Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-07 / 6. szám
BÉKÉS 3 1904. február 7. A bál tartama alatt pedig igen mulatságos müsoru előadások fogják a báli közönséget szórakoztatni. A meghívókat a napokban szét is küldik. Közgyűlések. Az „I-sö gyulavárosi takarék- pénztár“ ma délelőtt 10 órakor tartja évi rendes közgyűlését. — A „Polgári kör“ ma délután 4 órakor, — az „Újvárosi olvasókör“ pedig ugyancsak ma délután 2 órakor tartják tisztujitással kapcsolatos évi közgyűlésüket. Halálozás. Szlávik Nándor dobozi nyug. uradalmi főerdész, városunknak közbecsülésben állott tisztes derék polgára, folyó hó 4-én este rövid szenvedés után meghalt. A boldogult, néhai jó emlékű Wenckheim Rudolf gróf dobozi földbirtokosnak halála után vonult nyugalomba és költözött Gyulára, ahol csendes visszavonultságban élt. Halálát özvegye, a kivel 52 esztendőt élt, boldog és példásan szép családi életet, fiai s kiterjedt rokonság szívből fájlalják. Temetése tegnap délután volt nagy részvéttel. A halálesetről kiadott családi gyász- jelentés a következő : özv. Szlávik Nándornó szül. Stark Róza, saját valamint gyermekei : ifj. Szlávik Nándor neje szül. Halub Anna, gyermekük : Olga, Szlávik Ede neje szül. Zeller Mariska, gyermekeik : Pista, Jenő, és Sándor, az elhunytnak testvére: özv, Tihy Ferenczné szül. Szlávik Mathild, valamint számos rokon nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatja a feledhetetlen forrón szerető férj igazi jó apa, nagyapa, nagybácsi, sógor, rokon és barátnak : Szlávik Nándor méltóságos néhai gróf Wenckheim Rudolf ur dobozi uradalma nyug. főerdészének folyó évi február hó 4 én este 10 órakor, életének 84-ik, példás és boldog házasságának 52-ik évében rövid szenvedés után történt gyászos elhunytál. A megboldogult hült tetemei folyó hó 6-án d. u. 3 és fél órakor fognak a róm. kath. egyház szertartása szerint a Szentháromság temetőben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise-áldozat a drága halott üdvéért f. hó 6-án reggeli 8 órakor fog a róm. kath. nagytemplomban az ég Urának bemutattatni. Gyulán, 1904. évi február hó 5-én. Örök áldás emlékére! Béke hamvaira ! Gyertyaszentelő és a medve. Rosszul esnék, ha gyertyaszentelőkor meg nem emlékeznénk arról a bizonyos medvéről, a mely hűségesebben jelenik meg ilyenkor az újságokban, mint a barlangja előtt, noha a közhiedelem azt tartja, hogy Maczkó ur gyertyaszentelő napján hűségesen kibújik odújából és ha süt a nap, viszzamegy, 40 napig télre aludni, ha borús, zimankós az idő, neki vág a télnek, jól tudván, hogy ezután szép idő következik. Hogy igaz e ez, vagy nem, azt nem tudjuk, de az bizonyos, hogy gyertyaszentelőkor gondolunk a medvére és félve vizsgáljuk az eget, ki búvik e a nap, vagy nem s noha szeretjük a tavaszi verőfényt, e napon nem kérünk belőle. Az idén még eddig bevált a régi jóslat. Nap nem sütött, komor, borús idő volt, dg már az utána következő napokon szép tavaszias jellegű délutánjaink voltak, pénteken például 13 fok volt a meleg. Ha hinnünk lehet a medvének, úgy a tél komolyabb részén túl vagyunk s most már csak elvétve lesz egy-egy hidegebb napunk ; a tavasz körülbelül itt van. Azonban még a télikabátot és a favágót jó lesz készenlétben tartani, daczára a medvének. Helyreigazítás. A „Békés“ ma egy heti számában „Apró pénzre volt szüksége“ czimen megjelent hírre vonatkozólag Török István azt tudatja velünk, hogy a Berzánovicsné tolvaja nem ő volt; tévedésből gyanusittatott a bűnnel és ezért Berzánovicsné ellen rágalmazási pert is indított. A jelzett hirt e szerint helyreigazítjuk. BÚCSÚVaCSOra. Vida István honvéd főhadnagynak — Jászberénybe történt áthelyezése alkalmából — tiszteletére rendezett búcsúvacsora a folyó hó 1-én este folyt le az úri kaszinó termeiben, melyen a távozó jó bará ai szép számmal vettek részt. Toasztot mondtak: Gámán Károly, Vida István, Nagy Jenő, Rezei Sylvius, dr. Zöldy Géza, dr. Varga Lajos, Dobos István és többen. A búcsú zás a hajnali órákig tartott. Somogyi Károly a nagyvárad—gyula—orosházi színi kerület igazgatója ez évben tölti be színészi működésének negyvenedik esztendejét. A jeles és minden körben kedvelt müvészdirektor ezen kevés ember által elért jubileumát, „mint a magyar kultúra ünnepét“ fényesen és az ünnepelt közkedveltségéből folyó melegséggel fogja megülni e hó 12-én Nagyvárad város közönsége. Az ünnep rendezésére dr. Hoványi Géza szinügyi bizottsági elnök vezetése alatt 120 tagú rendező bizottság alakult, amelynek sorában ott látjuk dr. Beöthy László főispán, dr. Miskolciy Ferencz alispán, Rimler Károly polgármester és a társadalom legkitűnőbb alakjainak nevét. A rendezőség meghívta az ünnepre mindazon városok képviseletét, amelyekben Somogyi hosszú pályáján működött. így Gyula város színművészet pártoló egyesülete is meghívást nyert és képviselve is lesz az ünnepélyen. Városunk közönségének a Nagyváraddal létesített színi kerületi kapcsolat réven az elmúlt évben nyílt alkalma arra, hogy Somogyit, mint igazgatót és mint színművészt megismerje. A múlt évi két hónapos és bizonyos lanyhasággal kezdődő saison folyton növekvő élénksége, az érdeklődés és ennek kapcsán kifejezésre jutó elismerés állandó fokozódása a legjobb tanúsága annak, hogy közönségünk kellőleg értékelte a jubiláló színigazgató kiválóságát, és igy nemcsak megnyerő egyénisége iránt való vonzalomból, de az érdektelen elismerés adójával csatlakozik lélekben az ünneplőkhöz, akik le akarják róni azt a hálát, amelylyel a hosszú idők nehéz küzdelmei között kitartással, áldozatkészséggel, művészi képességekkel és ambi- czióval kifejtett eredményes működésért a magyar sziamüvészet és magyar kultúra szerény, de gazdag sikereket biztosított lelkes munkása iránt méltán viseltetünk. A gyulai kereskedők és kereskedő ifjak társulata e hó első estéjén pompásan sikerült táncz- mulatságot rendezett, mely úgy népesség, mint kedély tekintetében az egylet jóhirü estélyeinek keretében mozgott. A kiválóan sikerült mulatság hajnali négy óráig tartott. Az első négyest 20 pár tánczolta. Jelen voltak asszonyok: Stern Lászlóné, Biró Béláné, Kepp'ch Frigyesné, Schillinger Lipótné, Reisner Zsigáné, Rosenzweig Hermanné, Hoffer Samuné, Wolf Zsigmondné, Reisner Edéné, Heksch Miksáné, Schwarcz Farkasné (Nagyszalonta), Kaufmann Jánosné, Billitz Sándorné, Braun Vilmosné, Goldstein Mórné (Gyulavári). Lehrmann Sománé. Leányok: Reisner Juliska, Rosenzweig Margit, Hoffer Ilonka, Schwarcz Sárika, Keppich Zsena (Beszterczebánya), Goldstein Aranka és Erzsiké (Gyulavári), Michel Anna, Lehrmann Juliska. Nlüvészestély az újvárosi olvasókörben. Fényesnek Ígérkező, nagyszabású müvészestélye lesz folyó hó 13-án az újvárosi olvasókörnek. Az estélyt a Kiss László körigazgató agilitása folytán most megalakult vigalmi bizottság támogatásával rendezik. Ez a bizottság, melynek tagjait részben a kör kebelén belül, részben azon kívül állók teszik, Weisz Mór elnök, Sinszky Ferencz, Noránt István és Singer Mihály társelnökök, továbbá Kiss László igazgató vezetése alatt sokat Ígérő ügybuzgalommal vette kezébe az újvárosi olvasókör estélyeinek rendezését, czélul tűzvén ki, nemcsak anyagi sikereket produkálni, hanem ezzel kapcsolatosan kézzelfogható eredményeket felmutatni a kulturális tevékenység terén is. Az első lépést ehhez a 13-iki müvész- estély rendezésével teszi meg az uj vigalmi bizottság. Ot pontja lesz a hangversenynek, mindenik egymagában véve is olyan, hogy előre biztosítja a sikert. Az est fővonzerejót a nagyváradi szintársumarad hozzá. A molnárné lelkiismerete tisztább volt ám annál, hogy azt elfogadta volna s férjét jobban szerette annál, hogysem bármit tett vagy gondolt volna is ellene. Éltek tehát tovább az eddigi módon. III. Ez idő alatt a javasasszony kifogyott a jövedelemből s mindenáron pénzhez akart jutni. Ólálkodott napról-napra a molnár háza körül. Ekkor feltűnt neki, hogy a faluból sűrűn bejön egy fiatal özvegy asszony, aki mindenütt nagyon irigy a molnárnéra. Örült a banya e felfedezésnek. Kitartóan figyelte az asszonyt is, a molnárt is . . . így telt el újra egy hét. Szornhaton a molnár megint elment hazulról. Az öreg asszony ekkor be akart menni a feleségéhez, de az nem engedte be. Haragosan biczegett vissza a faluba s ekkor látta meg, hogy a molnár hova ment. „No megvan, nem hiába fáradtam !“ — mosolygott magában s ahogy rossz lábai birták, igyekezett vissza a molnárnéhoz. Addig zörgetett, mig az ablakon kinézett az. Biztatta, hogy ha nem hiszi, nézze meg, hol van a férje? Addig beszélt szegény asszonynak, mig az elment vele meggyőződni saját szemével róla, hogy a férje csakugyan ott van . . . szereti ezt az özvegy asszonyt. „Lássa édes lelkem, rég mondom már, hogy jó lesz az én orvosságomat megpróbálni!“ Hosszú habozás után — a hitvesi féltékenység miatt — végre gazdag pénzért megvette a javasasszony szerét, hogy férje egyedül csak őt szeresse. Nagy lelkitusakodással viszi haza. Szorosan begöngyölgeti papírba, kendőbe, hogy az ujja még az üveghez se érjen. Otthon jól eldugja s zavartan várja, hogy mi lesz most már velők . .. Nem sokára az ura is haza jön. Köszön s oly nyájas hozzá, mint mindig. Az asszonyka nagyon szereti még mindig az urát. — Nem is meri megkérdezni tőle, hogy hol járt s mi jót hozott neki ? Csak tűr, maga-magát vigasztalja s várja azt a boldogabb jövőt a javasasszony szere nélkül. Az öreg banya csak ólálkodik tovább. — Szedi magába, amit lát vagy hall a faluban. Szombaton újra meglesi, amint a molnár felmegy a szép özvegyhez. Siet a molnárnéhoz, ki most már nyugtalan volt, hogy férje újra elment hazulról. Összeszedi minden ravaszságát a banya s minden beszélő képességét, hogy itt az alkalom, ne szalassza el: készítse el férjének a biztos eredményű szerelemszert . . . Addig- addig keserítette szegény asszonyt, hogy az végre elkészitette az ételt, amibe majd azt a bizonyos szert önteni kell. A molnár ekkor valamivel hamarabb hazajött. Nagyon éhes volt. Az étel illata megkétszerezte étvágyát. Leül az asztal mellé, várja a tálalást ... A konyhában az asszonynak kezében az orvosságos üveg . . . egy pillanat' elég hozzá s az örök szerelmet biztosítja számára . . . de a keze reszket, szeme rámered az üvegre. . . majd felfordul vele a konyha . . . Nem! . . . Nem!... „Szeressen e nélkül!“ kiáltja félig magánkívül s az üveget erősen bedugaszolva, kidobta hirtelen a Tisza partjára . . . Ezután beviszi a párolgó ételt, férjének legkedvenczebb eledelét ... de nem tud tovább uralkodni magán, keserves zokogással ráborult a férje keblére. A férje meglepetten öleli magához; kérdezi, faggatja a leggyöngédebb hangon : mi baja, mi történt ? ... Az asszonyka a keserves sirás után, belenyugodva helyzetébe, erőltetett nyugalommal mesélte el, hogy mig ő oda járt, úgy ráijesztettek . . . ugy-e, nem- mész el többet hazulról?! Az ura lelkiismerete megmozdult e hirre s megígért'*, hogy ezután otthon marad. Jó ideig be is váltotta szavát. — Boldogan és vidáman éltek tovább. A malomban mindig volt őrni való sok. A lányok, asszonyok, vigan jöttek, mentek csomójokkal a darálóhoz, meg a garatokhoz. A sok munka miatt egy molnárlegényt is fogadott fel a mester, csinos, ügyes legényt, ki olyan szép nótákat dalolgatott, hogy a fehérnép csak azért is keresett valami darálni valót mindennap. Most is asszonyok, lányok várják az őrlés megkezdését lenn a malomban s rendes szokásuk szerint gyorsan jár a szájuk, sok a mondanivalójuk. A molnárlegény a malomköveket hozta rendbe. A lányok közül nagyon sok
