Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-05-07 / 19. szám
1905. május 7. 3 A községjegyzői nyugdíj igazgató-választmány dr. Fábry Sándor alispán elnöklete alatt csütörtökön délután ülést tartott, amelyen Veres Gyula körösladányi jegyzőt — betegségére való tekintettel — nyugdíjazta, Manzel Gyula nagyszónási és Kollár Lajos szarvasi jegyzőket pedig, — mint akik nem rég választattak meg községi jegyzőkké, — a nyugdíjintézet tagjai sorába felvette. Ezenkívül tárgyalta a községi jegyzők és segéd- jegyzők fizetésrendezésével kapcsolatban felvetett s vitás kérdéseket, több rendbeli elvi jelentőségű határozatot hozott, melyek a községjegyzői nyugdijszabályrendelet magyarázására és alkalmazása kérdésében illetékes határozathozatal végett beteijesztetnek a törvényhatósági közgyűléshez. Ezt követőleg, rövid ülése volt a tiszti nyugdíj választmánynak, melyen özv. Kocsis Mihályné, volt szarvasi utbiztos nejét nyugdíjazták. Kórházi bizottsági ülés. A vármegye közkór házának bizottsága pénteken délután tartotta ülését dr. Fábry Sándor alispán elnöklete alatt. Dr. Berkes Sándor igazgató jelentését a bizottság tudomásul vette s a kért kisegítő dijnok és ápolók félfogadását engedélyezte. A kórház múlt évi zárszámadását, mely szerint mintegy 15,000 korona felesleg mutatkozik, beterjeszti a törvényhatósághoz. A felesleg felhasználása tekintetében azt a javaslatot terjeszti szintén a közgyűléshez, hogy abból mintegy 13,500 korona a belgyógyászati, sebészeti s elmebeteg osztályokon még szükséges gyógyeszközök beszerzésére, a betegek nyári üdülőhelyéül szolgáló három barak építésére használtassák fel. A kórház jövő évi költségvetését tárgyalva, a gazdasági telep bérbeadása és a házilagos villanytelep létesítésének tanulmányozását mondta ki, megbízván az igazgatót, hogy tanulmányáról annak idején számoljon be s tegyen javaslatot. Egyebekben a költségvetést elfogadta. Ezenkívül több apró folyó ügyet intézett el a bizottság. A gyula—simonyifalvi vasút létesítése ügyében a vármegye vasúti bizottsága kedden délután ülést tart, a melyen a közigazgatási bejárás eredménye és az annak alapján teendő további intézkedések fogják tanácskozás tárgyát képezni. Májusi előléptetések. A hadsereg és honvédség májusi előléptetéseit a „Rendeleti Közlöny" hétfői száma közölte. A gyulai 2-ik honvédgyalogezred állományába kineveztettek : Kántor Mihály főhadnagy kezelőtiszt százados kezelőtisztté, Vogel Károly kezelő tiszthelyettes hadnagy-kezelőtisztté ; — a 101. gyalogezred békéscsabai zászlóaljánál Ebeffi Overbeck Károly és Rász Oszkár hadnagyok főhadnagyokká és Girardi Péter másodosztályú százados első osztályú századossá. Áthelyezés. A pénzügyminiszter Illyés István mátészalkai adótárnokot, hasonminőségben saját kérelmére a szarvasi kir. adóhivatalhoz helyezte át. Nyakszirtmerevedés Békésvármegyében. A fővárosi sajtót is bejárta az a hir, hogy Tótkomlóson két leány nyakszirtmerevedésben megbetegedett, de ezt hivatalos vizsgálattal még nem erősítették meg. Zöldy János dr. vármegyei főorvos és Steiner Zsigmond dr. orvos hivatalos megállapítása szerint, a vizsgálatnak eredménye az, hogy a két beteg egyike hisztérikus bántalomban, a másik pedig merevgörcsben szenvedett s igy nyakszirt- merevedésről egyáltalában szó nincs. A socialista május az idén nagyon rosszul sikerült a társadalmi renddel elégedetlenkedőknek 8 mindjárt első napon, április 30-án, múlt vasárnap délután, mely napnak május elseji hangulat keltése lett volna a czélja, határozott fiascot vallottak. Pedig maguk a socialista tanok ma már korántsem azok a mindenhonnan félve kiközösített dogmák, milyenek egy évtizeddel ezelőtt is voltak. jA modern haladás megadta ennek a pártnak is a polgárjogot. E tanokban rejlő sok igazságot ma már igen kevés ember tagadja, úgy, hogy bátran el lehet mondani, hogy ma már minden ember többé-kevésbé socialista, csakhogy nem úgy Ebben az „Ugy“-ban különbözünk ma csak egymástól 8 hogy a socialismus még sem tud zöld ágra vergődni, talán épen a vezetőkben a hiba. Olyan emberek veszik kezükbe a vezetést, akik arra épenséggel nem hivatottak, akiknek működéséből nagyon is kilátszik a lóláb, az önérdek, akiknek egyéniségéből nagyon is kilátszik, hogy nincs veszteni valójuk, akiknek a socialismus menedék, életexistentia, akik tele gyűlölettel, azért, mert az életrevalóbb, munkásabb elemek a társadalom más tevékenységi köréből kiszorították, az őket kitagadott társadalomban nem építeni, csak rontani akarnak. A vasárnapi népgyülés hangulata mutatta, hogy a nép meglehetősen kezd átlátni a szitán és kiábrándulni az „apostolokéból. A vasárnapi népgyülésre, melyen plakátilag K. Schriffert József és Bartha Istvánt is meghívták, hogy bizonyítsák be a socialÍ8ták ellen a választások alkalmával hangoztatott vádjaikat, a Kossuth-téren mintegy 500 főnyi, később ezerre szaporodott néptömeg gyűlt egybe, kiket Dundler István elnök üdvözölt, átadván a szót Grünfeldnek, ki elég tár _____________ BÉKÉS_______________________ gy ilag08an számolt be a legutóbbi országos socialista értekezlet eseményeiről, amelyen activ részt- vett, az egybegyűlteknek s beszélvén az általános választási jogról, felhívta őket az ügy további propagálására, a „Népszava“ megvevesére és a heti krajczárok befizetésére. Hanem a következő szónok a központból küldött Klárik István alaposan elvetette a sulykot és ez által nagy „ziccert“ adott Bartha Istvánnak. Nem kevesebbet állított, mint azt, hogy az urak nem dolgoznak, „csak a kis hivatalnokok“, s különösen a papok „heréi“ a társadalomnak, mert csak „hókusz-pókuszt“ csinálnak, aminek semmi haszna sincs stb. Ez a zöld beszéd a veres májusban azt eredményezte, hogy a hangulat a Bartha beszédére rögtön nemzeti szi- nüvé változott, úgy, hogy a socialista beszédeket azután nem is hallgatták meg. Bartha nagy ügyességgel használta fel a szónok taktikai baklövéseit s visszautasítván a socialisták vádjait és igazolva a választások alkalmával tett kijelentéseit, ügyesen alkalmazott mesékkel és adomákkal bizonyította be, hogy a socialistáknak nincs igazuk és nem is lesz sikerük, ha mindenre csak piszkot szórnak s ha a socialisták nem vállvetve működnek a többi ellenzéki pártokkal, sohsem jutnak eredményre. Beszédét zajos tetszés, éljenzés követte s az utána beszélni kezdő Grünfeldet zajos „abczug“, „le vele“, „eláil“ kiáltásokkal zavarták folytonosan, úgy, hogy sem őt, sem az utána szóló Klárikot a folytonos lármától hallani sem lehetett. Ezután a gyűlést az elnök feloszlatta s meghívta a közönséget az esteli bálra. Másnap a népkert- beu volt — az előző nap fiascojából kifolyólag, — kicsiny csoportosulás, hol Grünfeld Jakab fejtegette a május elseji ünnepnek jelentőségét s utána tüntető körmenet volt a város főbb utczáin. Nánásy Géza országos kőrútjában f. hó 11-én Gyulára érkezik és itt csütörtökön a népkertben hangversenyt tart a következő műsorral : 1. Esik eső kint a pusztán ... dal, Dóczy Józseftől. 2. Jancsi és Juliska, költemény Domokos Lászlótól. 3. Két veréb, dal Beöthy Lászl tói ; zenéjét szerzetté Hűvös Iván. 4. Desperat ur, monolog Jules de Martholdtól. 5. Gyöngéd volt az én szerelmem . . . dal Szentirmay Elemértől. 6. Volt nekem két ökröm . . . dal Dankó Pistától. Tíz perez szünet. 7. Daru madár útra készül . . . dal Dóczy Józseftől. 8. Menny és föld, költemény Jörgnó Draskóczy Ilmától. 9. Valahonnan levél ment a kaszárnyába . . . dal Práter Lóránttól. Május, a természet pazar pompájának hónapja, a virágzásnak, az üde zöldelésnek, a természet nak sokszor heteken át alig lát szabad ben- szülöttet. Az eddigi érintkezés az európaiakkal a legparányibb befolyással sem volt a pápuákra, még azokban a csekély számú falvakban sem, melyek az európai telepek legközvetlenebb tő- szomszédságában feküsznek. Ha nem azt számítjuk a kultúra haladásának, hogy két fa ösz- szedörzsölése helyett gyufával csinálnak tüzet, obszidián és bambuszkésük helyett vaskéssel faragnak, baltáik köve helyébe abroncsdarabot és gyaluvasat tesznek, bambuszdoromb helyett vasdorombbal muzsikálnak s obszidián-szilánk helyett sörösüveg cserepeivel borotválkoznak, ha hozzájutnak. Szokni kell hozzá, hogy megtudjuk látni a maga sajátos világosságában a pápua-világot, ezt az egyszerű, még a mai napokban is igazán kőkorszakbeli életet, mely az ásatások bizonysága szerint, sok-sok ezer év előtt az egész világon el volt terjedve. A fejlett európai társadalomra nézve épen az teszi nem csupán érdekessé, hanem tudományosan is megbecsül- hetetlenné, hogy csodálatosképen kőkorszaki mivoltában maradt meg, propotypusául annak, hogy ilyenforma lehetett valamikor a kőkorszakbeli társadalom s azok között a mi eleink. Társadalmi fejlődési kérdésekben összehasonlításul ez a nép a kezdőpont, a mienk a végső. Helytelen volna azonban azt feltételeznünk, hogy minden főbb társadalmi tényező egyenlően embryonalis állapotban található fel nálunk, talán épen úgy, mint a sok ezer év előtti ó-világi kőkorszakbeli embereknél. Az évezredek bizonyára ö felettük sem suhantak el nyomtalanul, hogy triviláisan fejezzem ki magamat, ők sem mostanában lettek magukból emberekké. A változás és fejlődés folyamata bizonyára ő náluk is érvényesítette magát. De ez máskor tárgyalandó kérdés, most elégedjünk meg azzal, hogy megismerjük, milyen ez a kőkorszakbeli társadalom jelenleg. Bizony az nagyon egyszerű, kezdetleges és szervezetlen. Ha európai szempontból kiindulva, keressük, hogy hol itt az ország, annak fővárosa, határai, királya, törvényhozása, alkalmazottai, törvényei, rendőrsége ? Még csak megkérdezni sem tudjuk az ő nyelvükön, mert arra szavuk nincs, fogalmuk sincs. De azért találunk itt nem sátorozó, hanem rendes, állandó lakóhelyen csoportosult népet, uratlan föld nincs egy talpalatnyi sem, viselnek háborút, kötnek békét, van élet- és vagyonbiztosság, felosztva a jogok és kötelesség. Más formában meg kell tehát lenniök azoknak az intézményeknek, amiket keresünk. Keressük, van-e vallásuk, iskoláik, művészetük, iparuk, kereskedelmük? Tanítót, papot, művészt, tudóst nem lelünk köztük, iparos műhelyt, áruházat, kórházat nem tudunk fölfedezni náluk. De találunk köztük egymás megbecsülését, tisztességtudást egymás iránt és idegennel szemben nem dicsérik a bűnt, elitélik az erkölcstelenséget, elő tudják állítani mindazt, amire szükségük van, sőt nem tagadhatjuk meg tőlük a művészeti Ízlést sem. Résztvevők a szenvedőkkel szemben, segítik a bajban levőt, megbecsülik az öregeket, gondoskodnak az özvegyekről és árvákról, ápolásban részesítik a betegeket. Megtaláljuk náluk mindazokat a jő tulajdonságokat és érvényeket, melyek akármelyik műveltebb népnek tulajdonsába, ellenben nem hiányoznak azok az árnyoldalak sem, amelyek mint bűnök és hibák minden néppel közösek. Érvényre jut náluk is minden erény és hiba, ami általánosan emberi. Mikor az európai ember elsőben látogat el a pápuák falujába, épen úgy viselkedik, mint a nagy városban felnőtt ember, mikor először időzik a kis faluban. Szánakozással, kicsinyéivé néz le mindent, nem érti, hogy lehet egy életet ilyen kezdetleges viszonyok közt leélni. — De meghatja a barátságos figyelem, mely a városi vendéget körülveszi, rajongó dicsérője lesz az idylli életnek s ha elég rövid időt tölt ott, hogy az odavaló életnek csak a kellemes oldalával ismerkedjék meg, csak a jó benyomást viszi el s egész életén át nem fogy ki annak dicséretéből. így kerülnek elő a csendes tengeri idyllnek is a maga poetikus lelkű dicsérői. Ám ha úgy az idegen látogató, mint a benszülöttek részéről elmúlik az újság ingere, előkerülnek az élet apró bajai, a különböző érdek és gondolkozásmód ellentétbe hozza őket, lefoszlik a költői máz, annál kietlenebbnek látszik a valóság, kezdik észrevenni egymás hibáit is. Először
