Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)

1905-10-22 / 45. szám

1905. október 22. BÉKÉS 3 alulírott rokonság nevében fájó szívvel jelentik, hogy a forrón szeretett férj, apa, após, testvér, sógor, nugyatya és dédatya: Fehér Albert ur folyó bö 17-ikén, munkás életének 76-ik évé­ben, hosszas és súlyos szenvedés után elhunyt. A drága halott földi maradványai folyó hó 18-án délután 3 órakor fognak a gyászházból a helybeli izr. temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Áldott legyen emléke ! özv. Hercz Mórné, mint testvére. Szántó Fülöp, mint sógora, özv. Moskovitz Simonné, özv. Fuchs Jakabné, Szántó Fülöpné, Schwarcz Julcsa, mint sógornők. Vadász Dezsöné, Keleti Hermina, dr. Keleti Jenő, Fehér László, Fehér Klára, mint unokák. Vadász Laczi, Vadász Gyuri dédunokák. Eljegyzés. Moldoványi János gyulai szolgabiró múlt szombaton tartotta eljegyzését Achim Mariská­val, Achim János békéscsabai földbirtokos leányá­val. — Némethy Sámuel orosházi polg. iskolai tanár eljegyezte Nagy Gizellát Ambrózfalváról. A gyulai nőegylet választmánya hétfőn délután 4 órakor a vármegyeház kistermében gyűlést tart,, melyre a választmány tagjai, a kiállítás és estély rendezői és összes szereplő közreműködői, valamint az érdeklődő nőegyleti tagok is, ez utón is tiszte­lettel meghivatnak és mindnyájan megjelenni kéret­nek. özv. Fábry Mártonná alelnök. Nyugdíjazás. Mátray Jánosnó volt gyulai nagy magyarvárosi rk. tanítónő, ki ezen intézetnél 26 éven át elismerésre méltó buzgósággal működött, megrongált egészségére való tekintettel, folyó évi október 1-től fogva nyugdijaztatott. Helyének betöl­tése iránt a gyulai rk. iskolaszék ma délután 4 órakor tartandó ülésén fog határozni. Eljegyzés. Vertier József, az I Gyulavárosi takarékpénztár ifjú tisztviselője eljegyezte Ludvig Ferencz polgártársunk leányát Mariskát. Esküvő. Schmidt István ifjú vaskereskedő, kedden délután vezette oltárhoz Mondák Rózsikét, özv. Mondák Györgyné leányát. Beküldetett. A békésmegyei fehér kereszt egyesület pénztárába egy ismeretlen jótevő 4 koro­nát küldött be, mely nemes adományért a pénztár nyilvánosan is köszönetét szavaz s azt hirlapil >g nyugtatja. Esküvő Dr. Széli Imre gyakorló orvos, a gyulai állami gyermekmenhely igazgatója e hó 18-án vezette oltárhoz Domoszlay Szerénát, Domoszlay József dobozi uradalmi főtiszt leányát. A gyulai nőegylet kiállítása, népünnepélye és estélyének bevétele tett 2268 korona 44 fillért. A kiadás 1100 K 89 fillér. Maradvány 1167 K 55 fillér. A kiállítást 1728 egyén napijegygyei és 36 egyén idényjegy váltásával látogatta, a népünnepélyt pedig 1266 napijegyes fizető. A megyeházi táncz- vigalom pénztári bevétele 562 korona volt. A kiál­lítási pénztárnál felülfizettek : gróf Wenckbeim Frigyesné 19 K 80, gróf Wenckheim Pál 19 K 80, N. N. 9 K 80, Dászkál György 4 K 80, N. N. 80, Kaudersz 40 f, N. N. 1 K 60, N. N. 40, Erdélyi Mariska 60, Erdélyi Róza 40 fillért. A bál alkal­mával felülfizettek : Bulla Antal 14 K, Braun Mór 10, Léderer Lajosné 4, Weisz Mór 5, Megele Béla 5, Murvai István 1, Murvai Ferencz 1, Czóbe' Károly 6, Deutsch Jakab 6, ifj. Deutsch Dezsőné 2, Zőldy János 6, dr. Ladies László 5, dr. Berkes Sándor 5, B. L. 5, Reisner Zsigmondné 6, Mold Józsefné 1, Zielbauer Alajosné 1, Czinczár Adolf 8, dr. Berényi Ármin 5, Gerléin Reinhart 5, Leopold Ignáczné 2 korona. X. Y. 10 K, Trukker Pálné 7 K, Az uzsonnákhoz ajándékokat küldtek : Weisz Mórné 3 üveg likőrt, 2 tál pogácsát, Glatz Jánosné 1 tál pogácsát, Móricz Szidonka 3 tál túrós lepényt, Zil- bauer Alajosné 2 tortát és süteményt, Frankó Lászlónó kalácsot, Korponay István szőllőt, almát, likőrt és szilvóriumot, Erkel kenyérsütőde 24 darab czipót és 24 darab kenyeret, Kövér Janka 3 doboz teasüteményt, Végh Gáborné tortát, pogá­csát és birsalmasajtot, Hubay Lajosné teasüte­ményt, Liegerer Józsefné kalácsot és süteményt, Reinhart Józsefné 5 kgr. ezukrot, Czóbel Károlyné szilvóriumot, borovicskát és süteményeket, Ruff Ferencznó tortákat és tésztát, Hoffmann Mihályné 2 kalácsot, Nagy Jenőnő 2 kalácsot, Bodoky Kál­mánná tortát, özv. Leopold Ignáczné naponkint finom péksüteményeket, Frankó Lászlóné egy tál tejfeles lepényt, Hoffmann Mariska egy tál pogá­csát, egy liter kávét, Braun Mórné több Ízben egy- egy kosár szőllőt, Gábriel Aladárné 4 pár friss kolbászt, 4 liter tejsürüt, több Ízben friss tejét és egy sült pulykát, Rezei Sylvius egy üveg málna likőrt, 9gy tál süteményt és tepertős pogácsát, Nagy Jenőuó egy táleza pogácsát, Fábián Lajosné egy tál ezukorbaföttet, Reisner Emánuel 3 drb nyulat, Janosovics Erzsi egy tál pogácsát, Uzon Ilona egy tál pogácsát, János Józsefné teasüteményt és ezuk- rokat, Végh Gáborné két kálácsot, süteményt és ostyát, N. N. 22 drb ezukrásztésztát, Nagy Sarolta 2 kalácsot, Czikó Gáborné 2 tál krémes és túrós lepényt, Dászkál Györgyné egy czipót, Szekér Gyuláné 2 táleza teasüteményt, Gábriel Emilia tejsürüt, 3 kuglófot és 3 féle teasüteményt, Somogyi Jánosnó egy tál tésztát és egy tál szőllőt, Hubay Ilona egy táleza süteményt, Sál Józsefné 2 táleza süteményt, Nagy Andrásáé egy óriás kalácsot, Novák Kamillnó egy doboz ezukorkát, özv. Léderer Lajosné egy üveg rumot, Kövér Lászlónó egy üveg fekete kávét, Czégényi Ilonka egy táleza pogácsát, Weisz Mór 3 üveg likőrt, Hubay Lajosné 3 dtb kenyeret, Frankó Lászlónó egy doboz ezukorkát, Lindl Istvánná egy táleza süteményt, Nagy Jenőné befőttet és süte­ményt, gróf Wenckheim Frigyesné 4 kg. teát és rumot, kávét és teasütemónyt. A népünnepély ren­dezéséhez gróf Wenckheim Frigyesné ajándékozott 257 darab halászati tárgyat. A tombolához gróf Wenckheim Dénesné és gróf Széchenyiné 32 dara­bot, Fábián Lajos 50 üveg sósborszeszt és özv. Reinhart Józsefné 4 különféle tárgyat ajándékozott. Elkülönítve a bevételeket, a számadás igy alakul : jegyekért befolyt 1284 K 96 fillér, halászatból 96 K, kisorsolásból 52 K, uzsonnákból 836 K 44 fillér. A vállalkozás tiszta haszna 1167 korona, melynek legnagyobb része 20 fillérenkint gyűlt össze s az egylet valóban szerencsét kívánhat a sikerhez ön­magának, hogy tagjainak lelkes buzgósága és váll­vetett munkássága a kezdettől fogva, kellemetlen idő daczára is, ily szép eredményhez juttatta. A nőegylet vezetősége ezúttal is leghálásabb köszö­netét fejezi ki a kiállítóknak, a látogatóknak, a szives felülfizetőknek, az adományozóknak és az összes szereplőknek. Három éven át volt Gyula városának országgyűlési kép­viselője a hírneves publicista, kinek halála mély gyászba borította a magyar közéletet. Terényi Lajos halála után választotta meg Gyula városa képvise­lőjéül és az 190I-ik évi általános választás alkal­mával néhány szavazattal kisebbségben maradt bol­dogult dr. Bodoky Zoltánnal szemben. Pár évtized óta sötét fátum borong a gyulai mandátum birlalói fölött. Csatár Zsigmondon kívül. aki már öreg ember volt, Hajóssy Ottó, Terényi Lajos, dr. Bodoky Zoltán és most Bartha Miklós, mindnyájan fiatal korukban, éltük delén haltak el. Bartha halála pén­teken kora délelőtti órákban terjedt el a városban és mély részvétet keltett azokban is, akik gyulai képviselősége alatt leghevesebb politikai ellenfele Bartha Miklós. A város, közepe és legrégibb részei kisebb-nagyobb szigeteken fekszenek, mig folyton terjeszkedő új részei a szárazföldre épülnek. Környéke mindenfelé hegyes, csupa szikla s vannak részei amelyek nagyon élénken emlékeztetnek robbantott, rendezett sziklarészeikkel a mi Gellérthegyünk Pestre néző oldalára. Valami tün­déid látványt élvezhet az utazó egy-két kilátó magas­lat tetejéről, amilyen pl. az u. n. Katharinahissen, egy vasvázas toronyszerű alkotmány, amelynek a tetejére villamos emelő visz. Messze belátható innen a Meláren tó, másoldal felé meg a tengeröböl, a Salzsjö, mind a kettő megszámlálhatatlan szigetével, tengerágával, és belátható maga a hatalmas város, amelyet a tengerágak keresztül-kasúl szegnek s amely nek különösen újabb részei nyílegyenes utcáikkal, gyönyörű parkos tereikkel, hatalmas palotáikkal ver­senyezhetnek Európa bérmely nagyvárosával. Magán a tengeren száz és száz hajó, csónak ringatózik, siklik végig füstölgő kéménnyel, felvont vitorlákkal, vagy anélkül. S a tarka, élő város szinpompájának a tenger és a környező hegyek csodálatos halvány kék­sége olyan háttérről szolgál s minden oldalon a kör­nyező víztömeg olyan keretül, amelynek párját keresve nehezen találnék. A városban mindenfelé példás rend és tisztaság uralkodik. Nem akarom ami szerény Gyulánkat Stockholmhoz hasonlítani, mert hiszen a viszonyok itt és ott — mondjam-e, — hasonlít- hatatlanúl különbözők, de a gyulai porfelhők után, tessék elhinni, valóságos paradicsom kertben éreztem magam. És tele van a város kisebb-nagyobb nyilvános kerttel, parkkal. Csak úgy futólag 30-at számláltam össze, köztük olyat, amelynek a hossza harmadfél, szélessége egy kilométer. Tiszta, csinos, Ízléses itt minden: utca, udvarok, kertek, házak. Specialitás a városi villamos. Jegyeket nem árúinak, hanem a beszálló utas beszálltakor a kalauz ellenőrzése alatt álló kis perselybe betesz 10 őrét, azzal aztán utazhatik addig, mig le nem tetszik szál- lania : megkerülheti a várost háromszor, vagy elutaz- hatik másfél órányira a város külső részeibe, Persze ha kiszáll és újra felül a villamosra, megint kell fizetnie. Futása közben a villamos önmüködőleg jelez kis táblácskán minden utcát, teret, sőt nevezetes épü­letet ; az utas tehát, különösen az idegen, nem kény­telen minduntalan kérdezősködni, mint például miná- lunk Budapesten. — Alsó vezetékű villamos azonban sehol az egész városban nincs; a vezetékek póznái, a dróthálózatok tehát meglehetősen elcsúfítják uz út cákat. Még utam megkezdése előtt sokat olvastam és hallottam a svéd népoktatás magas nívójáról. Tud­valevőleg a három skandináv államban úgyszólván kivétel nélkül minden ember tud írni és olvasni. Első utam tehát egy népiskolába vitt. Amit ott lát­tam, az mese! — Hatalmas, modern palota a stock­holmi szegény városrészek iskolája, tágas, fűthető folyosókkal, amelyeknek falait hazafias tárgyú, mű­vészi freskók borítják. Fel van szerelve az iskola a modern paedagógia minden vívmányával; bizony, há­lát adhatnánk az Istennek, ha itthon a mi közép­iskoláink hasonló nívón állanának. — Iskolatermeiben kívül külön rajz-, kézimunka-, slöjd-, tornatermek állanak a tanítók és tanúlók rendelkezésére, szer­táraik meglepően gazdagok. Van a gyermekek szá­mára gyönyörűen berendezett fürdőjük, amelyben minden gyermek havonkint legalább egyszer tartozik megfiirdeni, hacsak nem igazolja, hogy otthon e tisz- titkozási eszköz rendelkezésére áll s igénybe is veszi. Fürdés alatt a gyermek ruhái forró levegővel való dezinficiálás alá kerülnek, hogy legalább havonkint egyszer megszabaduljon a felszedett miasmáktól. Van az iskolában szegények konyhája, ahol a gyermek egészséges, tápláló meleg ételt kap, ha otthon nem juthat hozzá. Az a társadalom igazán gondoskodik arról, hogy gyermekei az iskolát ne kerüljék, hanem kedves tartózkodási helynek tekintsék, ahová öröm­mel mennek s gondoskodik, hogy még a legszegé­nyebb sorsú szülök gyermeke is egészséges, izmos, munkabíró emberré fejlődhessék s ha szülői vagyont nem hagyhatnak reá, mégis legyen vagyona: erős, munkabíró két karja. A városban való kalandozásunk közben történt velünk, hogy egy körülbelül 13 éves, csinos, úriasan öltözött fiút vettünk észre, aki látható érdeklődéssel kísérgetett és figyelt bennünket. Megkérdeztettiik a mi szeretetreméltó kalauzunk által, mi érdekli őt annyira. Nagy bámulatomra az ifjú legényke kissé tört németséggel, egyenesen hozzám fordúlva el­mondta, hogy a német beszédünk kötötte le figyel­mét, ö a gimnázium II. osztályába jár s végtelenül örülne, ha megengednök, hogy velünk jöjjön s be­szélgethessen, mert tanúi ugyan németül, de rendes körülmények között nincs alkalma gyakorolnia magát. Megbarátkoztunk s vagy másfél óra múlva vettünk búcsút egymástól. Másnap délben újra találkoztam az én kis barátommal, munkásöltözetben, kissé kor­mos kézzel és arccal. Kérdésemre, honnan jön, ránk nézve igen tanulságos választ adott: „Az iskolából. Most ugyan vakációnk van, de mindnyájunknak szabad bejárnunk a vakációban is dolgozni és tanúink Ilyenkor nyáron vagy a kert­ben dolgozunk, vagy a slöjdmühelyben, mert hiszen kedvesebb és hasznosabb dologgal nem tudnók időn­ket eltölteni.“ /’TTnKrtQ'finlr "\

Next

/
Thumbnails
Contents