Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)

1905-08-27 / 37. szám

1905. augusztus 27.

BÉKÉS

3

»váltakozó rendszert« és elpusztította volna a »taposó malom« rendszert, mely — amint látszik — különös működéseknek különös méltánylását is ösmeri.

Hangsúlyozom még egyszer, hogy én a 4-, 5-, 6-ik osztály tanithatása szerencséjéért egy lépést sem tettem, de különben is, ha lépéseket kell vala érte tennem, azonnal visszaléptem volna, amint ér- tesülök arról, hogy egy más valaki is létezik, aki »szolgálati éveire való tekintette1, működései méltánylásául« jogot formál rá, mert önérzetem tiltakozik az ellen, hogy én magain adjak alkalmat arra, miszerint tanítói működésem és annak eredménye egy másikéval hasonlittassék össze és esetleg az én érdemem kisebbítse amazét. Kempis Tamás! hej, Kempis Tamás! Miért nem olvassa a te könyvedet minden ember? Mikor tehát úgy a közönség informálása, mint az igazság érdekében a hivatolt tudósításnak ama szavait, hogy : »eddigi működéseik méltánylásául az iskolaszék jelölte« megigazítani bátorkodtam, igaz tisztelettel vagyok a szerkesztő urnák alázatos szolgája: Domonkos János.

Iskolai év kezdetén.

Még csak néhány nap van hátra a pihenésből s egy uj iskolai év kezdete iskoláikba szólítja: tanítót és tanítványt. Boldogok a szülők, kiknek gyermekük örömmel várja a besoroztatást ; és bolog lesz az a gyermek, kit szülei saját akaratjukból örömmel és jó reménységgel állítanak elő a besorozásra. Uj iskolai év kezdetén időszerű ás szükséges is, hogy megvitassuk azokat a kötelességeket, melyekkel szent czélunkat: a tökéletes emberré nevelést megközelíthetjük. Különösen napjainkban, midőn a létért való küzdelemben napról napra, szemünk láttára a polgárok egymással szemben a harcz álláspontjára helyezkednek és egymás kölcsönös támogatása helyett, idejüket és munkaképességüket egymás megkárosítására, egymás elnyomására használják : égető szükség van rá, hogy megkongassuk a vészharangot és nemes harczba szólítsuk jobbjainkat.

A család, az iskola és társadalom közvetlenül ható faktorok s ezért kellene, hogy egymást támogatva, végezzék fontos feladatukat, az ifjú nemzedék nevelése körül. Hiába épit az egyik, ha lerombolja azt a másik és nem törődik véle a harmadik. Becsületesen elvégzett munkát nyomon követi a siker s mit tapasztalunk, ha a népiskolai munkálkodás eredményét vizsgáljuk ? Sok keserű csalódás után kikiáltják ma már maguk a tanügy hivatott munkásai, hogy lelkiismeretes és fáradságos munkájukkal nincsen arányban annak eredménye. Hogy aztán a család és társadalom elismeri-e az önfeláldozó munkásságot, nem annyira bizonyos, mint az, hogy az eredménnyel cseppet sincsenek megelégedve ök sem. Ezt a fogyatékos eredményt pedig kiválóan a tanuló sereg vallásos és erkölcsi nevelésében kell értenünk s ez alkalommal én sem szólok egyébről.

Hit és erkölcsi erő nélkül igazán boldog embert elképzelni nem lehet. Szülőknek, iskolának, társadalomnak pedig legfőbb kötelessége a gyermek iránt, hogy őt boldog emberré tegye. Ha az iskola munkáját figyelemmel kisérjük, semmi olyas tevékenységet, hibát vagy mulasztást a nevelve tanítás körül nem találunk, mely a gyermek vallásos és erkölcsi életére káros befolyásúnak bizonyulnék s a legkisebb mértékben is okul szolgálna valakinek arra, hogy abból a nevelve tanitás jó eredményét kétségbe vonja. Az iskola a kiszabott korlátokon belül, viszonya és körülményei tekintetbe vételével, becsületes munkásságával szeplőtlenül áll az embernevelés szolgálatában.

De a czél eléréséhez nem elég az, hogy csak az iskola ismerje és tegye kötelességét. Fel kell ismernie és teljesíteni kell ez irányú kötelességeit a családnak és társadalomnak is. Az iskola falai között kifejtett minden tevékenység a valláserkölcsi oktatást illetőleg nyom nélkül elveszhet és el is vész, ha a másik két s még közvetlenebbül ható tényező: család és társadalom, illetve környezet példaadása és tanítása kifejezetten a vallástalanság és könnyelmű erkölcsi életben nyilatkozik meg. Ha tehát azt akarjuk, hogy az iskola valláserkölcsi nevelés dolgában, az ő szakértelmével tényleg alapvető, építő, az életre kiható munkát végezhessen, ahhoz okvetlen megkivántatik, hogy a család és környezet példaadása, tanítása az iskoláéval lehetőleg összhangzatos legyen. E boldogító harmónia létrehozásán az emberiség jobbjainak egyenként és összeállva működnie, fáradoznia, érette áldozatokat hozni: az emberi kötelességek legnemeseb- bike, valóban Krisztusi cselekedet.

Igenis, az emberiség jobbjainak kellene összefogni a tanügy munkásaival, mert az, hogy Isten képére és hasonlatosságára számot tartó embert neveljünk: mindnyájunknak szentügye s igy kell, hogy a kötelességek tudata is közös munkára, tevékenységre szólítson mindnyájunkat. Alapvető munkának tekinthetjük a czél elérésére különösen a „Népnevelési egyesület“ szervezését, ahol széleskörű és több rendbeli feladatok teljesítése mellett arra is lehetne kellő gondot fordítani, hogy a derék népoktatási törvények és rendeletek ne csupán a nyomda- festékek koptatására, a papír hiábavaló fogyasztására szolgáljanak, hanem azokból erő lássék és élet fakadjon. Ma ugyanis a legtöbben, akik behatóbban nem foglalkoznak és igy nem ismerősök a viszonyokkal,

jobban az iskolára panaszkodnak. Nem egyszer hallottunk ilyen s ehhez hasonló kifakadásokat, hogy mióta az általános tankötelesség be lett hozva, azóta sokban rosszabbodott az állapot; van ugyan némi tudákosság az emberekben, de vallásosság és erfeöl- csiség dolgában nagyot hanyatlott.

A közöny, a nemtörődömség minden téren káros következményeket von maga után, de sehol olyan romboló pusztítást nem okozhat, olyan végveszedelmet nem jelenthet, mint épen a népnevelés szentügyével szemben. S bizonyára isteni kinyilatkoztatást közvetített Berzsenyi Dániel akkor, mikor a belső meggyőződés lángzó hevével énekelte :

„így minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, mely ha elvész Róma ledől s rabigába görnyed.“

Vajha ez az uj iskolai év ne olyan nyomtalanul tűnne el tőlünk ; lenne ez korszakalkotó népnevelésünk történetében, alapvetője a nemzeti megújhodásnak !

Balogh János«

2971—1905.

Hivatalos hirdetés.

Gyula városában az 1905. évre előirt várm. közúti adókivetési lajstrom a m. kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség által megvizsgáltatván, az 1890. évi I. t.-cz. 23 §-a 10-ik bekezdéséhez képest a városi adóhivatal helyiségében szeptember 1-től 15-ig terjedő 15 napra közszemlére kitéve tartatik és az bárki által is megtekinthető, s netaláni észrevételek szeptember hó 15-ig ugyanott nyújtandók be.

A kitett határidőn túl beadott felszólamlás, érdemben való megvizsgálása nélkül vissza fog utasittatni.

Gyulán, 1905. évi augusztus hó 26.

Dutkay Béla,

278 1—1 polgármester.

Hírek.

120,000 koronás alapítvány. Gróf Almásy Dénesné Károlyi Ella grófnő, édesatyja Károlyi Tibor gróf emlékére, a budapesti állami gyermek- menhely kebelében sebészeti pavilion létesítésére százhúszezer koronás alapítványt tett. A belügyminiszter a gyermekvédelem érdekét előmozdító eme nemes és emberbaráti tényéért a hivatalos lap pénteki számában a grófnőnek köszönetét nyilvánítja.

Rendetlenségek a városi pénztárnál. Ily czim alatt lapunk múlt heti számának első czikke folytatásául csupán annyit, hogy Dutkay Béla polgár- mester eleget tett a vármegyei közgyűlés határozatának, nevezetesen folyó hó 26-án beterjesztette a vármegye alispánjához jelentését a számvevőség által az 1904-iki zárszámadások ellen tett kifogásokra. A jelentés tartalmát nem ösmerjük és igy annak mérlegelésébe sem bocsátkozhatunk, csupán magát a tényt Írjuk meg, hogy a jelentés megtörtént és hogy az alispán helyettes főjegyző dr. Daimel Sándor közölte a számvevőséggel, amely a további intézkedésekre nézve bizonyára sürgősen fog az ügyben javaslatot előterjeszteni. Bevárjuk a felsőbb hatóságok intézkedéseit, abban a reményben és egyben azzal az óhajjal, hogy a szenzácziós és nem kevésbé odiózus ügy a súlyosan vádolt polgár- mester egyéni integritásának megóvása mellett lesz a minden tekinteten felülálló közérdek szempontjából elintézhető.

A vármegyei virilisek 1906. évre érvénynyel biró névjegyzékének összeállítási munkálatát megkezdték a vármegyén. Az adóhivatalok kimutatásai szeptember hó 8-ig a pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőségnél megtekinthetők és ugyan- szén határidőig ezekre vonatkozólag észrevételek ;ehetők. Ezekből állítja össze ugyanis az igazoló választmány a végleges névjegyzéket, a melybe r 213 legtöbb adót fizető kerül. Egyidejűleg köz- lirré teszi az alispán, hogy mindazok, a kik tövény szerint adójuk kétszeres számítására tarthatnak gényt, tartoznak ebbeli jogosultságukat a szeptem- jer 12-én tartandó igazoló válaszmányi ülésig Írás

A serdülő ifjúság nyári mulatsága vasárnaponként a cziczafutás, labdázás, kótyázás, hintázás, lipinkázás, karikadobás, ördögkerék, künn a bárány, benn a farkas.

Legérdekesebb és legszebb társas ünnepe a székelynek a lakodalom. Szereplői a vőlegényen, menyasszonyon és az örömszüléken kívül a násznagy, násznagyasszony, a vőfély és a nyoszolyóleányok. Főbb mozzanatai : a kikérés, a jegyváltás, az esküvő, a lakodalmas menet, (melyben a hozományt zeneszó mellett, négyökrös szekér viszi), a kontyozás, a lakoma, táncz és pár nap múlva az uj asszonynál a kárlátás (első látogatás).

Külső megjelenése a székelynek általában szerény, noha főként az aranyosszéki és háromszéki székely külsején első tekintetre is meglátszik a férfias önérzet. A csíkiak s általában a hegyesebb vidékeken lakók szőkék és szálasabbak. A többiek barnábbak és középterme- tüek. Csontrendszerök ép és jól kifejlett. Inkább soványak. Kövérebb termetű csak ritkán fordul elő köztük. Ugyanez mondható a munkában edzett nőkről is, kik közül kiválóan szépek Udvarhelymegyében a Nyikó mentén találhatók.

A székelynek szellemi és erkölcsi világa is egyezik külsejével. Bátor, eszes és gyors föl- fogásu, sőt furfangos is, ki könnyebben szed rá másokat, mint ahogy magát rászedetni engedi. Nem ok nélkül tartják, hogy a székelynek két esze van. Ő maga mondja, hogy: „Egyik eszemmel azt gondolom, hogy émegyek, a másikvá mégis azt gondótam, nem megyek.“ Szeret kitérően, föltételesen, kétértelműen, sőt rejtvény- szerüen válaszolni : „Honnan jön atyafi ?“ —j Hazulról. „Itthon van-e a tiszteletes ur?“ —: Tegnap itthon láttam. — Nagyon szeret okoskodni, sőt pörlekedni is. Általában a bacsü-! letre sokat adó, tisztességtudó, rendszerető, jó-, zan és vallásos nép. A veszekedést és verekedést nem keresi, de ha megsértik, sérelmét nem hagyja megtorlás nélkül.

Ez erkölcsi tulajdonságai mellett, romlatlan életereje és szaporasága teszi e népet a magyar nemzet egyik legbecsesebb alkotórészévé. Az erdélyrészi magyar nyelvszigetek és a városok magyarsága a százados visz Dntagságok között bizonyára nem tarthatta volna fönn magát, ha az erős tömegű szákelységre nem támaszkodhatott volna s ba a Székelyföldről folyton tartó kitelepülés nem erősítette volna értelmiségi, iparos, sőt gazdálkodó rétegeit is. — Életerejét nyelvének épségben való megtartása is igazolja.

Nem mutatható ki a Székelyföld egyetlen pontján sem, hogy ott a magyar nyelvhatár ősz- , szébb húzódott volna. Ellenkezően, ö olvasz- I tóttá be közéje, vagy földjének széleire letelepedett idegen kisebbséget, sőt egyes helyeken, i mint például Brassóban, többé-kevésbé hódi- 1 tólag lépett föl. f