Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-07 / 6. szám
2 1904. február 7. BÉKÉS Ez bizony úgy van. Elmondom miért. A példának nevelő hatását már évezredek óta elismerik. Már most kérdem, ha a tanító a tanulóknak azt mondja, hogy egészségünk érdekében világos, tiszta, száraz, tágas, egészséges levegőjű helyiségben tartózkodjunk, milyen hatása lehet az ilyen tanácsnak, ha a tanitó szavai ellenére az iskola és az egész község előtt ismert tanitó-lakás sötét, poros, íüstös, dohos levegőjű? Mindenki tudja, hogy azok a tanulók, kik egészséges iskolába járnak, egészségesebbek, mint azok, kik oly iskolába járnak, ahol az egészségtan szabályai nem érvényesülnek. De a hygiénikus iskolának nemcsak az a haszna, hogy tanulói között kevesebb a beteg, hanem a gyermekre és különösen a lakosságra nevelőhatást fejt ki. A legtöbb iskolában, sajnos, nem látunk más védő eszközt a tüdővész ellen, mint a köpőládát. Sok gyermek az iskolában látja az első köpőládát; annak révén megismerkedik a használatával, de a hasznával is. A gyermek látja az iskola tágas szobáit, azok száraz padlóját, magas ablakait. Lassan átmegy ezen hygiénikus előnye a köztudatba. A község vezető emberei megtudják, hogy az iskola ezen berendezése az egészséget szolgálja és hogy nem is drága. Lassanként gyarapodik azoknak a száma, kik tudatára ébrednek annak, hogy az ő és családjuk egészségére is kell ügyelni, nemcsak a lábas jószágéra. így azután áldás fakad a kis községi népiskola hygiénikus építéséből. Előbb-utóbb mégis befogják látni, hogy hygiénikus iskolával csinálnak jó közegészségügyet. T a n ii g y. A gyulavárii állami iskoláról.*) Végtelenül sajnálom, hogy tekintetes Szerkesztő ur szives jóindulatát és pártfogását újólag igénybe kell vennem, holott „r. l.“-nek adott válaszomban kijelentettem, tnikép a már ismeretes ügyet — a magam részéről befejezettnek tekintem. Mivel azonban „r—1“ viszonválaszában mint egyént volt szives sérteni, ebből kifolyólag kényszerítve vagyok még egyszer nyilatkozni. *) Ezen végválaszszal a polémiát lapunkban befejezzük. Szerk. Ezen nyilatkozatom közlését vagyok bátor mély tisztelettel kérni. „R. l.“-nek viszonválaszára nem fogok felelni, arra csupán annyi a mondani valóm, hogy a midőn czikkéből kifolyólag nyilatkoztam, ez által csak hivatalomból folyó kötelességet teljesítettem, a mely- lyel sérteni senkit sem volt szándékom. Egyébként a mit mondottam — most is fentartom. A „foga- datlan prókátorkodás“ kifejezésére pedig legyen szabad annyit megjegyeznem, hogy nem fogadatla- nabb prókátorkodás az „r. 1.“ eljárásánál, a midőn megbízás nélkül a felekezeti tanítók korpótléka engedélyezését sürgeti, úgyszintén — a midőn „a vallás miniszter“ negligálása ellen tiltakozik. Az ügynek elbírálását nyugodtan bizom a tisztelt olvasóközönségre. Egy állami tanitó. Hírek. Kinevezés. Dr. Apáthy Károlyt, ki a vármegyei közkorháznál mint segéd orvos már hosszabb ideig működött a vármegye főispánja a közkorház sebészeti osztályán megüresedett segédorvosi állásra kinevezte. Vasuttervek a vármegyében. A keskenyvágányu vasutaknál elért és vármegyénkben is gyakorlatilag tapasztalt kedvező eredmények folytán valószínűleg csakhamar erős változás áll be az ország közlekedési viszonyaiban és oly vidékeken, amelyek egy költséges nagy vasutat nem bírnának ki, a sokkal olcsóbb és az egyszerűbb viszonyokhoz alkalmazkodni képesebb keskenyvágányu vasutak fegnak épülni. Hieronymi kereskedelemügyi minister, a ki maga úttörő munkát végzett a keskenyvágányu vas- utakról irt tanulmányaival, legutóbb 26 ily keskenyvágányu vasuttervre adott előmunkálati engedélyt a magyar helyi érdekű vasutak részvénytársaság czim alatt alakult konzorcziumnak. E vonalak közül négy vármegyénket is érdekli, és pedig: 1. A m. kir. államvasutak Békéscsaba állomásából ki- ágazólag, a pusztaszentmiklósi és kiskondorosi csárda irányában, Kondoros község belterületén át, a békés- csanádi helyi érdekű vasutak Kondoros állomásáig. 2. A m. kir. államvasutak nagyvárad—szegedrókusi vonalának Gyula állomásából kiágazólag Gyula város és Gyulavarsánd községek belterületén át s innen folytatólag, Nagyzerind irányában Miske, Yadász, Simonyifalva és Apáti községek belterüle tén át Barakonyig. 3. A m kir. államvasutak Kar- czag állomásából kiágazólag, a bucsai nagymajor és a Töviskes major irányában, a mátra—körösvidéki egyesült helyi érdekű vasutak Szeghalom állomásáig. 4. A m. kir. államvasutak Csongrád állomásából kiágazólag Szentes város belterületén át és Szentesnél a szentes—hódmezővásárhelyi helyi érdekű vasutat átszelve és folytatva a Fábián puszta irányában, a m. kir. államvasutak Orosháza állomásáig és innen folytatólag Orosháza belterületén át, Békés- sámson irányában Földeákig tervezett keskeny- vágányu helyi érdekű vasútvonalak. Megjegyzi a miniszter, hogy a gyula—barakonyi és a csongrád— szentes—orosházi tervezett vonalakra már előrehaladottabb stádiumban levő tárgyalások vannak folyamatban. Tudvalevőleg a gyula—barakonyi vasútra azzal a különbséggel, hogy Seprős község is bevonatnék a hálózatba, Békésvármegyónek van előmunkálati engedélye és általa az építési tőke egy jelentékeny része már biztosítva van, e mellett ez a terv előnyösebb az érdekeltségre, mert nem nyerészkedési czélzattal alakult vállalat létesíti a vas- ntat és igy bizonyára olcsóbban építi azt fel valamint teljesen az érdekeltség javára jövedelmezteti. Csongrád Szentes—Orosháza között egy rendes nyomtávú vasútra bir Gerster Béla előmunkálati engedélylyel, de a annak ügye a szükséges nagy tőke megszerzésével járó nehézségek miatt kezdetleges stádiumban van. A gyulai honvédtisztek tánczestélye csütörtökön éjjel fog lezajlani a vármegyeházán, melynek gazdag villanyvilágitásu nagyterme pompás keretet fog szolgáltatni a fényesnek Ígérkező mulatsághoz. A bál előkészületéről ismételve irtunk már és most csak annak a ténynek konstatálására szorítkozhatunk, hogy a készületekből és hangulta- ból Ítélve igen népes, előkelő de a mellett páratlanul kedélyes mulatságra is van kilátás, a mire nézve kellő garancziát nyújt az estélyt rendező tisztikar közkedvelt volta és nagy ambiczióval végzett tevékenysége a bál sikere érdekében. A gyulai önkéntes tűzoltó egylet f. hó 7-én tartja rendes évi közgyűlését. A közgyűlés látogatottnak Ígérkezik, mert a közgyűlésen beszámoló fog tartatni a tisztikar részéről az egylet működése s vagyoni viszonyai tekintetében. — Ki fog továbbá osztatni az arra jogosultak közt a szolgálati érem. S minthogy a tisztikarnak három évre történt megbízatása lejárt — általános tisztujitás és a tisztikarban előreláthatólag változás nem lesz. Itt megemlítjük még, hogy a folyó hó 15 én rendezendő nagy álarczos bálra nézve az intézkedések serényen folynak. —- A bálát megelőzőleg a szokásos körmenet délután lesz a város főbb utczáin. a malom pedig düledező falaival és beroskadt tetejével úgy áll ottan, mint egy elhagyatott árva gyermek rongyos ruhájával, lyukas kalapjával. Az enyészet ily szomorú rombolása felett meghatottan gondol vissza az ember ama régi jó időre, amelyben a viz egyhangú locsogása mellé, az őrlőlányok és vidám molnárlegények nótái csendültek fel, hirdetni az élet örömeit. A Tisza partján elmélázva : felépül előttem a vízimalom mozgalmas életével. Belsejében 3 garat látszik. — Körülötte zsákok állanak tele liszttel és még őrletlen gabonanemüvel. A malom éppen most akar megindulni. Asszonyok és lányok hoztak őrnivalót, kiknek — rendes szokás szerint — első dolguk, hogy összebújnak s elmondják egymásnak a legújabb eseményeket; no meg azt semmiképen el nem felejtik megmagyarázni, hogy mit álmodtak az éjszaka? — Mikor aztán ilyen módon a falu híreit kibeszélték. rátér a szó a malom gazdájára és gazd’asszonyára. Valódi boldogságnak találják életöket, hiszen úgy látszik, a molnár jó erőben levő, nyájas ember, a felesége pedig a jó hegyi levegőtől és víztől kipirult arczu, gömbölyű asszonyka. Irigylik is a falusiak a molnárék boldogságát. Hej! pedig de másként áll belől a molnárpár irigyelt boldogsága. A molnár ugyanis — bár nagyon szereti a feleségét — nem tud szabadulni egy régebbi ismerőse — most már igéző özvegyasszony — bűvös mosolyától s ölelő karjaitól. Hiába iparkodik kerülni s végét szakítani ismeretségének, a szép özvegy mindig talál olyan gyanútlan okot a találkozásra, hogy azt szuny nyadó lelkiismereteiken kívül senki, sehol nem veheti észre. A faluban tehát mitsem tudnak e viszonyról. Ritkaság! Hanem a kis molnárné a hűséges szerelem finom érzetével mintha sejtené, hogy urának nem egyedül ő a kedves asszonya : olykor-olykor megmagyarázhatatlan féltékenység lepi meg szivét. De mivel semmi különösebb dolgot nem vesz észre férjén annál, hogy egy- szer-egyszer dolga miatt elmegy hazulról s csak másnap jön haza: gyanúját oktalan féltékenységnek tartotta, amelyet ő maga igyekezett leggyorsabban eloszlatni . . . Telt, múlt vidáman az idő. Hanem amikor a molnár minden szombaton este ki-kimaradt: gyanúja erőt vett rajta s mint igaz keresztényhez illik, a vallásban keresett vigasztalást. Most is, amint töprenkedve vasalta ruháját, úgy örült neki, hogy holnap templomba mehet s ott imádkozhat szent Antalhoz. hogy mentse meg férjét minden kisértéstől. II. Vasárnap van. A falu közepén, magas dombra épített toronyban reggeli misére szólnak a harangok. Ezüst csengésöket viszi a szellő mindenfelé. Örömmel hallgatják azt a magas hegyen lakó jámbor falusiak s örül, mikor hallja a Tisza partján lakó molnárné is. Imakönyvet vesz a kezébe s a falubeliek irigy pillantásai között megy fel a templomba. Ott buzgó imába merül, majd szent Antal oltára elé térdel s hangosan tör ki belőle a féltékeny szerelem hangja. A kápolna homályos üregében pedig a falu javasasszonya húzódott meg álszenteskedéssel. — Ide jön ő minden nap, mert ez a legjobb útmutatója, hogy kinek mi baja s kiken kellene segíteni . .. Ránczos képén mosoly jelenik meg, mikor hallja a szép asszony kérését . . . „No lelkem, galambocskám, majd segítek én rajtad“, — gondolja magában s óvatosan kimegy a templomból s úgy fordítja útját, hogy a falu szélén csupa véletlenségből találkozik a reménykedve ballagó molnárnéval. Alázatosan köszönti s dicséri gyönyörűségét, beszél neki sok mindenről, de vegyit szavába olyanokat is, amiktől szétfoszlott a fiatal asszony gondtalan boldogsága s gyanúja erősödött ... A javasasszony nem sokáig követte ez alkalommal; magára hagyta a molnárnét, akin szokatlan érzés vett erőt. Boldogtalannak érezte magát. Jól látta ezt az öreg javasasszony. Nagymestere volt ő az asszonyok hálóbakeritésének. Ha pedig egy nő bebeszéli magának, vagy elhiszi más szavára, hogy ő boldogtalan: könnyű bánni vele. Minden alkalmat felhasznált a vén javasasszony, hogy a molnárnéval találkozhas- sék. Most már a férjét határozottan gyanusit- gatni kezdte egygyel-mással. A tapasztalatlan feleség hitte minden szavát s mikor már elkeseredése elég nagy volt, nagy titokban ajánlott neki olyan orvosságot, amelytől férje örökre hü
