Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)

1904-10-09 / 41. szám

4 BÉKÉS 1904. október 9. tűz között keresztülvágta magát kis csapatá­val a bosnyákokon és megmentette az ezred élel­mét és municzióját, amely ténye a hadjárat további menetére nagy befolyással volt. Hősiességéért két vitézségi érdemjelet kapott, egy kisebbet és a szin- aranyból vert legnagyobb érdemjelet. Albrecht fő- herczeg, akinek szokása volt, hogy birtokain tiszt­viselői gyanánt maga köré gyűjtötte a polgári életbe visszavonuló hősöket, Balog Ignáczot is annyira megszerette, hogy neki is felajánlott egy gazda­tiszti állást, ami pedig a főherczegi urodalomban örökös és nagy kenyér. Balog azonban, aki még fiatal ember volt és el sem végezte a jogot, nem fogadta el a meghívást, hanem befejezte tanulmá­nyait és egyike lön a főváros legképzettebb — ha­bár szerénysége folytán nem is nagy hirnevü — ügyvédeinek. Tóth Béla a „Pesti Hírlap“ Esti leve­lében, Andronicus (Kozma Andor) pedig „Az Újság“ csütörtöki tárczájában valóságos dithirambusokban méltatják városunk derék fiának gyönyörű életpályá­ját. Andronicus „A mokrói hős“ czimü gyönyörű nekrológját lapunk jövő számában fogjuk közölni. BerukkoláS- A nóta ugyan azt mondja, hogy „október hó elsején be kell rukkolni“, de a„Reichs-1 kriegs-miniszterium“ már régen cserbe hagyta a nótát és esztendők óta nem október elsején, hanem később hivatja be a besorozott legénységet aktiv szolgálat tételre, aminek nemcsak az a haszna vau. hogy azzal a pár nappal is kevesebb pénzét költik el az államnak, hanem az is, hogy az ujonczok ki­mulathatják magukat kedvökre és elbúcsúzhatnak a czivilektől fi és nő-ágon egyaránt. — A tavaszon besorozott regruták most élik ezeket a mámoros czivil vignapokat. Még egyet ölelni a Marosán, még egyet verekedni a korcsmában, azzal Isten veled czivil-boldogság, a kaszárnya józanitó légkörében a puczolás, fegyverzet és marsajncz tanulás keserves óráiban olyan édes dolog ezekre a boldog időkre visszagondolni. — Az idén jó későn, októbor hó 10-én vonulnak be az ujonczok. Az önkéntesek azonban már elsején berukkoltak. Késelő suhancz. Winkler Lajos gyógyszerész hetese Perei Gábor már régen ellenséges viszony­ban állott Varga János 17 éves suhanczczal és amidőn folyó hó 6-án este a Harucker-téren össze­találkoztak, Varga rövid szóváltás után zsebkését kirántotta s ezzel Perei Gábort koponyán szúrta. A késelő suhtncz ellen a megtorló eljárás folyamat­ban van. Házasságok. Heczler Sándor törekvő ifjú bá­dogos iparos folyó hó 3-án vezette oltárhoz Volent János polgártársunk bájos leányát Rozáliát. — Ifj. Jeszenszky Béla magyar szabó iparos folyó hó 4 ikén esküdött örök hűséget Scbeibert. Jakab kalapos mes­ter polgártársunk kedves leányának Juliánnának. Eljegyzések. Baracsi Sándor ifjú csizmadia ipa­ros eljegyezte Mészáros József asztalos mester kedves leányát Máriát. — TJleLay Antal szobafestő elje­gyezte ózv. Dénes Edénét f. hó 6-án. Időjárásunk most már határozottan esősre for­dult és miután a légsulymérő állandóan alacsony ponton áll, remény van rá, hogy esős is fog ma­radni. Ami kívánatos is, mert a nyári órási hőség és szárazság után a föld hihetetlen mennyiségű csa­padéknak a befogadására képes és igen sok ned­vességet igényel is még. — Az egész hét borongós és esős volt ugyan, de ami csapadék ezelőtt és a múlt héten lehullott, még korán sem fedezte a szükségletet és még mindig vannak réti földek, a melyeket a szárazság okozta sziklakemónység miatt szántani alig lehet. Rablómerénylet. Párját ritkító, vakmerő rabIási kísérlet történt szerdán este városunkban a templom­téren lévő kistőzsdében, fólkilencz óra körül, tehát olyau időben, a mikor az utczai élet még nincsen teljesen kihalva s még a legelvetemültebb gonosz­tevők sem mernek ilyenkor a cselekvés terére lépni A templomtéri kistőzsdét rendes körülmények kö­zött este nyolcz órakor szokták bezárni. Ekkor csukják be üzleteiket a szomszédos bolthelyiségek tulajdonosai is Az említett este azonban özvegy Lefkovics Fülöpné dohánytőzsdéjét nyolcz órán túl is nyitva tartotta, sürgősen elvégzendő dolga lévén még a trafikban, a mit nem akart másnapra halasz­tani. Félkilencz órára elkészült munkájával s hozzá­fogott a napi bevétel összeadásához. Ketten voltak ekkor a trafikban : özvegy Lefkovics Fülöpné és leánya Gizella, ki anyjának segédkezett. Pénzszám­lálás közben egyszerre egy 22—24 évesnek látszó torzonborz férti lép az üzletbe, behúzván maga után úgy a külső, mint a belső ajtót. Bal kezében újság- papirosba göngyölt feszitővasat tartott, jobb kezében pedig revolvert szorongatva Lefkovicsné elé lép s szavakkal „az anarchia nevében pénzt vagy életet“ — a revolvert a tulajdonosnő mellének szegezi. A támadó azonban rosszul számított, mert a megtá­madott hölgyek, a kritikus helyzetben nem vesz tették el lélekjelenlétüket s Lefkovicsné a pénzt hirtelen zsebre téve, hősies mozdulattal a merény­lőre vetette magát. Izgalmas pillanatok következtek erre. Két védtelen gyenge nő harcza egy banditá­val. Lefkov’csnénak gyorsan segítségére sietett ugyanis Gizella leánya s pár percznyi tusakodás után a rablót egyesült erővel kituszkolták a boltból. Segély kiáltásaikra ekkor már az utczán járók is figyelmesek lettek, a mit a merénylő is észre tett, mert vad futással rohant a katholikus templom felé. Menekülés közben a templom előtt megcsúszott a lába s a földhöz vágódott, de a következő pillanat­ban ismét talpon volt s eszeveszett futással a Jókai Mór utczáuaK vette útját. A zajra összecsődült emberek közül többen üldözőbe vették a vakmerő rablót, a ki a Corvin utczába tért be. Egyik üldö­zője Kohlmann Endre 2-ik honvédgvalogezredbeli baka, Kohlmann Ferencz füszerkereskedő fia, már csaknem elcdpte a gazembert, úgyszólván csak pár lépéssel volt már előbbre, midőn az a kezében lévő revolverből hátra lőtt üldözőjére. A lövés szerencsére nem érte a bátor katonát, a merénylő azonban elérte czélját, mert a lövésre üldözői megáliottak, ő pedig a népkerten keresztül a szőlők között el­menekült. A példátlan vakmerőséggel kieszelt, de szerencsére kudarczot vallott merénylet hire csak­hamar elterjedt a városban, nagy izgatottságot okozva különösen a Belváros lakói között a majd­nem hihetetlennek hangzó rablási kísérlet esete. Negyedórával a merénylet megtörténte után már a városon kívül lakók is tudtak az esetről, csak egy pontja volt még a városnak, a hol vig diskurálás közben, semmit nem láttak, semmit nem hallottak a temp'omtéri eseményekről. Ez a boldog hely, melynek nyugalmát talán még az sem zavarná meg, ha a várost Port-Artur módjára bombáznák, a város kellő közepén levő egy emeletes ház, a közhie le­lem szerint a városháza, ahol a rendőrség emberei vannak beszállásolva, alig harmincz lépésre van a befkovics-féle dohánytőzsdétől. Örök dicsőségére városunk rendőrségének, megtörtént vele az, hogy a közvetlen közelségében lefolyt rablóhistóriát csak akkor tudta meg, mikor a merénylet színhelyén összeverődött tömeg is széjjel oszlott s a tőzsde megtámadott tulajdonosnője személyesen ment el a rendőrségre, hogy ott az esetet bejelentse. Azok a jó emberek, a kik képtelenségnek tartják, hogy olyan gazember is van a világon, a kit ők eltud­nának fogni, akkor hitetlenül csóválták a fejüket s munkájuk eredménye iránt táplált bizalmatlan­sággal, lehorgasztott fővel indultak el keresni a merénylőt. Máig is keresik. A napokban kisorsolt piros, festett vászon divánpárnát Cornelia névvel Pintér Lajos, a „Pol­gári Kör“ főpinczére nyerte meg. Nánássy Géza hangversenye. Pár évvel ezelőtt volt alkalmunk látni és élvezni Gyulán a magyar színművészet egyik legérdekesebb alakját, Nánassy Gézát, akinek egyénisége nem fér bele a társulati kötelékbe, művészete nem tűri a szubordinácziót, hanem »szabad csapat« módjára aratja a diadalt a művészet mezején. Mert a Nánássy Géza fellépését bátran lehet diadalnak mondani. Mindenütt ünnepli őt a közönség, ahol fellép, programmjának változa­tossága, művészetének sokoldalúságával rászolgál erre az érdeklődésre, pártolásra, ő egy személyben pompás baritonista, komoly és vig szavaló, hős és imitátor s egyikben sem áll hátul. Hisszük, hogy mai hangversenyén, melyet este 8 órakor a Komló­ban tart, a gyulai közönség is megérdemelt párto­lásban fogja részesíteni az érdekes művészt. A be­lépti-dij személyenkint 1 korona. Az est műsora a következő: 1. Tejbe fürdik az én rózsám . . . Dal, Dankó Pistától. 2. A vándorlegény. Költemény, Petőfi Sándortól. 3. Kakuk madár. Dal, Dóczy Józseftől. 4. Jancsi és Juliska. Költemény, Domokos Lászlótól. 4. Magyar dalok : a) Gyere velem ákáczlombos falumba . . . b) Azt beszélik a faluba . . . c) Sólyom madár rakja fészkét a sziklán ... 6. Volt nekem két ökröm . . . Dal, Dankó Pistától. 7. Elragadta galambomat .... Dal, Dankó Pistától. 8. A »Tetemrehivás« paródiája, Jókai Mórtól. 9. Beleznay Tóni dalaiból: a) Ha elmegyek kedves rózsám messzire ... b) Két gyöngye volt a falunak . . . c) Lehullott a cseresznyefa virága . . . 10. Egy kedves ember. Monolog, Gabányi Árpádtól. 11. Magyar dalok : a) Álom volt a mi szerelmünk . . . b) Mért is szeretlek oly nagyon tégedet . . . c) Nádfedeles kis házikóm . . . 12. Kurucz dalok: a) Gyönge violának letörött az ága . . . b) Te vagy a legény Tyukody pajtás . . . c) Hej Rákóczy, Bercsényi . . . d) Csínom Palkó, Csínom Jankó . . . Kifosztott templomperselyek- A vasárnapról hétfőre virradó éjiéi, eddig még ismeretlen tette­sek feltörték a józsefvárosi római katholikus templom három perselyét s azokból körülbelül 70 korona készpénzt elloptak. A fosztogatást hétfőn reggel, templomnyitás után vette észre a templom­szolga s minthogy sem a templomajtón, sem az ablakokon nem látható nyoma betörésnek, a tolvaj minden valószínűség szerint, még a vasárnap dél­utáni litánia alkalmával elrejtőzött és másnap reg­gel észrevétlenül kisurranhatott. A nyomozás fo­lyamatban van. Apponyi adománya. Apponyi Albert gróf Geren­dáéi nagybirtokos 1400 négyszögöl területet aján­dékozott vandháti pusztájának felparczellázása al­kalmából állami iskola czéljaira Csaba községnek. Az adomány tárgyában szerdán délután a csabai elöljárósággal értekezett e tárgyban a tanfelügyelő, mely értekez!eten megállapították, hogy Vandhát és Sikkony pusztákon a tanköteles gyermekek száma 60-at tesz ki s igy a nemes gróf adománya rendkívül hasznos a uépnevelós szempontjából s fel­tétlenül szükség van egy állami iskola felállítására. Ennek módozataira nézve legközelebb fog hatá­rozni a csabai képviselőtestület. Betörés. Szlávik Pál csavargó folyó hó 6-án Újkígyóson Tóth János földmives házába tört és 48 koronát lopott el. A csabai csendőrség a több­ször büntetett fiatal csavargót elfogta. Az élet terhe. A régi kor embereinek, nem is kell századokra, csak a közel múltba visszanéznünk, fogalmunk se volt arról a küzdelemről, hajszáról, amit ma az egyénnek ki kell fejteni, hogy érvé­nyesülhessen. A megélhetés ma hatványozott mér­tékben nehezebb, mint csak pár évtizeddel ezelőtt is, amikor még mindenkinek „kiteremtette az Isten“ a magáét. Bezzeg nem úgy van most, a sok esz- eszkimó és kevés fóka korszakában s nem egy elsötétült elme és öngyilkosság e küzdelem ered­ménye. A tébolydák lakói ijesztő módon szaporod­nak 8 a temetőben is azoknak a síroknak száma, amely alatt örök álmukat pihenik azok, akik önke­zükkel vetettek véget életüknek. — Az élet terhe nehéz volt Petrovsky Pál csabai kereskedő segéd­nek is. Még csak 24 éves pedig s máris életunt, kiábrándulva máris az életből, reményvesztetten sötéten nézve a jövő elé, fáradtan a küzdelemre. Ilyen lelki állapotban a fiatal öngyilkosjelölt kapta magát, egy nagyot mulatott és a mulatság után ki­ment a vasút melletti ligetbe s ott revolverrel ma­gára lőtt. A lövés azonban rosszul talált, mert csak a karját sebesitette meg s a fiatal öngyilkosjelölt

Next

/
Thumbnails
Contents