Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)

1906-06-03 / 22. szám

XXXVIII. évfolyam. Gyula, igo6. junius 3. 22-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre — ______10 K — I Fé l évre____________5 K — í Év negyedre______ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Mennyre volt függesztve lelki szemük az apostoloknak, az Ígéret valósulásának re­ményében talált vigasztalást bánatos leikök, mert nehezükre esett nélkülözni a Mestert, hiányzott az útmutató, tanácsadó ... Indokolt volt azért a bánat sötét fellege, mely elbo­rította leikök egét s méltán keresték a ra­gyogó csillagot, hogy7 világosságot derítsen a sötét éjszakában ... Nekünk is többször-kevesebbszer osztály­részünk a búbánat; sokszor van alkonya örö­münk fénylő napjának . . . Mennyi meghiúsult remény sirján „sirva sírunk“, könnyeket hullatunk s gyötrődő szivünk epekedik a vigasz gyógyító balzsam cseppjei után . . . A b^teg gyermek ágya mellett virasztó édes anya, midőn imádsága szárnyain Isten­hez emelkedik, várván várja az Urnák kegyel­mét, hogy gyógyultan, vidáman láthassa ismét szeretett gyermekét . . . A szülők koporsójára fájdalom könnyeit hullatott elhagyatott árva az enyhülőt biztató sugarát Istentől reméli, várja . . . Mily jól esik a bánkódó szívnek, ha a szabadulás révpartjára juthat végre, a fáj­dalmak hullámzó tengeréből ! Jézus tanítványai is szomorkodtak, mint egykor Izrael fiai, midőn a Babiloni vizeknél ültek 8 hegedűjüket függesztették fűzfára . . . De hogy is ne lettek volna busák az apostolok ? Hiszen már egyszer átviharzott szivükön a fájdalom, mikor szenvedni és meghalni látták a kereszten azt, ki eként szólt magá­ról : „én vagyok a feltámadás és élet, a ki énbennem hiszen, ha meg hal is él az !“ Ám de a sötét éjszakára gyorsan jött az öröm hajnal pirja, midőn Jézus feltámadt a sírból . . . Ismét velők s övék volt tehát az, kit megsirattak zokogással, keserű jajszóval; újból hallhatták ajkairól az örök élet igéit, melyek édesek, mint a méz s meggyógyitói a tete­meknek . . . Azonban miként a virág elhervad s mező füve megaszik ha rajta át száguld áz Urnák szele ; mint hajnali álom tova röppen nagy- hirtelenséggel, épen igy a tanítványok öröme nem lehetett tartós . . . Zen dűlt a szó a Mester ajkáról: „El­megyek, hogy helyet készítsek ti nektek, hogy a hol én leszek, ti is ott legyetek“ s midőn az apostolok arczát és szivét ennek hallatára bánat árasztotta el, igy szólt a távozni készülő : „nem hagylak titeket árván, elküldöm hozzátok a vigasztaló szentjeiket“ ... Napok jöttek, napok mentek ... A tanít­ványok bánkódtak, szomorkodtak, de egy­szersmind vártak és reméltek . . . És ime : „mikoron a Pünköstnek napja eljött volna, valának mindnyájan egyenlő akarattal együtt. Megtelének mindnyájan Szentlélekkel.“ Vagy más szavakkal : „Az Ígéret telje­sedett, Szentlélek Isten küldetett a busongó tanítványokra !* ... E nagy esemény emlékét felújítani lel­kűnkben magasztos czélja a mi pünkösti ünneplésünknek, mert Istennek végtelen szere- tetét, kifogyhatatlan kegyelmét csak úgy hálálhatjuk meg, ha : „Álmélkodva emlegetjük Istenünknek kegyelmét, Csodálkozva szemlélgetjük Véghetetlen szerelmét; Szó ezt ki nem mondhatja, Elménk meg nem foghatja“ . . . Nagy szükségünk van minekünk arra, hogy a Szentlélek hathatós ereje dicsőüljön meg a mi erőtlenségünkben, mert magunkra hagyatva a csüggedés örvényébe merülnénk könnyen! Mint törékeny nádszál olyan az ember ereje . . . Ugyanazért épen nem felesleges eként fohászkodnunk : „Szentlélek, ól jövel, jövel, Lelkűnkbe uj erőt lövelj 1 Villauva Bzállj, mint égi láng, A szent tüzet áraszd reánk ; Jövel te is láthatlanul, A mint az ég harmatja hull, Áthatni bágyadt szivünket, Éleszteni csüggedt hitünket, Szentlélek, ó ! jövel, jövel 1' Mivel pedig, valamit kérünk Istentől, a Jézus nevében, megadja azt minekünk a menyei atya, kérjük, hogy a szeretet legyen munkás állandóan a szivekben, hogy szere­tőiben legyünk egyek és a szeretet élete legyen a boldogság megteremtője, mert akkor vettük a Szentlélek ajándékát s akkor „az Ígéret teljesedett“, hogy a lélek lerázva magáról TÁECiá. Pünkösti költemény. — (Németből.) — Csalogat a kakuk az erdő ölébe, Csattog a csalogány, hangzik vidám dala. Harangok kongása vegyül el a légbe, Ünnepi diszt terjeszt piros Pünköst napja! Fenyők lombján szellő lebben, — Lobogó láng a lelkekben. — Hallgatózik a kék ibolya, csendesen, A harangvirág is, ott a virágágyban, Nyíló virágokon, szép himes szőnyegen, Ringatgatja magát, a Dapsugár, lágyan. Pünköst csodás története ! Erőt adsz az uj életre . . . Megremeg a szivünk, mint nyárfa levele, Midőn kezünkbe jut a magas meny kulcsa, Melynek segélyével bejuthatunk menybe, Századok örömét megújítva újra. Kora reggel, kedves dalban, Öröm zendül minden ajkan. Midőn az erdőben csendül a madárdal, S pünkösti hangulat a tavasz szépsége, Megtelik a lelkünk ihlettséggel, bájjal. Mint mikor ima száll ajkunkról az égbe. S zöld pázsit közt fehér rózsa Áhitatunk még fokozza . . . Dombi Lajosu Japán népélet. — Irta: Barátosi Balogh Benedek. — Az a derék tanító, aki tudományszomjától vezetve, oly sok viszontagság között niegutazta és meglakta Japánt és sok kincset hozott haza a tudomány világából, engedte át ezt a kis czikket. Nincs a világnak több oly nemzete, amely annyira imádná a természetet, mint a japán. Egy cseresznye- vagy szilvavirágokkal borított hegy­oldal látásáért, vagy egy őszi hervadásban levő jávorerdőért képesek :él országot keresztül­utazni. Százszor láttam, hogy megállóit egy egész csapat ember egy vízi liliom vagy őszi rózsa előtt s óraszám elbeszélgettek róla, folyton újabb szépségeket találva és mutogatva rajta. A természet szeretetének egyik követke­zése a virágkultusz és a kertészet is. Az asztal­lap nagyságú kertek, az arasznyi nagyságú fákkal, jellemzők a japán természetre, mely mindenben az aprót, a kicsinyt keresi. A Simudagava folyó balpartján, Honjó kerületben a Japporó sörgyár kertje, — nem rég még egyik híres dominónak tokiói kastélya állott e helyen, — ilyen. A kertet eredeti szépségében hagyta meg a sörgyáros, csak éppen egyik sarkába egy nagy sörgyárat építtetett. A kertbe belépti díjjal lehet bemenni, amiért aztán megsétálhatjuk magunkat a kert­ben s ráadásul egy pohár sört és egy két ölr- lömnyi japán narancsot is kapunk. A sör kitűnő, a narancs rossz, keserű. — Annál elragadóbb a kert, a mi fogalmunktól egészen eltérő alakú szépségével. Tudva, mennyire szereti a japánság a vi­rágokat, azt várnók, hogy kertjeik a legszebb virágpompát tárják elénk. Nem úgy van. A japán kertben rendesen nincs virág. Nem tudom, a nemzeti lélek naivsága-e az oka vagy az, hogy vulkanikus eredetű hazájának szaggatott bér­ezek látta maga körül; a japán kert mindig a természetnek kicsinyített utánzata. Kinek ne lett volna közülünk gyermek­Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. F. IIofTinauu-JLa Roche & Co. Itasd (Svájc). Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárak­ban. — Ára üvegenkint 4.— korona. Emeli az étvágyat ét a testsúlyt, megszün­teti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. I_.apiJ.ii3s mai száma 12 old.a,l.

Next

/
Thumbnails
Contents