Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-02 / 40. szám
1904. október 2. BÉKÉS 3 ujkigyósi útnak 1905. évre tervezett kiépítése kétséges és csak az esetre lehetséges, ha a kereskedelmi miniszter előbbi rendeletének módosításával erre is már az 1905-ik évben segélyt ad a beruházási hitelből. A közúti költségvetésben 1905. évre nagyobb munkálatként a gyomai hid átépítése van felvéve. Ügy a jelentés, mint a költségvetési javaslat ellenkezik a vármegye előző határozatával. A gyula—ujkigyósi ut és a gyomai hid építésének sorrendjére nézve ugyanis a törvényhatósági bizottság a nyári rendkívüli közgyűlésében már döntött, amikor az állam- építészeti hivatal javaslatával szemben kimondotta, hogy nem a gyomai hidat, hanem a gyula — ujkigyósi utat fogja elsősorban kiépíttetni. E határozattal szemben állanak a javaslatok, amelyek a gyomai hid építését 1905. évre feltétlenül biztosítják, mig a gyula—ujkigyósi ut kiépítését csak feltételesen, a kormány — már egyszer megtagadott — hozzájárulásának kinyerése esetén mondják keresztülvihetőnek. Reméljük, hogy a törvényhatóság nem csak álláspontja következetességének megóvása érdekében, de azért is, mert egy hosszú nagy forgalmi ut kiépítése tényleg sürgősebb, mint egy, még jókarban levő hid mel- léknyilásainak vasszerkezettel való ellátása, meg fogja találni a módot arra, hogy az általa fontosabbnak és sürgősebbnek ismert és nyilvánított útépítést feltétlenül és mindenek előtt biztosítsa. A közgyűlés többi tárgyaira jövő számunkban még visszatérünk. Tárgysorozat Békésvármegye törvényhatósági bizottságának 1904 évi október hó 11-én tartandó rendes közgyűlésére. 1 Alispánt jelentés a vármegye közügyéiről és a tavaszi közgyűlés óta tett nevezetesebb intézkedésekről. 2 Az 1905. évi házipénztári költségvetés és a meghívóban jelzett szükségletek fedezésére a szokásos 1 °/0-os közigazgatási pótadó kivetése felett való határozathozatal. 3 A vármegye alispánjának előterjesztése a vármegyei alkalmazottak fizetésének rendezése és az 1904. évi remélhető pótadó téritmény miként való felhasználása ügyében, valamint a vármegyei dij- nokok kérelme drágasági pótlék megszavazása iránt. 4 A m. kir. belügyminister ur leirata az 1904. évi költségvetés felülbírálása tárgyában. f> A vármegye 1905/6. évi közúti költségvetése 6 A m. kir. kereskedelmi minister ur leirata a beruházási kölcsönből kiépítendő utakra nézve. 7 Kereskedelemügyi ministeri leirat a vármegyei utkaparók nyugdíjjogosultságának rendezése ügyében. 8 M kir. belügyminister ur rendelete a vármegyei nyugdijszabályrendelet módositása tárgyában. 9 M. kir. vallás- és közoktatásügyi minister ur rendelete a siketnémák oktatás ügyének előmozdítása iránt s az aradi, soproni s szegedi siketnéma tanintézetek kérvényei segélyezésük iránt. 10 M. kir. belügyminister ur rendelete a gyámi pénzek gyiimölcsöztetése stb. tárgyában alkotott vármegyei szabályrendelet kiegészítése iránt. 11 M. kir. vallás- és közoktatásügyi minister ur rendelete a Simay-féle alapítványok tárgyában. 12 Kereskedelemügyi minister ur leirata a gyáripar támogatása czéljából hozzá intézett felterjesztésre. 13 A vármegyei közigazgatási bizottság fél éves jelentésé. 14 A vármegyei számonkérőszék jegyzőkönyve a tisztikar tevékenységéről. 15 Nyitravárinegye körirata a nemzetiségi viszonyok javítása és a magyar faj védelme ügyében. 16 Barsvármegye körirata a kötelező állami állatbiztosítás behozatala érdekében. 17 Hevesvármegye körirata a szolgálati prag- matica megalkotása és a közigazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztése tárgyában. 18 Zombor város körirata az élelmiszerek mesterséges (kartelszerü) megdrágításának megakadályozása ügyében. 19 Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület körirata a Románia, Galiczia és Oroszország felől történő bevándorlás korlátozása tárgyában. 20 Debreczen sz. kir. város körirata a magyar nyelv és jelvények jogainak a külképviseletben való érvényesítése ügyében. 21 Beregvármegye köriratall-ikRákóczi Ferencz hamvainak Munkácson leendő elhelyezése tárgyában. 22 Tolnavármegye közönségének körirata a vasúti sztrájkból kifolyólag hatályos törvényhozási intézkedések megtétele iránt. 23 Marostordavármegye körirata az állami italmérési jövedékről szóló törvény módositása tárgyában. 24 Csanádvármegye közönségének körirata, a vasárnapi munkaszünetnek a korcsmákra, sorházakra és egyéb üzemekre való kiterjesztése iránt. 25 Hajduvármegye közönségének átirata Bocs-' kay István fejedelemnek emelendő szoborra való adakozás iránt. 26 Csanádvármegye körirata a vármegyei közkórházak alkalmazottainak a vármegyei alkalmazottak sorába való felvétele iránt. 27 Sárosvármegye közönségének köriratá a külföldön székelő képviseleti hatóságoknak magyar honosok ügyében magyarul leendő levelezése érdekében. 28 Győr sz. kir. város körirata a városok által felvett, de be nem kebelezett kölcsönök kamataira az 1883. évi XLVI. törvényezikk 13. §-ának kiterjesztése tárgyában. 29 Győr sz. kir. város körirata a községi adófizetési kötelezettségnek a község minden lakosára leendő kiterjesztése tárgyában. 30 Az országos színészegyesület kérvénye szinésziskolájában ösztöndíj léi esi tése iránt. 31 A vármegyei tisztviselők országos egyesületének megkeresése a tisztviselői átalányok rendezése iránt. 32 A »győri iparvállalatok« megkeresése a magyar termékek javára irányelvek megállapitása iránt. 33 Névszerinti szavazással való meghatározása annak, hogy a vármegyei pénztárak készletei mely pénzintézetekben helyeztessenek el az 1905. évben. Ezzel kapcsolatban a gyulavidéki takarékpénztár megkeresése a vármegyei pénzkészlet '/3-d részének ottan leendő elhelyezése iránt. 34 A jövő évi katonabeszállásolásból eredő veszteségek fedezetére vonatkozó költségvetés. 35 A vármegyei tiszti nyugdíj igazgató választmány határozata, özv. Nagy Károlyné kegydij iránti kérelmére nézve. 36 Felek Gyula szobrász kérelme külföldi tanulmányútra ösztöndíj adása iránt. 37 Török Emil, mint az Orosháza—-csongrád— szentesi helyiérdekű vasút engedményesének kérelme az általa tervezett vasútra a vármegye által megszavazott hozzájárulás felemelése iránt. 38 A vármegyei igazolóválasztmány jelentése a legtöbb adót fizetők névjegyzékének összeállítása és a választott bizottsági tagok közül kilépők helyére az uj választás kitűzése. 39 A vármegyei tiszti nyugdíj igazgató választmánynak határozata Rideg Mihály szarvasi utbiztos nyugdíjaztatása ügyében. 40 A vármegyei közkórbáz elmebetegosztályán az I. és II. osztályú betegszobák felszerelése tárgyában előterjesztés. 41 A vármegye alispánjának előterjesztése a békési munkássegélyző bizottságban megüresedett egyik tagsági hely betöltése iránt. 42 Az alispán jelentése a békési állami kosárfonó iskola részére megszavazott segély folyósítása tárgyában. 43 A vármegye alispánjának előterjesztése az 1897. évi XXXIII. törvényezikk értelmében az esküdtszékek megalakítását előkészítő bizottságba 12 bizalmi férfiú megválasztása iránt. 44 A vármegye alispánjának előterjesztése Harsányi Frigyes királyi segédmérnöknek a gerla— békési útépítésnél kifejtett rendkívüli munkásságának megjutalmazása iránt. 45 A vármegye alispánjának határozata ,a gerla—békési útépítés felülvizsgálata ügyében. 46 A vármegye alispánjának határozata dr. Margonyay Gyula tb. szolgabirónak a kihágási ügyekNem volt rossz ember, csak nagyon különös, még végrendeletet sem hagyott hátra. Sokan voltak a temetésén és mindannyian kérdezték, maguktól egymástól: 'Gnek, kinek gyűjtött?! Kinek, kinek, kinek ! hangzott a kérdés a temetési kórusba. „Kinek,“ kérdezte magában a szolga, vivén elől a gyás/.flóros keresztet. Dr. Hajnal István emlékezete.*) Tisztelt közgyűlés! Dr. Hajnal István, érdemült vármegyei főorvos, az orvosi fiókszövetség alelnöke, a nyár folyamán körünkből örök időkre eltávozott. Nekem jutott osztályrészül a feladat, az általunk annyira tisztelt s nagyrabecsült nemes kartársnak életét, egyéniségét főbb vonásokban vázolni, érdemeit s igy emlékét körünkbe idézni. Hiszen mindég velünk volt s mindig az elsők között, midőn akár az egészségügynek teendő szolgálatokról, akár kartársainak jogos előbb- viteléről volt szó. Legyen köztünk most is szelleme, s lássa, hogy lerójuk iránta kegyeletünk és szeretetünk adóját. Dr. Hajnal István született Makón 1837-ben, ahol atyja, Hajnal Ábel, a nagynevű békési esperes, evang. reform, lelkész, az ottani — akkor 6 osztályú — gimnáziumnak tanára volt. Szülei 1840-ik évben Békésre költözvén, itt kezdte elemi iskoláit s végezte a 6 gimnáziumi osztályt. A 7—8. osztályt Debreczenben fejezte be. Az 1854-ik évben a pesti *) Az orvos szövetség Gyulán szeptember 29-ikén tartott közgyűlésén felolvasta : dr. Reisz Miksa. khaoszt. Sőt az érféktelenebb tárgyakhoz már hozzá is szabad volt nyúlnia, de ágyát mindég az öreg ur vetette meg magának. A mikor hét ven éves lett, még akkor is, a mikor már a palota homlokzatán a nagy kőméhnek is kezdett befelé mohosodni az egész törzse . . . Csak egyszer a nagy tavaszi közgyűlés után. Egész nap nem beszélt, számoltatott, számolt. Nagyon megéhült s a tiszteletére adott va< során ugyan jól lakott. Szokása ellenére borral is élt s az a lábába ment, úgy érezte. Alig tudott haza vergődni, otthon alig tudta kinyögni : — Benedek, az ágyam! Az Inas félve nyúlt az ágyhoz. Megvetette mégis, és bele fektette urát, a ki egyre nyögött sóhajtott, csak éjfél felé hallgatott el. Az inas ott virasztott mellette. Sajnálta egy kissé ezt a vén „méhet,“ ezt az ősz „kutyát,“ a hogy néha dühében elnevezte. Olyan gazdag és ilyen tehetetlen. Nincs egy asz- szony rokona, a ki megkenné vagy egyszer, a ki küldene neki egy tál levest. Aztán megtalál itten halni és szolgálat nélkül marad. Ugyan el lehet innét valamit emelni, de lopott jószágon nincs áldás, annak az ára elmegy . . . Aztán már itt is lehessen . . . Végre is nem rossz ember. Itt van nála 8 esztendős kora óta. Nem volt iránta szives, soha, de nem hagyta éhezni, fázni. A szolga olyasfélét érzett, mint a hála ... és a mikor igy fölmelegedett eszébe jutott egy özvegy mesterné, a kinél gyermek korában lakott. Az mondta neki egyszt-.r: „Tudjd-e, ki az apád?“ Ha csakugyan ez az ember volna az apja ! ? Ez az iszonyú gazdag, ez a sirja felé görnyedő ember. Megakarta kérdezn:, elhatározta, hogy megkérdezi. Várta, leste, hogy fölkeljen, fel akarta költeni. Nem volt rá szükség, rö! rezzent az magától. Fölébredt, haldokolni. Egy darabig hőrgött, azután megint csendes lett, majd is nét össze vissza beszélt mindent, a nagy kőméhről, fennt a palotán. Hogy „olyan légy te is“. A szolga megrázta : „Uram . . . uram !“ Fogvaczogva érdezte: hozzon-e papot, orvost? Nem mert elmozdulni az ágy mellől, várta, hogy egy világos pillanata legyen a haldoklónak, hogy megkérdezhesse tőle . . . Hiába várta. Az nem ocsúdott föl többé. Bár egy-egy perezre egészen csendes volt, rá is nézett, hosszan, különösen, talán mondani is akart valamit. De nem tudott többé, csak egy szót, hiába kérdezték, készlették. Az utolsó negyed órákat éltJ, a legutolsót. Befordult a fal felé és mormolt valamit. Tessék . . . Nem értem-! könyörgött a szolga. Ismételte hangosabban : — Egy váltó ... Az asztalomon . . . Óvatolnt . . . holnap ! mondá és meghalt. *
