Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-03-19 / 12. szám
2 BÉKÉS 1905. márczius 19. Ebből pedig következik, tán éppen az államkincstár érdekében inég az is, hogy ne legyen a tisztviselő előmenetele helyhez kötött. Ezáltal csökkennének az átköltözés költségei és a tisztviselőnek módjában volna magának állandó otthont teremteni. Nem élne, mint most, czigány-módra és nem kellene városról-vá- rosra vándorolnia. Az egész fegyelmi eljárást más alapokra kell fektetni, mert a mai rendszer elavult, igazságtalan és részrehajló. Független egyénekre kell bízni az Ítélkezést, végső sorban pedig a közigazgatási bíróság legyen illetékes arra, hogy fegyelmi ügyekben a végső szót kimondja. Sok zaklatástól menekülne igy meg a tisztviselő és nem egy pimasz hivatalfönök rósz akarati jutna szigorúbb korlátok közé. A tisztviselői önérzet ismét visszanyerné jogait és oly egészséges szellem hatná át a hivatalokat, a mely szellem igazi melegágyává lehetne a kötelességteljesités ambicziójának. A hatalomvágyat és az uralom- szeretetet csakhamar felváltaná az egymás iránt való kartársi becsülés és az igazi érdemek elismerése. Emberré, szabad polgárrá lenne ismét a tisztviselő, a kit nem kell dirigálni a munkára, a ki nem vár parancsra, hogy dolgozzék, hanem ambiczióval, kedvvel teljesítené kötelességét. Tudva azt, hogy nemcsak kötelmei, de jogai is vannak, bizonyára állandó jó kedvvel végezné teendőit és teljes leikéből, minden erejével élne nemes, szép hivatásának. Ott van még a szabadságolások kérdése, a mely a bírákat és bírósági tisztviselőket illetőleg már rendezve lett, de a szorosan vett administrativ tisztviselőkre nézve máig sincs tisztázva. A lehető legnagyobb önkénynek van ma alávetve a tisztviselő, ha évente néhány heti szabadságot kér. Tisztán az egyéni gusztustól függ, kap-e pihenőt, vagy sem. Eltekintve attól, hogy ez az eljárás sérti a tisztviselő önérzetét, mert kunyorálnia kell olyasmiért, a mi más szellemi munkásnak törvényileg van biztosítva, helytelennek keli azt mondani még azért is, mert a szabad sághoz való jog megadása és biztosítása első sorban a munkaadó állam érdekében áll. A kipihent tisztviselő tudvalevőleg meggyarapodott munkaerővel és munkakedvvel foghat a munkához, ennek előnyeit pedig csakis az államkincstár élvezné. Ott van a vasárnapi munkaszünet kérdése. Az egyik ministeriumban rendszeresítve van a vasárnapi munkaszünet, a másikban folyik a munka, mint hétköznap, A bírósági tisztviselőnek se ünnepje, se vasárnapja. Az adóhivatali tisztviselők szintén igy vannak. Szóval : egy és ugyanazon állam tisztviselőivel különbözőképp bánnak el. Már az egyönte tüség is megkívánja, de a fennálló törvény és az emberi érzés is parancsolja, hogy aki egész héten át dolgozik, a hetedik napon nyugodjon . . . A szolgálati táblázatok titkos vezetéséről mit szóljak? Az emberi tévedésnek, a rósz akaratnak, a gyűlöletnek, a butaságnak és a részrehajlásnak mennyi tere nyílik itt! És daczára annak, hogy évek óta sürgetjük a mai rendszer megváltoztatását, még mindig a régi Bach-korból vett eljárást tartjuk fen. Pedig ez a kérdés nem is olyan másodrendű, a milyennek látszik. Fontos szolgálati és egyéni érdekek vannak ehhez kötve, mert hisz’ első sorban ezektől függ a tisztviselő boldogulása és előmenetele. Csikvári Jákó. Márczius tizenötödike. A szabadság ünnepét vármegyeszerte méltó diszszel és benső hazafias lelkesedéssel ünnepelte meg a polgárság. A nap dicső emlékezete, az annak nyomán kelt hazafiui érzés ez idén is egyesítette a lakosság minden osztályát az ünnepi hangulatban és nem volt egy község sem, mely úgy egészében, mint intézeteivel és társasköreivel részt nem vett volna a hazafias lelkesedés kifejezésre juttatásában. Gyulán. Czimeres lobogók köszöntötték szerdán reggel az ünnepre ébredt várost. Több magánházon és valamennyi középületen — köztük a törvényszéki palotán ezúttal először — kitűzték a lobogót. Az ünneplés reggel a református templomban tartott isten- tisztelettel vette kezdetét, melyet zsúfolásig megtöltött a közönség. Tévedésnek tudjuk" be, hogy az istentisztelet a hirdetett 8 óra helyett csak fél tiz felé vette kezdetét és igy jó sokáig kellett arra az összegyülteknek várakozniok. Az istentiszteleten Dombi Lajos esperes mondott az ünnepi alkalomhoz mért mély hatású beszédet és alkalmi imát, a közönség pedig zsoltárokat és a Hymnuszt és Szózatot énekelte Az istentisztelet végeztével lassan oszlott szét a közönség, melynek jó része azt várta, hogy Pálffy Albert emléktáblájánál folytatódni fog az ünnepély, de bizony a jó Pálffy Albertról az ünnepély rendezői megfeledkeztek és a városi tanács is hamarosan túltette magát múlt évi határozatán. Nem hagyhatjuk ezt szó nélkül, mert Pálffy mégis egyike volt azoknak, akik önfeláldozó lelkesedésének márczius tizenötödikét köszönhetjük, ha taláu a róla való megemlékezés nem is alkalmas a napi politika hangzatos jelszavainak hangoztatására és olcsó frázisokkal való népszerűség hajhászatra. A főgimnáziumban. A szabadság ünnepén a főgimnázium növendékei sikerült ünnepélyt rendeztek. Sajnos, az intézet még mindig nem rendelkezik tágas teremmel, mely képes volna vendégek befogadására is és igy az ünnepség csak csekély számú közönség jelenlétében folyt le, ami azonban magának az ünnepnek sikeréből semmit sem von le A Hymnusz eléneklésével kezdődött az ünnepély, melyet a növendékek kétszólamu énekkara adott elő. Ezután egy első osztályos kis diák lépett az emelvényre: Sájben Dezső Petőfi „Talpra magyar“-ját szavalva el csengő hangon, hazafias hévvel és oly bravúrral, mely egy felnőttnek is becsületére vált volna. A szavalat után újra ének következett : Rákóczy imádsága, melyet szintén az egész ifjúság énekelt. Bartos Ferencz tanár beszéde képezte az ünnepély központját. A márczius 15-ki eszméket fejtegette, szólott arról, hogy mit köszönhet a nemzet a márczius 15-iki ifjaknak, kiket mintaképül állított az ifjúság elé. Ezután egy énekszám következett: Kinyílott az idő. Az ének után Scherer Sándor II. osztályú növendék szavalta el ügyesen Petőfinek „A rab“ czimü költeményét s a „Szózat“ elóeeklésével véget ért az ünnepély. Külön kell megemlékeznünk e helyen a fegyelmezett énekkarról és az énekkar szabatos előadáséról. — Csak dicséret illetheti érte Szabad Endre igazgatót, aki énektanára az intézetnek. Akik résztvettüuk ezen a nem nagyszabású, de annál melegebb és őszintébb ünnepélyen, azzal a jóleső érzéssel távoztunk, hogy ifiaink vezetése jó kezekbe van letéve; olyan férfiakra van bízva, kik nemcsak a tudás, hanem a hazaszeretet tüzét is élesztik a gondjaikra bízott növendékek lelkében. Az ünnep második része délután folyt le. A 48-as kör a szabadság napjának délutánján rendezett hazafias ünnepélyt a Göndöcs kertben, ahová délután 3 órakor zászlók alatt, zeneszóval vonult fel az ünneplő közönség, miután előbb a városban, kiindulva a 48-as kör újvárosi helyiségétől és végig menve a főbb utczákon, körmenetet tartott. A 48-as kör ünnepélyét, a melyen mintegy ezer ember vett részt, a Hymnus eléneklése vezette be s ezután Névery Albert elnök a Wenckheim szobor , előtt felállított szónoki emelvényről néhány szóval i üdvözölvén az egybegyült ünneplő közönséget, K. ■ Schi-íjfert József, Gyula város országgyűlési képvise; lője olvasta fel 1848. márczius 15-ikének jelentősé■ gét dicsőítő rövid beszédét. A következő szónok És úgy nézünk le, mint parányi mécsre Az osztrák császár csillagára: Becsre ! . . . Mit ezer óve hogy perelnek tőlünk, Miénk lesz itt körül minden határ, És nem vijjog a magyar lobogóra, Szabad magyarra, szabad magyar szóra A kétfejű sas, e sötét madár! . . . Székely Sándor. BÚOS TJL. Irta: Ambrüs Zoltán. „Édes szerelmem 1“ El kell szánnom magamat rá, hogy először életemben, itjaz ésj őszinte legyek hozzád. Ez őrültség, hisz a tulajdon kezemmel fojtom meg a szerelmünket, azt, ami előttem a legkedvesebb és legdrágáhb a világon. Édes kedvesem ! Soha se keresd a tökéletes igazságot és a meztelen őszinteséget ! A leplezetlen igazság a szerelem halála és halála mindannak, amiért élni érdemes. Brabanti Elzának és a kékszakállú herczeg naiv feleségének nem volt igaza. Az elzárt kamarák maradjanak zárva örökkön . . . De mit beszélek neked összevissza?!... Te jó vagy, olyan jó, hogy soha sem gondoltál semmiféle titokra. Mindezt rémülettel, sóbálványnyá meredve olvasod. És mégis szét kell tépnem minden illúziódat. Látod, ilyen nyomorúság az élet!... Az, akit előtted Pálnak neveztem, elvisz maeával messzire, egy más világrészbe. Miért ? Mert nincsen más választásom. Hazudtam neked; nem gyűlölöm, nem utálom őt. ő az én egyetlen barátom. Mert te, te az üdvösségem voltál! Ha azt mondom, hogy ő az egyetlen barátom, érted úgy, hogy ő az én exisztencziám. Mert nélküle az utcza szemetje vagyok, akit te — életeml ... boldogságom ... undorral taszítasz el magadtól! Az, akit előtted Pálnak neveztem, nagyon jó hozzám. Egy kicsit szeret is ; önzésből, megszokásból és kényelemszeretetből. Kellek neki úgy, ahogy vagyok.... Ugy-e, nem hinnéd? Tudott rólad s még sem hagyott el emiatt? öt nem csaltam meg, mert csak téged szeretlek ! . . . Szóval, neki mennie kell s én követem őt. Mit tehetnék egyebet? Ahoz, hogy megöljem magamat, gyáva vagyok. S az, amit most teszek, nem sokkal kevesebb az öngyilkosságnál. El kell válnunk drágám, örökre ! Egy pillanatig kisértésben voltam, hogy el foglak hagyni búcsúszavak és e rémitö vallomás nélkül. S ha igy cselekedném : nem vesztenék el mindent. Megőriznéd emlékemet s nekem, az utolsó órámig, megmaradna egy boldogító érzésem : az, hogy van valaki a világon, aki úgy gondol rám, mint ahogy az első ember gondolt az elvesztett paradicsomra. De nem hallgatok a kisértésre. Ha eltün- né-n, egy szó, e borzasztó levél nélkül, azt hinnéd, hogy meghaltam. Nem én, akit nem ismersz, hanem az, akit szerepéi!... Megsiratnál, meggyászolnál . . . s hidd el, hogy az én nyomorult hiúságomnak semmi sem hizeleghetne jobban, mint hogy ha valaki megsiratna, mint ha te siratnál meg, aki kedvesebb vagy nekem mindennél e világon! De akkor sokat, nagyon sokat szenvednél miattam, édes szerelmem! Boldogtalanná tennélek egész életedre. Szerelmünk örök életűvé válna, mert kit szeretnek jobban, mint a halott szeretőt ? Nem felejtenél el soha, az enyém maradnál örökön, de nagyon szenvednél ! S én nem akarom, hogy szenvedj; sokkal jobban szeretlek. így megutálsz és elfelejtesz. Egy kicsit igy is szenvedni fogsz: megátkozod emlékemet és egy egész életen át szégyennel és gyűlölettel fogsz gondolni azokra az órákra, amelyek nekem a boldogságot jelentették. De lassankint elfelejtesz; nem teszlek örökre boldogtalanná... Halld tehát : Öt nem hívják Pálnak s az én nevem nem ■Sarolta. Nem a férjem; nem voltam asszony soha. Nem vagyok az, akinek ismersz ; meg sem
