Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-01-22 / 4. szám
10 1905. január 22. BÉKÉS Nagyban várja vasárnap délután a fogadó bizottság a hódmezővásárhelyi küldöttséget. Késik a vonat, unalmas a várakozás s azért csakhamar előkerülnek a szivartárczák és — pipaszó mellett jobban telvén az idő — csakhamar olyan füst van a váróteremben, hogy az üzletszabályzat 15. §-hoz függesztett póthatározmány, — mely a váróteremben eltiltja a dohányzást — elsápad belé a falon. A perronjegyek éber őre s a jegynélküliek réme, a nagybajuszu bácsi azonban csakhamar megjelenik és udvariasan felszólítja a közönséget, hogy : — Aki idebent akar pipálni, menjen ki! — Miért ? — kérdi Kiss Laczi, — Azért, mert ott a falon a törvény, nem szabad dohányozni! — Dé hiszen most nem érvényes a törvény, ex-lex van ! A nagybajuszu bácsit azonban nem lehet viccekkel lekenyerezni s azért visszavág Kiss Laczinak : — Ejnye kérem! Ha a tekintetes ur is a Lengyel Zoltán politikáját követi, mért van a kormánypárti küldöttségben ?! * * * Igyekszik két magyar a megyeház utczán felfelé. Az egyik Lukács-, a másik Schriffert-párti. Közös soruk volna a nagy takarékban, mert épen most óvatolták meg a komájuk váltóját, aki pedig „socilista.“ (így egyesülnek egy váltón a politikai ellentétek.) Ahogy a szövőgyárnál jönnek, a Schriffert- párti sógor nem állhatja szó nélkül: — Nézze már komám, a „kapcza-gyáron“ az ászlót! Hát már a szövőlányok is „szavalnak?!“ A koma nem szól semmit, csak odamutat a tejszövetkezeten lobogó Schriffert-zászlóra : — Hát mán hogy ne szavalnának, mikor a :ehenek is kitűzik az ászlót ?! . . . * * * Sebrifférték, — nehogy megint úgy járjanak, nint a jelölő gyűlésen, ahol egy „parlamenti gyorsró“ lekapta és megörökítette a beszédét, — amin Dedig igazá 1 nem volt semmi megörökíteni való, — i múlt vasárnap a szabadelvűpárttal egyidejűleg ártották a programmbeszédet. így aztán „gyorsiró- nentes“ volt a gyűlés. A gyűlésen különben a leg- írdekesebb a Bartha „tisztelendő ur“ beszéde volt, iki, miután kénytelen volt az „önjelöltségről“ le- nondani, beállt dudásnak a Schriffert bandájába. S i „tisztelendő ur“, akinek élethivatása a szeretet anát hirdetni, tartott olyan lázitó beszédet, amilyet i nég Csatár idejében sem hallottunk Gyulán. „Ha i ;ell, hát vér árán is ki kell vívni, — mondá a sze- 1 etet és béke hivatott szószólója, s miután ő ily < íagy mértékben megfelel papi kötelességének, nem :soda, ha a főispáni kötelességekről is oly zava- i os fogalmai vannak. Szerinte amit Lukács fő- spán tett Gyulán, csak „kötelesség“ volt. Ezzel . beszédjével különben a „tisztelendő ur“ nem na- j ;yon szerzett kilátásokat a jövőben gyulai man-1 látumra, mert a Lukács főispán érdemeit Gyulán ! aég az is elismeri, aki nem szavaz reá- — Maga L Schriffert is több ízléssel és belátással bir, sem-, iOgy a Lukács személyét támadná. A tisztelendő | ír tehát csak maradjon a maga hazájában (maradt 1 5 volna, ha módjában van) és boldogítsa továbbra < . is az apáczai fogyasztási szövetkezetei. Az Uj-1 •ároson úgy sem lehet reverendával fogni szavazatot. * * * 1 És most egy napra függesszük fel a politikai I Íveinket. A koporsónál szűnjék meg a pártosko- lás s kegyeletünket ne zavarja a napi politika [ lurva lármája. A lobogó trikolorok közé szomorúan ' •együl a gyászlobogók lengése, hirdetvén, hogy ; negszünt dobogni egy szív, amely mig dobogott, i árosa boldogulásáért dobogott, meghalt Bodoky < loltán volt képviselőnk! ... Az ő tragikuma, aki J sie tetterővel, tele bizalommal, reménnyel vette át, ígutóbb a gyulai mandátumot s aki most már • irban fogja örök álomban átaludni, mikor az ő röke, a mandátum után újra harczolnak, szomo-1 uan aktuális most választáskor. Eszünkbe juttatja * íindnyájunknak a küzdelmek, a párttusák, a szén- , edélyek harczának meddőségét, kicsinységét, azzal ^ hatalmas úrral szemben, akinek a neve : Halál - aki eljön mindnyájunkért, akármelyik zászló alá i [tartozunk is s mig mi elvek, zászlók és jelszavak utján különböztetjük meg magunkat és ősziünk táborokra, ő, a hatalmas nagy ur, kegyetlen hidegséggel czáfol rá és bizonyítja be, hogy egyen ők vagyunk mindnyájan, a halál egyenlővé tesz. Jobbpártiak és balpártiak, barátok és ellenfelek ! Hajtsuk meg valamennyien a lobogónkat a koporsó előtt! . . —re. A kétegyházi zendülés. Annak idején ismertettük olvasóinkkal, hogy Kétegyházán 1903. évi április hó 21-ikén egy nagy csoport ember megjelent a községházán és követelte az elöljáróságtól, hogy Dregán Mózes rendőrt bocsássa el, mert nekik nem tetszik s midőn egyik jegyző csendre intette őket, félre lökték s a mint látták, hogy a rendőr nem akarja levetni az uniformist, négyen-öten neki estek s közbe megverve, rövidesen hálókosztümben hagyták. Innen a csendőrséghez vonultak s követelték, hogy az őrsvezető adja vissza azon ivet, melyen azok nevei vannak, kik szocziális- ták akarnak lenni, mert szerintük ez igen jó vallás. Midőn pedig a laktanyában levő két csendőr nekik szegzett szuronynyal távozásra szólította fel, mégis csak haza vonultak. Másnap azonban ismét megjelentek a községházán és akkor már azt követelték, hogy az első jegyző és biró mondjon le, mert ők másokat akarnak választani s hiába igyekeztek eltávolítani őket, estig ott kiabáltak. Április 23-án és 24-én hasonlóan rendetlenkedtek, mig nem a katonaság eltávolította őket, de akkor is azzal biztatták a jegyzőt és a községi bírót, hogy majd elmegy a katonaság és ismét ők lesznek az urak. Az itt ismertetett tényállás alapján a közvád képviseletében e hó lG-án megkezdett főtárgyalás alkalmával Tóth Ferencz kir. alügyész 52 egyént vádolt, hatóság elleni erőszak bűntettével. A terheltek mindegyike azon jogi véleményben volt, hogy tettük nem képez büntetendő cselekményt, mert azt hiszik, hogy nekik joguk van uj elöljáróságot tenni s azért nem távoztak a községházáról; de különben is többen panaszolni mentek s egyré- szük csak bámult a községháza udvarán. Érdekes meglepetésben volt része a hallgatóságnak a tárgyalás második napján, midőn a bizonyítási eljárás befejezése után az elnök előterjesztette, hogy egy levelet kapott »egy a több közül« aláírással, melyben a bíróságot is megfenyegetik, ha elitélni mer akár csak egyet is a vádlottak közül. E levelet a közvádló indítványára átadták a kir. ügyészségnek, a bűnvádi eljárás folyamatba tétele végett. Ezután Tóth Ferencz közvádló terjesztette elő a következő vádbeszédet: Tekintetes Királyi Törvényszék ! Minden állampolgárnak kötelessége a törvények iránti tisztelet és a törvényeknek való engedelmeskedés, mert ellenkező esetben meg van támadva az állam komoly léte, meginog a törvények iránti bizalom és meg van gátolva a polgároknak boldogulása. Épen a román nyelvben van egy példabeszéd, a melyik azt mondja, hogy törvény ellen nem lehet tenni. Vádlottak tudják ezt, hallották az iskolában, felnőtt korukban a papjuktól és mégis erőszakkal oly dolgot vittek véghez, mely teljesen törvénytelen, miután állásfoglalásuk teljesen jogtalan volt. Ugyanis 1903. április 20-án reggeltől kezdve 24-ig, valóságos ostromállapotba helyezték a községházát és meggátolták az elöljáróságot abban, hogy rendes hivatását gyakorolja. A helyett, hogy a megbánás jelei mutatkoznának rajtuk, csak az imént olvastatott fel egy levél, amelyben még a törvényszéket is megfenyegetik és a bírákat megfélemlítéssel befolyásolni igyekeztek. Ez alkalommal nem nevezem meg, hogy ki a tettes, nem kutatom, hogy ki irta, vagy melyik Íratta le, de tek. kir. Törvényszék, minden kétséget kizárólag meg vagyok győződve, hogy a tettesek egyikének vagy másikának a működése folytán jött az létre, ugyanezért kérem is azt a levelet eredetiben hozzám áttenni. Áttérve a tárgyalás alatt levő ügyre kijelenthetem, hogy én szerintem a következő tényállás tisztázódott : 1903. április 20-án este Kerezsi Demeter azon ezélból, hogy a szocziálizmus eszméinek hiveket szerezzen, aláírásokat gyűjtött a Bauer korcsmájában. Itt Aluás Péter és Kerezsi Demeter összevesztek, mert előbbi nem akarta aláírni az ivet. Ez még magában nem képezne büntetendő cselekményt, Az ország népnevelői a tuberkulózis elleni mozgalomban. A József főberczeg Szanatórium- Egyesület tudvalevőleg már a tavaszszal hozzákezd az első népszanatórium építéséhez. Az a szomorú tapasztalat, hogy a tuberkulózis főleg a tanítói karban szedi nagyon áldozatait, arra bírta az egyesületet, hogy a népnevelés nemzeti munkájában tüdőbajjal megtámadott néptanítók részére ingyen helyet létesít s szemben ezzel, azt kéri a tanítói kartól, hogy a szanatóriumi akczióbau, a maguk működési helyén, legyenek az egyesület buzgó munkatársai. Ugyanis az egyesület most jótékonyczélu sorsjátékot rendez alaptőkéje gyarapítására. Az egyesület hazafias kérelmet intézett a tanítói karhoz és bizton hisszük, hogy városunk és vármegyénk tanítósága a maga testületi czóljá- nak tekinti a szanatóriumi egyesület szándékát s azon lesz, hogy az egyesület minél több szanatóriumot létesítsen, mert igy idővel ennyi ágyalapit- ványa lesz, ahol beteg kartársait elhelyezheti. Azl egyesületnek a tanítói kar iránt való áldozatkész j sége nem szorul dicsérő szavakra és bizonnyal a hála virágát fakasztja. Ingyen. Mint minden évben, úgy az idén is az ösmert Kertész Henrik, Wien, I. Fleschmarkt 18 sz. alatt levő ezég, dúsan előállított nagy képes árjegyzékét ingyen küldi meg mindenkinek, ki a fenti czimhez fordul. — Az árjegyzék tartalmazza az összes farsangi tárgyakat, melyek egy elegáns és szép bál szükségletét képezik. Tessék árjegyzéket kérni. 38 l—4 Orvosi körökben már rég ismert tény, hogy a Ferencz József keserüviz valamennyi hasonló vizet, tartós hashajtó hatása és emlitésre méltó kellemes izénél fogva, már kis adagban isi, tetemesen felülmúlja. Kérjünk határozottan Ferencz i József keserüvizet. S6 l—10-------------- ' i Gy ulai élet. — Választás előtt. — A hét a harezra készülődés nagy hete volt. i Csütörtökön csatasorba állanak a pártok és meg-1 válik, hogy ki a legény a csárdában. A hét tehát) meglehetős mozgalmas volt. S ha mindeme moz-í galmakról írni akarnék, azt hiszem, nagyon sok in-ji diskrécziót kellene elkövetnem, mert a képviselő-1 választási mozgalmak legérdekesebb részét azok a t diszkrét dolgok képezik, melyekről hallgat a kró- r nika. A krónika azonban még sem hallgathat el l mindent, azért hadd jöjjenek szépen sorjában csillag r alatt azok a megtörtént események, melyekhez a r krónikásnak is köze van. c * * * i Cs. . y L. . . i bátyánk egyike a világ leg- i békeszeretőbb embereinek. Foglalkozására nézve £ számvizsgáló és távol a politika zajától, legfőbb g ambiczióját képezi, hogy idejében elkészüljön a c havi rovancs és el legyen könyvelve a pénzügy-, r őrségi alnapló. S ezt a derék békeszerető hivatal- nokot az a kellemetlen szerencse érte, hogy most t széltében-hosszában beszélnek róla a városban, pe-j'- dig a jó hivatalnok olyan, mint a jó asszony', ke- f vesen kell, hogy beszéljenek róla. őt azonban ais N. . . . y A . . . t házába vezette a sors lakónak. ' Nevezett ur pedig a 48-as párt elnöke lévén, nem akarta, hogy háza zászló nélkül díszelegjen s azért kitűzte a Schriffert zászlót a házára. A ház- e ban azonban Cs . . y bátyánk lakik, kinek szive c hőn dobog Lukács Györgyért s akit nagyon bán- c tott, hogy a Schriffert zászlója alatt kell álomra \ hajtania fejét. Aztán meg a fiatalabb kollegák is r szekirozták vele. A vége tehát az lett, hogy miután \ a padlás két lyukra szól, egyszer csak megjelent a 5 másik padláslyukon a Schriffert zászló mellett a t Lukács zászló is. Akik arra mentek, mosolyogtak 1< a fővárosban és nagyobb vidéki városokban min- s denütt előforduló, de Gyulán még szokatlan „két ö kulacsos“ házon, de a házigazda nem mosolygott, r hanem — felmondott a lakójának. n így lett Cs . . . . y bátyánk „elvei fentartása v mellett“ hajléktalan. a * s
