Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-18 / 11. szám
4 BÉKÉS 1906. márczius 18. sors keze, itt — ahol apái küzdöttek, szenvedtek, neki is küzdenie, szenvednie, élnie és halnia kell. És drága kincs a magyar nemzet szabadsága is! Érette hullott el a Bocskaiak, Rákócziak vére, érette hajtotta fejét hóhérbárd alá Zrínyi és Fragepán, érette fúrta át a gyilkos golyó Battyányinak és ezer másnak szivét, érette ment száműzetésbe a hazának annyi hű fia s érette járta a szenvedések kálváriáját ezer és ezer magyar. Ma március 15-én ünnepe van a magyar hazának: ezeréves szabadságunkat ünnepeljük. Hálával és imádattal borulunk le a gondviselő Isten előtt, aki egy ezredéven át kinyújtva tartotta felettünk karját, oltalmazta, vezérelte nemzetünket és hazánkat, megáldotta küzdelmeinket, piros vérünk hullását, vezérelte atyáinkat utaikon, hogy sértetlenül, érintetlenül adják át számunkra szent hazánkat és ősi szabadságunkat. Hódolattal áldjuk hazánk pát- ronáját, a boldogságos Szűz Anyát, aki közbenjárt érettünk s akihez sohasem fordultak vigasztalás nélkül apáink, amióta oltalmába ajánlotta első szent királyunk országunkat. Ma megelevenedni látom magam előtt a múltak minden dicsőségét! Látom pár- ducos őseimet, amint vészes viharfelhőként megjelennek Európa egén; látok bölcs királyokat és törvényhozó főurakat, amint gondok redöivel homlokukon tanácskoznak hazájuk szabadságának és nagyságának biztosításáról; látok diadalmasan száguldó hadakat, futó vert ellenséget, dicsőségtől pirosló arcú hős vezéreket, lelkesedés lázában égő közembereket, hallom a diadalmat zengő tárogatót és kürtöt, hallom a jelszót: Előre! . . . előre ! . . . látok leomlott bástyákat, s a törmelék fölött tisztán, diadalmasan lobogó szent trikolórt! Lelkem ég a dicsőség mámorától, ajkam győzelmes seregekkel együtt zúgja az éljent! Ma nem látok gyászt sehol! Azokat, akik meghaltak a hazáért, keblére fogadta áldóan közös anyánk Egy hü fiáért támadt ezer más, egy nagy [után jött ismét más. A haza és szabadság élete örök; fölötte lebeg az Isten áldó és sújtó karja ; áldozat érette milliók hü szivének buzgó vére. Életük és haláluk útmutatás és példa nekünk s a jövendő századoknak Amint ők dolgoztak és verejtékeztek a jhazáért, úgy kell nekünk is dolgoznunk és verejtékeznünk ; amint ők elviseltek kimondhatatlan nyomort [és szenvedést, nélkülözést és megpróbáltatást, nekünk is tudnunk kell, ha a sors úgy akarja, elviselni minden szenvedést; amint ők megtudtak halni hazájukért, úgy kell nekünk is — ha a Gondviselés bölcs végzése azt méri reánk — bátran, büszkén, szabadon áldozatul hoznunk életünket is.És amint őtőlük sértetlenül, épen átvettük, úgy kell nekünk is átadnunk utódalinknak a hazát és annak szabadságát; ne hiányozzék be- jlőle egy porszemse, kerítsék a Kárpátok bércei, öntözze 'a négy folyónak dagadó árja, lakja tereit hatalmas, 'szabad, büszke magyar nép! Ott látom kebleteken hazánknak és ősi szabadságunknak szimbólumát, nemzeti színeinket. Nincs 'közöttük a gyásznak színe, vérpiros az, meg hófehér [és mosolygó zöld. A piros a dicsőséges harcok, a [fehér a béke korszakáé, a zöld a megpróbáltatásé. IAzt beszéli nektek a középen levő hófehérség, hogy [tiszta szivet áldozzatok a hazának, munkálkodjatok [érette önzetlenül, odaadóan a béke korszakában, hogy [munkátok fáradalma hozzájáruljon felvirágozásához. Égjen szivetekben forró szeretet lángja a haza iránt. Szivetek szerelme megmondja majd nektek a harczok korszakában, mit vár tőletek a haza, erről beszél a vérpiros. A megpróbáltatás idejében pedig ne gyász költözzék szivetekbe, hanem törhetetlen bizalom és reménység a jövőben; ezer esztendő küzdelme és reménysége megtanította a magyart, hogy csügge- désre soha sincs oka. A haza és szabadság el nem vész soha. Millió szív áldozata a biztosítéka. Tornyosuljon egünkre bármi vész, takarja el napunkat akármilyen sötét felhő, szivünknek kiáltó szava: A haza élni fog, mert élnie kell. A beszéd úgy az ifjúság, mint a hallgatóságra egyaránt mély hatást gyakorolt s a közönség a »Szózat« hangjai mellett oszlott szét. Az ünnepély délután folytatódott, a mikor a 48 as kör vezetése alatt nagy közönség járta be zászlók alatt a főutczákat, körmenetben vonulva a Szivem-lelkem megilletődésében elgondolom, hogy áldjon vagy verjen sors keze, hogy áldás vagy verés vár reánk, édes hazánkra. A sors keze mérné ezeket ránk ?! Nem, fiaim ! ezerszer nem ! Áldást vagy átkot önmagunk, enkezünk mér reánk. Egyesek és egyesületek, népek és nemzetek sorsa enkezökbe van letéve. Legyenek lelkesek és lelkiismeretesek . . . áldás száll reájok. Lelketlenek és hitványak . . . átok ül reájok. Édes fiaim! legyünk lelkesek és lelkiismeretesek, lelkes és lelkiismeretes legyen a hazának minden gyermeke, apraja, nagyja s áldás száll reánk, áldás a hazára. Fiaim ! egyéneknek és testületeknek, népeknek, nemzeteknek egyetlen átka van : lelketlen hitványsága. Örömmel látom, kedves fiaim, a nemzeti díszt karotokon, kebleteken, szivetek fölött. Mondok vala- mit, jegyezzétek meg. Piros, piros lánggal égő, tevé-[ kény szeretet legyen a jobb karotok. Zöldelő, diadalt arató remény a bal karotok. Szivetek, kebletek, . . . oh az a tiszta # igazság, a fehér, a patyolat fehér, a hófehér igazság temploma legyen, . . . adja a gondviselő Isten, hogy ilyen legyen a haza minden fia, leánya, ... és soha sem borúi gyászfátyol a magyar tricolorra. Ilyen érzülettel, ilyen lelkülettel ünnepiünk mi. Fiaim! ne csak ünnepeljünk ; több legyen a komoly, dologtevő nap; lelkes és lelkiismeretes kötelesség teljesítés mindenki részéről, s a haza fényre derül. Most pedig kezdődjék az ünnepély: Isten áldd meg a magyart /“ A nagy hatású megnyitó után énekek és szavalatok következtek. Az énekeket az ifjúság kétszó- lamu énekkara, a szavalatokat pedig az egyes osztályokból kiválasztott legrátermettebb ifjak adták elő. Megérdemlik mindannyian, hogy nevüket e helyen is felemlítsük. A III-ik osztályból szavaltak : Benkő János és Csák György; a II-ikból Takácsy Dénes; az I-ből Tóth Mátyás. Meglepő tűz, lelkesedés, helyes hanghordozás nyilvánult mindnyájuknál, mintha csak felnőtteket hallottunk volna. Mégis ki kell közülök emelnünk Benkő Jánost, a ki erőteljes hangjával, kifogástalan hanghordozással, korához mérten választékos gesztusaival általános elismerést érdemel. Az énekkar szabatos előadásával, a szöveg helyes kiejtésével tűnt ki, a mi ilyen 170—180 tagból álló karnál nem mindennapi dolog. Dicséret illeti érte vezetőjüket : Niedermayer Bélát. Az ünnepély központját Korponay István tanár beszéde képezte. A márcziusi eszmék hatásáról beszélt a tőle megszokott lebilincselő előadással; nem elvontan, de mindig közvetet- lenül. A beszéd rövid kivonata a következő : Évek múlnak, évek jönnek, felváltják egymást, mint fán a levelek. Az egyik örömet hoz, a másik bánatot, némelyek örömet is, bánatot is egyszerre. Ezer esztendő suhant végig a magyar nemzet fölött, amióta a nagy Árpád vezérlete alatt beköltözött aDuna-Tisza mellékére, elfoglalta szép Magyar- országot. Örömet és dicsőséget eleget látott ez alatt az idő alatt, megpróbáltatásban, búbánatban, fájdalomban, szenvedésben is elég része volt. Látta királyi koronával tején Szent Istvánt, az apostolt, Lászlót, Kálmánt, a hatalmas és bölcs királyokat, zászlai diadalmasan lobogtak az Adriától a Fekete tengerig, a Balti tengertől a Balkánig; Hollós Mátyás címere a négy folyóval és hármas halommal ott büszkélkedett Becsnek kapui fölött. De látott vészt és pusztulást is eleget: török-tatár hordák nyomán vért és lángözönt, hazáért és szabadságért kétségbeesetten küzdő hazafiakat, hallotta a vérpadon meghaló fiainak utolsó sóhajtását, érzett elégszer kimondhatatlan nyomort és szenvedést. Két szent érzelem csillaga világított ezer éven át a magyar fölött: a szabadság és a hazaszeretet fényesen ragyogó csillaga. Szabadságát onnan hozta magával az őshazából, hazát apáink fegyverrel szereztek, mindakettőt pedig megszentelték értük hullott vérükkel. Drága kincs a magyar haza! Azok a hantok, amelyekben bölcsőnk ringott, amelyeken járunk- kelünk, amelyek kenyeret adnak nekünk, egykor apáink küzdelmeinek, munkáinak, fáradalmainak verej- tékcseppjeitől voltak nedvesek s rájuk hullott vérétől piroslottak. Boruljon le reájuk minden igaz magyar, ragaszkodjék hozzájuk törhetetlenül, mert a nagy világon kívüle nincsen számára hely s áldja vagy verje Gőndöcs-népkertbe. Itt a Hymnusz eléueklése után Névery Albert nyitotta meg az ünnepélyt lelkes szavakkal, utána K. Schriffert József mondott alkalmi beszédet. Jeszenszky Nándor szavalata u*ún Simonba György fejtegette szépen a magyar szabadságküzdelem eseményeit és azok jelentőségét. A tetszéssel fogadott beszédek után a hallgatóság a Szózat éneklése közben oszlott szét. Este valamennyi körben nagy közönség gyűlt egybe ünnepi közvacsorára. Sokan voltak a Gyulai kaszinóban, a Polgári körben, az Újvárosi olvasókörben, a 48-as körben és több egyleti helyiségben, mindenütt számos pohárköszöntő hangzott el a hazáért és a nemzet boldogitására szolgáló eszmék diadaláért. A délutáni órákban a kereskedők önkéntes elhatározás folytán zárva tartották üzleteiket. Békésen. Békésen márczius 15-ét az idén fokozott lelkesedéssel ünnepelték. A mostani szomorú viszonyok között nem lehetett ugyan oly külső fényt adni az ünnepségeknek, mint szabadabb időkben, de annál jobban ünnepelt bensőleg a hazaíiui keserűséggel eltelt lélek. A csendőrlétszámot karszalagos katonákkal erősítették meg. Csendőr, rendőr és szuronyos bakából álló három főnyi őrségek czirkáltak az ut- czákon. Reggel 8 órakor ünnepi istenitisztelet volt a reformátusok templomában. A délelőtt folyamán a polgári leányiskola, községi elemi és izr. elemi iskola tartott ünnepélyt, melyeken alkalmi beszédek, ének és szavalatok hangzottak el. Említésre méltó, hogy a ref. egyház elemi iskoláiban ezúttal nem tartották szükségesnek a nagy napról megemlékezni. — Okát nem tudjuk, de nem is menthető a tantestület e mulasztása. Délután a főgimnázium öuképző- és Énekköre tartott sikerült ünnepélyt, az iskola nagytermét zsúfolásig megtöltő közönség előtt. Durkó 8ándor, az Önképzőkör elnöke mondott beszédet. Farkas Miksa, Weil Károly stb. szavaltak nagy tetszés mellett és Győri Pál VII. o. t. énekelt kurucz nótákat igen szépen. Ugyancsak délután 3 órakor a régi gimnázium előtti téren folyt le a Kossuth-társaság ünnepsége. — Az olvasóköröknek zászlók alatti felvonulását a hatóság betiltotta. Több ezer főnyi hallgatóság előtt Varga János tanító szavalta a »Talpra magyar«-t. Kecskeméti Ferencz, a város volt orsz. képviselője, rövid beszédben méltatta a nap jelentőségét, majd Nyárády László ref. segédlelkész alkalmi költeményt szavalt nagy hatással. Végül a közönség a Kossuth-nóta hangjai mellett szétoszlott. Amint beesteledett, a főgimnázium felső 4 osztályának lelkes csapata, a vasúti állomás közelében, egyik udvarban gyülekezett és felgyújtva lampionjaikat, hazafias dalokat énekelve, körmenetre indult. — Teljesen rendben haladtak a Fehér-Körös hidjáig, ahol már várt rájuk 6 csendőr és több rendőr. Madarasi reudőrbiztos felszólítására, — miután a körmenet előre bejelentve nem volt — s a karhatalommal szemben, az ellenállás czéltalan lett volna — a lampionokat eloltották és el akartak oszolni. Épp akkor érkezett oda Popovics Szilveszter főszolgabíró, ki a menet vezetőit, Vári Sándor VIII. oszt. tanulót és Gyüre Sándor joghallgatót bekisér- tette, honnan kihallgatás után, későn este szabadon bocsátották őket. Hét órakor a főtér és több mel- lékutcza hazafias lakossága ablakait fényesen kivilágította. Este 8 órakor a Polgári körben 10) terítékű társasvacsora volt, melyen az Iparos dalkör énekelt, az ünnepi beszédet Környei Lajos ügyvéd, 48-as agg honvéd tartotta. Molnár István főgimnáziumi tanár alkalmi költeményt szavalt. Felköszöntőket mondottak Dr. Török Gábor, Morvái Mihály, Környei Lajos stb. A társaság a késő éjjeli órákban oszlott szét. — Az összes tizedbeli olvasókörökben tánczczal egybekötött vacsorák voltak. Szarvason. Szarvason nagy lelkesedéssel ünnepelték meg márczius 15-ét. Délelőtt tiz órakor ünnepi istentis.- telet volt a templomokban. Tizenegy órakor a Fészek- társaság díszközgyűlése a városi színkörben 500 ember jelenlétében, hol Benka Gyula fögimnáziumi igazgató mondott lelkes ünnepi beszédet, utána Szil- berstein Dezső szavalt Zeller Árpád hazafias dalokat énekelt. A záróbeszédet Karancsi János mondta. Az
