Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-15 / 28. szám
XXXVIII. évfolyam. Gyula 1906. julius 15. 28-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre ________10 K — f Fé l évre... _ — 5 K — f Évnegyedre______ 2 K 50 f Hi rdetési óvj eiőre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Pusztuló ipar. Kézmüiparosaink helyzete már évtizedek óta nem valami rózsás; a két utolsó sanyarú gazdasági év még kedvezőtlenebbé változtatta. Nincsen megrendelés, nincsen munka, a nyers anyag napról-napra drágul; amit a kézmüiparos vásárra, heti piaczra visz, vagy potom áron vagy egyátalában nem kél el, amit műhelyben vagy üzletben ád el, annak tetemes részét ki kell hiteleznie s amikor inkasszálásra kerül a sor, az árúszámlának alig veszi be tiz százalékát; húzza, halasztja a fizetést az is, aki különben némi jóakarat mellett fizetni tudna. Gyökeres orvoslásra egyáltalán nincs semmi remény. Olcsó hitei, önálló vámterület (erős védvámokkal) tetemesen javítanák, mezőgazdasági kedvező esztendők lényegesen enyhítenék a helyzetet. A gyáripar azonban akkor is ónsúlylyal nehezednék a kézmüipa- ro8ra, mely azzal szemben még a lehető legkedvezőbb viszonyok mellett is, védtelenül fog állam’. De van a magyar iparnak még egy spe- cziális baja, az az több mint baja, mert valóságos szerencsétlensége, mely az ipart és az egész iparüző osztályt, mestert, segédet és inast egyaránt menthetetlen végromlásba, katasztrófába sodorja s ez b munkás kérdés. Ha a munkás kérdésben gyökeres fordulat nem áll be, akkor jöhet jó termés, jöhet az önálló vámterület, jöhetnek védvá- mok, mindezek nem fognak segíteni, mert rövid idő alatt nem less már ipar, amin segíteni lehetne. Nem czélunk, nem is fogunk vádaskodni. A mit Írunk, részrehajlás nélkül Írjuk és amennyiben részrehajlók volnánk és pártállást kellene vallanunk, nem az önálló iparosok, hanem a segédmunkások érdekében lennénk azok, a kiknek sanyarú, vigasztalan helyzetét ösmerjük, méltányoljuk és az önálló iparosokkal szemben is első sorban is enybi- tendőnek és orvoslandónak tartjuk. Az a mód azonban, a melylyel a munkások az ő természetszerű s jogos érdekeiket a munkaadó iparosokkal szemben megvédeni s főleg a mint ekszisztencziájukat biztosítani akarják, nem czélravezető, azaz hagyján, ha csak czélravezető nem volna ! hanem olyan fegyver, a mely halálos sebet ejt a megtámadottakon és a megtámadókon egyaránt. Nincs többé gondolkodó ember, aki a sztrájkok és bojkottok fegyverét ne tartaná jogosultnak — egy elengedhetetlen feltétel mellett azonban. Ez az elengedhetetlen feltétel pedig az, hogy a sztrájk és a bojkott azt a czélt érje el, a mely czélnak az érdekében al- kalmaztatik, tudniillik a tőke önző' s jogosulatlan túlkapásával szemben a munkások erkölcsi s anyagi helyzetének javítását. Ha a sztrájk és a bojkott ezt eredményezi, akkor nincs és nem is lehet szava ellene senkinek, sőt azt minden jóérzésü ember nemcsak természetesnek, hanem fejtétlenül jogosultnak tartja. Minden elfogulatlan, igazságos embert és azok között az elfogulatlan és igazságos munkásokat is kérdjük, mondják meg, hogy — eltekintve néhány jogosult esettől — a sztrájkok és a bojkottok zuhataga, mely az országot és a mi a vármegyénket is elborította, a fenkiemelt helyes czélt eredményezte-e ? az az ismét hagyján ha ezt nem eredményezte volna, de nem eredményezte-e annak homlokegyenest ellenkezőjét? A sztrájkok és bojkottok és különösen az azok nyomán keletkező lehetetlen feltételek nem a tőke túlkapásait szorítják kellő korlátok közé, hanem egyszerűen tönkreteszik, részben már is tönkretették az önálló iparosokat, részben pedig arra kényszerítik őket, hogy mesterségüket, amelyekből eddig legalább ha szűkös keresetet nyújtottak belőle segédeiknek és munkásaiknak is, egyszerűen feladják, beszüntessék, amint azt számosán már meg is cselekedték. Ismételjük, lelketlen ember az, aki helyteleníti a munkások abbeli jogos törekvését, hogy maguknak tűrhető sorsot biztosítsanak. Ebben a törekvésükben minden tisztességes ember támogatja őket. De ha az ut és a mód, amellyel eme törekvésüket érvényesíteni vélik, nemcsak nem válik be, ellenkezőleg! ha az önálló iparosok pusztulása következtében veszedelmessé válik önmaguknak is, az önálló iparosoknak és igy veszedelmévé válik a közérdeknek is, amelynek elsőrangú feladata a magyar ipar megmentése : (a fenforgó válságos viszonyok között nem is beszélhetünk a magyar ipar fejlesztéséről) mondjuk, ily viszonyok között kötelessége a hatóságoknak, ha kell — amint hogy elkerülhetlenül kell —- a törvényhozásnak is mindent elkövetni, hogy az önálló iparosokra s munkásokra nézve a szó szoros értelmében egyaránt tarthatatlanná vált és a még meglevő magyar ipart katasztrófával fenyegető helyzettel szemben legalább tűrhető állapotokat létesítsenek. TÁiOli, Egy vak hegedűs története. Négy éves korában vesztette el szemevilá- gát. Az asztalnál játszadozott, feldöntötte a petróleumos lámpát, az égő folyadék elborította testét és kiégette szemeit. Hat éves korában özvegy anyját veszítette el és a világtalan árva a vakok intézetébe került. Csak 13 éves korában találkozunk ismét Gyurival, egy kávébázban, a hol vakokból álló zenekar szokott naponta játszani. Gyuri is köztük van. ó a primás. A fiuk szépen játszanak, csaknem kifogástalanul. Befejezték a csárdást, leteszik a hegedűket és sürü taps jutalmazta őket. A primás feláll és halvány márványhideg arczának mosolyával mélyen meghajtja magát a — nagybőgős előtt, a mit a vendégek persze harsogó hahotával fogadnak. Szegény Gyuri nem tudta elképzelni, hogy miért nevetnek a vendégek, ha ő meghajtja magát előttük. Egyedül a czimbalmos nem vak. ó hordja körül a tálczát, szedi be a pénzt és a vendégek gorombaságait. Ő segít a gyámoltalanokon, ha valamit nem képesek megtenni. Most is a tálczával jár körül, az egyik asztalnál, egy fiatal emberekből álló társaság azt a tanácsot adja neki, hogy máskor ha tapsolnak, akkor fogja ő meg a primás fejét és fordítsa a közönség felé, nehogy máskor is a nagybőgős előtt hajtsa meg magát, a mire aztán az egész tisztelt asztaltársaság a hasát fogja nevettében. A primás hallotta a fenhangon mondott gúnyos szavakat s hallotta a durva nevetést is. Mélyen sóhajtott, fénytelen szemeivel abba a végtelen sötét semmibe bámult s melancholikus halvány arczán megjelent egy fájdalmas vonás. Ki ismeri a vakok belső világát. Az az ember, aki csak a szemével lát, közvetlen kapja a külső benyomásokat. A természettan és a boncztan gyönyörűen megmagyarázza, mint vezetik a látidegek a benyomást az agyba, hol az gondolattá idomul és mint hat a gondolat az összekötött idegek, véredények stb. által a szívre^ a hol már érzéssé alakul. De micsoda anatómia, psychologia, physiono- mia, phrenologia, vagy más i-a-val végződő tudomány magyarázza meg azt, hogy miképen megy ez fordítva az olyan embereknél, a kik csak a szemeikkel nem látnak ? A kiknek először a szivük dobban nagyot — mint most dobbant Gyúr’ prímásé — azután működik az agy és megjelen abban az örök éjben egy fényes pont, mely ragyogó, mint a sötétséget áttörő villanyfény és múló, mint az emberekbe vetett bizalom. Gyurinak az izmai megfeszülnek. Meghajlik, fejét oldalvást fordítja és lekonyitja, mintha hall- gatódznék. — Sándor! — Mit akarsz ? kérdi a czimbalmos. — Nézz csak ki, nem-e Lili vár rám ? Sándor kinéz és megpillant a kávéháznak egyik tükörablakán kívül egy valóságos madonna főt, halvány, jóságteljes, szenvedő vonásokkal. — De igen, itt van, épen ide néz. Gyuri gyorsan feláll. — Ma nem játszunk többet. Siroliit Emeli az étvágyat éa a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, Gurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti ceomagoláat. F. Hoffnunn-La Roche & Co. Basel (Svájc). LapTAiils: mai száma S old.al.
