Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-04 / 36. szám
BÉKÉS Ocí ;-rt .V'j.í é •*': •'> ö"\ •vImk ,öi3;ósa I, T a n ti g y. ásvaeeuejav n Addivoi .BífOJsafissufagöiu jocdes« jíoh Népiskolai ifjúsági könyvtárak. Az üj iskölaévet mélyreható kormányzati intézkedéssel nyitja meg BerzevíCzy Albert dr. kultusz- miniszter. Országosan szervezi a népiskolai ifjúsági könyvtárakat ; elrendeli, hogy az összes állami és államilag segitett népiskolákban egyszerre állítsák föl az ifjúsági könyvtárakat és közrebocsátja az ifjúsági könyvtárjegyzék első sorozatát. Azt mondja a kultuszminiszter a királyi tanfelügyelőkhöz intézett körrendeletében, hogy a könyvjegyzék közzétételének czélja és föladata nem csupán egy hivatalos katalógus megállapítása, hanem lényegében és jövendő eredményeiben mélyrehatóbb és fontosabb, bizonyos tekintetben az ifjú nemzedék egész műveltségének irányítása és nemesítése a számukra megválogatott jó olvasmányok által. Az iskolai könyvtárak fontossága a közmüvelődés érdekében a népoktatás kiegészítése czéljábólljelentése a népiskolai könyvtárügy mai“ állapotáról, kétségtelen. Mar Berzeviczy kultuszminiszter hivatal.i Alap0san ismeri ő a magyarországi könyvtári vielődei is ismetelve sürgettek az ifjúsági könyvtarak1 ................ ■ - ° - -fölállítását. Pauler miniszter még lS71-ben akként intézkedett, hogy a községi iskolák mellett mindenütt könyvtár létesittessék az ifjúság és a nép szá1904. „szeptember 4.----------I-----—i----------sá gi irodalom figyelemmel kisérése, ellenőrzése és irányítása. E bizottság első teendője az volt, hogy tiszta képet szerezzen az országban levő népiskolai könyvtárakról. Behatóan áttanulmányozta tehát a kir. tanfelügyelőktől bekivánt jelentések és leltárak alapján a népisko ai könyvtárügy mai állapotát. Megdöbbentő kép tárulhatott föl a bizottság előtt, mert a bizottság jelentése alapján mondja maga a miniszter (most kibocsájtott körrendeletében), hogy az ifjúsági könyvtár ügy országszerte a kezdet elején áll. Az összes elemi iskolákat számbavéve, még csak minden tizenötödik iskolában van ifjúsági könyvtár X« «„«u i—i.guu.'ii.ei i-_• '------• i * Ma gából a rendeletből közöljük a következő részeket : Figyelemmel a kisebb s nagyobb iskolák kü- lömböző s fokozódó szükségleteire, a könyvjegyzékben három könyvtár-tipus található. Mindenik típusnak két fokozata van, az első az elemi iskolások, a második az ismétlő iskolák s az ifjúsági egyesületek nagyobb tanulóinak ajánlott müvekből áll. Az első típus 72 kötet könyvből áll s áruk 130 korona 46 fillér. A második és harmadik típus az elsőnek fokozatos és tervszerű kiegészítése. A második típus kiegészíti az elsőt 81 kötettel, 144 korona 46 fillér értékben. A második típusban van tehát 153 _ _ ^ v. ...... íj. myuoouu vau touai és ezek legtöbbjéből hiányzik minden tervszerűség.| kötet, ára (részben kötetlenül) 274 korona 92 fillér, továbbá sok ifjúsági könyvtárban aránytalanul nagy' a nem magyar nyelvű (német, tót, oláh) müvek száma. Berzeviczy, mint a Múzeumok és Könyvtárak Országos Bizottságának volt elnöke elévülhetetlen érdemeket szerzett a népkönyvtárak országos szervezésével. Őt bizonyára nem lepte meg a bizottság mára s hogy erre a czélra minden tanulótól huszonöt krajczár fölvételi dij szedessék. — Trefort miniszter 1877-ben kiadott körrendeletében szintén fölkarolta az ifjúsági és népkönyvtárak ügyét s elrendelte, hogy az állami és államilag segélyezett községi iskolákban a szabályszerű fölvételi dijak a könyvtár czéljaira pontosan beszedessenek, sőt az iskolai büntetéspénzek egy részét is erre a czélra fordítsák. Később, az állam kedvezőtlen pénzügyi viszonyai arra indították a közoktatási kormányt, hogy 1887. évi körrendeletében az eredetileg könyvtári czélokra kijelölt fölvételi dijakat az iskolák egyéb szükségleteire fordítsa. Ez az intézkedés a szépen indult fejlődést megzsibbasztotta A mint az állam pénzügyi helyzete lehetővé tette, hogy nagyszámú állami elemi iskoláink összes szükségletei az állami költségvetésben teljes födöze- tet találjanak, W lassies volt miniszter elérkezettnek látta az időt arra, hzgy a fölvételi dijakat újra eredeti rendeltetésükre fordítsa. Wlassics abból az elv bői indult ki, hogy az ifjúság kezébe tartalom és forma tekintetében csak a legjobb olvasókönyvet kell adni. Ezért szükségesnek tartotta, hogy ifjúsági irodalmunk termékei gondosan megbiráltassanak és az iskolai könyvtárakba csupán oly müvek jussanak be, melyek alapos kritikának megfeleltek. Ezzel irodalmunk ifjúsági íróit a fontos és nagy czélnak komolyabb tanulmányozására óhajtotta sarkalni, a könyvkiadókat pedig arra, hogy a könyvpiaczra szánt ifjúsági iratok összeállításában az üzletinél magasabb etikai szempontokat is figyelembe vegyék. E végből szervezte Wlassics a Népiskolai Ifjúsági Könyvtárakat Intéző Bizottságot, a melynek föladata az ifjuszonyokat és lehet, hogy éppen ennek köszönhetjük, hogy alig foglalta el a közoktatásügyi kormány székét, máris dűlőre vitte a népiskolai könyvtár kérdésének rendezését. Nem sokat habozott. A bizottság ajánlatára kiadta az első népiskolai ifjúsági könj'vtárjegyzéket, a melyben ifjúsági irodalmunk minden figyelemre méltó érdemes alkotása bennfoglaltatik s a mely alkalmas lesz arra, hogy időnként kiegészítve, megbízhatóan tájékoztassa az iskolákat s a közönséget az ifjúsági irodalom jobb müveiről. Ezzel kapcsolatban azonban menten elrendelte a miniszter, hogy a kiadott könyvjegyzék alapján e már letező ifjúsági könyvtárak azonnal pontos revi/.ió alá vétessenek és belőlük mindazok a könyvek, a melyek ez alapjegy, ékben uem foglaltatnak, kiselejtezendők és a használatból kivonandók. A könyvjegyzékben három típust állapított meg a kultuszminiszter és elrendelte, hogy a tanítók száma szerint az állami és államilag segélyezett községi népiskolákban egyszerre szereztessenek be a kisebb nagyobb könyvtár-típusok. A könyvtárak beszerzésének anyagi oldaláról, a fedezetről is gondoskodik a miniszter. Minthogy éppen azokon a pontokon, a hol nemzeti, közművelődési szempontból legfőbb szpkség lenne ifjúsági könyvtárak fölállítására, az erre rendelt fölvételi dijak oly csekély összegre rúgnak, hogy egyáltalán nem elégségesek a könyvtár alapításának és gyarapításának czéljaira, a miniszter úgy intézkedik, hogy a költség az iskolai költségvetésbe beállitassék, sőt ilyen helyeken állami segítséget is létesít ifjúsági könyvtárakat. Az ily módon létesült nagyszabású könyvtár- alapítás nagyfontosságu kormányzati intézkedés, a melynek üdvös hatása a legrövidebb idő alatt meg fog látszani a serdülő nemzedéken. a harmadik típus kiegészíti a két előbbit 101 kötettel 209 korona 97 fillér értékben. A harmadik típusban van tehát összesen 254 kötet mü, ára (részben kötetlenül) 484 korona 89 fillér. Az 1—2 tanerős iskola az első típus; a 3—5 tanerős iskola az első és második típus; a 6 és több tanerős iskola mind a három típus könyveit tartozik beszerezni, illetőleg a meglevőket ezek figyelembe vételével kiegészíteni. A könyvkiadók alkalmi egyesülete a megrendelendő ifjúsági könyvtárak összegének kifizetésére vonatkozólag a következő kedvezményeket ajánlották föl: 1. Azok az iskolák, melyek az ifjúsági könyvtár árát egyszerre nem fizethetik ki, az összeget 6 éven át törleszthetik. 2. Azok az iskolák azonban, melyek az ifjúsági könyvtár árát egyszerre és pedig a szállítástól számított három hónapon belül teljes összegben kifizetik, a boltiár után számított tiz százalék kedvezményben részesülnek. 3. Minden könyvtár számára megfelelő mennyiségű könyvjegyzéket és a könyvtár kezelésére szolgáló segédnyomtatványokat díjmentesen szállítja. 4. A könyvjegyzékben kötetlen állapotban szereplő könyveket fegfelelő módon saját költségén bekötteti. A miniszter meghagyja az összes tanfelügyelőségeknek (kirendeltségeknek, fiumei kormányzónak), hogy harmincz nap alatt készítse el és terjeszsze föl a tankerületében lévő minden egyes állami és államilag segitett községi elemi népiskola hiteles jegyzékét, a mely iskolák számára az ifjúsági könyvtártípusok megrendelendők lesznek. E kimutatások beérkezése után a miniszter egyszerre fogja megrendelni az ifjúsági könyvtárakat az összes állami és államilag segitett községi iskolák számára. Végül a miniszter a tanítótestületek szeretetébe ajánlja a könyvtárak ügyét. „Elvárom, úgymond, hogy minden egyes tanítótestület egész odaadással és buzgósággal mindent meg fog tenni, hogy az ifjúság művelődésének ez a leghatékonyabb eszköze a hozzáfűzött várakozásoknak megfeleljen. A hazafias, buzgó tanítóknak az ifjúsági könyvtár körül szerzett érdemeit a jutalmazásoknál méltányolni fogom.“ de hát az olyan fiatal legény, mint mi voltunk, hamarosan vigasztalja magát egy-egy barátság miatt, ha még oly benső volt is az, mint a mienk. Tehát én is egészen a „szőke baba“ hatalmába kerültem, ott nyertem vigasztalást a te elvesztésed miatt. Egy este, hogy fölmentem hozzá, egy fiatal urat mutatott be : — Unokabátyám, Hervai Szaniszló — mutatta be. Nekem egy kicsit ne a tetszett a dolog, mert régóta gyanúsak előttem a papok „unoka- hugai”, meg a színésznők „unokabátyjai.“ Erna azonban oly ügyesen játszotta szerepét, „unokabátyjával“, meg az is Ernával, hogy gyanúm elaludt. Utóbb egészen jó barátságba keveredtem Hervaival, s együtt lumpoltunk. Erna közben igen szeszélyes kezdett lenni Egyszer ezt, máskor amazt követelte tőlem. Egy alkalommal azt kívánta, hogy abból a hires, 68-iki termésű aszuhorból adjak n jki hat pa- laczkka', mert az orvosa olyat rendelt. — De hisz azelőtt maga nem itta azt — koczkáztattam meg, mi-vel már akkor nekem sem volt abból a borból. — Megöl a smuczigságával! —tört ki Erna. Már ezt is sajnálja tőlem ! — Maga tudja, hogy én semmi áldozatot sem tartok elég nagynak, melyet magáért hozhatok. De már nincs abból a borból. — Hát hová lett? biztosan megitta részeg czimborái val. S csinált olyan scénát, hogy csak ! Mit volt mit tennem, visszavásároltam hat üveggel a kereskedőtől, akinek épp azért adtam el ezt a kitűnő bort, hogy árából Ernának egyik szeszélyét elégítsem k\ Elküldtem. Azután nem törődtem többé a borral. Egyik átlumpolt éjszaka után Hervaival együtt felmentünk az ő lakására. Jól néztünk ki. Hervai előhozott egy butella bort „sláftrunk“- nak. Nekem már ne n kellett. Ellenben Hervai ugyan jól beszopott belőle. E'ejét lógatva adta a bölcset: — No barátom, hát . . . mondok én neked valamit . . . Tudod mit ... be he! . . . Persze nem .... hogy is tudnád — makogott — de épp azért mondom meg . . . mert izé . . . nos, mert én szeretlek. — Ha szeretsz, akkor feküdj le, hagyj en- gemet is aludni — feleltem neki. — No no ! Megköszönheted, ha elmondom, amit mondok! Te bibast! Téged a szép Erna nem szeret ám, csak pumpol ! Engem szeret ! Pedig én nem vagyok „ur“, mint te ! Azért ur vagyok, de a te pénzedből, pajtást Erna nekem adja 1 Kezdtem figyelni. — Be vagy rúgva? — kérdeztem félig reménykedve. — Én ? Akkor is a te borodtól lennék, mert a hat üveget én kívántam Ernától! Itt van ni, kóstold, ha nem hiszed ! Megkóstoltam. Enyém volt. — Látod 1 — röhögött a boros ember — pedig én egy garast sem adok neki, sőt még az ékszereit is zálogba tette, hogy kártyára legyen nekem ! Mégis engem azeret — s ordított, ahogy a torkán kifért, a nagy büszkeségtől. — Pedig én csak muzsikus czigány vagyok — folytatta. — A nevem sem Hervai, sem .Szaniszló, hanem Bürök Matyi. Mégis engem szeret ! Neked csak a pénzedet szereti ! — Tudod, pajtás, szégyeltem magamat szörnyen. Magamra hánytam ruháimat s szaladtam el Bürök Matyi ur házából. Eleinte én is spekuláltam egy rettenetesen romantikus öngyilkos módról. Hogyan múlok majd ki a „csalfa“ szemeláttára, hogyan vetem szemére utolsó sóhajomban : ő az oka stb. Hasonló ostobaságokat. Közben elnyomott a buz- góság s csak másnap reggel ébredtem föl rettentő csömörrel, úgy a bűbájos Erna, mint a lutnpolás iránt. Összepakoltam mindenemet, felültem a gyorsvonatra s haza jöttem, hogy amit még megmenthetek, mentsek. — És sikerült ? — Sikerült, hat hosszú évi nélkülözés és munka után. Ma meg van régi birtokom, sőt szereztem is hozzá. — Hát Erna? — Annak — miután többször firkált szerelmes leveleket utánam — végre megírtam, hogy ne fáradjon visszacsalogatni, mivel Bürök Matyi ur, illetve Hervai Szaniszló fölvilágositása után, csakis az a válaszom, hogy a Bürök urnái levő s általam az Elvira részére ajándékozott asszubor meggyőzött a régi közmondás igaz voltáról : „borban az igazság“, ami nélkül ma teljesen kifosztott, vagyontalan pária lennék . . . Krónikás.
