Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-11-26 / 50. szám
2 BÉKÉS 1905. november 26. lehetett s ma már mindenben óriási a kínálat s mert csakis a honi piaczra van utalva: az egymásra Hezitálást választotta elhelyezési eszközül. Ilyen körülmények között a vevő való ságos szuverén, aki uralkodik korlátlanul és akit szemhunyoritá8sal sem szabad megbántani. A törvény meghatározza ugyan formáját, hogy a községi pénztár terhére történő megrendeléseknek minőknek kell lenni, ezt azonban felettes hatóságok a legtöbb vármegyében elfeledik ellenőrizni és igy a község tulajdonképeni első' embere, a jegyző kedvére visszaélhet vele és cselekszi is erősen. Mint mondám, a kinálat őrűletes minden szakmán és ha valamelyik üzletembernek eszébe jutna visszaküldeni megrendelést a községnek, hogy az előirt alaki formáját adja meg annak : az ugyan nem látna onnét több megrendelést, mert akadna száz más, aki ettől hajlandó eltekinteni. Az ezen viszonyok folytán kelt visszaélésekről sok helyütt tudomásuk van a közvetlen fölöttes hatóságoknak, azonban nem törődnek vele. Gondolják, hadd szaporítsa szegény hivatalnok a jövedelmét, hiszen a be nem tartott formák mentesitik a községet a kártól: az iparos és a kereskedő meg hadd vérezzen. A törvény pedig őrt áll, hogy tényleg baj ne érje a községet! Ha a bírói képesítésnek kellékévé tennék, hogy vizsgázni kell valami keveset a kereskedelmi ismeretekből is, többet lendítene az ipar és kereskedelmen, mint az ösz- szes ilyen ezélzatu hazafias mozgalmak. Mert ekkor a biró elé kerülő olyan ügyekben, amikor kétségtelenül bebízonyit- tatott, hogy az illető hitelező a község köz- czéljára szolgáló értéket szállított, minden esetben megítélné a követelést s nem támogatná, a hitelezési csalásban utazó közhivatalnokot azzal, hogy a követelés elutasítása folytán mentetik az elcsapásra rég megérett ember olyan fegyelmitől, amely felettes hatósága figyelmét rá terelné bűnös üzelmeire ; amelyek különben nyilvánvalókká lesznek idébb-odóbb, de rendesen akkor, amikor már egy csomó üzletemberen kívül mégis a község is megissza az árát. Nem szabad feledni, hogy a közhivatalok (viharos időnkben, amikor orkán és földrengésszerű rendeléseiket mindég a lehető legparancsolóbb formában adják föl és háromszor is át ütik a két ezolos betüjü „Sürgős“ bélyegzővel és igy idő sincsen informácziót beszerezni a rendelő személy bonitása felől. De meg szükségletüket, különösen az administráczióhoz szükségeseket esetről esetre szerzik be és igy egy-egy rendelménynek tiszta haszna nem is bírja el az informáczió költségét. Honorálja tehát az elevenek és holtak fölött ítélkező biró azon loyalitását az üzletembernek, hogy ő is mindenkit becsületes embernek tart, amig ez le nem vizsgázott az ellenkezőjéről : s ha egy becsületes hitelező meg ennek jóhiszeműségét kihasználni akaró úri ember akad keze alá: fordítsa fejjel le a §-t, amely ekkor is ugyanazon képet fogja mutatni s ítéljen az igazság szerint. Ezzel nagyot fog lendíteni iparon, kereskedelmen s a közpályák is meg fognak tisztulni a férges elemektől. Kner Izidor. Kalabriáért. Felhívás a magyar nsmzet fiaihoz és leányaihoz. A hol tízezrek lettek földönfutókká, százezrek hajléktalanokká és megszámlálhatatlanok vallottak kárt életökben, hagyván maguk után özvegyet, árvákat, testi épségükben elvesztvén keresőképességöket és vagyonúkban, egy élet munkájának és erényeinek gyűjtött eredményében: a kalábriai földrengés nyomorultjainak érdekében fordulunk a magyar közönségnek mindig nyitott szivéhez. Nem idézzük fel a históriai kapcsok és vonatkozások megkapó lánczolatát, amely testvéri szere tetben és kölcsönös becsülésben tartott olaszt és magyart a régi kortól kezdve, a mikor királyokat, tudományt, művészetet küldtek nekünk ama kiváltságos, Isten kegyétől és szeretetétöl megszentelt földről egész az újabb "korig, amikor magyar erkölcsű önfeláldozó hősöket küldöttünk mi viszont nekik, hősöket, akik vérüket hullatták Itália földjében s csodadolgokat müveitek a mienkhez hasonló derült szinü ragyogó trikolor dicsőségére. Méltán hivalkodhatnánk ezzel, de inkább elhallgatjuk ezúttal. Mert a megindító kegyelet és lelkesítő visszaemlékezés fegyverénél erősebb fegyvert kívánunk forgatni. Az új korban, ebben a mi rettentő lázas és evolueziók rázzák meg az emberi lelket és meg nem fékezhető vágya a tömegnek küzd úgyszólván egy uj világrendért; eddig jóformán számba sem vett népek törnek nagy czélokat űzve előtérbe ; a társadalmak mélységeiben névtelen élő nagy rétegek döngetik a régi rendet; távol világrészek iszonyú katasztrófák felidézésével keresnek kapcsolatokat földrészeken és mérhetetlen tengereken keresztül ; a mikor a hit világa válságba sodródik, az Ízlés uj ösvényeket teremt, a művészet forrongva kinyilatkoztatást keres, a tudomány a könyvből az életbe lép ki, hogy izgassa, felforgassa az életet és poten- cziáit megszázszorozza: az emberiség ez elhízott titáni forrongásaiba és kitöréseibe ime egyszerre, hirtelen, váratlan beleszól rémes dörgéssel és a tűzhányók poklainak megindításával a mindenható Isten és órák, perczek alatt, amint a föld megres-.ket, a hegyek meginganak, a völgyek megrepedeznek, vizek eltűnnek és felbukkannak ; ép falvak, virágzó városok, mint a gyermek játékszere omlanak össze és Kalábria gyönyörű regényes tartománya romokban hever. Szivet tépő, lelket megreszkettető, elmét meghódító látvány ez. A müveit világ megrettent szeme e pusztuláson csüng, a király főnkéit személye sírva járja be az omladékokat és ahol ember lakik, kinyúlnak a karok, hogy az elesetteket felsegítse a testvéri szeretet. Fordulunk hozzátok magyar nemzetünk gyermekei : kicsinyek, nagyok; szegények és gazdagok : essék meg szivetek az emberi tehetetlenségen, amelynek lábai alatt megingott az anyaföld és segítsétek talpra, Isten és a magyar nemzet nevében az elesetteket. Minden adományt elkönyvelnek ketten : az olasz nemzet és a mindenható Isten, aki kísértést bocsájt az emberre: az egyikre, hogy kipróbálja, mennyit képes eltűrni hozzá való szeretetért; a másikra, hogy lássa, mint segíti meg azt, akit az ő keze megsujtott. Jertek fillérrel, forinttal, ki mit nélkülözhet és az Isten szegényeinek az asztalára tiszta szivvel tegye le kiki mint a maga áldozatát. Kelt Budapesten, 1905. november havában. A „Pro Calabria“ elnöksége. A segélyakczió fővédnökei: József főherczeg ur és Auguszta főherczegasszony Ő cs. és kir. Fenségei; védnökei: Yaszary Kolos Ferencz, bíboros, herczeg- primás, Samassa József dr. egri érsek, Andrássy Géza gróf, Apponyi Albert gróf, Apponyi Lajos gr., téve egymásra, liogy szellös legyen a kupac, s lenyomtatják nagy kővel; az aztán ott áll hónapokig, mig valaki meg nem veszi s el nem szállíttatja. Özönével láttuk szanaszét a tökehalkupacokat. Nálunk aztán ha hozat valaki, fel kell áztatni, meszes vízben kimaratni, s csodálkozhatik a szomszédság, mig az hetekig ázik, hogy mi bűzlik a háza táján. Nemcsak tőkehalat halásznak persze, hanem mindenféle más halat, többek között heringet. Amit a természet megtagadott ezeken a vidékeken a földtől, azt bőven kipótolja a tengerben. Éhen nem vesz itt senki, aki dolgozni tud és akar. Persze, nem olyan munka ez, mint nálunk a mi földmivesünké. Aki a tengertől akar zsákmányolni, annak meg kell küzdenie az elemek minden hatalmával. Kicsiny bárkáján ha tengerre száll a halász, sohasem tudja, visszatér-e még a partra, ahonnan elindult. S a gyermek, a jegyes, a hitves, aki otthon imádkozik apjáért, jegyeséért, férjéért, nem tudja látja-e még valaha. De meg is látszik a norvég nép jellemén küzdelmes sorsa. Komoly, higgadt, szótlan minden norvég. Mosolyogni ritkán látod, hangosan kacagni sohasem hallod. Gyermekei már olyanok, mint nálunk az érett emberek. Becsületesek a végtelenségig, józanok, mértékletesek, vallásosak. Érdekes látni, mikor egy-egy hajó érkezésekor a kikötő telve van emberekkel és olyan csend van, mint nálunk legfeljebb a templomban; alig hallatszik egy-egy szó. Vasárnapi napon a fjordok népe órákig elevez ünnepi ruhába öltözve, hogy az isteni tiszteleten részt vegyen. Szeszes italt alig isznak; legfeljebb kevés bort vagy sört és punchot, ez utóbbit ásványos vízzel. A mi hangos, jókedvű társaságunk alighanem olyan excentrikusnak tűnt fel előttük, mint mielöttiink az olasz, vagy valami tam- tamos afrikai négercsapat. Az éneket szeretik, de ők maguk nem igen énekelnek; nemzeti hangszerük valami pengető húros hangszer, dallamaik egyhangúak. Himnuszuk is olyan mélabús, hogy inkább zsoltárnak válik be, mint lelkesítő hazafias éneknek. Lelkesedni azonban tudnak a hazáért, talán ez az egy érzés, amely magasabb hullámokat ver kedélyvilágukban. Híres Norvégia a szeszes italok ellen való küzdelméről. A hideg éghajlat egyrészt, a nehéz foglalkozás, az örökös küzdelem az életveszélyekkel nagyon könnyen ráveszik az embert a mámorító szesz mértéktelen élvezetére, igaz, hogy másrészt könnyen vesztét is okozzák. A hajózáshoz tiszta fő, biztos, erős kar kell, a veszedelmek leküzdésére Isten segítségén kívül egészséges szervezet és lélekjelenlét; mindettől pedig a szesz megfosztja az embert. Egész országra kiterjedő szervezetek iparkodnak leszoktatni a lakosságot a szesz használatáról, s elég szép sikerrel. Törvény tiltja meg, még pedig szigorú büntetés terhe alatt, hogy szombat déltől hétfő délig szeszes italt eladni nem szabad; s hogy meg is tartják, meggyőződtünk róla személyesen. A gyermekeknek gomblyukában kis piros szallagot láthatunk szanaszét, jeléül, hogy az alkoholellenes szövetkezetnek tagjai. Érdekes, hogy ez az egyetlen nép, amely meglehetősen tájékozva van a mi viszonyainkat illetőleg, még politikai küzdelmeink sem ismeretlenek előttük. Krisztiániában megkérdeztem egy tanítót, mit tanítanak mi rólunk az elemi iskolákban. íme a válasz: „Európa délkeleti részén fekszik az osztrák-magyar monarchia. Két államból áll, amelyeknek közös uralkodójuk van : Magyarországból és Ausztriából. Magyar- ország termékeny, földmívelö ország. Lakosai nagyobb- részben magyarok. Fővárosa Budapest, a Duna mellett fekvő gyönyörű város, Európa legszebb királyi palotájával, félmilliónál több lakossal.“ Nem sok, de szabatos. Ugyancsak Krisztiánjában hosszasabban beszéltem egy norvég kollégámmal, aki a mi nemzeti történetünkben olyan jártassággal bírt, hogy elámúltam. Kérdezősködött a most folyó válság okairól s céljairól s mondhatom, hogy sok magyar embernek becsületére válnék, ha annyira tisztában lenne helyzetünkkel, mint volt az a tőlünk 3000 kilométernyire élő idegen. Németországban három évvel ezelőtt más tapasztalatokat tettem. Heringsdorfban egy művelt, előkelő gondolkozású, kedves doktorral ismerkedtem meg, aki mindenáron meg akart látogatni Magyarországon, csak azt nem tudta, hogyan fegyverkezzék idejövetelére. Mikor aztán felvilágosítottam, hogy nálunk éppen olyan biztonságban érezheti magát, mint édes odahaza, szégyenkezve vallotta be, hogy ő alig tudott egyebet Magyaroszágról, mint hogy lakosai „Jogászén, Kanászen und Betyárén“ s hogy a közbiztonsági állapotok Inagyon kezdetlegesek. Hogy elhült, mikor megma- Jgyaráztam, mit jelent az a három „barbár“ szó! S hogy elhült, mikor kisült, hogy én, a barbár kanász, ijogász, betyár vagy micsoda, tudok majdnem annyit 'az ö hazája történetéből, néprajzi és földrajzi viszonyaiból, mint őmaga. Nem állítom, hogy a müveit Németország minden lakosa így gondolkozik, de hogy
