Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-03 / 22. szám
4 BÉKÉS 1906. junius 3. helyez. Uj hivatalának elfoglalásakor szivét öröm tölti el már azért is, mert olyan tisztikar élére állíttatott, mint arainő: Békésvármegye tisztikara. Kéri első sorban a vármegye érdemes főjegyzője nek, — mint munkástársának, de ezenkívül a tisztikar minden egyes tagjának jóindulatú támogatását, de kéri ezenkívül barátságát is. Hivatali program- mot nem ad, hisz ez, mint a főjegyző is oly szépen kiemelte a tisztikar előtt már ismeretes. Csak arra 1 éri tiszttársait, hogy hivatali együtt működésükben az lebegjen szemük előtt, hogy olyan egyetértésben és szeretetben éljünk mint egy család, hogy ez által egyrészt a közjót mozdítsuk elő, hatványozottabban másrészt tisztviselői mivoltunknak erkölcsi súlyát emeljük. Újból megköszönve a tisztikar megtisztelő üdvözletét, végül ismét kérte a vármegye tisztviselőinek hathatós támogatását. A zajos éljenzéssel kísért beszéd elhangzása után az alispán a tisztikar egyes tagjaival szívélyes szavakat váltott, mire az üdvözlés véget ért. A hivatalába lépő uj alispánt testületileg ödvözölte még Gyula r. t. város tisztikara és a gyulai m. kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség is. A május hó 23-án megejtett tisztviselői választások folytán a központon beállott személyi változásoknak megfelelően az ügybeosztás az eddigitől eltérően nyert megállaptídást Ugyanis a volt első aljegyző kiterjedt s nagy közigazgatási jártasságot igénylő ressortját Kiss László I. aljegyző vette át. Konkoly Tihamér dr. Il-od aijegyzö, eddigi ügybeosztását, — mint amely hosszas gyakorlat után látható el a közérdek nagyobb előnyére — megtartotta, inig a volt másod aljegyző munkaköré Moldoványi János szintén II. oszt. aljegyző lépett JE helyütt meg- emlitendőnek tartjuk, hogy dr. Berthóty István vámegyei tb. főjegyző, az orosházi járás újonnan megválasztott főszolgabirája a napokban szintén elfoglalta hivatalát, azonban csak ideiglenesen, mert a választásokkal járó hivatali és társadalmi elfoglaltsága folytán csak a folyó hó végével juthat oda, hogy uj hivatalának vezetését véglegesen átveheti. Az idei fősorozás. Most már lehet danolni a legényeknek, hogy: „zsindelyezik a kaszárnya tetejét“, — mert visszavonhatatlanul meglesz a fősorozás, amelyen az 1905. évről elmaradt hadkötelesek állíttatnak elő. Már megjelöltettek a polgári elnökök s orvosok is, kik az idei fősorozáson rósztvesznek. A sorozási napok, — melyekről a múlt számunkban hirt adtunk, — változtak, úgy hogy a végleges tervezet a következő : Gyula városnál polgári elnök Ambrus Sándor alispán, orvos dr. Zöldy János főorvos. Sorozási napok junius 9., 10. Gyulai járásban polgári elnök és orvos ugyanazok, a sorozás napja junius 11. Az orosházi járásban a polgári elnök dr. László Elek, orvos dr. Steiner Zsigmond járási orvos, a sorozás ideje junius 13., 15., 16., 18., 19. Békéscsabai járásban a polgári elnök dr. Daimel Sándor várm. főjegyző, orvos dr. Zöldy János főorvos, a sorozás történik junius 23., 25., 26-án. Szeghalmi járásban polgári elnök Ambrus Sándor alispán, dr. Nuszbaum Károly járási orvos, sorozási napok julius 2., 3., 4. Szarvasi járásban a polgári elnök Zlinszky István, polgári orvos dr. Déri Henrik járási orvos, a sorozás tart julius 4—10-ig. A gyomai járásban a sorozási elnök dr. Daimel Sándor várm. főjegyző s orvos dr. Eisler Vilmos járási orvos, sorozási napok julius 6., 7-, 8. végül a békési járásban a polgári elnök lesz Ambrus Sándor alispán, orvos dr. Frey Géza járási orvos s a sorozás tart junius 1—15-ig. Gyula város képviselőtestülete dr. Bucskó Kor- jolán helyettes polgármester elnöklete alatt hétfőn délelőtt tartott rendkívüli közgyűlésében a város egyesitett czimere most már végleg elfogadtatott és annak engedélyezése iránti intézkedések megtételével a tanács megbizatott. A létesülő állami iskolák elhelyezése tárgyában, miután a városi képviselők határozatképes számban ezúttal sem jelentek meg, érdemleges határozathozatal idejéül junius 13-dik napja tűzetett ki. Az 1907. évi községi közmunka egy kézi napszám után jövő esztendőre is az ideihez képest 1 korona 20 fillér, egy igás után 3 koronában állapíttatott meg. A belügyministernek az inség segélyre vonatkozó azon rendelete, hogy a kért segélyt, tekintettel a kereset forrás megnyíltára nem utalvúnvozza, tudomásul vétetett. Özv. £-ypc'ciis Jusztinná azon kérelmévé!, hogy jéb;. íérje három havi fizetése mortualé czimen kiutalványoztassék, tekintettel arra, hogy néhai Popovits Jusztin a város költségén temettetett el, elutasittatott. Feledi Árpád illetőségét megtagadta a közgyűlés. Murvai Gábor és társai kérelmére a Kapa-utczában egy Norton-kút létesítése határoztatott el. Balog János és Borbély István néptanítók részére a rajztanfolyam elvégzésével 100—100 korona segély utalványoztatok Borbély Matild kérelmére megengedtetett, hogy hogy az évi haszonbért negyedévenként fizethesse le. A Pálffy irodalmi társaságba a város 100 koronává! alapitó tagul belép. Nagy Gy. András napszámos adója téves kivetés czimón törlésbe hozatott. A vármegyei ebadó szabályrendelet módosítására vonatkozó miniszteri rendelet tudomásul vétele mellett megkeresi a képviselőtestület Békés- vármegye törvényhatóságát, miszerint a módosított szabályrendelet jóváhagyása iránt az uj alkotmányos kormánynál felirattal éljen. Járvány kórházul a faiskolai, szőllős-telepi és a vásártéri járlat ház jelöltetett ki. Purzsa Illés és társai kérelmére a Kosár-utczában két villanylámpa felállítása elhatároztatott. Kukla Perencz és társai indítványára kimondotta, hogy amennyiben a rendőrbiztosi állás megüresednék, ezen állás betöltése halasztassék el. A vármegye közigazgatási bizottsága rendes havi ülését folyó hó 11-én tartja. A bizottság tárgyalásaiban mint uj tagok először vesznek részt Ambrus Sándor alispán és Veres József orosházi országgyűlési képviselő, törvényhatósági bizottsági tag, akit a legutóbbi raegyegyülés egyhangúlag választotta meg közigazgatási bizottsági taggá. Az uj városi ügyész és rendőralkapitány. Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt csütörtökön délelőtt tartatott Gyula város tisztújító közgyűlése, melyen a megüresedett városi főügyészi s alkapitányi állás töltetett be választás utján. Ambrus Sándor tetszéssel fogadott beszéd kíséretében nyitotta meg a közgyűlést. A képviselőtestület nevében Dombi Lajos esperes üdvözölte az uj alispánt szeretet teljes szavakkal, mire Ambrus hasonlóképen válaszolt, megköszönve a szívélyes fogadtatást s kiemelve, hogy mint a város szülöttjének különös gondoskodásának tárgyát fogják képezni a város ügyei. Ezután a megüresedett állások betöltése következvén, felkérte s képviselőtestületei, hogy négy bizalmi férfiút nevezzen meg a kik a választási eljárásról felveendő jegyzőkönyvet hitelesítik. A közgyűlés bizalmi férfiakul Dombi Lajos, K. Schrijjert József, Kukla Ferencz és Schröder Kornél képviselőtestületi tagokat küldte ki. Elnöklő alispán előre- bocsátván, hogy a pályázat a városi tiszti főügyészi, alkapitányi és esetleg megüresedett állásokra hir- dettetett meg, az alkapitányi állásra nézve azt az elvi kijelentést teszi, hogy miután a város szervezési szabályrendeletében, melyet a törvényhatóság már általánosságban elfogadott, az alkapitány az előljámében, sírva újságolta egymással: kitört a háború, megvagyunk mentve, éljen a mikádó, éljen a háború. És mintha nagy ünnepre készültek volna, takarítottak házuk körül. Zászlókat, lám- pionokat tűztek ki s akadt igen sok olyan, talán a shinto-hitüek voltak, aki az újévkor szokásos shirr.e zsavat (szalmakötél) is kifeszitette a ház elé, talán azért, hogy az elköltözöttek lelkei visszaszóljanak a földre s ezekre telepedve várják és segítsék őket az eljövendő dicső napokban. És a sok diszités nem veszett kárba; február 9-én reggel fél kilencz órakor újra fölhangzott a rohanó „gogáy“ kiáltás s amint izgatottan hámoztuk ki a hieroglifeket, megtudtuk az első tengeri ütközet fényes sikerét. A mesterember eldobta szerszámát, a diák könyvét, a hivatalnok tollát, a boltos becsukta üzletét és rohant mindenki az utczára örülni, tánczolni. Frissen készült harczi dalok keltek szájra s az ifjabb nemzedék csoportokba verődve s összeölelkezve járt végig a városon, egyre énekelve és kur- jantgatva. Egy angol azt mondotta, hogy bolondokháza az egész Japán. Lehet, hogy az, mámorosok, a mámortól fél őrültek voltak a nemzet fiai. Hogyne, egy évtized óta mellükön fekvő rém kezdett eltűnni, megsemmisülni. És a fölvillanyozott tömegek lázát még nagyobbra növelte az a hir, hogy a katonai és nemesi akadémia növendékei estére fáklyásmenetet rendeznek az Uevo-parkba, ahol ünnepet rendeznek és aztán visszatérnek intézetükbe. Úgy is lett; az óriási park és környéke megtelt emberrel, az ifjúság f.ölvonult, a japán himnusz fölhangzott a százezernyi ember ajakán s mivel az 5—6 négyszögkilométer területű dombos helyen nem hallhatta mindenki az ifjak ünnepét, minden 2—300 méterre fölkapaszkodott egy-egy népszónok s lelkes tüzelő beszédeket intézett a tömeghez. A sok banzájtól rekedt volt már mindenki, de arról, hogy hazafelé tartsanak szó sem volt. Nem aludt ezen az éjszakán a fél Tokió. Mi is csak úgy tudtunk kiszabadulni a tömeg közül, hogy ismerős tanáraim bevettek az ifjakat kisérő menetbe, különben reggelig szoronghattunk volna a hűvös tóparton. Jellemző a japán nemzetre, hogy soha egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy győzni fog. És e hitét nem modern hadseregének és tengerészeiének ismeretéből meríti, vagy legalább is csak kisebb részben abból. A nemzeti büszkeség hangján mondja az utolsó gyerek is, hogy Japán földjét még nem taposta ellenség lába s nem is fogja megtapodni soha. A lapok tele voltak lelkesítő közleményekkel s mikor ezeket nézegettük Katzurával, önkéntelen eszembe jutott a mi forradalmi költészetünk. Hogy fogalmat nyújtsak neki erről a reminiszcenciákról egy csatadalfélét firkáltam én is, amit az én barátom természetesen azonnal lefordított japán nyelvre. Kapitány barátom egy reggel díszruhájában állított be. Máskor félnapokig maradt nálam, most le sem akart ülni. Bucsuvizitre jött, másnap indult Koréba. Isten önnel — szólt — a viszontlátásig, hazatérésekor Port-Arthurban vagy Wladivostokban, japán területén. Ezzel a gondolattal mentek a japánok a csatába. Megindultak a csapatok. Egy óriási kaszárnya volt egész Tokió. A házak tele katonákkal, az utczák meg barakokkal a lovasság részére. Az uralkodó szemlét tartott a csapatok fölött ; mindenekhez, de főleg a húszezer gárdistához volt egynéhány biztató, lelkesítő szava. Mint jellegzetes és a japán lélekbe mélyebb pillantást engedő dolog álljon itt az egyik lapból kiollózott himnuszszerü erővel lüktető pár sor, mindenik gondolat benne egy-egy önálló kis japán költemény, melyet ha koszorúba fűznénk, remek munka is lehetne belőle. „Az elsőnek, az örökkévalónak áldása járjon veletek. őseink paradicsomi honából egy szó zug keresztül a japán tengeren a Fajirjaménk egetverő csúcsán megütközve szétterül Nagy-Japán- országon. Halljátok-e ? A zsarnok, kinek gyilkos vasán sok ezer testvérünk drága vére csörgött ki, most ránk tör, hogy eltiporjon ; rabszolgává akar tenni. Háromezer év vihara zúgott el fölöttünk s bár ezerszer törtek reánk, ellen e szent földet nem tapodta még. A szent ősökre, kiknek lelke itt lebeg fölöttünk és közöttünk, gyalázatot nem hozhatunk. Gyerekeim, testvéreim, boruljatok le a hon szentföldjére s hallgassátok meg szavát, azt susogja, hogy gyáva nem pihen meg ölén. Veszélyben a haza, mutassátok meg őseitek dicsőségét. Nap fiai előre ! itt a haza, ott az ellen, el a föld színéről, hogy ne legyen. Az élő az örökkévaló keze takarjon, védjen és segéljen titeket.“
