Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-12-24 / 54. szám
XXXVII. évfolyam. Gyula, 1905. deczember 24. 54-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre ... — ... 10 K — f Fél évre ....... _ ._ 5 K — f Év negyedre............ 2 K 50 f Hi rdetési óíj eiőre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési felhívás a „BÉKÉS“ 1906-ik évfolyamára. Nem kezdtük soha s nem kezdjük most sem nagyhangú ígéretekkel. Aki lapunk szellemét, tradicziókhoz való ragaszkodását ismeri, tudni fogja, hogy a mai kor lármás reklámja nem kenyerünk. -Azt hagyjuk azoknak a laptársainknak, melyek kérész életüket a nagymondások és eget földet igérések erejére bízzák s amelyeknek korai halálát az ígéretek beváltását váró közönség kiábrándulása okozza. Mi a mi olvasóközönségünket nem a nagymondások és Ígéretek lármájával szereztük, hanem harmincznyolcz esztendős múlt következetes szolid munkásságával s evvel akarjuk megtartani a jövőben is. S hogy ezen az egyenes utón, melyen 38 éve haladunk, nem egy gáncsoló szó hangzik felénk, nem egy ellenséges törekvés szegül ellenünk, az csak a mellett bizonyíték, hogy lapunk betölti hivatását s lapunk érdeme, sokszor gúnyolt „maradisága“ a „modern“ irányzattal sikerrel kiállja a versenyt. Igenis, ha úgy tetszik, hát „maradiak“ vagyunk. Maradiak abban, hogy következetesek vagyunk irtunk irányában, maradiak abban, hogy ma is csak úgy igyekszünk vármegyénk és szükebb pátriánk Gyula város érdekében munkálkodni, mint ezelőtt egy negyedszázaddal, maradiak abban, hogy az ősi erényeket ma is megbecsüljük s nem gázolunk át minden szent tradicziőn és nem istenitünk vakon minden uj irányzatot azért mert „uj,“ mint a modernség nagyhangú apostolai. Ilyen „maradiságunk“ azonban nem zárja ki azt, hogy a haladásnak ne örüljünk, komoly, megfontolt munkálkodással a haladás érdekében ne vezessünk, vagy közre ne működjünk. Ez volt a programmunk a múltban, ez lesz a jövőben is. Nem Ígérünk sokat, csak azt, hogy ott leszünk mi is mindenütt, ahol vármegyénk vagy városunk érdeke csatasorba szólít, ott leszünk a régi zászlóval, mely alá hü katonáink, lapunk ismert munkatársai sorakoznak. Igyekezni fogunk olvasóinkat a hírszolgálat terén is, az igazságnak megfelelő módon informálni s összeköttetéseinknél fogva, e tekintetben a legszerencsésebb helyzetben vagyunk. Abban a reményben, hogy olvasóink a jövőben sem vonják meg tőlünk az eddig tanúsított érdeklődést és támogatást, hirdetünk uj előfizetést az 1906. évre. Lapunk előfizetési ára is a régi marad és pedig: Egész évre 10 korona Félévre 5 „ Negyedévre 2 „50 fillér. Előfizetni lehet Gyulán, Dobni/ János könyvkereskedésében, vidékről pedig „Békés kiadóhivatalának —- Gyulán“ czim alatt postautalványnyal. Tisztelettel: „BÉKÉS“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Csörgött a rabbilincs; hangzott az ajkakról a keserves jajszó ; megdobbantak a szivek a szabadság hő vágyától; a Megváltó eljövetelének zöldelő remény lombja fakadozott közel és távol . . . S ime „a próféták elhallgattak, Krisztus a testben eljött“ . . . Csillag ragyog fent a magas égen, hogy a vándor ne bolyongjon sötétségben ; szózat hallatszik a mennyből: „Isten az emberiségen megkönyörül!“ Évszázadokon át élt epedő vágy nyert megvalósulást, midőn. „Isten jelent meg a testben“ s lön a hit nagy titka, hogy a bűn útjáról az idvesség ösvényére térjen a tévelygő emberiség vissza ... Éjszaka volt ... a szenvedés sötét éjszakája . . . Óhajtozott az emberiség a jobbléí bibor hajnalára . . . Éjszaka volt . . . csillagos éjszaka . . . Keleten felragyogott az irányjelző legfénylőbb csillag . . . Szózat zendül: „Hirdetek nektek nagy örömöt, mert ma született tinektek a megtartó, ki az Ur Jézus Krisztus Dávid városában“. . . Keresve keresik bölcsek és tudatlanok, tudománnyal foglalkozók s egyszerű pásztorok, hogy „hol van az ki ma született !“ TÁEOM, g: 37-átírta : Szabóné — Nógáll Janka, Kardos Feri, a kit egy később megérthető okból vocatornak— madár csalogatónak — neveztek a régi barátai, egészen a lakása ajtajáig kisérte Boros Mihályt, a fiatal törvényszéki birót, a kinek inkább csak jogos reménye, mint biztos protekeziója volt ahhoz, hogy egykor szép kariert csinál s a kinek a haladása e szerint meglehetősen bizonytalan volt. Még az ajtóban is igen élénken bátorította valamire, bár Boros több félénk pillantást vetett az olykor meg-meg mozduló orgopa-bokorra, melyek a kis vidéki ház rácsos kerítése mellett virítottak. Egy idő óta várni szokta valaki s most attól tartott, hogy megint ott van s meghallja a beszélgetést, melyet pedig talán épen azelőtt az egyetlen előtt szeretett volna eltitkolni. Kardos Feri egyszerűen határozatlanságnak magyarázta ezeket a félrenézéseket, beleragaszkodott a Boros kabátja gombjába és nagyobb tűzzel beszélt: — Ne félj és bizd rám az egész dolgot. Biztositlak, hogy feltűntél nekik. Az apa azt mondta: derék, megállapodott fiatal ember, az informácziók a lehető legjobbak, a jövője biztos, csakhogy persze az utat egyengetni kell. — És ő ? — kérdezte félénken Boros és pápaszemes, szelíd szőke arcza leányosan elpirult. Bánta és resteltc a kérdést, talán félt is a felelettől. De már késő volt. —• Pannával, barátom az ember soha sincs teljesen tisztában. A nyakadba borulni talán még az esküvő után sem fog. De kosarat nem ad, arról biztositlak. Okos, higadt, nyugodt teremtés, aki megtudja érteni, hogy a te tehetséged és az ő családi összeköttetései neki olyan jövőt biztosítanak, amilyennel meg lehet elégedve. Boros Mihály csüggedten hajtotta le a fejét s a vocator rögtön megértette, hogy hamis hangon dalolt. Vállára csapott és vidáman bátorította. — De hiszen a többi a te dolgod. Terin- gette! Hiszen utoljára is neked kell őt meghódítanod. Én csak nem állíthatom eléd azzal a kijelentéssel, hogy máris ég. Csak ne félj és tedd a mit mondtam. A mit Kardos Feri mondott, az volt, hogy Boros csipje ki magát, készüljön el öt érára és várjon reá. Ő érte jön, elviszi a sétatéri kioszkba és ott egyszerűen bemutatja Zipszer Pannának, a ki rokonaival ott ozsonnál. A szives fogadtatásról pedig jót áll. — El kell jönnöd, — mondta még egyszer, a mint megrázta a kezét. Hiszen nem akarsz megpenészedni ebben a nyomorult városban. A végczélod itt mi lehet más, mint nyugdíjazás. Kiveszel egy dinnyeföldet, megházasodol, az anyósod is hozzád költözik és aztán egyik gyerek a másik után. Boros most már végkép megijedt. Az orgonabokrok közt határozott recsegés támadt, mintha valaki ijedtében és siettében hamar visszaugrott volna. Félt, hogy nem birja elhallgattatni azt a buzgó fecsegőt, intett neki hogy jó, készen lesz és benyitott az udvarra. Az orgona-bokrok előtt a földön egy kis gyűrött kék szalag volt, valahogy kibomlott és Sirolin Emeli az étvágyat él a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenkor „Roch«“ eredeli csomagolást. F. HofTinaim-La Roche & Co. Basel (Svájc). 99 JRoehe (6 Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. — Ára üvegenkint 4.— korona. H apun is irtai száma 12 oldal.
