Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-09 / 41. szám
1904. október 9. BÉKÉS 3 A vértanuk sírjukban pihennek, várva Isten irgalmából a feltámadás nagy napját. Meghaltak, mert nagyon szerették hazájukat; haláluk dicsőséget árasztott rájuk és beírta örök időkre nevüket nemzetük szivébe. Vértanuságukról évről-évre megemlékezünk; sírjukhoz zarándokolunk hazaszeretetet tanulni. Mert úgy kell szeretnünk e hazát, ahogy ők szerették. Boldogságát, jóllétét kell munkálnunk, mig csak élünk; fel kell áldoznunk mindenünket, még életünket is, ha úgy kívánja a haza. Az a haza, amely szülő édes anyánk, táplálónk, dajkánk; az a haza, amelynek minden göröngye szent a múlt emlékeitől és magyar eleink reáhullott vérétől; az az édes haza, amelyet Árpád szerzett, atyáink hagytak reánk, s nekünk érintetlenül, de nagyságához egy-egy porszemmel hozzájárulva kell utódainkra hagyunk. 1849. október 6-ának szent vértanúi megmutatták nekünk, hogy kell értenünk nagy költőnk szavait : Hazádnak rendületlenül Légy hive, óh magyar! Bölcsőd ez, majdan sírod is, Mely ápol s eltakar. A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely. Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. így ünnepelte, ülte tneg a gyulai r. kath. főgimnázium a magyar nemzet egyik kegyeletes napját. Nem puszta földrajzi fogalom nekünk a haza, melynek minden javából és jogából atyafiságos részt kérünk: szent valóság nekünk a haza! — Oltárán, minden ünnep napján, lényünk nemesebb felét, minden nap lelkünk és szivünk munkáját áldozzuk az általános, nemzeti jólétért. A kegyeletes és épületes megemlékezés után — az órarend keretén belül — rendes előadások voltak. Hírek. Október 6-á n. Láttam azt az asztalt, melyen aláírták Azt az Ítéletet, mely megásta sírját A „tizenhároménak • • • Néztem a járműnek egyes darabjait, Melyen végső útját megtette Damjanich, Ki rég sírban porlad . . . Balogh Jánost például szintén perbe fogták, mert 1835-ben az országgyűlésen ezt mondotta : — Én nem látom, hogy báró Wesselényi Miklós mivel sértette meg a királyt és az alkotmányi. Én az ő szavait magamévá teszem. A kormány leirt Bars vármegyéhez, hogy mivel Balogh János zenebona ember, nem bé- kességes természetű, a törvényt nem tiszteli, küldjön más képviselőt, aki jobban tessék. Barsvármeg}'e pedig feleletül újra követnek küldötte Balogh Jánost. Ugyanigy járt gróf Ráday Gedeon is. Ekkor az országgyűlés Deák Ferencz vezetése alatt elhatározta, hogy mindaddig, amig gróf Ráday Gedeon ellen a király, vagy a kormány ezt az összeférhetetlenséges kifogást teszi, sem ujon- czokat, sem adót nem szavaz meg, a kormány előterjesztéseit nem hagyja jóvá. Alkotmány viszonyaink történetében ez a legszebb kérdések egyike. De a városok a saját részükről szintén állítottak fel összeférhetetlenségi korlátokat. A kormány a követek részéről békés hajlamot, törvénytiszteletet kívánt ; a vármegyék pedig esküt vettek követüktől, hogy sem az országgyűlés ideje alatt, sem a berekesztéstől számított 3, vagy 6 évig a kormánytól semmi hivatalt, kitüntetést, bérletet, szóval semmi kedvezést a világon el nem fogad. Akik ellenkezőt cselekszenek, azok, mint a közállomány megrontói, megbélyegzett emberek, „vármegyénkben pedig őket többé'ne lássuk.“ Körülbelül erre szorítkozott i848. előtt az inkompatibilitás. Néztem azt a sárnál feketébb kenyeret, A melynél keserűbb csak a gyász lehetett. Mely a szívekben élt, Mikor porba hullt a szabadság virága, Csalódásba ment át a hivő szív vágya, Elvesztve a reményt . . . Ej sötét leplénél sötétebb e látvány, Kihal az égbolton nap, cs.llag, szivárvány, Hogy örök éj legyen . . . Hervadtan hull alá fák lombkoszoruja, Csüggedt lélek kérdi : kivirúl-e újra? Nyugoton, keleten . . . Megnyílnak a sírok a lelkek óráján, Fáklya fény ragyog fel az Alföld rónáján, Ott a „vesztőhelyen1“ Hogy a honszeretet hamvadozó tüze Éltető melegét a szívekbe tűzze S a holt élő legyen . . . Mindezeket látom, fájó szívvel kérdem : Mikor gyógyul a seb, a mely vérzik régen ? Jön-e megnyugovás? . . . A vihartól űzött gyenge élet sajka Mikor jut el már az óhajtott révpartra? Hol sorsa boldogság . . . A feltett kérdésre zendűl égi szózat: Szenteld én nemzetem életed e honnak, Szeresd hazád híven. A hősök porából hűség virág fakad, Rideg télre így jön reményteljes tavasz, Minden honfi ozivben . . . Vértanuk emléke szent ereklye legyen, Szent elhatározást keltsen a lelkekben, Élni, halni, honért . . . Törpe nemzedéknek nem lehet jövője, Hasztalan tart sz ámot rá váró örömre, Nem arathat babért 1 . . . Dicső tizenhárom! keljetek életre, Szálljon szellemetek mai nemzedékre, Hogy megszenteljétek . . . Feledni a múltat, lemondani gyáván, Reménytelen szívvel sírni hazánk kárán : Nem erény, de vétek . . . Domby Lajos. Október hatodikat, a magyar szabadság vértanúinak emlékünnepét vármegyénk legtöbb községében kegyelete« megemlékezéssel ülték meg. Gyulán reggel 8 értkor az evang. református templomban volt istentisztelet, a melyen nagy számú közönség vett részt. Az istentisztelet folyamán Dombi Lajos esperes lélekemelő imában emlékezett meg a nap jelentőségéről, a hívek pedig alkalmi egyházi énekeket és a Hyranust és a szózatot énekelték. Királyunk nevenapja. Október 4-ikén, koronás királyunk névünnepe alkalmából hálaadó istentisztelet volt a róm kath. nagytemplomban, a melyen Gróh Ferencz prépost plébános czelebrált fényes segédlettel. Az istentiszteleten jelen voltak a polgári hatóságok tisztviselői és a gyulai honvédezred tisztikara, valamint a templomot egészen betöltő közönség. A nagy mise közben a róm. kath. leányiskola növendékeinek énekkara igen szép alkalmi és miseénekeket adott elő. Ülések a vármegyén. A keddi közgyűlés tárgyainak előkészítése czóljából a vármegyei állandó választmány tegnap délelőtt dr. Fábry Sándor alispán elnöklete alatt ülést tartott, melyet délben megszakítván tárgyalásának folytatását hétfőn délelőttre tűzte ki. A hétfőre összehívott közigazgatási bizottsági ülés e napról elmarad és a következő hétfőn, október hó 17-ón fog megtartatni. Gondnok választás. A békésbánáti evang. ref. egyházmegyének dr. Hajnal István halálával megüresedett gondnoki tisztére adott szavazatokat a napokban bontották fel. A beadott szavazatokból Fekete Mártonra 57. dr. Baksa Lajosra 34 szavazat esett és igy jelentékeny szótöbbséggel Fekete Márton kir. tanácsost, a körös-tisza-marosi társulat főigazgatóját, eddigi egyházmegyei tanácsbirót emelte a gondnoki tisztre az ország legnagyobb egyház- megyéje. A választás hitbuzgó, tekintélyes és egyháza ügyeit szivén viselő férfiúra esett, a kinek működése elé osztatlan bizalommal tekintenek a hivek és a kinek személyében a csongrádmegyei egyház- községek köréből került egyéni kiválóságánál fogva arra hivatott egyén az egyházmegye élére, hihetőleg lekerül a napirendről az egyházmegye szétosztására irányzott és legutóbb sokszor tárgyalt törekvés és mozgalom is. Főispánunk itthon. Dr Lukács György vármegyénk főispánja csütörtök reggel érkezett haza másfél hónapi távoliét után amerikai útjáról. Főispánunk tudvalevőleg a saint-louisi interparlamentáris konferenczián vett részt, de amellett több atnetikai város meglátogatásával behatóan tanulmányozta Amerika társadalmi és közgazdasági viszonyait és az amerikai magyarság helyzetét. Tapasztalatairól az „Újság“ pénteki számában igen érdekes tanulmányt tett közzé, amelyben reámutat ama tényre, hogy a kivándorolt magyarok vissza térésére számítani nem lehet és hogy ott élő honfit ársainkat a második-harmadik nemzedékben már teljesen yankee-vá teszi Amerika asszimiláló ereje, aminek folytán a kivándorlás absolut veszteséget jelent hazánkra nézve, Kimutatja azt is, hogy a még mindig kedvező kereseti viszonyok folytán csak egy mód van a kivándorlás csökkentésér'', nevezetesen az, ha hazánk gazdasági és főleg ipari fejlesztésével szaporítjuk a kereseti alkalmakat és itthon is kellő jövedelmet és megélhetést biztosítunk a munkáskezeknek. A hazatért főispánt igen sokan üdvözölték szerencsés megérkezése alkalmából. A képviselőtestület folyó hó 12-én délelőtt 9 órakor a városháza nagytermében rendkívüli közgyűlést tart a következő tárgyakkal : 1. A gyula- gerlai ut szabályozása folytán eladás alá kerülő ingatlanokra vonatkozó előterjesztés. 2. A helybeli egyházakkal a faiskola elcserélésére vonatkozó ügylet jóváhagyására vonatkozó előterjesztés. A vármegyei közkórház harmadik évnegyedi betegforgalmi kimutatása szerint, a múlt negyedévről visszamaradt a kórházban 558 beteg s felvétetett ebben a negyedben 935, ápoltatott tehát összesen 1493. Ezek közül elbocsájtatott 822, meghalt 53 s visszamaradt 618. Az ápolási napok száma kitesz összesen 55282-öt — A békéscsabai magánjelleggel felruházott kórházban visszamaradt 67 beteg. Felvétetett 207, ápoltatott tehát összesen ebben a negyedben 274, kik közül elbocsáttatott 200, meghalt 13, visszamaradt 61. Az ápolási napok száma 6231. Távozó kórházi orvos. Dr. Rockéi Aurél, a vármegyei közkórház belgyógyászati osztályának alorvosa, állásáról lemondott. A kereskedelmi miniszter a Békéscsaba—békés—vésztői vasút ideiglenes építési engedélyét végleges órvónynyei ruházta fel. A József föherczeg sanatorium egyesület jótékonyczélu sorsjátéka iránt országszerte nagy az érdeklődés, ílégen volt sorsjáték, a mely nyerési esélyeivel oly kedvező lett volna. Az egy koronás sorsjegy a 22 ezer koronás főnyereményen kivül. 5000, 3000 koronás sorsnyeremónyeket ad. Van 724 nyeremény. A legmelegebben ajánljuk olvasóinknak szeretetteljes érdeklődésébe ezt a sorsjátékot, mely a mellett hogy vele nemzeti veszedelmet akarnak enyhíteni, még a résztvevőknek oly valóban értékes nyereményeket nyújt. A mokrói hős, dr. Balog Ignácz fővárosi ügyvéd haláláról az összes lapok rendkívüli kegyelettel emlékeznek meg. A gyászhir széles körben keltett őszinte részvétet. Bennünket azért is fájdalmasan érint a boldogult derék ember halála, mert gyulai születésű volt és gyermekéveit Gyulán töltötte. A város régi polgárai bizonyára még emlékezni fognak Blum Lipót izr. hitközségi kántorra, aki a múlt század ötvenes éveiben tiz esztendőt meghaladó időn át lakott Gyulán, ennek a fia volt Blum később Balogh Ignácz dr, akit általános tisztelet és szeretet vett körül a humanismus érdekében kifejlett buzgóságáért. Emberszeretetének nagy hasznát látták a külömböző jótékony egyesületek, amelyeket fáradhatlan munkásságával is támogatott. Sok humánus egyesületnek volt tagja, a „Fehér keresztinek pedig buzgó ügyésze is. Hires volt egy hősies cselekedetéről. Mint önkéntes káplár kivívta magának a nmokrói hős“ nevet Boszniában. A Mollináry ezredben szolgált és azzal bízták meg, hogy nagy élelmezési fuvart kisórjen szakaszával fedezet gyanánt Mokróba. Útközben nagysereg ellenség csapott le a magyar bakákra, de Balog hősies küzdéssel a leghevesebb puska-
