Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-20 / 47. szám
1904. november 20 BÉKÉS 3 gyébe, amelyek a többi vallásfelekezetek és a fennálló társadalmi rend ellen izgatnak. Szóló veszélyt lát e mozgalomban, azért kéri annak valamely alkalmas módon való megakadályozását. Szabó János felszólalása után dr. Fábry Sándor alispán kijelenti, hogy lelkiismereti kérdésekben rendkivül óvatos. Nem tartja helyesnek abba a kérdésbe erőszakos kézzel belenyúlni, hogy ki milyen vallást követ. De inditványozó nem is hozott fel konkrét eseteket. A kérdést egyébként tanulmányozni fogja, amennyiben a baptisták mozgalmáról jelentést tétet magának a főszolgabirák által. Azt szóló is tapasztalta, hogy kitérések az utóbbi időben nagyszámmal fordultak elő. Ennek okát is fogja kutatni és annak idején részletes felvilágosítással szolgál a bizottságnak az egész kérdésről. Szabó János nem a vallás-szabadság korlátozását czélozta, de nem tartja megengedhetőnek, hogy ezek az egyének vallásos összejövetelek czime alatt gyűléseket tartanak és ott izgatás folyik. Különben a választ tudomásul veszi. Az állategészségügyi viszonyokról szóló havi jelentést, mely örvendetesen emlékszik meg arról, hogy a nagy forgalmi korlátozást okozó száj és körömfájás megszűnt, tudomásul vették. A főorvosi jelentés szerint a közegészségügyi viszonyok október hónapban kielégítők és az előző hónaphoz viszonyítva jobbak is voltak, mert bár a heveny fertőző bajokban történt megbetegedések száma ! 20-al emelkedett, az ezen bajokban történt halálozások százaléka hárommal csökkent. Leginkább a légző szervek hurutos ős gyuladásos betegségei fordultak elő. Leggyakoribb halálok a tüdővész volt. A hevenyfertőző bajok közül előfordult a diphtheria 60 esetben 16 halálozással, a vörheny 114 esetben 20 halálozással, a kanyaró 48 esetben 1 halálozással, a hasi hagymáz 35 esetben 7 halálozással, a gyermekágyi láz 1 halállal és a bárányhimlő 4 gyógyulással végződött esetben, Az uralkodó járvány a vörheny volt, a mely Orosházán, Békéscsabán és Dobozon lépett fel legnagyobb számmal. Az óvó intézkedések megtétettek és az egészségügyi vizsgálatok foganatosíttattak. Orvosrendőri vizsgálatot eszközöltek élőn 178, hullán 8 esetben, orvostörvényszékit pedig 16 könnyű és 5 súlyos testi sértés esetében. Gyógysavóval beoltották 21 diphtheriást, a kik közül gyógyult 16, meghalt 5. A jelentéssel kapcsolatban dr. László Elek felhívja az alispán és a bizottság figyelmét egyes orosházi esetekre, hol vörheny eset miatt népes iskolákat parancsoló szükség nélkül hosszú időn át bezárva tartanak. Az alispán a szóban forgó ügyet hivatalos aktákkal ismerteti és utal arra, hogy az eljárás teljesen törvényszerű volt. Beliczey Géza az óvóintézkedések körül a legmesszebb menő szigorúságot helyesli. Dr. László nem vonta kétségbe az eljárás törvényességét, csupán arra utalt, hogy ha van mód a más utón való védekezésre, az iskolák zárva tartása lehetőleg elkerülendő. A jelentést azután tudomásul vették. Somossy Zsigmond pénzügyigazgató helyettes jelenti, hogy az adóbefizetés eredménye egyenes adóknál 964302 korona 22 fillérrel, hadmentességi díjnál 16799 korona 15 fillérrel kedvezőbb, mint a múlt év hasonló szakában. November hónapban az adóügyi kezelés és földadó nyilvántartás több községben ellenőriztetett. Haviár Dániel kérdést intéz, mi az oka, hogy egyes községekben az adóósszeirást pénzügyi közegek teljesitik. Somossy pénzügyigazgató helyettes felvilágosítást ad, hogy ez törvényes alappal bir és czélja a községi közegek bevezetése és ezek munkájának ellenőrzése. A jelentést tudomásul vették, valamint elfogadták a nehány kisebb adóügyben előterjesztett javaslatokat. Az 1905. évi egyenes adó kivetési munkálatok megindítása ügyében a közigazgatási hatóságokat a szabályszerű eljárásra felhívták. Rezey Silviusz kir tanfelügyelő több iskolai költségvetést referált, majd előadása mellett a bizottság Gyoma községét a községi iskolák szaporítására utasította, Blonder Salamon szarvasi izr. tanító dij- levelét jóváhagyta, Márkus János nyug. tanító failletménye ügyében a polgármestert az ügy megvizsgálására és megfelelő intézkedésre felhívta. Linden Mihály szentetornyai, Sztrisch Lipót gyulaeperjesi és Czira J. dobozmegyeri tanítók megválasztatását megerősítette, az endrődi két óvónő fizetését évi 800—800 koronára felemelte, a gyulai Scherer-féle magán iskolának Nuszbek Sándornéra való átruházását tudomásul vette, a gyulai polgári leány iskola felállítása ügyében hozott határozatot helybenhagyó ministeri leíratott a várossal közölte. Dr Zöldy Géza főügyész cselédügyi és mezőrendőri ügyi előadmányai után Haviár Lajos kir. főmérnök az október havi munkálatokról tett jelentést, jelentvén, hogy a békéscsaba gerendási ut építése befejeztetett. Az öcsödi hidvámszedés ügyében a bizottság a vámszedési jog engedélyezését nem véleményei, de egyszersmind felír a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy a községet a nagy hid fen- tartási költségeinek viselése alól mentse fel. A Gál és Tirnauer czéggel kő szállításokra kötött szerződést jóváhagyta. Még a kir. ügyész és az árvaszéki elnök havi jelentéseit hallgatta meg a bizottság, a mivel az ülés véget ért. T a n ü g y. A gyulai gimnázium segélyezéséről. Az egyik tapasztalásból, a másik hallomásból vagy könyves tanulásból, de mindenki tudja, hogy a facsemete kezdetben szőrül különös gondozásra. A csecsemőt ezer gonddal ápolja édes anyja, a serdülő ifjút drága pénzen nevelteti édes atyja : később maga keres magának, sőt másoknak is kenyeret. Azért .mondom ezt jóelőre, hogy a nagyérdemű közönség általában, a gimnázium jótevői nevezetesen ne türelmetlenkedjenek, ne nehezteljenek, mivel a létesítendő Segélyező érdekében ismét hozzájuk fordultunk ; — pedig csak az imént teremtette meg áldozatkészségök magát az intézetet. Az intézet gondozóinak, vezetőinek szive-lelke rajta, arra tör összes fáradozása, hogy a csemetecsecsemő korát élő gimnázium erkölcs-fegyelmi és tanulmányi téren ott legyen az ország első tanintézetei közt. Nemcsak ebben, versenyeznünk kell a régi intézetekkel a segélyezés-, nevezetesen az olcsó, sőt ingyenes élelmezés dolgában is. Az az erkölcs-szellemi tőke, melyet a szegény szülők gyermekeinek leikébe helyezett a Teremtő áldó keze, csak az iskolázás révén lesz boldogító, közkézen forgó, aranynál értékesebb pénzzé verve. Ámde a helybeli szegény ifjaknak csak a hathatós segélyezés, — a vidéki tanulóknak csak az áldásos tápintézet teszi lehetővé talentumaiknak értékesit- hetését. Ezek szolgáljanak magyarázatul arra, hogy miért buzgólkodnak a gimnázium vezetői mindjárt kezdetben segélyező létesítésén. Az említettem példa a facsemetéről és csecsemőről nyugtassa meg a nagyérdemű közönséget, nevezetesen az intézet áldott jótevőit; hajlítsa felénk szívüket, nyissa meg jobb kezüket. A szíves adakozásokat a segélyező javára e helyen fogjuk fölsorolni. Ez úton legyen nyilvánvalóvá a gimnázium vezetőinek és tanúiéinak köszöneté, hálája. * Beiratások alkalmával révén bejött Dr. Zöldy János Ozv. Reinhardt Józsefné Özv. Perentzy Alajosné Dr. Fábry Sándor Ifj. Moidoványi István Dr. Karácsonyi János Hazay Gyula Barabás György Szabad Endre Szekér Gyula önkéntes adakozások 100 K 10 f 30 K — f 20 K — f 20 K — f 100 K — f 10 K — f 100 K — f 5 K — f 10 K — f 100 K — f 25 K — f Összesen : 520 K 10 f Gyula, 1904. november hó 19-én. Szabad Endre, igazgató. Erzsébet királyné emlékezete A gyulai r. kath. főgimnázium tegnap, megdicsőült Erzsébet királyné névünnepén, kegyeletes ünnepet ült a következő tárgysorozattal: 1. Himnusz. Kölcsey—Erkel. 2. Krónikás ének Erzsébet királyasszonyunk temetésekor Szabolcska Mihálytól. Szavalta Papp Béla, I. oszt. növendék. 3. Ünnepi beszéd. Tartotta Korponay István tanár. 4. Erzsébet királyné halálára. Kozáry— Beleznay. 5. A kapucziuusok templomában. Ábrányi Emiltől. Szavalta Hódy János, II. oszt. tanuló. 6. Isten áldja meg a magyart. Vörösmarty. Az énekszámokat kettős szólamban énekelték a tanulók. Korponay István tanár hangulatteljes szép emlékbeszéde a következő volt: Erzsébet királyné emlékezete. Hullatja levelét az idő vén fája . . . Nap nap után, esztendő esztendő után tűnik az örökkévalóságba ! Mi pedig, ma még élő és gondolkozó emberek, mi a teremtés koronái, egymásután szállunk alá a sir homályába. Sirhantjainkat lassan benövi a fü, sirkereszteink elkorhadnak, elmúlnak, emlékünk elhomályosodik, eltakar bennüuket a feledés komor ködje, mig az Ítélet harsonái uj életre nem hívnak minket. De nem mindnyájunk osztályrésze a feledés. Lapozzátok végig a történelem lapjait, fényesnél fényesebb neveket találtok reájuk írva, amelyeknek olvasásánál kigyul szivetekben a szeretet és a hála lángja, arczotokon a lelkesedés pírja, csodálat és megilletődés lopózik elmétekbe évszázadok, sőt évezredek múlva. Van-e magyar ember, akinek ne dobogna hevesebben szive, ha a honalapító nagy Árpád honszerző harczait olvassa, ha Szent István és Szent László erényeire emlékszik, Nagy Lajos és Mátyás hatalmát csodálja, Hunyadi János, Rákóczi Eerencz szabadságharczárói gondolkozik ? ! S van-e, aki nem hajlik meg tisztelettel Zrínyi, a hős és költő előtt, Vörösmarty, Arany, Petőfi neve előtt, vagy az előtt a névtelen pap előtt, aki ősi dicsőségünk emlékeit legelőször vetette az utókor számára papirosra ? ! Igen, szivébe zár benneteket nemzetetek, hazám nagyjai ! Egykor a századok folyamán élén tündököltetek, reátok nézett minden igaz magyar szeme ; erényeitek, hősiességetek, hazátokhoz való szeretete- tek, éjt-napot eggyé tevő munkásságotok fényes napként ragyogott a haza derült egén, lobogó fáklyaként, ha elsötétedett látóhatárunk. Nem felejt el titeket nemzetetek az idők folyamán soha-soha! A múlt távolában lebegő képetekre úgy tekint vissza, mint a csillagimádó a hajnal és est ragyogó csillagára, mint napkelet népe a vakító sugarakkal előtörő napra, mint honfoglaló őseink néztek az égő áldozat fellobogó lángjaira. Áldott emléketek kitörölhetetlen betűkkel vésődött a magyar emlékezetébe. S ha egykor vért és életet veszítettetek a hazáért, cserébe egy hálás nemzet örök háláját nyertétek, vagyono- tokért az emlékezet örökkévalóságát cseréltétek, ha munkát, fáradságot áldoztatok, most békés szender- gésetek felett nemzetetek kegyelete őrködik. Nem felejt a magyar Téged sem, idegenből hozzánk jött s idegenben lenyugodott hajnalcsillaga hazánknak Erzsébet királyné. Nem felejt el s hálás szívvel vési nevedet történetének ércztáblájára, mert a te szived szeretettel fogadta uj hazájául ezt a sokat szenvedett, idejöveteledkor megalázottan a kétségbeesés szélén álló szerencsétlen országot s gyönge asz- szonyi szived szeretetével több jót tettél vele, mint amennyit tenni tudtak hősei és államférfiak Szomorú idő volt az, mikor Erzsébet királyné hazánkba került. Ősi alkotmányunkat szétszaggatták, legjobbjaink hazájuk védelméért börtönben sínylették. Királyával meghasonlott, önmagában sem bízott már a magyar. Legszebb reményeit, múltja fényes emlékeit törten, romhalmazként látta maga előtt. Földjén idegen hadsereg garázdálkodott; idegen szó uralkodott az országban ahelyett az édes, megszentelt nyelv helyett, amelyet őseink hoztak magukkal s amelyen nyolcz századon át felcsendült az Isten dicsérete, a haza szeretete, minden örömünk és bánatunk ujjon- gása és panaszszava. Temetőnek látszott az ország, amelynek múltja fényes, jelene az özvegyek és árvák zokogása, jövője a kétségbeesés és pusztulás. Akkor jött Erzsébet királyné! Királyi férje oldalán megdöbbenve hallotta a temetőnek szánt
