már másért uem, azért lehetett volna méltányosabb, mert a birtokai után, amely tizenöt év óta gabonatermő föld, mint legelő után fizet adót. Szegény ember tenyérnyi földje után dehogy tehet ilyet, amit a dús gazdag gróf megtehet. (Hosszasabban nézi jegyzeteit.) Elnök az idő előrehaladottságára való tekintettel kéri, hogy beszédét holnap mondja el Kecskeméthy Ferencz: Fontos dolog az, megérdemli az időt. Elmondja, hogy mint heringeket préselték össze az embereket, akiket szerződésszegés czirnén bebörtönöztek. Mezöfi Vilmos: Ki a szolgabiró? Mondja meg. Kecskeméthy Ferencz: Popovics Szilvius. A románok vigasztalására szolgáljon, hogy a magyaroknak is van okuk panaszkodásra, az pedig, akik ellen panaszkodnak, az román ember. Beterjeszti inter- pelláczióját az elzárt munkásokkal való rossz és embertelen bánásmód miatt. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: Ha a t. Ház méltóztatik megengedni, akkor azonnal válaszolok az interpelláczióra, (Halljuk! Halljuk:) még pedig nemcsak a magam nevében, hanem a belügyminiszter ur hozzájárulásával az ő nevében is. (Halljuk! Halljak!) Talán leghelyesebb lessz, ba egész tárgyilagossággal a tényállást fogom a t. Házzal megismertetni. A múlt hó 30-án gr. Wenckheim Frigyes békési uradalma részéről bejelentetett, hogy az ottani arató munkások szerződésszegést követtek el, a munka teljesítését megtagadták és ez okból 760 tartalékmunkást kértek tőlem. Miután az illetékes hatóság igazolta, bogy a munkások a szabály- szerű szerződést megszegték, ennélfogva én a békési uradalom részére 490 munkást bocsátottam rendelkezésre ; a kért számnál kevesebbet azért, mert az ország más vidékeire is tekintettel kellett lenni Később arról értesülvén, hogy az elitéit munkások az ítélet után már hajlandók újra munkába állani, kérdést intéztem a főszolgabíróhoz, hogy igy áll-e a dolog. Azt a jelentést kaptam, hogy a munkások erre nem hajlandók, ennélfogva kénytelen voltam később még 120 pár munkást az uradalom rendelkezésére bocsátani. Az elzárás foganatosítása tekintetében panasz és pedig a képviselő ur részéről igenis érkezett hozzám, melyet közöltem azonnal a belügyminiszter úrral is. Amint a panasz jött, azonnal intézkedtünk hogy a dolog megvizsgáltassék. Az eredményről az első táviratot a főispántól kaptam, aki azt távira- tozta : »6158. elnöki sz. rendeletre jelentem, hogy elzárt munkások helyzetére vonatkozó panasz alaptalan. írásbeli jelentés megy* Ugyancsak a főispántól jött az Írásbeli jele ntés, amelyben az van, hogy az igaz, hogy 27 munkás saját kívánságára egy helyiségbe záratott, miután azonban az tapasztaltatok, hogy az a helyiség nagyon szűk, ennélfogva a harmadik napon az elitéltek karhatalommal két helyiségbe szállíttattak, és az uradalom magtárában kényelmesen lettek elhelyezve. Nemkülönben az alispántól is jelentés érkezett a belügyminiszter úrhoz, amely a következőleg szól : »74794. számra jelentem, hogy elegendő bírósági fogház hiányában békés; elitéit és munkába vissza nem állt arató-munkások egy tágas jól szellőzött magtárban vannak elzárva, melyben hatósági orvos véleménye szerint kétszer annyian is elhelyezhetők volnának zsúfoltság és egészségügyi''hátrány nélkül ; ágy nincs, de rossz szalmából jó fekvőhely van a falak körül készítve ; szükségeik végzésére kibocsáttatnak, de a szalmaágyra való tekintettel a dohányzás meg van tiltva i hatósági orvos naponkint megnézi őket, s az elhelyezést teljesen kielégítő ek találja, friss vízzel elláttatnak : ily körülmények közt intézkedésre nincs szükség. Alispán.« De hogyha ezeket már előterjesztettem, akkor nem hallgathatom el a főszolgabírói hivatalos jelentést sem, mely a részletekre is kiterjed Ezen jelentésből látszik, miszerint az egyik birtokon, a vizes- fás-mellékin 152 arató megtagadta a munkát és a konvenczió javítását követelte. A tárgyalások eredményére nem vezetvén, ezek a munkások 10 napi elzárásra és fejenként a felvett előlegek megtérítéseként 25 korona 20 fillér megfizetésére Ítéltettek. A másik eset a tarhosi és déléi aratók szerződésszegése volt. Ezek I56-an voltak. Itt az uradalom a követelésekkel szemben kijelentette, hogy a szerződéshez ragaszkodik ugyan, tekintettel azonban az idei nehezebb aratási munkára, kész minden csapathoz — azaz 6 pár emberhez — az uradalom költségén egy pár munkást adni, továbbá beállít hat aratógépet, saját igával végeztetni fogja az uradalmi erővel a gereblyézést, és ha a munka mégis 21 napnál tovább tartana, a további időre ki fogja adni a megfelelő konveocziót és azonkívül megfelelő méltányos jutalomban is fogja részesíteni a munkásokat. Az aratók ezen ajánlatot nem fogadták el, mire a törvény 38. §-a értelmében 7—7 napi elzárásra Ítéltettek. Amikor pedig ezek a munkások már elítéltettek, akkor a t. képviselő ur az ő érdekükben felkeresett engem és t. barátomat, az államtitkárt, s előadta, hogy intervieniáljunk gróf Wenckheim Frigyes urnái oly irányban, hogy ezek a munkások kieresz- tessenek és az Ítélet foganatosítása elhalasztassék. Erre t. i. alkalmat ad a törvénynek 69. §-a, amely azt mondja, bogy ha a munkaadó és munkások együttesen kérik, akkor a büntetés végrehajtása elhalasztásának van helye, hogy ha t. i. a munkások meggondolják a dolgot és munkába állani akarnak. Én a t. képviselő úrtól, aki a munkások érdekében fordult hozzám, azt kérdeztem, hogy vájjon ezek a szerződésszegő munkások hajlandók-e és készek-e munkába állani? Erre ő azt felelte nekem, hogy igenis hajlandók és készek, de nem az uradalomnál, hanem másutt. Erre pedig én azt válaszoltam : igen szívesen járok közben minden szegény ember érdekében, de a törvény intenczióival ellenkeznék az, hogy ha ezen birtokost arra kérném fel, hogy az Ítélet végrehajtását függessze fel azért, hogy az illetők másutt keressenek munkát, ne pedig szerződésüket teljesítsék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, másképen senki sem járt volna el, akárki ült volna is a helyemben. (Helyeslés a jobboldalon.)
