Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-03-19 / 12. szám
XXXVII. évfolyam. 7 7 Gyula, 1905. márczius 19. 12-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre.............. _ 5 K — f Évnegyedre.............. 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intizendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Szolgálati viszonyaink. Ha a magyar állami tisztviselőkar sürgeti a mai szolgálati viszonyok szabályozását, illetve a szolgálati pragmatika megalkotását, azon nincs mit csodálkozni. Hiszen tudjuk mindannyian, bogy a tiszt viselőnek ezernyi kötelességei mellett egy morzsányi joga sincs. Hogy a mai szolgálati viszonyok között némán és hallgatag kénytelen tűrni a főnöki önkény, vagy az emberi ravaszság tűszurásait. Nincs bátorsága fel- sziszszenni, nehogy végzetes szerencsétlenségbe döntse önmagát és ártatlan családját. A mi igazságtalanság vele történik ; a mi pimaszság és rósz indulat őt környékezi : nincs elegendő lelki bátorsága azt szóvá tenni, vagy plane az ellen tiltakozni. Hallgat és tűri a méltatlanságokat. Nem meri mások előtt lefesteni azt a ravasz, azt a hitvány kenyérbarcot, amelynek naponta szemlélője ; azt a sértő bánásmódot, amelynek untalan részese ő is, társai is. Nincs bátorsága nyíltan rámutatni a törpe hivatali tekintélyek pöffeszkedéseire: hiszen neki csak kötelességei vannak! . . . Innen van aztán, hogy a hivatali élet ezernyi bajairól, a strébereskedés és a nepo- tismus aknamunkájáról azok, akik ezen élettől távol állanak, halavány fogalmuk sincsen. És innen van, hogy a tisztviselőkar mindinkább hangosabban és szívós kitartással kéri és sürgeti a szolgálati pragmatika megalkotását: ettől remélvén mai tarthatatlan helyzetének megváltoztatását . . . Feltehetik a kérdést: van-e egyáltalában ok arra, hogy a hivatali életet oly sötét sziliben fessük, a milyenben azt ón az imént bemutattam? Sőt felteheti valaki azt a kérdést is: van-e oka a tisztviselőkarnak, hogy a mai szolgálati viszonyok megváltoztatását sürgesse ? Hát én azt felelem e kérdésre, hogy van rá ok ezer és egy. Magam is voltam tisztviselő egy hosszú életen át. Mint ilyen, tanúságot tehetek Isten és ember előtt arról, hogy egy pimasz lőnök a golgotára kergetheti a legtisztességesebb tisztviselőt is. Tudom, mert átéltem, hogy ha az emberi butaság szövetkezik az önkénynyel, oly irtózatos szolgálati viszonyok állhatnak elő, amelyek ellen az üldözött tisztviselőnek nincs menedéke, nincs oltalma. Hiszen mondottam már, hogy csak kötelességei vannak a tisztviselőnek. Köteles dolgozni, köteles vakon engedelmeskedni és köteles tűrve hallgatni. Hogy pedig engem senki félre ne értsen, sietek idejekorán kijelenteni, hogy nem minden hivatal olyan, a milyent múltamból én vettem mintául. És uem minden hivatalvezetőre illik az a rajz, amelyet hűséges másolatban élő, általam ismert egyénekről adtam. De ha csak a legritkább »-Betekben is bekövetkezhetnék az az állapot, amelyet f'euebb lefestettem és amely igen gyakran és igen sok helyen szedi ártatlan áldozatait, még akkor is azt mondanám, hogy ezeket a ritka eseteket is egyszer és mindenkorra lehetetlenné kell tenni. Hogy ki kell azokat irtani gyökerestől, hogy magvuk se maradjon. Azt mondanám, hogy inkább maradjon megtorlatlanul száz, kötelességét mulasztó tisztviselő fegyelmire érdemes cselekedete, mintsem hogy egyetlen egy ártatlan kartársunkat oly purgatoriumba kergesse a főnöki önkény, vagy a ravasz roszakarat, a mely müveit, jó Ízlésű úri emberekhez nem méltó és a mely egyenesen arculiitése a hivatal tekintélyének és az emberi önérzetnek. Végre is a hivatali légkörnek nem lehet az a feladata, hogy az emberben az önállóságot, az emberi tüggetlenséget megölje. Az sem lehet a feladata, hogy a munkakedvét és a köte- lességteljesités ambícióját a durva civodás és az absolutizmus váltsa fel. Már azért sem, mert szomorú példák igazolják, hogy ez a függési viszony a legtöbb esetben átterelődik a társadalmi életbe is. Nagy és súlyos baj az is, hogy a hivatali felsőbbség úgy bánhatik az áthelyezésekkel, a mint azt éppen kedve tartja. Csak kissé mozogni kell a különben minden tekintetben derék tisztviselőnek és már is ott fekszik asztalán az áthelyezési rendelet. Nem tetsző nyilvános szereplés, a tisztviselői mozgalmakban való részvétel már elég ok arra, hogy a legtöbb tisztviselőt akár télviz idején áthelyezzék az ország egyik széléről a másikra .. . Vájjon megtörténhetnék-e ez az igazságtalanság, ha a szolgálati szabályok kimondanák azt, hogy az állami tisztviselőt csakis fegyelmi utou lehet egyik helyről a másikra áthelyezni ? Mentesíteni kell a szegény tisztviselőt az áthelyezéssel (kinevezéssel) járó átköltözési költségektől. Mert lelketlenségnek tartom azt, hogy az előléptetésre és kinevezésre képzettségénél és használhatóságánál fogva a hivatali felsőbbség által érdemessé minősített tisztviselő a költözködésre dobja ki azt a pár koronát, amit a kinevezéssel nyert. Arról még szólani sem kívánok, hogy a legtöbb tisztviselő éppen ezen költözködések révén úszik nyakig adósságban ... Az ilyen átköltözéssel járó költségeket térítse meg az állam. Ez az ő kötelessége. r Márczius 15. Ezen a hires napon hajdanában, A tavasz első, fényes sugarában Büszkén kibomlott, lelkesen lobogva A háromszínii magyar zászló fodra 1 . . . Égett a mennybolt szent öröm tüzétől, Kelet felől szikrázva kelt a nap ! Kiadó harsant föl a sikon, bérczen, Jelek támadtak a földön, az égen, S a magyar népnél nem volt boldogabb 1 . . . Ezen a híres napon hajdanában A nemzeti dal zengett a hazában, S a „ Talpra magyar“ merre elviharzott : Pirosra gyúltak sáppadt fakó arczok, Kégi fegyverek, rozsdás csatakardok Életre kelteki . . . Minden tündökölt! . . . Sarlót, kaszát éles hegyesre fentek, Babért aratni száz csatába mentek, S nyomuktól — reszketett az ég, a föld 1 . . . Ezen a hires napon hajdanában A kurucz sírok besüppedt sorában Tenger piros virág fakadt föl éjjel, Egy ország vitte talizmánnak széjjel! . . . Ki csákóra, ki szive fölé tette, És az a virág perzselt, égetett I . . . Mert azoknak haló porából támadt, Kik megmutatták a kerek világnak, Hogy a magyar szabadnak született! ............ Ez en a híres napon hajdanában Nem volt diák egyetlen iskolában, Nem volt ki féljen — uem volt egy se gyáva. Anyjuk csókjával indúltak csatába 1 S a mi aztán jött : dicsőségben, gyászban Kitartott mind, ha ezren voltak is ! . , . A virág is virúlóbb volt a réten, A csillag is tündöklőbb volt az égen, És akkor — édes volt meghalni is ! . . . Ezen a hires napon hajdanába Beteljesedett minden magyar vágya! A bilincsek a föld porába hulltak, A csüggedők is hinni megtanúltak, Egy egész nemzet álmélkodva csüggött Petőfi és Kossúth Lajos szaván, És Márczius Idusán hajnaltájon Ezer bimbó fakadt a szabadságon, E harmatos, — ez ékes rózsafán ! . . . . . . Ezen a hires napon mostanában Újra fölragyog az egész hazában, Mit eddig eltakart Világos vára : Az új magyar szabadság szent sugara! . . . A zászlói» újra lobognak a szélben, És. ki mondja, hogy nem lesz kikeleti? A honvédsirok besüppedt 'sorában Most is fakad virág az éjszakában, Mert a magyar — szabadnak született 1 . . . Ezen a hires napon jövendőre Lehet: nagy tüzek égnek «■ mezőbe 1 Olyan nagy tüzek, minők hajdan, régen, A negyvennyolczas s a kurucz időkben! A trombiták csatára hivó hangja Lehet, hogy mindent új életre költ 1 Sarlót, kaszát éles-hegyesre fenve Lesz új aratás, új csatába menve, Es újra reszket majd az ég a föld 1 . . . Ezen a hires napon nemsokára: Uj nemzeti dal harsog a hazába, És a riadó merre elviharzott, Pirosra gyúlnak újra sáppadt arczok ! Ragyog a mennybolt örömünk tüzétől, S kelet felől szikrázva kél a nap 1 Hiába volt haragja száz viharnak, Nem hajlott meg dereka a magyarnak, S ha most szabad is, lesz még — szabadabb ! Ezen a hires napon nemsokára Feljutunk mi is a szent bérez fokára ! SirolinQ Asoek2rSf ha?ha?óséssze°rr:vo' tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhuiut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga ás jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkiot 4 kor.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. Hoffmann-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel (Svájcz) 244 35—52 Lapiinls: mai száma, IO oldal.
