Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-25 / 12. szám
I 2 BÉKÉS 1906. márczius 25. zik, akik azonban ha itthon maradnának, a tényleges mai viszonyok között, önhibájukon kiviil munkanélküliségre s kereset hiányra volnának kárhoztatva. Ezen a helyzeten, ezeken a viszonyokon változtatni, bár a mi fogyatékos gyenge erőnket és képességünket meghaladó egyik legnagyobb kérdése, egyben legsúlyosabb problémája városunknak. Az iskolák létesítése. Lapunk múlt heti számában már referáltunk Gyula városa képviselőtestületének folyó hó 17-ki közgyűléséről, a mely Lukács Györgynek, vallás és közoktatásügyi miniszteri működésének végnapjaiban történt, városunk történetében korszakalkotó fontosságú, grandiózus alkotásai: az állami elemi fi s leányiskola, az állami polgári leányiskola, az állami óvoda s a tanyai iskolák államosítása folytán felmerült teendők fölött beható tanácskozást folytatott. Az ügynek fontossága folytán közöljük a közgyűlésnek egyhangúlag hozott határozatát, a melyet különben dr. Bucskó Koriolán főjegyző, helyettes polgármester elnöklete alatt Hoffmann Ferencz jegyző, Molnár Albert mérnök s K. Schriffert József városi képviselőkből álló küldöttség tegnap délelőtt adott át a vallás és közoktatásügyi miniszternek, egyben előterjesztvén a városnak az újvárosi állami óvoda létesítése, illetőleg az összes községi óvodák államosítása iránti kérelmét is. A képviseleti közgyűlés határozata szósz érint a következő: Tárgyaltatott a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur ő nagyméltóságának 1. 17294. számú, folyó 1906. óv márczius hó 1-én kelt rendelete, melyben egy, a város által átmenetileg községi jelleggel szervezendő óvoda létesítéséhez államsegélyt nyújt. 2. 15263. számú, folyó 1906. évi február 16-án kelt rendelete, melyben kijelenti hogy egy, négy tanerős állami elemi fiú- és egy, négy tanerős állami elemi leányiskolát szervez; a tanyai iskolákat állami kezelésbe átveszi. 3. 16161. számú folyó 1906. évi február hó 21-én kelt rendelete, melyben azt jelenti ki, hogy a községi polgári leányiskolát államosítja. Olvastatott a kiküldött bizottság jelentése, a gazdasági, pénzügyi és építkezési szakosztályok javaslata. A nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter urnák fenti rendeletéiben foglalt azon kijelentéseit 1. hogy egy, a város által átmenetileg községi jelleggel szervezendő óvoda létesítését szükségesnek tartván, annak szervezése végett, tekintettel a m. kir. állami gyermekmenedékhely kötelékébe tartozó gyermekek elhelyezésére, hajlandó az óvoda helyiségeiért legfeljebb 800 korona bérösszeget, valamint együttesen évi 1040 koronát tevő személyi járandóságot államsegélyképen a város részére engedélyezni, továbbá a kisdedóvodai helyiségek kellő felszerelésére és berendezésére szükséges költséget is engedélyezni, illetve az igényelt játékszereket természetben megküldi; fentartván, hogy az óvodát államivá változtathassa s hogy az óvónőt kinevezhesse. 2. Hogy hajlandó egyelőre négy tanerős állami elemi fiú- és négy tanerős állami elemi leányiskolát az 1906—7. tanév elejétől kezdve szervezni és a tanyai iskolákat állami kezelésbe venni. 3. Hogy hajlandó a polgári leányiskolát az 1907—8. tanévtől kezdve, államosítani, Gyula r. t. város képviselőtestülete köszönettel veszi tudomásul s minthogy a szóban forgó rendeletekben foglalt feltételeket, melyekhez az óvoda és iskolák létesítése kötve vau, a képviselőtestület elfogadja, ennélfogva kimondja : 1. Hogy Gyula r. t. város a negyedik óvodát átmenetileg községi jelleggel szervezi; hogy a kir. tanfelügyelő hozzájárálása mellett, az e czélnak leginkább megfelelő városrészben és legfeljebb évi 800 korona bér mellett, a kisdedóvodai helyiségek és óvónői lakás elhelyezésére megfelelő épületet bérel. Az óvónó fizetését évi 800 korona s dajkatartási átalányát évi 240 koronában állapitja meg s hogy az óvoda dologi kiadásainak : épület fentartás, fűtés, világítás, tűzkár elleni biztosítás, óvónői nyugdíj hozzájárulás költségeinek fedezését elvállalja. Minthogy a bizottság jelentése szerint, a Nagy- magyarvárosrészben (II. kér.), ahol az uj óvoda fel- állittatik, a kiszemelt hely környékén, óvodai helyiségeknek megfelelő, hosszabb időre bérelhető épület nincsen, ezért felajánlja a képviselőtestület a nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi miniszter urnák, hogy telket vesz és azon a minisztérium által jóváhagyandó terv szerint óvodát épit, ha az ezzel járó költségek az óvoda államosítása esetén, a városnak a kincstár által megtéríttetni fognak, illetve, ha a bérösszeg oly maximumban állapíttatnék meg, mely a szóban forgó költségekre egy, 50 évi törlesztéses kölcsön annuitásainak megfelel. Miért is az óvoda telekre mellékelten, özv. Török Jánosné által beadott 7600 koronás ajánlatot, — tekintettel az ügy sürgős voltára, a testület elvben elfogadja s törvényszerű tárgyalásra kitűzi — fentartással ugyan azon esetre, ha időközben megfelelőbb ajánlat nem tétetnék, vagy ha a miniszter ur ő nagyméltósága a telek vételét és építést nem engedélyezné, mely utóbbi esetben a benyújtott ajánlat tárgytalan lesz s mely esetre már most meg- hizatik a városi tanács, hogy megfelelő épületet kibéreljen. Tekintettel pedig arra, hogy az 5-ik óvodának a létesítése — az Újvároson — szintén nagyon szükségeltetik, mert a belvárosi és nagyoláhvárosi óvodák az Újváros résztől távol vannak, ennélfogva a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur ő nagyméltóságát tisztelettel arra kéri a képviselőtestület, hogy oly módon, amint a 4-ik óvoda léte - sittetik, az 5-et is létesíteni méltóztassék és kéri a képviselőtestület a meglévő 3 óvodának is az állami kezelésbe vételét, mely kérelmének teljesítése esetében a 3°/0-os óvodai pótadót (6000 korona) a város az állam pénztárába befizetné. 2. Hogy a város a belvárosi és külterületi (tanyai) állami elemi iskolák mindenkori elhelyezéséről és bebútorozása felől előzetesen bemutatandó és a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur által jóváhagyott tervek alapján gondoskodik, a fejlesztés folytán szükséges tantermeket és a tanyákon tanítói lakásokat és a szükséges mellékhelyiségeket saját költségére felépiti, a tanyai iskolák számára legalább 800 Q öl területet az állami iskola javára biztosit, amelyen egyszersmind a gazdasági oktatás is gyakoroltatnék. A belterületen megfelelő iskolai telekről ugyancsak a város gondoskodik; az iskolai épületeket és a hozzájuk tartozó mellékhelyiségeket állandóan jókarban tartja, tűzkár ellen biztosítja, a szükséges nagy szünidei és a tantermeknél a napi tisztogatásokat elvégezteti, a tantermeket fütteti, szóval az összes dologi szükségleteket biztosítja, az 5 °/0-os iskolai adót az 1868. XXXVIII. t.-cz. 36. §-ában foglalt megszorítással, az állami elemi iskolák pénztárába beszolgáltatja s az összes tanító (tanítónő) állomások után, az országos tanítói nyugdíjintézetet megillető 24 koronás járulékokat viseli. Kiköti magának a jogot a város arra nézve, hogy az egyelőre négy tanerős állami elemi fiúiskola elhelyezésére olyan épületet építsen, melyben a ta- noncziskola is elhelyeztessék részben az elemi fiúiskola termeinek felhasználásával. A bizottság megállapításának elfogadásával állami kezelésbe az 1. is tud, el is pirul néha, naiv is : ez mind nagyszerű jelenség 1 . . . udvarolok neki! És Csornai Bojtos Zsiga elkezdett neki udvarolni. Tűzzel, figyelmesen, elegáncziával és bátorsággal kezdte meg a hódítást s milyen különös, hogy az asszonyok mennek a délibáb felé ! — szaladnak, mint a gyermek tovább — tovább, mig azt hiszik, elérik. Aztán megállnak, beleunnak s azt tartják, jaj de nagy hiábavalóság délibáb után futkosni. De csak akkor mondják a gyermekek, mikor már elfáradtak. Az asszonyok is akkor. Lehet itt is kivétel, hisz nem minden asz- szony egyforma . . . Csatlós Imréné megértette a Zsiga szivének titkát, kiolvasta a szemekből, mi után vágyódik a lelke. Szerelme után. No hát azt oda adja neki. ó is szereti, vad szenvedélylyel, kábított lélekkel, mocsoktalan szivvel. Érezte, hogy e férfi tudja őt boldogítani, akivel az élet játék, őröm, élvezet és igazi boldogság. Ha férjére gondolt, átsiklott feje fölött a múlt, nem tudott arra visszaemlékezni, úgy tetszett neki, hogy boldog volt, de csak annyira, ameddig kezdődik az igazi asszony élet; a kötelező szerelem. Most kötelézi valami, hogy szeresse : a Zsiga szava. Most oda borul, most oda fűzi valami a Zsiga keblére. A közönség kezdte észrevenni, hogy Csat- lóséknál mi történik. Beszélt róla az egész város. S a férj, akit nem hágy érintetlenül a hir, vizsgálni kezdi a valót, akaratlanul vér szökik arczába, akaratlanul feljajdul és elkeseredik. Őrködik, mint a sas a zsákmányra, álmodik borzasztót — mint a gyermek, kit megijesztenek, tépelődik, mint a hitetlen, zavart lesz, mint akit rossz tetten kapnak, feljajdul és azt mondja: boldogtalan vagyok, Csatlós Imre az volt. Düh, félelem, lemondás, zavart lélek, sebzett szív, oly nagyon megváltoztatták szelíd, puritán jellemét. Egy délután nagyon bántotta őt az a hir, hogy felesége megcsalta. Az emberi arcz külsőleg festi a bánatot, mikor valami bántja. Imre arcza olyan szinü volt, mint az ujdivatu házaké; sárga. Odahagyta a hivatalt. Izgatottan ment hazafelé. S amikor hazament, lerogyott a székre. De a pokoli szenvedés egy perezre dönt le, a másik perezben forrongásba hozza a vért, feledteti azt a tudatot, hogy Csatlós Imre ember. öklét emeli feleségére. — Megcsaltál hitvány lelkű asszony! A nyomorult csábitó tettét a te bűnöd kimondha. tatlan aljasnak teszi. Nyomorult nő, lelked olyan gyenge, olyan piszkos. A fonalat, mely kettőnket összefűzött, szétromboltad egy hízelgő szóért, istentelen hazugságért. Összetörhetnélek, mert Isten és pokol meg nem tilthatja ezt nekem, de nem teszem, mert pokoli szenvedésem mellett sem birnám a kezemet és lelkemet bemocskolni egy hitvány, egy aljas asszonyért. A csábitót megölöm, de azt is azért, hogy maid emlékeztesselek reá, hadd kínlódj, hadd sírd ki magad, hadd emlékeztesselek arra, mi voltam én neked. Eredj előlem, kiáltsad a világnak, hogy nézzék: itt egy asszony, aki megcsalta az urát, mert becsületes volt, mert megérdemeltem szerelmét. Én majd őrült kaczagással felelek : ördög és pokol; kárhozat és asszony ! S a világ felelete : ha-ha-ha-ha ! . . . Ilyen rosszat nem mondtak még ennek az asszonynak. Sirt, nem tehetett egyebet, mert ura nem engedte szóhoz jutni. Könnyei, mintha azt mesélték volna, hogy ember kegyetlen vagy, igazságtalanul Ítélsz. Csatlósnak is úgy tűnt, ha vére csendesebbé tette. Agyához kapott, merően nézett feleségére, majd odarohant feleségéhez s mintha kérte volna, azt mondta: — Hát beszélj asszony, mert megőrülök. — Köszönöm Imre, ha ugyan még szabad igy szólítani. Köszönöm, hogy szóhoz engedsz. — Nőd vagyok. Szerettelek. Szeretni foglek, bár űzz el magadtól. — Ha nem szerettelek volna, nem mentem volna hozzád. — Figyelj meg, tarts megfigyelés alatt s azt fogod látni, hogy nem vagyok őrült. Nem dobom oda szivemet senkinek, mert nekem is van lelkem. A tied az. Ennyivel védem magam, figyelj meg, vagy ha nem akarod, ölj meg, te még meg fogsz siratni.
