Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-09 / 41. szám
XXXVI. évfolyam. Gyula, 1904. október g. 41-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre ______10 K — f Fé l évre..._______ 5 K — f Év negyedre______... 2 K 50 f Eg yes szám ára 20 fillér. Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. r Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Dr. BODOKV ZOLTÁN. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Felelős szerkesztő: K Ó II X DÁVID. Megy egy ülés előtt. 11. A lapunkban már ismertetett házi pénztári költségvetéssel kapcsolatban néhány uj állás szervezés** van tervbe véve. Ezek mind olyanok, amelyeket a törvényhatósági bizottság már előbb is ismételten elhatározott, de amelyek szervezésétől eddig a belügyminister kellő fedezet hiányában a jóváhagyást megtagadta. A javaslat bőséges megokolással támogatja az ötödik árvaszéki ülnöki és egy alügyészi állás szervezésének szükségességét, melyek mindegyike a nagy munkahalmaz miatt jelenleg lassú árvaszóki ügyintézés gyorsabbá tételére szükséges. Méltányossági alapon nyugszik a négy irnoki állás szervezésére vonatkozó javaslat, a mivel a 14 állandó dijnoki állásból négy szerveztetnék át irnoki állássá. Állandó munkát ideiglenes munkaerőkkel végeztetni már magában véve méltánytalan, de a javaslattal segítve leend a dijnokok előlépési viszonyain, akik most 8—10 évet is kénytelenek napi dij mellett eltölteni, mig végre irnoksághoz jutnak. Kapcsolatosan azt is javasolja a választmány, hogy a fenmaradó dijnoki állások három fokozatba osztva 2 korona, 2 korona 40 fillér és 3 korona napi díjjal javadalmaztassanak. A költségvetésbe ugyan beillesztve nincsen, de azzal kapcsolatos, az l°/0-os köz- igazgatási pótadó kivetésére vonatkozó javaslat. Tudvalevőleg ez a pótadó eddig a házi pénztár szükségleteire vétetett igénybe és egészben arra használtatott fel. A személyi kiadásoknak a belügyi tárcza terhére történt átvétele folytán a pótadó egy része onnan felszabadul ugyan, de azért annak kivetése mégis szükségesnek mutatkozik. Részben az eddig is a pótadót terhelő dologi kiadások, részben a törvény szerint egyes tisztviselőket megillető személyi pótlékok fedezéséről gondoskodni kell. Ezenkívül a jövő évben a vármegyére egy nagyobb összegű kiadás bárul. A vármegyei levéltár megfelelő helyiségek hiányában teljesen rendezetlen állapotban van. A régi, történelmi becsű, köz és magánjogi kérdések rendezésére nagyfontosságú íratok rendszertelenül vannak összehalmozva ott, ahol nekik épen hely jutott. A kir. adóhivatalnak a vármegyeházból a jövő évben történő kiköltözésével a levéltár is alkalmas helyiségekhez jut és lehetővé válik annak régen szükségelt rendezése. A helyiségek kellő előkészítése, szekrényekkel való ellátása és általában a rendezés dologi kiadásai mintegy 10000 koronára irányoztalak elő. A kivetni javasolt pótadóból e czélokra netalán fel nem használt rész 3/4 részben a tiszti nyugdíj alap, 1/3 részben a házi tartalék gyarapítására lenne a javaslat szerint fordítandó. A tiszti nyugdíjalap felhasználható jövedelmeinek csekélysége miatt már eddig sem volt képes a kiadásokat fedezni úgy, hogy e czélra már 1904. évre külön egyharmad százalék pótadó vétetett igénybe. Ez a külön nyugdij-pótadó 1905. évre elesnék és helyette a nyugdíjalap az 1 százalékos pótadóból dotáltatnék. A házi tartalék- alap tőkéje oly csekély, hogy a vármegyei épületek tatarozásával járó kiadások kamataiból nem fedezhetők és az alap csakhamar kimerül, ha annak kellő emeléséről nem gondoskodik a vármegye. Az 1904. évre kivetett pótadóból a vármegye részére megtérülő összegre nézve hasonlóképen azt javasolja az állandó választmány, hogy az első sorban a vármegyét terhelő személyi pótlékok fedezésére, azután a vármegyei dijnokok,részére 1904. évre megszavazni javasolt 1400 korona drágasági pótlékra fordittassék, a fenmaradó rósz pedig a jelzett arányban a tiszti nyugdij és a házi tartalékalap között osztassák meg. A beruházási kölcsönből építendő utakra nézve a múlt számunkban e részében szósze- rint közölt alispáni jelentés az ügy állását ismerteti. Miután a kereskedelemügyi minister az 1905. éyre előirányzott 50 kilométer útból csak 30 kilométer költségét akarja viselni, az állandó választmány felkérni javasolja a kormányt, hogy a vasúti törzsrész- vényekből megfelelő értéküt már az 1905. évben vegyen át, hogy ezek ellenértékéből a vármegye az egész 50 kilométert képes legyen kiépíteni. A kereskedelemügyi minister ismételt felirat daczára is ragaszkodik ahhoz, hogy a vármegye az utkaparók nyugdíjjogosultságának rendezéséről szabályrendeletileg gondoskodjék. Ez okból az állandó választmány a tavaszi közgyűlésre már bizottságilag előkészített szabályrendelet elfogadását javasolja, a mely szerint az utkaparók nyugdijait a közúti pénztár viselné. A vármegyei tisztviselők nyugdijszabályrendeletén több kisebb módosítás keresztülvitelét kívánja a belügyminister, melyek a nyugdíjazási szabályok lényegét nem érintik. A törvényhatósági átiratok között ezúttal nincs olyan, a mely nagyobb érdeklődést keltene, ezek jórészben már idejét múlt, vagy vármegyénk által is letárgyalt dolgokra vonatkoznak. Az Orosháza—szentes—csongrádi vasút előmunkálati engedélyese a vármegye által megszavazott 80000 korona hozzájárulásnak TÁiei a, Emléksorok. Nem a világhír az mit én kívánok; Kicsinyke mécs az embersziv csupán, Amely nagy termeket be nem világit Egy kis kedves családi kört, talán. Világits ott, hol boldogságot adhatsz, Hol lángodat vihar nem fújja el, Zengj ott, ahol megértik szived hangját S viszhaugul rá ezernyi szív felel. Az emberhang a végtelenbe zugva Elvész, elnémul, elhal nyomtalan, Csak az a láng, csak az a hang ér czélhoz, Melynek visszfénye, és visszhangja van! Időben élünk, mulandók vagyunk, Elporliu egykor szivünk, főnk, agyunk S mi megmarad, mint illat a virágról: A szép, mit alkotánk! Ha élni vágyói Az anyagon túl, amely elenyész: Az ideál dicső honába nézzl Hozz onnét egy virágot: annak szirma A síron túl is él s reá van Írva Egy élet szép ábrándja, lélek tükre, Mely fényt vet tulvilági életünkre. Várad! Antal. inkompatibilitás 1848. előtt. Irta: Eötvös Károly. Mindenekelőtt meg,egyzem, hogy amikor inkompatibilitásról írok : sem a politikát nem akarom érinteni, sem tudományos alapossággal nem akarok a fejtegetésekbe bocsátkozni, mert hiszen i848. előtt a mai értelemben vett összeférhetetlenség nem is lehetett minálunk. Nem függött senki az államtól, de az állam sem függött senkitől. Az államnak nem voltak vasutai, sem tengeri, sem folyamhajózása, távírója, postája, egyedárusága, telefonja, gépgyárai, vasmüvei, nem volt tulajdonképen semmije, még tisztviselője sem a mai értelemben, amikor ma több, mint 50000 tisztviselő fölött rendelkezik. Akkor volt egy kanczellárja Bécsben, egy helytartó tan tcsa Budán, néhány sótisztje, néhány harminczadosa, egy pár viczispánja, egy főtörvényszéke ; az állam pedig egyébként nem avatkozott a társadalom dolgaiba. Az igaz, hogy nem is kért tőle semmit, hiszen a század elején Magyarország egész hadi adója 2 millió kétszázezer forint volt, ma azonban 500 millión felül mozog budgetünk. Hogy mi lehetett akkoriban az inkompatibilitás, azt úgy tudjuk meg, ha vizsgáljuk, kikből állott az akkori országgyűlés. Veszem az 1843-iki országgyűlést, amelynek tagjai voltak : négy prépost, nyolcz apátur, hat kanonok, harmincz kir. táblai biró, száznégy vár- megyei követ, akik közül azonban csak 98 jelent meg. Ezek között volt 25 alispán, 3 jászkun hajdú főkapitány, aki manapság főispán számba menne; volt 12 megyei főjegyző, 8 megyei főszolgabíró, 5 megyei főügyész, 2 hadi főadószedő, 4o tábla- biró, 1 helytartótanácsos, 1 kerületi táblabiró. Ez volt akkor az igazi népképvíselet. Látnivaló, hogy az iparral, kereskedelemmel foglalkozókn *k, a tudományos karoknak ezek közt semmi nyomuk, de még az ügyvédek nek sem. A régi rendi társadalom furcsán volt az ügyvédekkel. i848. előtt Magyarországon az ügyvédi kar és intézmény bizonyos tekintetben egészen más volt, mint Európa nyugatán, az úgynevezett müveit nemzeteknél. Nálunk az ügyvédek négy osztályba tartoztak. Az elsőt a tabuláris prokurátorok alkották, akik csak Pesten laktak, egy-kettő Budán volt Sirolin A legkiválóbb tanárok és orvo soktól mint hathatós szer: 9 tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhuiut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 kor.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti ezéggel legyen ellátva. F. Hoffmann-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel (Svájcz) 244 14—52 Lapunk mai száma ÍO old.al.
