Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-30 / 44. szám
XXXVI. évfolyam. Gyula, 1904. október 30. 44-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre ___________10 K — I Fe l évre _______________ 5 K — f Év negyedre___________ 2 K 50 f Eg yes szám ára 20 fillér. Hirdetési díj előre rizetendö. Nyilttér sora 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő : Dr. BODOKY ZOLTÁN. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Felelős szerkesztő: KÓHN DÁVID. Yádak az evang. egyház ellen. A protestantizmus zászlaja alatt küzdő „Magyar Szó“ egyik utóbbi számában „Luthereim coniburantur“ czim alatt vezérczik jelent meg. Ebben egyebek közt az evang. bányakerületnek nemrég a fővárosban tartott közgyűléséről elmélkedő czikkiró egyebek közt ezt irja: „jóllehet ez a közgyűlés megmutatta, mily becses, lelkes támasza a magyarságnak a lutheránus egyház, mégis azt kell olvasnunk egyes lapokban, hogy a lutheránus egyház, az egész egyház, a hazafiság, a magyarság szempontjából nem megbízható.“ Szomorú dolog volna, ha csakugyan eny- nyire hitelünket veszítettük a hazafiság és magyarság szempontjából a közvélemény előtt. Mi okozhatta ezen rossz hírünket? arra a nevezett lap imigyen felel : „Látva azokat a helyeket, ahol a támadások, a helytelen általánosítások megjelentek, csak arra gondolhatunk, hogy sem a hazafiság, sem a magyar nyelv szeretete nem játszott szerepet e tarthatatlan vád kiröpitésénél, hanem befeketit- tetett a két protestáns testvér-egyház egyike azért, hogy a közvélemény befolyásoltassék most, amikor épen igazságos jogaik érvényesítése van napirenden.“ Mennyire igaz ezen vád ? arra feleljenek azok, akikre a jelzett lapban hivatkozás történt. ítészemről senkinek »hazafiságát, vagy a magyar nyelv iránti szeretetét« kétségbe vonni nem akarom. De nem hallgathatom el abbeli meggyőződésemet, hogy fentebb konstatált rossz hírünk keletkezésének egyik okát azon ferdített, a valóságnak meg nem felelő tudósításokban is látom, melyek a közgyűlésen történtekről a lapokban megjelentek. Itt van például az egyházközségek törvényes elnevezésének kérdése. A zsin. törvény 31. §-a világosan kimondja, „hogy az egyházközségek nyelvek szerint való elnevezése meg nem engedtetik. “ A Békéscsabán megjelenő „Evang. egyházi Szemle“ hónapokkal ezeiőtt „nevetséges“-nek mondta a törvény eme rendelkezését, kigu- nyolta a mezöberényi két evang. gyülekezetei, amiért czimeiket a törvény értelmében a „német“ és „tót“ jelzők helyett „I-sö kerületi“ és „Il-ik kerületi“-re változtatták s megtámadta a budapesti evang. egyházak felügyelőjét, dr. Wágner Gézát azért, hogy az eddig nyelvek szerint elnevezett fővárosi evang. egyházakra nézve a zsin. törvény rendelkezésének érvényt szerezni iparkodott. A Szemle czikkirója előre jelezte, hogy a most tartandó bányakerületi közgyűlésen a „Szemle“ álláspontja fog igazoltatni. Ez a jóslata be is teljesedett. Ugyanis amidőn a budapesti evang. egyházközségek szabályrendeletének előterjesztésénél Fabiny Gyula felügyelő felhívta a közgyűlés tagjait: ajánlanának a budapesti Deáktéri evang. „német“ és „ímagyar“ egyházközségek számára, a zsin. törvények rendelkezéseinek megfelelő valamely uj elnevezést. Ezen felhívás folytán e sorok Írója, mint az arad—békési egyházmegye egyik kiküldöttje, a mezöberényi példára hivatkozva, azt ajánlotta, hogy a „magyar“ egyház „Deáktéri I-ső kerületi“ és a „német“ egyház „Deák-téri Il-ik kerületi“ egyháznak neveztessék el, tekintettel azon körülményre, hogy a „magyar“ egyháznak, számbeli túlsúlyánál, kulturális intézményeinél, nemzeti missziójánál fogva a többi testvéregyházakkal szemben a „primus inter pares“ elvét kell kifejezésre juttatni már czimében is, anélkül, hogy ez utóbbiak, mint egyenjogú erkölcsi testületek alárendeltségi viszonyba kerülnének a vezető egyházzal szemben. Hogy ezen eszme, melynek felvetésére provokálva lettem, mennyiben talált visz- hangra a közvetlenül érdekelt Deák-téri két evang. egyházban ? azt nem tudom. Erre nézve az egyházkerületi közgyűlés nem is hozhatott érdemleges határozatot. De a mi engem meglepett, az a világi elnök urnák ama kijelentése volt, melyet közvetlenül felszólalásom után tett, hogy t. i. a zsin. törvény ama rendelkezését, mely az egyházaknak nyelvek szerint való elnevezését tiltja, ő a zsinati atyák oly szerencsétlen alkotásának tartja, mely kellő megfontolás és komolyság nélkül jött létre s melyet a legközelebbi zsinatnak okvetlenül meg kell változtatnia. Megvallom, hogy én a szerencsétlennek mondott törvényszakaszban oly sarkalatos elv kodifikálását látom, mely hivatva van a nemzetiségi egyházak kifejlődésének eszméjét már csirájában elfojtani s az egyházszervezetek működését tisztán az egységes nemzeti állam eszméjével megbarátkozott vallás-erkölcsi ezé- lok ápolására szorítani. Ez a felfogásom lehet téves. És mi sincs távolabb tőlem, minthogy az általam egyénileg feltétlenül tisztelt, hivatalos állásánál fogva közéletünk egyik legjelesebb vezéralakjának készséggel elismert egyházkerületi felügyelő urnák fentebbi kijelentését — a magyarság szempontjából — birálni akarnám. Az ő hazafisága és magyarsága előtt őszinte tisztelettel fejet hajtok. De kifogásolnom kell azt, amit a közgyűlési teremben jelen volt hírlapi tudósítók a közgyűlésnek ezen elvi tekintetben igen fontos tárgyáról a fővárosi lapokban írtak. T ÁRCZ A Könyörgés. — Halottak napjára. — Fehér virágok, nyíló rózsák, Boruljatok a keresztjére! , . . Ott reszket még a kelyhetekbeu Szemünk harmatja, szívünk vére. S'padt levelű ciprus ága, Öleld meg lágyan sírgöröngyét 1 . . . Mi rácsókoliuk bánatunkat, Rásírjuk szívünk minden könnyét. Mosolygó, fényes napsugára, Hints ragyogást, derűt föléje I Törd át a felhők néma gyászát — Úgyis sötét a sír sötétjei . . . Hiszen tudod : Ő ügy szerette A napsugárt, a dalt, virágot . . . Tudod, hogy minden szív verése Szeretni, melegítni vágyott. Tudod, hogy arcán, szép szemében Egy tiszta lélek lángja égett . , . 0, az a fényes láng kihamvadt, Az a rózsás arc semmivé lett! Pacsirtaszó zengett kacagva Ha megcsendült ajkán a nóta . . . Az az éde’ száj hallgat régen — Pacsirtadal sem szól azóta . . . Te zúgó szél a temetőben, Halkan suhanva szállj fölötte ! Ne bántsd a sok fehér virágot Mely ágyát gondosan befödte. Suttogj Neki lágy altatódalt . . . Ne háborítsd meg csöndes álmát! . . . Ringasd a sírján őszi ködnek Ezüsttel himes, könnyes fátylát . . . Nil. A nyugalmas rév. Irta: Kóbor Tamás. Az operában, Faust első felvonása után, a folyosón összeütköztem Peval Gyulával. Tíz esztendeje nem láttam, ő se engem. Nagyon megörültem a nem várt viszontlátásnak, mint mindig valahányszor a véletlen összehoz emberekkel, kiket magam sohase keresnék fel. És érdeklődtem viselt dolgai iránt, amint hát illik is érdeklődni a jó barát iránt a múlt és a jövendő viszont nem látás közé eső tiz perez alatt. — Nem voltál Pesten ? — kérdeztem. — Dehogy nem. Kő se mozdulok innen. A hivatal is ideköt, meg a családom is. — Családod van ? Derék. Gyakran jársz az operába ? — Én? Soha! — szólt oly hangon, mintha apagyilkosság vádját hárítaná el magától. — Szabadjegyet kaptam, különben most sem volnék itt. Erre a kijelentésre kezdett érdekelni Peval. Végig néztem rajta s egyszerre világosan láttam őt magam előtt, amilyen io esztendővel ezelőtt volt. Peval Gyula! Hogy igy megfeledkezhettem róla ! A bank legelegánsabb hivatalnoka volt. Az inge fehérsége fájt a szemnek, ruházata válogatott finomsága lesújtotta a legönérzetesebb individualitást is. S csodálatos, Peval Gyula most is az ő gyűrött ingében, a keféléstől zsíros fekete kabátjában, ránezos disznóbőr czipőjében és torzonborz szakállával emlékeztet hajdani elegancziájára. Hogy is mondjam csak? Az elegancziáját ellepte a patina, mintha tiz Sirolinq A s dftó r mint hathatós tér-0' tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkiut 4 kor.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. Hoffmann-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel (Svájcz) 244 17—52 Lapunk mai száma 12 old.al.