Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-04 / 36. szám
XXXVI. évfolyam. Gyula, 1904. szeptember 4. 36-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre _________ 10 K — t Fe l évre___________ 5 K — I Év negyedre_________ 2 K 50 f Eg yes szám ára 20 fillér. Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Dr. BODOKY ZOLTÁN. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Felelős szerkesztő: KÓHN DÁVID. Munkás törekvések. A munka fáradsággal jár. Az ember a kényelmet szereti. Bizonyos ebből, hogy ha mégis szeretünk dolgozni, nem azért dolgozunk, mert a fáradozást szeretjük, hanem azért, mert a munka révén anyagi erőket szeretünk gyűjteni, melyeknek segítségével majd a magunk és gyermekeink részére kényelmet biztosítunk. Akármit beszélnek mások, ez letagadhatatlan igazság. Még a tudományok művelésében is ezerszer és ezerszer kell tapasztalnunk, hogy a tudóst is a szerzési vágy sarkalja munkára és ezen vágy miatt gyötörte meg minden idegét Lassalle is, meg Marx is. És épen úgy, mint ahogy a tudo-( mányszomjuság egyes embereknél szenvedéllyé válik, a közönséges munkás munka- szomjusága is válhatik szenvedélylyé. A munka eredménye, akár tudományos, akár közönséges, annál tökéletesebb, minél jobban megközelíti a szenvedélylyé való át- íajulást. A legtermészetesebb lélektani kon- zekvencziája ennek, hogy a munkás törekvése nem lehet más, mint az, hogy ő is bur- zsoává legyen. A munkáskérdés maga igy nem egyéb, mint az, hogy a munkások közül minél többnek állhasson módjában a bur- zsoá társadalmába átlépni. Ezt a természetes és helyes törekvést előmozdítani kötelessége az államnak és a társadalomnak, de minden egyes embernek, akár szegény, akár gazdag, egyszersmind saját érdeke is, hogy ezt a törekvést előmozdítsa. Ennek a fejlődésnek, ennek az állami és társadalmi törekvésnek igen félelmes és alig leküzdhető ellensége minden szocziálista szervezet, mely a munka társadalmi helyzetének természetes kiképződését akadályozza meg. A szocziálista szervezetek igy voltaképen nem védelmezői, hanem ellenségei a munkások érdekeinek, mert rendszerint megakadályozzák annak a törekvésnek, annak a czélnak érvényesülését, hogy minél több munkás léphessen át a burzsoá társadalmi osztályba. A szocziálisták abból a helytelen elvből indulnak ki, hogy a tőke igazságtalan módon kizsákmányolja az emberi munkaerőt. Ez az alapelv igy, ebben a formában, teljesen hamis, évszázados tévedés. Mert kivételesen, szórványosan megtörténhetik az is, hogy a tőke kizsákmányolja az emberi munkaerőt, de viszont az sincs kizárva, hogy bi- zonj'os esetekben az emberi munkaerő zsákmányolja ki a tőkét. Hányszor látjuk össze- lomlani a milliókat ? Hányszor tapasztaljuk, hogy gyárak, virágzó ipari műhelyek pusztulnak el a munkaerő drágasága miatt. Az alapelvre tehát nem olyan szilárd társadalmi rendet lehetne építeni. A tőkének és a munkának egymáshoz való viszonya a szabadversenyben bámulatos preczizitással fejlődik ki, önmagától szabályosan kiformálódik és ezt semmi pozitivebb alakban nem bizonyíthatja, mint az a körülmény, hogy nincsen olyan foglalkozási ág, melyből a munkás, ha erős akarattal igyekezett, az önálló emberek körébe át ne léphetett volna. A csatornatisztítóból is lett már vállalkozó, a kubikosból milliomos, az iparos munkásból jómódú mester és igy tovább. A munkás czélja, egyedüli törekvése tehát a mai társadalmi rendben nincs biztosíték nélkül; de nincs és nem lesz soha olyan társadalmi rend, melyben minden munkás, kivétel nélkül, vágyai szerint nyerjen boldogulást. Viszont azonban az állam és társadalom törekvése az, hogy módokat keressen és találjon, melyekben az eddiginél több és több munkás juthasson ahhoz a czélhoz, melyért mindnyájan dolgozunk. Ha azonban a szocziálisták törekvéseit és elferdített elméleteit figyeljük, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy ezek az elméletek és ezek a törekvések két irányban rombolják le a legtermészetesebb czélokat. Első sorban korlátozzák a szabad munkát és megölik a munkásban a szerzési vágyat, azt a törekvést, hogy munkája révén magának ő is önállóságot biztosítson. Ma az a helyzet, hogy azok között, kik munkájuk után önállóságra jutni nem képesek, ott vannak azok is, akik önállóságra jutni képesek volnának, ha munkaszabadságukat, ha munkaszenvedélyük kifejlődését a szocziálista szervezetek szabályai meg nem akadályoznák. Másodsorban a legnagyobb óvatosságra és védekezésre kényszeríti a munkaadókat, akik folytonos ostromállapot alatt érzik érdekeiket és e miatt bizonyos ridegségbe kénytelenek elzárkózni azon munkásérdekek elől, melyek a bórérdek- nél becsesebbek és a személyes rokonszenvre szoktak felépülni. Az ilyen személyes szimpátia nagyon sok ezer és ezer munkást segít és segíthetne, még többet az önállóság czéljához, a szerzési vágy kielégítéséhez. íme tehát, ha nem figyelünk is arra, hogy a szocziálista szervezetek tagsági dijai és egyéb hozzájárulásai is mily jelentékeny összegekkel csonkítják meg a munkások bérkeresményét, ha nem figyelünk is arra, hogy örökös jogkeresésben a munkások nagyon sok időt elfecsérelnek, ha nem figyelünk is arra, hogy a szocziálista elméletek sok százezer munkás gondolkozását és természetes lelkiállapotát is megkótyagositják : ezek nélkül is kimutattuk, hogy a szocziálista szervezetek munkája a munkásérdekeknek legnagyobb ellensége. TAHOIA. „Borban az igazság!“ A budapest-szolnoki vonal egyik kis állomása következett. A vonat gépje egyet füty- tyentett s lassítva menetét, berobogott az állomásra, majd — akár csak egy óriási szódásüveg szelepje — egyet tüsszentett s megállt. A kalauzok harsány hangon kiáltották az állomás nevét, az időzés tartamát, azután éles sípolás, a közmondásos „mehett!“ s a vonat zakatolva megindult. Ebben a perczben ért a perronra egy magas úriember s félrelökve utjából az előtte ácsorgókat, két hosszú lépéssel elérte a lomhán induló vonat utolsó kocsiját, a harmadikkal fenn termett a lépcsőkön s a következő pillanatban két csodálkozást, meglepetést jelentő „ah !“ kiáltás hangzott el. — Feri! — Béla ! — Hogy kerülsz te ide? — De rég nem láttalak! — s hasonló összevisszaságban még egy tuczat kérdés özönlött ajkainkról, amelyeket az ember nem azért tesz, hogy feleletet is várjon rá, hanem hogy a meglepetés első perczeinek ürességét kitöltse. Csakugyan az én régi czimborám — Katolnay Feri — volt, aki az induló vonatra ugrott. Vagy nyolcz esztendeje nem láttam, pedig azelőtt napnap után, minden este együtt mentünk reggel lefeküdni az átdorbézolt éjszakák után. Mind a ketten, mint egész fiatal gyerekek, nagykorusitva lettünk, vagyonúnkat kézbevettük s jöttünk meghódítani — Pestet. Persze, hogy a zsebeink hódoltak meg. Előbb is az enyém s én — mivel nem tarthattam versenyt a társasággal — másfél évi szereplés után, mint beamter folytattam az életet, csöndesen, visszavonulva. Ettől fogva nem hallottam'egykori lumpolásaink belső tagjáról semmit. Csak annál jobban érdekelt, mi történt vele, hogy én kiváltam közülök. — Hja! Nagyon sokat kellene elmondanom, hogy megértsd az én mai helyzetemet. No de — folytatta órájára tekintve — még van egy órai időnk, amig a fővárosba érünk, ha érdekel, elmondom. — Bizony barátom — kezdte —én is odáig jutottam már őrült költekezésemmel, hogy pár hónapig úgy folytatva, „néhai“ földbirtokos lettem volna. Szerencsére a régi magyar példabeszédeket jól ismerem, azok értékét és igaz voltát becsültem s hidd el nekem, hogy egy üveg erős bornak köszönhetem észretérésemet. — Egy üveg bornak? — kérdeztem csodálkozva, — hiszen épp a bor s pedig sok bor volt oka az én tönkremenetelemnek! S a te vagyo- nodat is ugyan megrongálta ! — Az mind igaz s mégis úgy van, ahogyan mondom. De hallgasd meg s te is igazat adsz. Tehát, hogy eleiről kezdjem a dolgot, talán még te is emlékezel a kis szőke színésznőre, akiért akkoriban én olyan szörnyű módon lángoltam, ahogy csak egy huszonhárom esztendős njongó ideálista lángolhat. — Oh emlékszem! Elég sokba került a kicsike neked. — Node megérte ez a tanulság, amihez az ő révén jutottam. Mikor te letörtél s eltűntél a szereplés színpadjáról, egy ideig nagyon hiányoztál nekem. Ne érezd magadat megbántva Sirolinq A.októivSt hathl°óste°rr:v0' tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 kor.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti ezéggel legyen ellátva. F. Hoffmann-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel (Svájcz) 244 9—52 LapiAxils: mai száma S olcLa,!.
