Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-11-26 / 50. szám
XXXVII. évfolyam. Gyula, 1905. november 26. 50-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre ... ___ 10 K — I Fé l évre.......................5 K — f Év negyedre............. 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. „A hitel.“ Hetvenöt esztendő egy nemzet életében semmi. Még az olyan hirtelen élő nemzetében is, mint a magyar nemzet. Hetvenöt év előtt Budapest egy rendetlen, piszkos falu volt. Büszke Andrássy-utját apró, féltetőre összetákolt „gyorsárusok“ bódéja töltötték meg részben, részben pedig deszkapalánkokkal bekerített üres telkekből állott. Nagy kőrútjai jórészt akkor mocsaras, üres kültelkek voltak, amelyben kéjérzettel fürdőztek Kőbánya mai lakói. Mi azonban a fővárosnak mesés föllendülése ahhoz képest, amit hitel dolgában elérni képes voltunk ily rövid idő alatt. Hetvenöt óv előtt a „legnagyobb magyar“ a hitelt jelölte meg, mint legfőbb eszközét iparunk és kereskedelmünk fejlődésének És mi annyira bevettük ezt, hogy csakis hitel, avagy hitelezés van és hogy ez soha meg ne is szűnjék: biztosittatik a nemfizetéssel. Ez nem viccz és még csak nem is tréfa. A kereskedelmi forgalomnak mindenhol a hitel a főeszköze, ez pedig olykóp domináló lesz, hogy a készpénzforgalom mellette szóba sem jöhet. Sőt a külföld e tekintetben túlmegy rajtunk és nemcsak giró mellett hitelez akár készpénzt is, hanem hajlandó az egyéni, vagyis itt helyesebben üzleti tisztességet is hipotókául elfogadni. És külföldön ez nem is koczkázatos vállalat és ipara, kereskedelme fellendülését a hitellel való élni tudásnak köszönheti. A miénket meg az teszi tönkre, hogy nekünk nem elég a vele való élés, hanem szerte visszaélünk vele! Nincsen arra példa széles e világon, ahogy nálunk átalában milyen erkölcstelen alapon csinálják az adósságot és lovagiasságáról hires népünk mennyire nem csinál belőle lelki- ismereti vagy becsületbeli kérdést, hogy akár nélkülözhető, luxus tárgyakat vásároljon hitelben, eleve tudván, hogy annak idejében bizony azért megfizetni nem tud; avagy nem is fog akarni. Nem terjeszkedhetem ki ide vonatkozó bő részletezésekre; annyit azonban mindenki tud, hogy honunk atyáinak, a képviselő urak több mint 50 százalékának, állandóan le van foglalva a fizetése és azt csak acceptálni fogja mindenki, bogy a közéletben is fennáll az eladósodottságnak ez az aránya. Az ipar és kereskedelem fellendüléséért buzgólkodó hazafiak és az ez ügyben valamit tenni tudó factorok tehát erre a szomorú állapotra terjesszék ki figyelmüket főképen, mert erről koldul iparunk és kereskedelmünk ! Árút forgalomba hozni csak hitelben lehet és csakis igy hozzák forgalomba. Ámde forgalomba hozói is igy szerzik be; csakhogy nagy határozott időre és váltóval biztosított fizetési kötelezettség mellett. Figyeljék meg kérem, hogy van-e még a világon olyan ország, amelynek kereskedői olyan arányban válnának fizetésképtelenekké, mint a magyar üzletemberek és járjanak utánna, hogy nem-e fentemlitett körülmény ennek egyik legfőbb oka? Gondolják csak meg, hogy a mai nagyfokú versenyzés mellett lehet-e száz százalékon túl menő hasznot bármi kenyérkereseti pályán produkálni? S hogy mivé törpül az, hacsak 9—12 havi átlagos hitelezés kamatja terheli is. Holott nálunk 34 -36 havi, sőt azonfelüli sem ritkaság. Vegyük még hozzá a soha ki nem fizet- tetteket és kész a kereskedő! Egy olyan specialis hitelezési ügylettel akarok itten foglalkozni, amelyet csakis ezen vármegye területén lehet tollhegyre venni, mert köztudomásúlag ez is egyike azon okoknak, amelyről vármegyénket mintavármegyének nevezik. Bókósvármegyében alig van rá eset, hogy községei az évfolyamnak szükségleteit másként szerezné be, mint készpénzért; illetve ha számlára is, hogy ezt azon év keretében ne rendezné, ha mindjárt pótköltségvetéssel is. Alig van vármegye, amelynek községeivel e sorok Írója üzleti összeköttetésben nem állana s a leghatározottabban mondhatja, hogy e tekintetben hasonló rendezett viszonyok sehol nincsenek. Vannak azonban olyanok nagyon sok vármegyében, hogy tanulmányi kirándulást rendezhetnének hozzánk Oroszország köz- igazgatási hivatalnokai! Ide vonatkozó számtalan olyan tapasztalatokon alapuló részletet sorolhatnék fel, hogy dokumentálása után is akadna Tamásra. A legtöbbje persze hitelezési csalás és egyenesen ennek indul. S mert több esetben a leszegzett §§-on rágódó bírákban buzgó támaszokat nyertek a tisztelt bitang, csaló urak : foglalkozni fogok itten ezen ügygyei, tisztán az ipar és kereskedelem érdekében; amelyre igen ráfér, hogy védelmet leljenek vagyoni megká- rositásukra egyenesen utazó kalózok ellenében. Magyarországon az ipar és kereskedelem nem természetes alapon fejlődött. Kezdetben, csak félszázad előtt, még róla beszélni sem TilölÁ Az éjféli nap vidékein. Irta : Korponay István. A f j o r d o k. A lyngsseideti kolónián kívül egy másikat még Tromsöben is láttunk. A rokonsági vonzalom azonban nem igen ébredezett bennünk, legfeljebb a szánalom.' Egyáltalán nem csodálom, ha büszke őseink akkor, mikor. Sajnovics a 18. században először vetette fel ezt a rokonsági kérdést idehaza, egyáltalában hallani sem akar-1 tak róla s inkább vonzódtak a török, sőt a héber rokon-] Sághoz. Az előbbi nemzet fényes katonai múltjával,] az utóbbi világtörténeti szerepével bizony csak kívánatosabb, mint ennek a szerencsétlen nációnak rokon-] sága. Legfeljebb hogy hálát adhatunk a Gondviselésnek és a nagy honalapító Árpádnak, hogy ide vezérelt bennünket a Duna-Tisza mellé és nem a Jegestenger partjaira, mert ki tudja, nem mi innánk-e halzsírt most és nem mi kiizdenénk-e a nyomorúsággal, ha másként esett volna a világtörténelem folyása. Kissé nyomott hangulatban hagytam el ezt a1 közöttük ibolyaszínű, ockersárga, barna, kék színű. Egyet, egy hatalmas példányt ki is halásztunk; kocsonyaszerü teste, hosszú szakálszerü szívói meglehetős kellemetlen jelenséggé teszik. Aztán ott játszottak hajónk mellett a különféle delfinek, kisebb- nagyobb példányok ; némelyike félméter, a másik 3—4 méter hosszú. Ha szakemberek nem világosítottak volna fel, egyiket-másikat akár cethalnak is elnéztük volna. Ezen a vidéken különben halászattal foglalkozik a lakosság nagyobb része. Mikor mi ott jártunk, már elmúlt ugyan a halászati évad, de nyomait láttuk még. Egyrészt örökösen hallal traktáltak bennünket, s minden kikötő tele volt a legkellemetlenebb halszaggal, másrészt imitt-amott ott láttuk még a tökehalszárí- tókat. Milliószámra fogják itt kora tavasszal a tőkehalat; valóságos halászhadseregek indulnak neki a tengernek olyankor. A zsákmányt kiviszik a partra, aztán nekiáll apraja-nagyja, férfia és asszonya tisztításának. Levágják a fejét, kiveszik a beiéit, hosz- jszában kétfelé hasítják s aztán kiakasztják száradni, mint nálunk a kukoricacsöveket. Hogy száradás közben szagot kap, azzal nem törődnek. Mikor aztán nagyjából kiszárad, akkor kupacokba rakják, keresztbe Sirolin S> A soktól mmt hathatós Mer7°" tüdőbetegségeknél, légzőszervek lmrutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhuiut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 kor.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. Hoffmann-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel (Svájcz) 346 4-4 Lapunls: mai száma 12 old.al. vidéket. De mihamar eloszlott lelkemről a ború. A gyönyörű fjordban, amelyen mégegyszer végighajóz- ;unk, újra ^visszatért a régi kedvem. Különben a íajón — hacsak nem volt az ember beteg — nem is ehetett más hangulatú, mint jókedvű. Kapitányunk, így fiatal, müveit, komoly, rokonszenves norvég min- lent elkövetett, hogy jól érezzük hajóján magunkat; i cselédség az ember gondolatát is iparkodott ellesni. Sajónk árbocán vígan lobogott a magyar zászló, dkötö helyen megtörtént, hogy magas árbocra vont nagyar lobogóval köszöntöttek a partról. Mi is iparkodtunk viszonozni a szíves figyelmet: előzékenyek toltunk, elégedettek, jókedvüek. Megtanúltuk a norvég íimnuszt négyes karban s elénekeltük kapitányunk íagy gyönyörűségére. Aktuális volt, mert hiszen éppen ikkor mondta ki Norvégia országgyűlése a Svédországul való függetlenséget. Az a hölgy pedig, aki Sand- íesjöenben érkezésünk alkalmára megvarrta a magyar lobogót s kitűzte, olyan ünneplésben részesült, hogy meg lehetett elégedve. Útközben sokat gyönyörködtünk a tenger csodá-] íatos állatvilágában. Ezer- és ezer medúza úszott baj ónk mellett; a kristálytiszta tengervízben 3—4 méternyi mélységig tisztán lehetett látni őket. Volt'
