Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-17 / 24. szám
2 BÉKÉS 1906. junius 17. A mintegy 1560 hold területű földből a város, egyházak stb. által közczélokra vá- sárlandó ökörjárási mintegy 100 holdnyi s dűlőkre eső 50 holdnyi területet leszámítva, nézetem szerint mintegy 1500 holdnyi terület volna az, amely 3 holdas parczellák szerint volna kimérendő. E szerint körülbelül 500 ember juthatna földhöz. Az 500 ember kötelékébe első sorban csupán házas és házatlan zsellérek, volnának akczeptálhatók és amennyiben 500-on felül iratkoznának be — természetesen olyanok, akik a holdanként! 25 forint befizetését iga zolják — a részrehajlás és kedvezés avagy annak látszatának kikerülése végett is az ötszázon felüli jelentkezők sorshúzás utján a föld vételtől elesnének. A város által kijelölendő bizalmi férfiak, úgyszintén — akiknek döntő szót engednék ez ügyben — a föld tulajdonába jövő zséllérek, a mérnökök által már tényleg kimért földek becsértékét és pedig parczel- láról parczellára előzetesen megállapítanák. Megállapítanák pedig úgy, hogy a becsérték végösszege a város és az egyházak által is esetleg megvásárlandó földek értékét is belé- számitva, semmi esetre se haladja meg a kegyelmes Grófnő által megállapított — mellesleg írva mérsékelt, sőt jutányos 540.000 forint vételárat. A parczellák becsértékónek megállapításánál egyáltalában nem tűznék ki semmi korlátot, példával élve: lehetségesek volnának az ökörjárás városhoz közel eső részeinél holdankénti 400 — 410—420 sőt 450 frt. vagy azonfelüli becsárak is, viszont az árendás messzebb eső vagy gyengébb részeiben holdankénti 280 forint vagy azon aluli becsárak is, mindig szem előtt tartva, hogy a végösszeg az 540.000 forintot meg ne haladja vagy azon alul se maradjon, amely utóbbi körülmény — amely előreláthatólag nem fog bekövetkezni — magát a földvételt hiúsítaná meg. Erről az ily módon történő becslésről, — amely a föld tényleges kiosztását okvetlen meg kell hogy előzze — éppen azért, mert senki sem tudja, hogy hol fog neki a föld jutni, megvagyok győződve, hogy az, igazságos és megnyugvást keltő lesz. A becsértékek eként történő előleges megállapitása s a becslések ellen történő esetleges észrevételek figyelembe vétele s netaláni korrekcziók megtörténte után kellene a földeket kiosztani s pedig újra sorshúzás utján a becslésben résztvett és abban már eleve megnyugodott 500 főnyi zsellérek között, fentartván mindenkinek azt a jogot, hogy szerődés kötés előtt a sorsolás utján nékiek jutott földdarabot egymás között kicserélhessék. Nem mondom, hogy a földbecslós és a kiosztás ilyetén módozata tökéletes, de mindaddig mig ennél valaki elfogadhatóbbat nem ajánl, állitom, hogy az igazságot legjobban megközelíti s ami fődolog, keresüséget, gyűlölködést nem kelthet, mert a részrehajlás, a kedvezés vádja — amely noha méltatlanul, a benedeki földek parczellázásánál felmerült s a képviselőtestület szerdai közgyűlésén viharos jelenetekre adott alkalmat — bárki részéről bárkivel szemben, önként elesik, illetőleg fel sem merülhet. A Adja az Eg, hogy azt az eszményi czélt, amely a kegyelmes Grófnőt a föld eladására, Gyula városát a föld megvételére, a kormányt pedig a megvétel istápolására buzdítja, az eszmény színvonalához méltóan, szegény népünk javára, boldogulásává,gyakorlatilag is megvalósítsuk. Kóhn Dávid. A közigazgatási bizottság ülése. — Junius 11-én. — Hétfőn délelőtt élénk érdeklődés mellett tartotta a vármegye közigazgatási bizottsága junius havi rendes ülését dr. Fábry Sándor főispán elnöklete alatt. Ez alkalommal először vett részt a közigazgatási bizottsági ülésen az újonnan megválasztott alispán Ambrus Sándor, továbbá Veres József orsz. képviselő, akit dr. László Elek lemondása folytán választottak be a bizottságba. Jelen voltak az ülésen az elnöklő főispánon kívül Ambrus Sándor alispán, Csák György pénzügyigazgató, Rezei Sylvius tan- felügyelő, Jancsovics Péter árvaszéki elnök, Perszina Alfréd államépitészeti hivatali főnök, dr. Liszy Viktor kir. főügyész helyettes, dr. Zöldy Géza várm. főügyész, Szekér Gyula közgazdasági előadó, Kiss László várm. I. aljegyző, mint a bizottság jegyzője, továbbá Beliczey Géza, Dombi Lajos, dr. Ladies László, dr. Pándy István, Szalay József, Morvay Mihály, Veres József bizottsági tagok. Dr. Fábry Sándor főispán megnyitván az ülést, mély részvéttel és fájdalommal emlékezett meg Ladies György volt bizottsági tag elhunytéról, akiben a bizottság egy régi kiváló munkás tagját vesztette el, aki 1876. év óta, a mikor a közigazgatási bizottságokat szervezték, állandóan tagja volt a bizottságnak, s mindenkor önzetlenül s fáradhatatlanul munkálkodott a bizottsági üléseken, amelyeken jogi tudásával és igazságosságával tűnt ki. A főispán indítványára a közigazgatási bizottság mély részvétéről az elhunyt özvegyét külön is értesítette. Ezután meleg szavakkal üdvözölte a főispán a bizottságnak két uj tagját Ambrus Sándor alispánt és Veres Józsefet. Az alispán megköszönve az üdvözlő szavakat kérte a bizottság támogatását, s Veres József is Ígérte, hogy mindenkor a legjobb tehetségéhez képest fog közreműködni a bizottságban. Az üdvözlések elhangzása után előadattak az egyes ügyek a tárgysorozat sorrendjében. Legelőször is felolvastatott az alispáni jelentés, amely egész terjedelmében a következő : A múlt hóban történt közérdekű eseményekről szóló rendszerinti havi jelentésemet a következőkben terjesztem elő: A személybiztonság állapota általában kielégítő volt, eltekintve néhány jelentéktelenebb természetű verekedéstől, súlyosabban 2 esetben támadtatott meg : Orosházán május 10-én Terme Áron 19 éves cseléd, özv. Tóth Mihályné 86 éves tanyai lakost megfojtás és azután felakasztás által ölte meg. Gyulán pedig Kempf Mihályné május 17-én és folytatólag 19-én, férjét két heti együttélés után, ételébe és italába kevert patkányirtó szerrel akarta megmérgezni, azonban az idejekorán alkalmazott orvosi segély megmentette az életnek. Baleset három Ízben fordult elő. Az öngyilkosságok száma 8 volt, ezenkívül 1 öngyilkossági kísérlet is követtetett el. A vagyonbiztonság élelmiczikkek és csekélyebb értékű ingóságok ellopása által, 34 esetben zavartatott meg. Ezenfelül történt egy nagyobb károsodást okozó lopás, amennyiben Geiszt Gáspár csor- vási lakosnak egy darab, 3000 korona értékű lovát, eddig ismeretlen tettes ellopta. A tüzesetek száma növekedést mutat a téli hónapok tűzeseteihez viszonyítva, jóllehet az elmúlt hóban előfordult 16 tüzeset jóval kevesebb, mint április havában volt, mikor is 23 esetet jelentettek be hozzám a járásokból. Lakásházakat, gazdasági épületeket és termé- 1 nyékét semmisítettek meg a lángok, az elpusztult értékek azonban biztosítás révén, a legnagyobb részben meg fognak térülni. Egy esetben gyújtogatás, egyben pedig villám- csapás okozta a tüzet. Előfordult még egy gyujtogatási kísérlet is. Ugyanis Gyulán május hó 3-án Biró József kémeny- seprősegéd, a Komló szálloda konyha keményének nyílását zsák- és egyéb rongydarabokkal eltorlaCsicsis apuka. Az ágy megrecscsen, okos Jolánka hirtelen felugrik és odaszalad. — Hol van anyuka? — nyögi a beteg. — Elszaladt a patikába, azt mondta, hogy mindjárt jön. — Irta: Sz. Szigethy Vilmos. — Lapunk eredeti jogosított kiadása. A hálószobában még félhomály van, ámbátor kivül igyekszik melegíteni a napsugár. A lakás berendezése egyszerű, mondhatni szegényes, fő éke a fényezett ágy, meg a két ajtós szekrény, amit a végrehajtó meg sem tekint már, úgy jegyez be hónapról-hónapra a nagy árkusokba. Az egyik sarokban két ó divatu szék szerénykedik, fölöttük a falon japán legyező gyűjti magába a port, azonban egyetlen disze igy az általános szegénységnek. Az ágyban egy sárga képű ember fekszik lihegve. Csupa kimerültség, egyre jobban tüne- dez arczárói az öntudat is, elfoglalja helyét a mindenbe való belenyugovás, amely nem érzi már magát ebbe a világba tartozónak, hanem félig az uj hazában jár. A függönyt nem szabad felhúzni, Jolánka következőleg az ablak mellé húzódik és ott pin- gálja a nagy betűket, mig Babukát a hajas baba forgó szeme köti le csodálatos esemény gyanánt s azon tűnődik, hogy ki verhette le az orrát ? Inkább magának mormolja, hogy; „az nagyon messze van!“ — Verejték borítja el az arczát s elfogja a fuldokló köhögés, amely úgy megszokta mindig kínozni. A keze görcsös erőlködéssel nyúl a kis gyermek vékony karja után, de aztán gyöngén tapad oda, már fogni sem birja. — Kicsi lányom, csókold meg az apádat. Azok a liliomkarok gyönge folyondárként tapadnak a kidőlő tölgyhöz. — Apukám, ugy-e, ha majd megint egészséges leszel, kimegyünk az erdőbe madarat fogni. Jaj, olyan szépen énekelnek azok. Csendül már valahonnét messziről ismeretlen, soha nem hallott dallam, szférák zenéje, azt hallja egyre nyugtalanabbul a beteg. — Kicsi lányom, szaladj el a tisztelendő űrért, mondd, hogy kéretem, beteg vagyok. Jolánka siet máris, nagy az öröme, hogy beszélni fog a pap bácsival, sőt ő szól hozzá először, kérdezés nélkül. Babuka végre kitolta a bábu mozgó szemét s ilyen körülmények között ráun. El is hajtja magától s megy az ágy felé. Hízelgő czicza módjára oda dörzsöli arczát a lelógó apai kézhez s negédesen az ágy szélére dőlve, dorombol. — Apukám, szedén apukám. Könnyek lepik el a fáradt arezot, talán az utolsók. El is dörzsöli hamarosan, de a fogékony apróság már észrevette, bánatos lesz a hangja is. — Apuka szír, ne szíjon apuka. S hogy nem lát az arczból semmit, ártatlan angyali lelke azt hiszi, hogy a régi játék elevenedik meg. — Kuk, apuka, kuk! Az ember egy végső erőfeszítéssel lehajol, odatapasztja kiszáradt ajakát a göndör fejecskére, aztán visszaesik a párnákra s mozdulatlanná válik. — Apuka, apuka, — kiabál a gyerek, de az nem felel. Simogatja lelógó karját, föl szeretne mászni melléje az ágyba, de egyedül képtelen rá, édes ügyefogyottsággal tipeg s keres valamit, hogy miként érhetné el a czélját, közben megismétli a hivó szót: — Apuka, apuka! A tisztelendő ur érkezik meg, kezében feszülettel. A gyerek ott támaszkodik még mindig az ágyon s halk hangon inti, édes kis ujjacská- ját feltartva : — Apuka csicsis, csicsis apuka.
