Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-07 / 6. szám
4 BÉKÉS 1904. február 7. lat két művész tagjának, László Irén tragikának és Szathmáry Árpád komikusnak fellépte képezi. László Irén szavalattal, Szathmáry Árpád pedig tréfás apróságok, kupiék .Káposzta Sára és Gulyás Miska szomorú históriájának előadásával fog közreműködni az estélyen. Mindkét kiváló müvészerőt, kik a gyulai közönségnek a múlt színi szezonban kedvenczei valónak, nagy érdeklődéssel várja a publikum. A műsor többi pontját szintén a közönség igényeinek kielégítésére hivatott szereplők töltik be. Első szám lesz Rácz Tóni zenekarának nyitánya. Ezeken kivül Vincze Ferencz tanító fogja előadni saját szerzeményű pompás monológját. A Józsefvárosi olvasókör január '31-én tartotta tisztújító közgyűlését, melyen a következő tisztviselők választattak meg: elnök Pettner József, alelnök Gróh György, pénztárnok Rapport Bálint, könyvtárnok Hack Márton, ügyész Jantsovits Emil, elsőjegyző Berndt József, másodjegyző Schriffert Márton Választmányi tagoknak: Reinhardt Ádám, K. Schriffert János, Prattinger Mátyás, K. Schriffert József, Kukla György, Ád. Schriffert József, Hack Ferencz, Illich Antal, Rosenzweig Herman, Kneifei G. József, Heilinger Antal, Geszner József, Yiszt József, Endrész András, Pfaff Ferencz, Reinhardt Márton, Exner Ferencz, Kneifel András és Metz Mihály. Az iparos ifjúság önképző egyletének január 30 iki tánczvigalma az idén is a farsang legnépesebb és egyik legjobban sikerült mulatsága volt. Külö nős vonzerőt adott a bálnak a szünóra utáni sikerült füzértáncz, mely, miután az egylet kotilliont busz év óta nem vett tánczrendjébe, a mostani iparos nemzedék előtt, mint ösmeretlen, az újdonság ingerével hatott és reggel 5 óráig összetartotta a teljes báli közönséget. A négyeseket két zsúfolt kolonban közel száz pár tánczolta. A tánczvigalmon résztvet- tek leányok: Dániel Krisztina, Szatrán Erzsiké, Ludvig nővérek, Zilbauer nővérek, Ludvig Mariska, Geiszt nővérek, Vilii nővérek (Nagypél), Nánásy Juliska, Fábián nővérek, Veigert nővérek (Nagypél). Vagenboffer Mariska, Seibert Juliska, Balog Margit, Féhn Róza, Rusz Mariska, Csirke Irma, Klavács Mariska, Unger Erzsiké, Gáspár Erzsiké, Kovács Róza, Antal Ilonka (Makó), Junászka nővérek, Sei bei t Emma, Móricz Róza, Kelemen Róza, Mondák Róza, Demkó Erzsi, Balog nővérek, Danka Anna, Heczler Mariska, Monori Róza, Krizsán nővérek, Kosztelni Mariska, Néveri Anna, Bálint Ilonka, Gremeperger Róza, Verbőczi Mariska, Izsó Mariska (Gyulavári), Dobra Róza (Gyulavári), Túri Róza, Múlt Róza, Kohlmann nővérek, Csejtei Krticza (Arad), Kardos Etelka, Kiss Mariska. Asszonyok: Balog Istvánná, Dászkál Györgyné, Lindenberger Alajosné, Veik Istvánná, Róth Mihályné, Kis P. Mihályné, Schriffert Mártonná, Implom Jánosné, Szilvásy Béláné, Pittner Istvánná, Szála Lajosné, Hegyi Jóisefné, Katkó Imréné, Heilinger Jánosné, Cz. Kiss Mihályné, Zuzmann Jánosné, Démusz Jánosné, Mayer Istvánná, Ifj. Démusz Józsefué, Steigerwald Jánosné, Gyepes Gergelyné, Féhn Istvánné, Sál Józsefné, Lindenberger Rezsőné, Heilinger Károlyné, K. Ludvig Józsefné, Hanzsala Gyuláné, Fridrich Jánosné, Orovecz Jenőné, Viszi Józsefné, Gergely Jánosné, Kátay Lajosné, Szabó Antalné. Nyilvános számadás a gyulai iparos ifjúság önképző egyletének január hó 30-ikán rendezett tánczvigalmáról. Bevétel 449 korona 20 fillér, kiadás 342 korona 38 fillér, tiszta jövedelem 106 korona 82 fillér. Felülfizettek : Dobay János, özv. Trukker Pálné 4—4 korona, Kóhn Dávid, Puskás József (Endrőd) 3—3 korona, Mayer István, Féhn István, Sál József, Gyepes Imre, Káplán N. (Tasnád), Kátay Lajos, ifj. Menyhárt Gáspár, Viszt József Széná>y János, Kukla István, Klaváts János, Licska Lajos, Antal József (Makó) 2 — 2 korona, Kiss Mihály, Fridrich János, Kelemen Béla, Gyepes Gergely, Eizele János, Heilinger Károly, Kopasz István, Merksz Ferencz, Zilbauer Antal, Varga Ferencz, Ulelay Antal, Kocsis Mihály. Dászkál György, Popovits János, Kukla Istvánné, Implom János, Geiszt György, Csirke Mátyás, Goldberger Ignácz, Seibert Jakab, Uferbach Rezső, Zuzmann János, Balog István, Kovács N., Ordó György, Kátay Ferencz 1—1 korona. Veigert Mihályné, Emandity Konstantin 80—80 fillér. Mely szives felülfizetésekért fogadják hálás köszönetünket. A gyulai iparos ifjúsági önképző egylet nevében : Múlt Rezső könyv tárnok, Démusz János pénztárnok. A gyulai csizmadia ipartársulat ma, vasárnap este tartja tánczmulatságát Ludvig József nagy- magyarvárosi táncztermóben. A mulatság iránt igen nagy az érdeklődés, ami fényes sikert biztosit. A szabó munkások és munkásnők szakegyletének gyulai csoportja folyó hó 14-én, Ludvigh JózBef nagymagyarvárosi nagyvendéglőjében, egyleti könyvtára javára világpostával egybekötött zártkörű farsangi tánczmulatságot rendez. Belépti-dij : Személyjegy előre váltva 1 korona, a pénztárnál 1 kor. 20 fill. Családjegy 3 kor. Kezdete este 8 órakor. Felülflzetések köszönettel fogadtatnak és a „ Békés“-ben és a „Szabók 8zaklapjában“-ban nyugtáztatnak. Jegyek előreválthatok : Goldberger Ignácz, Nádor Mór, Deutsch Jakab, Schwimmer Arnold, Rosenthal Gusztáv, és Társa divatkereskedésében, Tallián István, Magda Jusztin, Kardos Iván. Dermencsin János fodrász üzletében, Dobay János könyvkereskedésében és este a pénztárnál. A gyulai önkéntes tűzoltó-egylet folyó hó 15-én (farsang hétfőn) a Göndöcs-népkerti pavilion összes termeiben szertára javára, tréfán műsorral egybekötött nagy álarczos bohócz-bálat rendez. Belépti- dij 1 korona. Kezdete este 7 órakor. Felülfizetések a nemes czél iránti tekintetből köszönettel fogadtatnak és a „Békés“-ben nyugfáztatnak. Ismét panasz a villamosokra. Múltkori felszólalásunknak már-már mintha némi eredménye mutatkozott volna, az ivlámpák kezdtek minden másodnap jól világítani s az utczai lámpákat reggel nem 4, hanem 5 órakor kezdték eloltogatni '/a7 helyett. — Szóval a közvilágítás kezdett türhetőbb lenni s mi abban a reményben nem közöltük az eddigi felszólalásokat, hogy a békésmegyei villamossági részvénytársaság gyulai villamtelepe a világítási hibákat orvosolva, igyekszik eleget tenni a közönség igényeinek. Sajnos, e reményünk nem tartott soká s hétfőn ismét olyan gyalázatos volt a világítás, hogy a iegbirkatürelmübb áramfogyasztók is dühös tigrisekké váltak e világítási botrány következtében. Egyszerre több felől is kaptunk felszólalást s a panaszok városszerte általánosak, úgy hogy kénytelenek vagyunk foglalkozni mi is vele s kérve kérdjük az igen tisztelt illetékes hatóságot, szándékozik-e végre valamit tenni a világítás orvoslására?— Szándékozik-e a szabályrendeletileg előirt bírságolást foganatba venni ? Szándékozik-e a gyulai villamtelep berendezését, működését alaposan és szakértők által megvizsgáltatni? Mert ez az állapot már annyira szégyenletes, annyira botrányos, idegenek előtt városunk már annyira nevetségessé vált emiatt, hogy ennek vége kell, hogy már szakadjon. A kényelemszeretet és patópálko- dás igen tiszteletreméltó hivatalos erények, de a polgárok érdeke se kutya s ez" az érdek azt követeli, hogy a gyulai villamos világítási mizériák személyi és érzelmi tekintetek nélkül orvosoltas- sanak, ha kell, a legradikálisabb eszközökkel is. Ajánljuk az illetékes tényezők figyelmébe, mig nem késő! Kosaras asszony Gyulán. A fővárosi erkölcstelenségek prototípusa, a „kosaras asszony“ kisért Gyulán is. Felháborító gaztettről beszélnek most pártolója és dicséröje akadt a csinos fiúnak. De ő nem szólt senkihez, csak dalolhatott tovább a maga mulattatására. Olykor-olykor a molnárnénak is került valami tennivalója a malomban. Ekkor a molnárlegény tisztességtudóan segitett gazdasszonyának s ha ráértek, beszélgettek is egy kicsit. A falubeliek irigykedve nézték, hogy a szép asszony meg a szép molnárlegény milyen kedvesen szólnak, beszélgetnek egymással .... Ennyi épen elég volt, hogy legyen miről suttogni a faluban. Beteg a molnár! Egy nap ezt hallják az őrlők , . . „Láttad, milyen sápadt?“ . . . „Hogy beestek szemei, szent Isten! . . . „Mintha nem is ő volna!“... mindenik őrlőből kitört valami megjegyzés. A malomban ezután csak a molnárlegény végezte a munkát sa molnárné bebenézett egyszer-másszor, hogy nincs-e hiba valamiben ? A molnár feküdt s mindjobban gyengült s nem sokára az izmos férfi kiszenvedett . . . Az irigyek s ezek között egy fiatal özvegyasszony legjobban mondogatták, hogy igy-ugy . . . bizonyosan az asszony tette el láb alól. Nem voltak boldogok. Itt van ez a csinos molnárlegény, ez tetszik neki!. .. IV. A javasasszony ezalatt elköltötte pénzét, amit amúgy is kévéséit szeréért s elkezdte zsarolni az özvegy molnárnét. Az félelmében — de tiszta lelkiismerettel — pénzelte egy ideig, de mikor mindjobban követelőbb lett a banya: kereken megtagadta. Annak sem kellett több. A legilletlenebb kiáltozásokkal ment végig a falun. Majd megmutatja ő, hosry miért halt meg az ura. Persze az ilyen hir kapós. Egy félóra múlva már az egész falu tudta; sőt másnap a zsandárok fülébe is jutott s azok, mivel tényleg gyanúsnak tűnt fel a haláleset, bejelentették a főszolgabírónak. Jött a vizsgálat. A molnárnét felhivatták mondja el, mi baja volt az urának, mitől halt meg? Az szegény éppen annyit tudott férje bajáról, mint a kik kérdezték. Nem hittek vallomásának. A holttestet felásták s mérgezést állapítottak meg rajta . . . Szigorú vallatóra fogták a molnárnét, de ö csak azt állította, hogy se nem adott, se nem főzött semmiféle rossz dolgot a kedves férjének. Nagyon szerette őt és szivesen meghalt volna helyette . . . Ezt azonban mind csak asszonyi furfangnak tartotta a bíróság s már Ítélni akartak felette, mikor eszébe jutott, hogy a faluból egy öreg banya rábeszélte ugyan őt, hogy vegyen tőle szerelmi italt, de azt sem adta be férjének, ha nem hiszik keressék meg a malom mellett a folyó partján. Tele van az most is, mint mikor nekem adta. A csendőrök csakugyan találtak a mondott helyen egy kis üveget, erősen bedugaszolva s tele valami folyadékkal. Ez lényeges mentőeszköz lett a molnárnéra. Befogták most már azt az öreg javasasszonyt, akitől megvette. Ha ő ilyen szereket árul, bizonyosan ő készítette és adta a mérget is a molnárnénak. Az öreg banya konokul tagadott mindent. Letagadta, hogy látta valaha a molnárnét, megesküdött, hogy főzni se tud és hogy pálinkás üvegnél egyéb üveget soha életében nem fogott a kezébe. De a zsandárok tapintatos vallatása közben megeredt a nyelve. Elbeszélt mindent; ő készítette a szerelem italt, ő főzte a mérget, de nem a molnárnénak adta el, hanem N. asszonynak, hogy verje meg a jó Isten, a miért azt a jó embert elpusztitotta. E terhelő vallomás alapján zsandárok mentek az említett özvegy asszony után. De már elkéstek. Az ijedtében neki ment a Tiszának s maga vette el méltó büntetését. A javasasszonyt örökre elzárták. Az özvegy molnárnénak pedig elhitték, hogy ártatlan a dologban s igazi gyász az, mely beboritotta lelkét ura után. V. Hogy teljesen elmondjam a vízimalom történetét, felemlítem, hogy mig a gazdasszony tisztázta magát a törvény előtt, addig a szép molnárlegény végezte az őrlést. És volt dolga igazán. Hogy a molnárné ártatlansága kiderült, a molnár legény értéke nagyra nőtt. ő maga is megszerette a helyet, a vizet, a jó levegőt ... no meg a fiatal özvegy molnárnét is és mikor a gyász év letelt, a fiatal asszony szivesen lett a csinos legény felesége. Boldogan beszélte el élete sorját az őrlő- asszonyoknak, de azt jól a szivökre kötötte, hogy ha valami bajok, vagy kívánságok van : „Szent Antalon kivül soha senkitől se kérjenek tanácsot, sem segítséget ... de tőle is csak magokban, némán, hogy valaki meg ne hallja !“ Czeruza.
