Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-03 / 22. szám
2 BÉKÉS 1906. junius 3. minden nyűgöt, akadályt, e föld a menyország pitvara lesz valóban s minden lélek dicséri az Urat, ki mindnyájunknak szerető édes atyja s mindnyájunkat boldogságra juttatni akarja ! . . . Dombi Lajos. Tulipán mozgalom. A tulipán mozgalommal kapcsolatosan megemlékeztünk már legutóbbi számunkban arról az értekezletről, melyet a mai napra gróf Almásy Dénesné és Fábry főispán hivott össze s ugyanekkor méltattuk érdeme szerint azt az igazán hazafias mozgalmat, melynek czélja a magyar nők lelkes közreműködésével minél szélesebb propagandát fejteni ki a társadalomban, a nemzeti szellem és hazafias együttérzés hathatós megnyilatkozása s a magyar ipar védelme érdekében. E czél elérésére csak elvi általánosságban lehet megjelölni azokat a főbb feladatokat, a melyeket minden jó hazafinak és honleánynak szem előtt kell tartani. Ilyenek: 1. Tüntető állásfoglalás minden nemzeti eszme, mozgalom és törekvés mellett. 2. Megalkuvást nem ismerő nemzeti érzés ápo lása minden téren. 3. Első sorban saját példánkkal, de egyszersmind minél szélesebb körű agitáczióval való közreműködés arra, hogy magyar ember lehetőleg minden szükségletét magyar termelőktől és iparosoktól, magyar eredetű czikkekből szerezze be. Ezzel kapcsolatban mindenki megveszi és nyilvánosan viseli a szövetség jelvényét: a magyar tulipánt. 4 Minden, a nemzeti jelleg és önállóság elő mozdítását czélzó társadalmi, kulturális és gazdasági vállalkozás buzditó támogatása. Mindezek között egy sincs, a mely hazánk és nemzeti felvizágzásunk érdekében ne ösztönözne minden magyar embert arra, hogy egy szívvel, egy lélekkel vegyük kezünkbe a mozgalom zászlóját s vigyük diadalra, vezessük győzelemre magyar nemzeti érdekeinket, a magyar nemzeti jellegnek és önállóságnak kulturális és anyagi téren való megerősítésével. — Tömörüljünk tehát magyar honfiak, alakítsuk meg példás lelkesedéssel az országos Tulipán szövetségnek Békésvármegyei kerületét. Az alakuló értekezlet gróf Almásy Dénesné védnöksége és dr. Fábry Sándor főispán elnöklete mellett a mai napon, Pünkösd ünnep első napján délután 4 órakor a megyeházán fog megtartatni, melyen a nagy közönség előreláthatólag olyan szép számban és impozáns tömegben jelenik meg, hogy a megyeház díszterme a közönség befogadására alig lesz képes. Az értekezlet sorrendjére nézve a kiszivárgott hírek szerint oly értelmű megállapodás jött létre, hogy az értekezletet gróf Almásy Dénesné nyitja meg, azután dr. Fábry Sándor főispán általános körvonalában jelzi az értekezlet czélját. Ezek megtörténte után dr. Berthóty István orosházi főszolgabíró a tulipán kert szövetség czélját fogja ismertetni. Az értekezlet ezután megalakítja a szövetség Békésvármegyei kerületét, mrgválasztja annak tisztikarát, megalakítja a választmányt és az igazgató tanácsot. Több albizottságot is alakit, úgymint irodalmi, közművelődési, ipari és művészeti, pénzügyi, mulatság rendező és terjesztő bizottságot. Felhívást intéz végül a vármegye lelkes honleányaihoz, hogy a vidéken a kerületi helyi fiókjainak megalakítása érdekében indítsanak széleskörű és lelkes mozgalmat. T a n ü g y. Gimnázisták kirándulása. Kellemes szórakozás sál töltöttek el diákjaink egy egész napot múlt csütörtökön, a városerdőben. Nem volt az kimondott majális, melyre a »rendezőség« vendégeket hiv meg, jelezve, hanem pusztán egy kis kirándulás a zöldbe, hogy a diákok a szabad természet ölén elmulassanak, eljátszadozzanak, amikor tanáraik is levetik azt a bizonyos »szigorú biró« álarczát és igyekeznek diákjaik mulatságát teljesebbé, sikerültebbé tenni. Daczára azonban annak, hogy e kis kirándulás legkevésbbé sem volt majális, konstatálhatjuk, hogy városunk közönsége, szülők és ismerősök, tanügybarátok és az ifjúság kedvelői nagy számban keresték fel a diákok mulatozásának helyét, úgy, hogy a díszes, nagy ven- dégkoszoru jelenléte, különösen kiemelve a szép számban megjelent hölgyközönséget, nagyban emelte a kirándulás sikerét. Reggel 7 órakor indult el a diákság a gimnáziumi épületből. Négyes sorokban, zászlók alatt, trombita és dobszó mellett vonultak keresztül a városon, s a merre a tekintélyes menet elhaladt (közel 150-en), mindenhol örömmel szemlélték őket a járókelők, különösen sok elismerő szó hallatszott a kifogástalan trombitás (Emandity Virgil III. o. t.) és a szintén jó dobos (Schröder Mihály III. o. t.) dicséretére. Megérkezvén a városerdőbe, rövid pihenés korában alkalma, hogy homokkal, földdel játszódjék, abból apró várakat, hegyeket, barlangokat építsen, vagy tán még tovább menve, kis patakot, kutat, falut, hidakat, letépett falomboktól körülvett erdőt, tavat építsen, melybe kis edényével egyre hordotta a földbe szivárgó vizet. A tökéletesség magas fokán álló, ilyen gyermekjáték a japánkert is. Közepét rendesen aranyhalaktól hemzsegő apró tavacska foglalja el, zegzugos öblöcskék és félszigetekkel a partján. — Egynéhány, — igazán tenyérnyi sziget között, — esetleg egy nagyobbacska, melyre fantasztikus hidacskák vezetnek, sokszor két-három oldalról is. A nagyobb szigeten legtöbbször kis lugasok, mig az apróbbakon kőbányák. A tó környéke emelkedő hegyvidéket utánoz, meredek sziklafalakkal, mély szakadékokkal, melyek között egy-egy arasznyi erecske képez látszólag óriási méretű vízeséseket és zuhatagokat. Majd szelíd völgyrészlet következik, közepén kanyargó patakocska araszos vize hajtja az apró vízimalmot az üdezöld rétek és szántóföldek között, melyeknek terjedelme alig nagyobb, mint egy jókora ebédlő asztal. És az egész tájat elborítják apró cseresznye-, szilva-, fenyő- és másféle fák, melyek rendesen oly nagyságúak, hogy teljesen összhangban állanak a miniatűr hegyvidéket művelő kerttel. Néha virágot is találunk a kertben. A tóban egy-egy lótusz, a part mellett pár vizi liliom, a lugasok oldalán meg felfutó fák és sárga akácz élénkítik a szinpompát. A kis kerten arasznyi gyalogutak vezetnek keresztül- kasul, hegyen föl, völgyön le, egy-két lépés az egész. Néha a félelmes hegyszakadék fölött egy után kezdetét vették a különféle játékok, mulatságok : dijverseny-futás, labdajátékok, kötéljátékok, czéldobálás, ugrasztás, léghajó eresztés és még számos más szórakoztató játék. Közbe közbe csoportokba verődve énekeltek, majd sorokba felállva torna-gyakorlatokat mutattak be. Egész napon át zajos, örömtől visszhangos volt az erdő. így tartott ez megszakítás nélkül a 7 órai vonatindulásig, amikor azután egy jól eltöltött nap kellemes emlékével indult haza az ifjúság. A kirándulás sikeréből nagy rész Korponay István tanár érdeme. Ő gondoskodott ugyanis arról, hogy a kedély szórakoztató mulatság mellett a testnek is megadassák ami az övé s ifjaink a déli pihenőn a magukkal kihozott bőséges elemózsia mellett buzgón fogyasztották el a délelőtt hatalmas üstökben készített friss és ízletes gulyás-hust, tésztákat, a napközben többször kiosztott pogácsaféléket s az olyan nagyon jó »diákeledelt.« (my.) Juniális Az elemi iskolások kirándulása, melyet a jelenlegi közokt. miniszter gróf Apponyi Albert a fák és madarak ünnepének megtartása czimen annyira ajánl, hogy a tanítóságnak csaknem kötelességévé is tesz, kedvező idő esetén junius 7-ikén lesz a városerdőben, hol a több százra menő gyermeksereg meg fog vendágeltetni. A költségekhez vármegyénk főurai közül a szegény gyermekek ellátása czimén többen hozzájárultak s arról lapunk jövő számában részletes kimutatást adunk. Kedvezőtlen idő esetén a kirándulás a vizsgálatok utánra halasztatik. Gyulavárii iskolák segélyezése. Tekintetes Szerkesztő ur! A »Tarka képek« —ss-ó-ja — mint ő maga mondja — sok rósz vicczet szokott kilövelni, de most az egyszer, midőn Berthóty Pistával összehasonlít s Őt reflektornak állítja, hogy az ő munkásságának, képzettsége és szellemességének fényét reám vesse s én is, mint szorgalmas levelező, keresetlenül, a nagyérdemű olvasó közönség előtt dicséretet nyerjek: most — mondom — jó vicczet mondott. Azért jó az ő viccze, mert levelezői szorgalmammal nem dicsekedhetem. — ss-ó — viccz-ből mégis megdicsért, hogy lethargiámból fölébresszen, szólásra ösztönözzön. Felékesitett páva toliakkal, azt hitte talán, hogy én is ama bizonyos madár vagyok, de nekem ezek a pávatollak nem kellenek, mert tudom, hogy az én levelezői lustaságom utolérhetetlen. És ha a »Békés«-nek minden levelezője ilyen keskeny kőlap képez merész hidat, melyen át menve, ha el is szédülnénk, nem esnénk egy méternyinél mélyebbre, mert akkora az egész borzalmas hegyszakadék. Az egésznek elrendezése, minden kis rész letnek a kidolgozása a legnagyobb gonddal történik s az utolsó kis kavics, sőt az utolsó fűszál is hosszas megfontolás után van elhelyezve. Sokszor még akkora terület sem áll a japán kertész rendelkezésére. Ilyenkor arra törekszik, hogy úgy tüntesse föl a kertet, mintha egy nagyobb, de fák és sziklák által elrejtett kert részlete volna. Ismét másik eljárásuk, hogy az előtérben nagyobb fákat alkalmaznak s hátrafelé mindig kisebbeket, miáltal a térbeli távlatot igyekeznek utánozni és dicséretökre legyen mondva, a megtévesztés legtöbbször sikerül is. }Ez utóbbi fajtájú kertekbe rendesen nem is szoktak bemenni, mert legtöbbször alig nagyobbak, mint egy jó nagy szoba. A tsukiji városrészben van egy gyönyörű parkja a mikádónak, melynek egy része a japán kertészet legmüvészibb szépségeit tárja elénk. Nagyon nehéz felsőbb ajánlólevél nélkül a bejutás e kertbe, melyben késő ősszel egy régi módi vadászatot szokott az udvar tartani vadruczákra. — A park közepén egy nagyobbacska tó van, melyen egy egész sereg szelídített vadrucza tanyázik. A tóból több összekanyarodó árokszerü öböl vezet ki. Ez öblök végénél egy-egy deszkaépület van, hol az állatokat etetni szokták. Ha a felügyelő kopogtat az épület deszkafalán, a ruczák fejvesztetten rohannak az étkező helyre, ősszel a szelíd ruczákhoz számos vadrucza jön s ezek is megszokják egy pár nap alatt a keskeny árkokon az étkezőhöz való úszást. Korán délelőtt szokótt megjelenni a vadászatra az udvar a meghívott vendégekkel. Mindenkinél egy jókora lepkehálószerü szerszám van. Az őrök megkopogtatják a deszkafalat, mire a ruczák rohannak az ételvályukhoz. Most a legnagyobb csendben az árkok szélére mennek és leguggolnak a bokrok mögé a vadászok. Az étkezésüket végzett ruczák szokásuk szerint, visszaindulnak a tóba; ámde időközben egy csapózsilippel elzárják az árok kijáratát. — A ruczák megzavarodva térnek vissza, majd fel akarnak szállani a levegőbe. Ekkor a két parton álló vadászok, mint a lepkéket, úgy fogják el a levegőben, esetleg visszaüzik a viz szinére s ottan borítják reá a hálót a réczékre. Pár száz állatot fognak igy s ezek nagyrészét rögtön megölik, bőrét tollastól lehúzzák és szénen megsütve a parkban levő házban meg- villásreggelezik. Japán régi uralkodóinak legkedvenczebb szórakozásuk volt a vadászat. Udvari rendjükben évszázadokon keresztül benne volt az évszakok szerinti különféle vadra való vadászkirándulás. Mikor aztán a Budha-vallás elterjedt s az uralkodók is e hitre tértek, nem volt szabad többé állatot ölni. Hogy azonban kedtfencz szórakozásuktól ne legyenek megfosztva, a papok kitalálták a virágvadászatot. Minden hónapban összegyűlt a nagy udvari kiséret, eleinte még lórakapva, később csak gyalog mentek ki äa
