Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-06 / 18. szám
XXXVIII. évfolyam. Gyula, igo6. május 6. 18-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre _______10 K — f Fé l évre....... Év negyedre.. f 5 K 2 K 50 f Hirdetési <ü| előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS Szerkesztőség és kiadóhivatal! Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. TÁRSADALMI ES KOZGAZDASZATI HETILAP. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓH1V DÁVID Megjelenik minden vasárnap. j^Jantsovits^mil^É Derült égből villámcsapásként hat a lesújtó hir Jantsovits Emil váratlan hirtelen haláláról, izgalmat, megdöbbenést, rémületet és ezek nyomában fájdalmas részvétet, mély gyászt keltve társadalmunk minden rétegében. E sorok írója, akit évtizedekre terjedő benső barátság szerető kötelékei fűznek a boldogalthoz, a kábitó csapás súlya alatt, képtelen fájó érzelmein uralkodni s az érdemeihez méltó módon számot adni a közéletünket ért nagy és pótolhatatlan veszteségről. Mert a közéletnek nagy és súlyos vesztesége Jantsovits Emil halála. Rósz próféták legyünk, de tartunk tőle, hogy sokáig, nagyon sokáig meg fogjuk érezni, meg fogjuk sinyleni, meg fogjuk gyászolni, hogy ő már nincsen közöttünk. Nem akarjuk az ő emlékét bizantinikus beszéddel profanizálni. Jantsovits Emil nem szorult rá, hogy haló pora fölött is dicséri- ádákat zengjünk. Bizonyára ő sem volt hiba nélkül, sőt voltak emberi gyarlóságai is, de amit ezer közszereplő ember közül nagyon kevésről, azt ő róla elmondhatjuk, hogy ebben a ge- rincztelen korszakban ember volt és egyéniség, amivel pedig sokat, amivel pedig mindent megmondottunk róla. Jantsovits Emil akkor, amidőn egyéni jobb atyát veszíti e). tárban tartotta s soha sem vitte kirakatba. A szerénységből és az önérzetből sokkal több jutott neki, mint amennyivel a mi közéletünkben csillogni s fényes poziczíóra jutni lehetséges. Olyan aranyfém volt, amelyből hiányzott a nélkülözbetlen mennyiségű rézadag, hogy tetszetős alakú ékszerré formálódjék. Édes Istenem, ha valamivel jobban megalkuvó, valamivel simulékonyabb, valamivel alkal- ínazkodóbb, akkor — nos akkor — talán nagy hirre, vagyonra, dicsőségre tesz szert, valószínűleg százszorta nagyobb hullámokat vet halála is, de bizonyára nem állunk ravatala fölött azzal a szívből fakadó hamisittatlan fájdalommal, azzal a mély bánattal, amit nem a nagynevű, hanem csak az igaz emberek halála fölött érzünk és szenvedünk. A közügyek vezéri szerepre hivatott önzetlen munkásukat vesztik Jantsovits Emilben. Súlyos, pótolhatlan veszteség Gyula városának, amelynek iőügyésze volt, különösen most, amikor a városnak válságos helyzetében a legnehezebb problémák várnak megoldásra s az ő tekintélye, megbízhatósága s intakt jelleme, higgadtsága s körültekintő óvatossága voltak a bonyolult helyzetből való kiszabadulásnak legfőbb, sok tekintetben pótolhatlan biztosítékai ; súlyos és pótolhatlan veszteség a tanügynek, amely évtizedek óta páratlan tevékenységű vezérét \osziti benne, de leg súlyosabb csapás, legnagyobb veszteség szerető családjának, egyetlen fiának, aki rövid két esztendő alatt a páratlan kedvességü édes anyát, egyetlen testvért és most a legnémi enyhet vigasztalan bánatában, a közéletben pedig álljon be olyan kedvező fordulat, hogy a Jantsovits Emilek ne legyenek benne ritkaságok, akiknek — mint ezúttal — halála a katasztrófa súlyával nehezedik reánk és akik tanácstalanul, vigasztalanul állunk ravatala fölött. Szeretett barátunk, legyen a föld könnyű hamvaidnak, béke poraidra, soha meg nem szűnő hálás kegyeletünk -és áldásunk halhatatlan szép emlékedre ! érvényesülésről volt szó, sohase lépett előtérbe; szellemi s ethíkai kincseit csak a rakAz a mélyreható közrészvét, mely édes atyja ravatalánál megnyilatkozik, adjon neki Fábry Sándor főispán beiktatása. Lelkes, szép ünnepély keretében iktatta be Békésvármegye közönsége főispáni székébe dr. Fábry Sándort. Az ünnepély külső disze mellett annak bensősége jutott megkülönböztetett módon kifejezésre és a beiktatási ünnepély minden mozzanatából kitűnt, hogy a rendezett ovácziók nemcsak a főispánnak, hanem az egyénnek szólnak. Az egyénnek, a ki a vármegye szülötte, a ki eddigi életét a vármegye szolgálatában töltötte el és a ki e közszolgálata alatt hivatali, gazdasági és társadalmi tevékenységével nemcsak az állásával természetszerűleg járó feladatokat, de azokon messze túlmenő, nagy hivatottságra valló munkát teljesítvén, méltán érdemelte ki eddig is a vármegye közönségének teb-” elismerését. A vármegye uj főispánjának beiktatása ehez képest nem a — különben külső formájában is teljesen harmonikus szép ünneT Sírvers.- Jantsovits Emil halálára. A munka volt kenyere, A keze tiszta volt!. . . Becsület volt a lelke, Nevét nem érte folt . . . — Gyászban virraszt fölötte A múlt, jövő, jelen !. . . Vele szemben csak a sors Volt — kemény, szívtelen !. . , Székely Sándor. Eszter levelet kapott. —Irta: Kemény József. — Hrenkó, a vén szolga meghozta az esti postát. Az irodafőnök asztalára tesz egy csomó levelet, újságot; a többit meg szétosztja a két teremben dolgozó hivatalnokok közt. Szélesre nyilt ábrázattal közeledik Észt ír felé, aki seré nyen kopogtat gépén. — Kisasszonykának is gyütte levélke. — S a szomszéd üres asztalra hunyorit. Eszternek arczába szökik a vér, dé nyugodtságot erőltetve, olvasatlan a fiókjába rejti a levelet. A szolga odébb áll. Mindenkit a posta foglalkoztat : ki levelet olvas, ki a lapokat futja át, mások a politika állásáról váltanak néhány szót, aztán újra tovább serczegnek a tollak. Eszter remeg az izgatottságtól, mégis van ereje a körülötte levőket megfigye ni, vájjon vettek-e észre valamit? Ujjai bizonytalanul sürgölődnek a billentyűkön s minduntalan a vissza-váltóra kell ütnie, hogy egy-egy elvétett betűt kiigazítson. Végre elkészül a levél: aztán a többivel együtt átadja az irodafőnöknek. Mire fölzug a gyári kürt siivöltése, betölti a völgyet, minden rendben van. Künn a telep zaja más jelleget ölt, a gépek kattogása, csörömpölése szünőben, kitóduló munkások kiáltozása hallatszik imitt-amott. Később, mintha énekelnének valahol, a gyári leányok vonulnak haza, hegynek föl a faluba. Az irószobákban is mozgás támad lassankint. — Hrenkó a másoló préssel erőlködik. Könyvek csapódnak be. A hivatalnokok hangosan beszélgetnek, a gyakornok ur bajszát pödörgeti, a tükréből Eszter felé sandit. A leány azonban mitsem vesz észre; valami hosszú lajstrom fölé hajlik, mintha számolna. Az urak távozóban rr.eg-megállanak egy szóra asztalánál, de enyel- gésök hideg fogadtatásra talál. Eszter számol... Végre egyedül marad. Kezében a levél. Ösmerős kéz irta rá az ő nevét; a betűk mintha barátságosan köszöntenék. Sejtést ébresztenek benne, édesen fájót. Az olló csattan. Szeme az íráson : „Édes Eszterem, ugy-e megbocsát, hogy igy szólítom . . .“ Nem bir tovább olvasni. Elrejti a levelet Sirolin Emeli az étvágyat éa a testsúlyt, megszfla- teti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Kocht,“ eredeti esomagoláet. F. Hoffmann-La Roche * Co. Basel (Svájc). Roche ff 99 Kapható orvasi rendeletre a |yógy«ertírak- ban. — Ara Uvegenklnt 4.— korona. I.ia.p'U.xilr mai száma IS old.al.
