Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-20 / 47. szám

BÉKÉS 1904. november 20. el a bizottság egyik legrégibb tagját: Zlinszky Ist­ván közgazdasági előadót, aki ezen megbízatásáról 15 évi működés után lemondván, megszűnt tagja lenni a bizottságnak. Az egyébként is kellő érdek lődés mellett lefolyt ülésről a következőkben refe­rálunk : Jelen voltak : dr. Lukács György főispán elnök­lete alatt dr. Fábry Sándor alispán, dr. Daimel Sán­dor főjegyző, Jancsovics Péter árvaszéki elnök, dr. Zöldy Géza főügyész, Rezey Sylvius kir. tanfelügyelő, Somossy Zsigmond li. pénzügyigazgató, dr. Liszy Viktor kir. ügyész, Haviár Lajos főmérnök, Zlinszky István közgazdasági előadó, gr. Almásy Dénes, Be- liczey Géza, Haviár Dániel, Ladies György, dr. László Elek, dr. Márki János, Rosenthal Ignácz, Szabó Já­nos és Varságb Béla választott bizottsági tagok. A jegyzőkönyvet dr. Berthóty István tb. főjegyző vezette. Az ülés megnyitása után az elnöklő főispán sajnálattal jelenti, hogy a vármegyének 15 éven át hasznos munkássággal és kiváló eredménynyel mű­ködő közgazdasági előadója ezen megbízatásáról le­mondott és ekként kilép a bizottságból. Felesleges­nek tartja, hogy a távozó tagtárs ismert érdemeit a bizottság előtt részletezze, hisz mindenki tudja, hogy Zlinszky István mindenkor buzgó odaadással, szeplőtlen becsületességgel és a vármegye érdekeit szem elől nem tévesztve, hazafias lelkesedéssel látta el tisztét. Indítványozza, hogy a bizottság jegyző­könyvben fejezze ki sajnálkozását Zlinszky István távozása fölött és 15 évi hasznos működése által szerzett kiváló érdemeit jegyzőkönyvében megörö­kítvén, irányában elismerését és köszönetét tolmá­csolja. (Éljenzés.) A meleg ováczióra Zlinszky István megindul- tan válaszolt. Nem szolgált rá a lekötelező elismerő szavakra, mert tudja, hogy gyönge volt, de azt meri mondani, becsülettel és jóakarattal igyekezett ellátni a reá bizottakat. Szép szavakkal megköszöni az el­nök és a bizottság iránta tanúsított szívességét és a tagok további jóindulatába ajánlja magát. Dr. Fábrit Sándor alispán teljes örömmel hoz­zájárul az elnöklő főispán indítványához. Utal arra, hogy Zlinszky István az a tagja volt a bizottságnak, akinek hasznos működését nemcsak hosszú időn át látták a bizottság tagjai, de akit kedves egyénisége folytán mindnyájan meleg szeretettel vettek körül. Eltávozása alkalmával a baráti szeretet és rokon- szenv szavaival köszönti a jó Pista bácsit és hosszú, boldog pihenést kíván neki. (Éljenzés.) A napirend során dr. Daimel Sándor főjegyző felolvasta az alispáni jelentést, mely a következő : Méltóságos Főispán ur! Tekintetes közigazgatási bizottság! Az 1904. év október hóról szóló rendes havi jelentésemet a következőkben terjesztem elő : I. A személybiztonság helyzete a múlt hónapi viszonyokhoz képest, rosszabbodást mutat. Mert mig szeptember hónapban 10 személybiztonságot veszé­lyeztető cselekmény, addig október hónapban 19 ilyen cselekmény követtetett el az egész vármegye területén. A nagy orosházi járásra a 19 cselekmény közül 8 esik, egyedül Gyula városára pedig 5. Viszont a békéscsabai és gyomai járás ily cselek ményektől teljesen mentes volt, a szarvasi járás területén elkövetett együttes gyilkosság, illetve ön- gyilkosság pedig szerelmi okból származván, az szo­ros értelemben közbiztonságellenes cselekménynek nem ítélhető. II. A vagyonbiztonság szeptember havi állapo­táról azt jelentettem a t. bizottságnak, hogy az vál­tozatlanul rossz. Sajnos, a fokozásban nincs meg­állás. Közbiztonságunk jövőjén aggódva jelentem, hogy az október havi viszonyok még rosszabbakra fordultak. Szeptember hónap folyamán 47 lopási cselekményről szereztek tudomást a hatóságok, addig október havában 58 lopásról; mikhez még egy ma­gánszemély kárára elkövetett 1000 koronás sikkasztás csatlakozik. Megfontolandó, hogy még a téli időszak nem állott be, még jut munka a munkakeresőnek, még nem fogyott el a nyáron szerzett eleség. De mi lesz a tél dereka és vége felé ? A rendészeti közegek fokozott ellenőrzésével megelőzendő a közbiztonsági állapotok elfajulását, felhívást intéztem — a közigazgatási bizottság múlt havi intézkedéséből is — a hatóságokhoz, hogy a közrendészet ellátására különös gondot fordítsanak s megkerestem egyszersmind a csendőrszárüyparancs- nokságot, a czél tökéletesebb biztosítása szempont­jából, miszerint a csendőrőrsöket teljes létszámban tartsa fenn a tél folyamán. III. A balesetek száma aránylag csekélynek mondható. A tavaszi és nyári hónapokban a balesetek száma 9—16 között váltakozott, addig szeptember hónapban 4, október hónapban 5 baleset történt, mely 5 baleset közül 3 halálos kimenetelűvé vált. IV. Az öngyilkossági esetek száma tetemesen apadt. Folyó évi augusztus havában 11, szeptember havában 10 halálos kimenetelű öngyilkosságról kel­lett jelentést tennem, addig október hónapban csak 3 halálos kimenetelű öngyilkosság hajtatott végre. V. A tüzesetek száma számtanilag ugyan csök­kent, mert az eiőző hónapok 39, 56, 15 tűzesete mellett az október havi tüzesetek száma összesen 12 volt. De tekintve azt, hogy október hónap túlnyo­móan esős volt, a 12 tüzeset valóban soknak mond­ható. A tüzek nagyobb részben mezei kazaltüzek j voltak s a szenvedett kár biztosításból valószínűleg megtérül. Nagyobb károsodást a tűz nem okozott. YI. A földmivelési, ipari és kereskedelmi vi­— Azután? A többi már magától jött, csak a kezdet nehéz; a harmadik oldilon már elszök­tettem egy apáczát s megöltem egy ulánus fő­hadnagyot. — Nagyon szép, határozottan szép, — felelte Miska, — ha ön igy fog haladni, felemelem ivét egy fél forinttal. Ka'áber Tónit elragadta a hév. — Fogadni mernék önnel, hogy egy óra lefogása alatt nyolezvan embert megölök a re­gényemben. — Helyes, fogadjunk. Aki kevesebbet öl meg egy óra alatt, az fizeti a theát. Adolf! két theát, rummal, czitrommal, tejjel, mindennel! — Én folytatom a Fatimét; nekem nehezebb sze­repem lesz, mint magának — szólt Tónihoz, — mert az én históriám keleten játszik, a muzul­mánok pedig tudvalevőleg lassú életkort ér­nek el. Kaláber Tóni neki feküdt az írásnak, a körmeit rágta vagy két perczig, azután lepecz- kelte a tollat a papírra s gyorsan irta egymás­után a sorokat. Miska teljes nyugalommal szívta a cziga- rettáját s nagyokat hörpintett a theából. Már eltelt egy negyedóra s nem irt egy szót sem. A Kaláber Tóni theája elhült, de már a huszadik szonyok változatlanok. Az őszi vetés és szántás be­fejezést nyert s a vetések az eső hatása következ­tében szépen kikeltek. A czukorrépa szedése egyes helyeken még folyik. A munkások nagyobb része még dolgozhat napi 1 korona egész 1 korona 20 fillér napszám mellett. Szoczialisztikus vonatkozása kapcsán e helyütt említem meg, hogy a békéscsabai általános nép­egylet nagyobb mozgalomra készül a bérminimum megállapítása czéljából. A legnagyobb méltánylással emlékezem meg továbbá e helyütt arról, hogy Békés­csabán az ipari munkások értelmi niveaujának eme­lése czéljából, egy ismeretterjesztő szövetség alakult, melynek ülésein Békéscsaba község intelligens pol­gárai a munkások számára felváltva, szabad előadást tartanak. VII. A vármegyei közigazgatás menete zavar­talan volt s a megejtett vizsgálatok a községek he­lyes ügyvezetéséről és pénzkezeléséről tettek tanú­ságot, amennyiben számbavehető hiba vagy mulasz­tás nem volt konstatálható, csupán Szarvason, ahol Csiszár Ferencz mértékhitelesitő szabáljdalan hitele­sítés miatt, fegyelmi eljárás alá vonatván, állásától felfüggesztetek. Megemlítem egyúttal, hogy Fülöp József kon- dorosi II. jegyzőt, ki ellen az elmúlt hó folyamán fegyelmi eljárás indíttatott, a szarvasi főszolgabíró 50 korona pénzbírsággal sújtotta. Az alispáni jelentésnek a közbiztonságról szóló részére utalva Haviár Dániel kérdést intéz, hogy a csendőrőrsök legénységének létszáma teljes-e ? Dr. Fábry Sándor alispán jelzi, hogy ő arról győződött meg, miszerint az őrsök legénységének létszáma jelentékeny százalékkal le van szállítva. Az őrsök nem rég folyamatba tett szaporításának és an­nak tudja azt be, hogy a szükséghez képest elegendő uj legénység nem jelentkezett. Tapasztalata folytán átirt már a csendőrszárnyparancsnoksághoz és a lét­szám teljessé tételét kérte. Haviár Dániel megköszöni a felvilágosítást, de miután a megromlott személyi- és vagyonbiztonsági helyzet feltétlenül megkívánja a csendőrség létszá­mának mielőbbi teljes betöltését, indítványozza, hogy ennek érdekében Írjanak fel a belügyminiszterhez. Fábry Sándor dr. alispán kijelenti, hogy ameny- nyiben a szárnyparancsnoksághoz intézett átirata nem járna kellő eredménnyel, maga indítványozta volna a legközelebbi gyűlésen a belügyminiszterhez ez ügyben való felirat felterjesztését. De mivel Haviár Dániel megtette már az indítványt, azt örömmel fogadja és pártolja. Az indítványnak határozatra emelése után Szabó János felhívta az alispán figyelmét a békési baptis­ták mozgalmára. A békési, számban megszaporodott baptisták ugyanis rajokat küldenek ki az egész me­halálesetnél tartott. Miska pedig cs tk most fo­gott hozzá az Íráshoz. Kaliber Tóni lihegett, izgatottan lóbázta a fejét s hangosan ismételte, amint kivégeztek egyet-egyet. — A néger inast megütötte a guta. A her- czegnö ... a. herczegnő ... együtt rohan a halálba Alfrédjával.. . titkos gyűrű . .. méreg ... A ko­pasz bankárt vérében találják meg a hálószobá jában .. . negyven! Kos, nos, hány van önnek? — fordult idegesen Miskához. — Még nincs egy sem, — felelt Miska és teljes nyugalommal folytatta tovább az Írást. — Akkor megnyertem a fogadást, meg­nyertem a theát !— kiabálta diadalmasan Kaliber Tóni. — Az bizony lehet, — szólt Miska és az órára nézett, — de még van öt perezünk. Kaláber Tóni az órára pillantott. Öt perez, jó — szólott s idegesen folytatta tovább az Írást, öt perez, nagyon jó’.. . Mórt, a hü szolgát lassó- val fojtják meg a praireken. Wellington tanárt skalpirozzák. belehal, János, a púpos megszökik a skalp elől, de azért meghal . . . meg kell hal­nia . . . igen, belefullad a mocsárba, a Pampa­sora nagy mocsarába. Kaláber Tóni homlokán csurgóit a verejték, ledobta a tollát, egy nagyot sóhajtott és fel­kiáltott ; — Megnyertem a fogadást . . . mindenkit megöltem ! Miska kivette a czigarettát szájából, le­verte a hamut s halálos csöndben nézett az órára. — Fél perez, fél perez — suttogta mindenki. — Hányat ölt meg, Kaláber ur? — kérdezte Miska. — Hatvanat, — felelt ez lihegve. Miska felemelte az utolsó papírlapját és olvasta : — Konstantinápolyban felrobbant a Galuta hid . . . éppen diszfelvonulás volt, meghalt ötezer igazhivő . . . több is meghalt volns, de az örmény gyalogságban kitört a hideglelés s ezek nem vettek részt a szelamlikon. A szultán azonban megmenekült. Kaláber Tóni bambán nézett Miskára. — Megmenekült ? — Meg, mert a zseaében volt egy amulett, melyet még gyermekkoráb m kapott egy albán czigányasszonytól. Csak a lova farkát perzselte a puskapor. Adolf! Kaláber ur fizet 1

Next

/
Thumbnails
Contents