Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-02 / 40. szám
2 BÉKÉS 1904. október 2. felmerült kedvező kilátásokat. Végül közli az 1901. évi népszátniálás feldolgozott eredménye alapján a vármegye népességének foglalkozására vonatkozó érdekes statisztikai adatokat. A közlekedésügy czimü fejezetben az ez évben végzett útépítési és fentartási munkád latokról számol be a jelentés, a jövőre nézve foganatba veendő építkezésekre nézve pedig a következőket mondja : „A beruházási törvényjavaslat végrehajtása iránt a törvényhatóság tavaszi közgyűlésének határozatához képest 1905-re az intézkedések megtétettek, a tervezetek a kereskedelemügyi minister úrhoz felterjesztettek és engedélyezés alatt állanak. A tervek az úthosszák és azok számított költségei a következők : 1. Az Orosháza—gádoros —nagyszénási ut 21.39 km. építési tőke: 475 000 korona. 2. A gyula—kígyós—apáezaí ut 24.09 km. 365.000 korona. 3. A gyoma—dévaványai ut 1.70 km. 71.000 korona. Összesen 47.18 km. 914.000 korona költséggel. Hogy ezen munkálatok a jövő évben, főleg fedezet szempontiából, keresztülvihetők lesznek-e, az még kérdéses. Ugyanis a kereskedelemügyi minister ur az 1905. évi 47.18 km. útépítésre felvett 914.000 koronából csak 582.000 koronát hajlandó a jövő évben fedezni, az e tárgyban leérkezett és külön pont alatt tárgyalandó leirata szerint, minélfogva a 332.000 korona több szükséglet fedezete az útalap feladata maradna. Minthogy azonban útalapunkból újabb kölcsön nélkül 332.000 koronát fedezni lehetetlen és minthogy másrészt kölcsönökkel különben is felette megterhelt útalapunkat legalább is mindaddig, a mig a folyamatban levő nagyobb munkák teljesen leszámolva, a vasúti hozzájárulások tisztázva, a közbiz tonsági és uttorgalmi szempontból első rendű szükségletet képező hidak kiépítve nincsenek, végül a mig az évi utfentartási költségek tekintetében kellő adatok rendelkezésre nem állanak; az útalapra újabb kölcsönt, vagy bármily terhet elvállalni nem lehet. Kérnünk kell kereskedelemügyi minister urat, hogy a beruházási kölcsönből vármegyénkre eső összeget a jövő évre megállapított programm teljes mérvében folyósitsa. És ez lehetséges is, annyiban vasúti törzsrészvényeinkből egy millió nyolczszáz négy ezer korona lesz az állam által átveendő, ez öszzegből az egész 1905. évi beruházási költség 914.000 koro- nányi összege az államkincstár által bőven fedezhető. Az 51137 —1901. számú kereskedelemügyi ministeri rendelet során tehát, mely a tárgysorozat 6-ik pontja alatt terjesztetik elő, kérelmeznünk kell nézetem szerint azt, hogy a 1.804,000 korona törzsrészvény megbízásából az 1905. évi beruházásokra kellő 914.000 koronánvi összeget a kereskedelemügyi m. kir. minister ur már most rendelkezésre bocsátani méltóztassék. Amennyiben ezen kérelem nem lesz teljesíthető, 332.000 korona fedezetéről külön keilend gondoskodni. A beruházási törvényjavaslat ugyanis 199. km. útépítést tervez Békésvármegyében, úgy azonban, hogy a 4.855,806 korona összes költségekből 2.290.000 koronát fedez fel az állam, 1.578.420 koronát pedig a vármegyei útalap. Ekként az alapul vett 366 km. törvényhatósági útból a már kiépített 166 kilométeren felül kiépítendő lenne 1905 — 1908-ban 199 km., még kiépítetlen maradna 51 kilométer. Ámde az útalap helyzete az uj építkezőik folytán jóval kedvezőtlenebb, mint az a beruházási törvény indokolásában fel van tüntetve, úgy, hogy az útalap terhére a beruházási törvény indokolása szerint újabb 1.578,420 korona kölcsönt felvenni adóemelés nélkül lehetetlen. — Nevezetesen különböző nagyobb építkezésekre időközben felvétetett 600.000 korona kölcsön, továbbá megszavaztatott helyiérdekű vasutakra kereken 350.000 korona segély és hozzájárulás, ezzel szemben az úthálózat pedig a vámos utakkal együtt felemelkedett 434 krnre, amiből 312 km. kiépiietlen. Mindezeken felül átépitésre vár 6 nagy körösi hid 617 fm. hosszban, amely munkálatok fedezetlen költségei mintegy 800.000 koronára tehetők, amiről — a hídépítésekről — a beruházási törvénynél — úgy látszik - teljesen megfeledkeztek. Ezzel együtt tehát az útalap újabban kereken 1.750.000 koronával lett, illetőleg lesz megterhelve, úgy, hogy még a törvényben tervezett útépítésekre szükséges 1.578,000 korona kölcsönt az alap meg nem bírhatja. Minthogy pedig a hidépités-k költségei elodázhatatlanok és legelsőrendü szükségletet képeznek és azok néhány éven belül a közlekedés biztossága érdekében múlhatatlanul szükségesek: az útalap elsőrendű feladatául a hídépítések teendők s azok költségeinek s egyébb vállalt kötelezettségeinek mérlegelésével lessz közúti programmunk megalkotható. Ezen nagy, sokszoroson és tüzetesen átgondolandó tervezésnek és munkának évek hosszú során, természetesen fokozatosan kell megérlelődnie, kialakulnia, létesülnie; azt erőszakolni, siettetni, elsietni nem lehet, annál melléktekinteteknek érvényesülniük, az egész közönség valódi közlekedési érdekeitől eltérőnek lenni nem szabad. Mindezekért naŐJ°bb, távolabbi jövőre szóló programmot adni tartózkodom, sőt arra kérem a tekintetes törvényhatóságot, hogy egyelőre ilyent ne is méltóztassék kívánni, hanem igenis méltóz- tassók — mire nézve külön teszek előterjesztést a tárgysorozat 6-ik pontjánál — egy bizottságot oly megbízással kiküldeni, hogy p, szomszédos törvényhatóságokkal való tüzetes tárgyalás után az útépítkezésekre vonatkozólag az 1906 — 1910. évekre részletes programmot kidolgozni s az indokolt javaslatával az 1905. évi tavaszi közgyűlésre bemutatni szíveskedjék. További részeiben megemlékezik a jelentés a folyamatban levő uj vasuttervezések ügyének állásáról, köztük a gyula—barakonyi vasútról, valamint közli az üzemben levő helyiérdekű vasutak 1903. évi forgalmára és jövedelmezőségére vonatkozó adatokat, felemlíti továbbá, hogy az interurbán távbeszélőhálózatba való bekapcsolás legközelebb megtörténik, végül a „Vegyesek“ czimü rovatában a közigazgatás általános menetéről, az ujonan életbe lépett törvények végrehajtásáról, a gyulai „Erzsébet-szobor“ és az orosházi „Kossuth-szobor“ leleplezési ünnepélyéről, az 1904 évi ujonczállitás zavartalan lefolyásáról és a Békéscsabán létesítendő áll. iparostanoncz-otthon ügyében folytatott tárgyalásról emlékezik meg. Szembetűnően észrevételezhető az alis- páni jelentésből a jövőre tervezett útépítkezésekre vonatkozó rész és azzal kapcsolatban a neki megfelelő közúti költségvetési javaslat. A jelentés ugyanis kiemeli, hogy a gyula— kiabálta: „méh . . . méh!“ Csudálkozva nézett! a kölyök után, hirtelen elmosolyodott, vidám lett egészen. Motyogott magában, valószínűleg azt: „Ni ez a gyerek . . . igaza van !“ Csakugyan olyan volt, mint ama munkás állatkák, melyek milliószorta több vagyont gyűjtenek, mint amennyira nekik vagy övéiknek szükségük van. Mohón, buzgón, olyan dühvei, hogy szinte megölik azt, a ki munkájukban meg akarja akadályozni őket. A méh is egyszer ... A fullánk mérges volt, az embtr bdenalt. De ez csak egyszer esett meg, akkor még fiatal volt. Most már ebben külömbözött sárga kis bogaraitól, azt tartotta, mondotta, cselekedte: — Pénzel bánó embernek haragudnia, bosszankodnia,, bosszúra gondolnia nem szabad. Vidámnak kell lenni, mindig, mint a méhnek . . . . Ö maga ilyen is volt mindig. Az volt mint főpénztáros, a ki kieszközölte magánál, az igazgatónál a kölcsönt. Az volt, a mikor a parasztok hozták a sok a,áudékot, hogy nagy kamatra, teljes biztosíték mellett váltóra pénzt adjon nekik. És mért ne lett volna vidám, a mikor szép asszonyok jöttek föl az igazgatósági szobába, hogy a férjeik helyett kegyes elnézést kérjenek tőle ?! A mikor földhöz ragadt szegények, zsellérek, kofák hozták néki a lakására a sok pulykát, kacsát, hogy várjon . . . csak egy kicsit várjon még. Várt is, különösen ha biztos volt a pénz és összegyűjtötte a majorságot, soha el nem adott egyet is, neveltette, gyarapította, egyikében ama kerteknek, melyeket az ajándékozóktól liuzitáltatott el. Gyűjtött, nem csak pénzt, nem volt kincs sóvár ember, csak gyűjteni szeretett, mint a méh. És eszébe sem jutott, hogy mást, megakadályozzon, ha kinek ilyen tiszteletreméltó passziója akadt. Ellenkezőleg, mindig utalt o palota homlokzatának diszére. Legyenek olyanok, legyen mindenki olyan ! Ezt mondta, a mikor beiratta a betéteket. Erről beszélt, ha kölcsönt adott, ha vissza utasított egy váltót, ezzel vigasztalta azokat, kik a tizenegy százalékra növekedett kamatláb ellen békétlenkedtek. — Hja, gyűjtenünk kell, gyűjtsön maga is, takarítson és tegye be hozzánk, legyen olyan mint a . . . Egy bizonyos idő múltán már annyira rá járt a szája, kedves szavára, hogy a mikor más izét mondott, ö akkor is csak a méht emlegette. Tanulmányozta is kedves állatjait, és életmódjukból mindenre volt hasonlata. A mikor az uj palota végigvett egy egész házsort künn a hos- tyán, leginkább a mester emberek v .rosrészé bői és sírva, szitkozódva, fenyegetődzve járultak elébe bognárok, csizmadiák, kötélverők : el hallgatatta őket egy erőszakos, de néha különös poétikus hasonlattal, a köpük világából. Elhallgatott mii denk’, mindenki hallgatta. — Szépen beszél — mondták — igaza van. Ő nagy lesz igazán. Sokan — de csak mélyen magukban mégis csodálkoztak : mért teszi, kinek, miért. Nem volt senkije, sehol egy rokona, hogy ilyen lett volna valaha, még azt se hallotta senki. Nem szerette a szegényeket, nem sajnálta az árvákat, hazafiassága csak annyiban állott, hogy szidta az olcsó külföldi tőkét, melyet szélhámosok könnyelműen pazarolnak. Nem törődik az irodalommal, a művészet az ő számára: kulminált egy kőből készült nagy méhben. Képtelenség volt föltenni, hogy ezeknek takarít, ezek számára gyűjt, hogy majd ha meghal, milliói azé legyen, a kitől el vonta, vissza háruljon a közre, nem azért nem tette, bizonynyal. Sőt gúnyolta is a hires örökhagyókat, azt mondta róluk, hogy hiú bolondok, a kik mikor testamentumot csinálnak, azt hiszik örökké élnek . . . vagy azt, hogy haláluk után feltámadnak újra. — Ejh, olyannak kell lenni, mint a . . . Már ki sem mondta a szót, érette mindenki és bólintott fe ével. — Örülök, hogy egy véleményen vannak velem ! — mondá és élt tovább a véleményének. Gyűjtött tovább, részvényeket, házakat, földeket, régi ékszereket, kaczér fülönfüggőket, tajr ték pipákat. Olyan volt a háza, mint egy muzeum. Mint egy poros vidéki muzeum, a hol nagy ritkán takarítanak. Nála nem takaritottak, vagy húsz esztendeje. Nem engedte, ő tudta hol van minden és a nyakravalójába való tűt is föllelte azonnal az óriási lom-ból. Inasa egészen beletörődött már ebbe a a rendbe, kis gyerek kora óta itt élt és valamelyest már ö is ösmerte a
