Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-17 / 29. szám
9 1904. július 17. BÉKÉS dr. Sál József várm. tb. aljegyző, dr. Zöldy Géza várm. tiszti főügyész, dr. Zöldy János várm. tiszti főorvos, Jancsovics Péter árvaszéki elnök, Szabó Emil, Sárossy Gyula és Sinszky Perencz árvaszéki ülnökök, Schmidt Iván árvaszéki jegyző, Ambrus Sándor, Rohoska Mihály, Csánki Jenő, Popovics Szilveszter, Lukács Endre és Seiler Elek főszolga- birák, Antalóczy Nándor vármegyei levéltárnok, Sztraka György, Kecskeméthy Ferencz, dr. Berényi Ármin, Ludvig Mihály, K. Schriffert József, Korossy László, dr. Szondy Lajos, Haviár Lajos, Cs. Demkó József, dr. Kovács László, Konsiczky János, Tardy Lajos, Batizy Ferencz, Szabó János, Aszalay Gyula, Névery Albert, dr. Bodoky Zoltán, Morvay Mihály, Jantyik Mihály, Múlt József, Jantyik József, Bodoky Mihály, dr. Ladies László, Szénásy József, &ó hn Dávid, Dombi Lajos, Pfeiffer István, Hoffmann Mihály. Popovics M. Aurél, Szathmáry Gábor, Emperl Ernő, Weisz Mór, Dutkay Béla, Popovics Jusztin, Marti Sándor, Szabó Mihály, Kárnyáczki István, G. Varga András, Durkó Gergely, Vámos Sándor, Kukla Ferencz, Petneházy Ferencz, Kolozsy Endre. Kilencz óra után néhány perczczel dr. Lukács György főispán megnyitotta a közgyűlést, jelezvén a rendkívüli ülés összehívásának szükségességét, ami főleg a vármegyei alkalmazottak illetményeinek szabályozásáról szóló törvény végrehajtása, valamint a beruházási törvény szerint a vármegye által a jövő évben kiépítendő 50 km. útvonal meghatározása czél- jából vált szükségessé. Megragadja az alkalmat, hogy hazafias örömének adjon kifejezést a felett, hogy másfél évi meddő politikai harcz után a hasznos törvényalkotás munkájának eredményét látjuk és ez öröm kifejezése mellett elismerőleg emlékezik meg a kormányelnökről, ki programmjához híven a vármegyei tisztviselőket, az állami szervezet ezen fontos tényezőit az állami alkalmazottakkal egyenlő anyagi helyzethez juttatta, valamint a kereskedelemügyi miniszterről, aki elődjének programmját még fokozottabb mértékben törekszik megvalósítani és lehetővé tenni az összes vármegyei utak kiépítését. Majd utal arra, hogy a magyar közvélemény mindenkor ünnepének tekinti, ha József kir. herczeg családjával annak örömében együtt érezhet. Legutóbb József kir. herczeg fiát, aki mindenekben fenséges atyja nyomdokán halad, József Ágost kir. herczeget és nejét Auguszta herczegasszonyt az ég fiúgyermekkel ajándékozta meg és a fenséges családnak a magyar nemzettel való együttérzését mi sem bizonyítja jobban, minthogy az újszülöttet a magyar történelem dicső alakjáról, legnagyobb nemzeti királyunkról Mátyásnak kereszteltette. A közhangulatnak és hazafiui kötelességének vél eleget tenni, amikor azt indítványozza, hogy a közgyűlés József Ágost kir. herczeget és fenséges nejét fiuk születése alkalmából fel- ratilag üdvözölje. (Éljenzés.) A főispán indítványának elfogadása után áttértek a napirendre. Dr. Daimeí Sándor főjegyző bemutatja Tisza István gróf köszönő levelét azon üdvözlő feliratokra, amelyet a vármegye a Rákóczy hamvainak hazaszállítását elrendelő királyi kézirat kibocsátása, a parlament rendes működésének helyreállítása és a vasúti sztrájk megszűnése alkalmából hozzá és a kormányhoz intézett, valamint Thaly Kálmánnak a Rákóczy hamvainak hazaszállítására irányzott munkásságának sikere alkalmából hozzá intézett üdvözletért köszönetét mondó levelét. A közgyűlés mind a kettőt tudomásul vette. Dr. Berthóty István tb. főjegyző ismertette részletesen ezután a vármegyei alkalmazottak illetményének szabályozásáról szóló 1904. évi X. t -ez. végrehajtása tárgyában kiadott utasítást, valamint az állandó választmányak erre vonatkozó határozati javaslatát. E szerint az egyes alkalmazottak a törvény szerint állásaiknak és szolgálati idejüknek megfelelő fizetési osztályokba és fokozatokba soroztattak. Kapcsolatosan javasolta a választmány, hogy a X. fizetési osztály 2. fokozatába jutó Schmidt Iván III-ad oszt. aljegyzőnek illetményeit a IX. fizetési osztály javadalmáig személyi pótlékkal kiegészittesenek, a közigazgatási gyakornoki javadalmak eredeti rendeltetésükre visszautaltassanak, egy alügyészi állás szer- veztessék és ennek megtörténtéig az egy gyakornoki javadalommal díjazott dr. Kóhn Mór tb. alügyész tiszteletdija a felszabaduló 1 százalékos közigazgatási pótadóból fedeztessék, továbbá hogy a 12 központi dijnoki állásból 4 irnoki állásra alakíttassák, a köz- igazgatási kiadásoknak a belügyi tárcza terhére történt utalása folytán a gyámpénztár, a közúti, katona- beszállásolási és házi tartalékalapok eddigi hozzájárulásuktól felmentessenek, a jórészben felszabaduló közigazgatási pótadó a házipénztár netaláni hiányainak fedezésére, a fennmaradó összeg pedig háromnegyed részben a tiszti nyugdíjalap, egynegyed részben a házi tartalékalap gyarapítására fordittassék. Dr. Berényi Ármin kérdésére előadó ismerteti mennyit tett ki az alapok és a pótadó hozzájárulása a házi pénztár kiadásaihoz, dr. Fábry Sándor alispán pedig jelzi, hogy miután a múlt évi számadások még most vannak felülbírálás alatt, pontosan nem állapítható meg, mennyi hiányra lehet számítani. Dr. Berényt Ármin foglalkozott ezután hosszabb beszédben a javaslattal. Méltányolja azokat a nehézségeket, amelyekkel a választmánynak meg kellett küzdeni, de szerinte az ügy több részében nincs kellőleg tisztázva. Nem lenne észrevétele az ellen, hogy a felszabaduló pótadó jelentékeny részében a tiszti nyugdíjalapra fordittassék, de meg kell elébb fontolni, nincsenek-e a vármegyének más fontos szükségletei is, amelyek kielégítést várnak. Indítványozza, hogy a pótadó hovaforditása kérdésében a döntést halasszák az őszi közgyűlésre. Ezután hosszasan foglalkozik a tiszteletbeli alügyész alkalmazásának és díjazásának kérdésével, a mit helytelennek tart és javasolja, hogy az alügyészi állás szervezéséig a jelenlegi állapotot tartsák fent. Lukács György főispán kijelenti, hogy nincs törvényes akadálya annak, hogy a pótadó hovafor- ditásának kérdésében a döntés elhalasztassók. A tiszteletbeli alügyész díjazásának kérdésében utal arra, hogy épen Berényi sürgette a múlt közgyűlésen a jelenlegi állapot megszüntetését. A gyakornoki javadalomra a most díjtalanul szolgáló gyakornokok dijazhatása végett szükség van, az alügyészi állás szervezéséig pedig nem lehet az ügyeket elláttatlanul hagyni ezért szükséges, hogy a tb. alügyész eddigi díjazását ideiglenesen még fentartsák. Dr. Fábry Sándor alispán kéri, hogy a pótadó hovaforditása kérdésében a döntést ne halasszák el. Itt csak a már megszavazott és kivetett idei pótadó maradványának hovaforditásáról van szó. — Az őszi közgyűlésen foglalkozhatunk majd azzal a kérdéssel, kivessük-e továbbra a pótadót és mily czélokra. — Berényi állításával szemben példákkal igazolja, hogy Békésvármegyében gondosan kerülik a pótadó emelését, más vármegyék sokkal magasabb potadót vetnek ki. A javaslat gondosan és előrelátóan van készítve, azért azt egész terjedelmében elfogadásra ajánlja. Dr. Berényi válasza és az előadó felszólalása után, a közgyűlés nagy többsége mindkét módosító indítványt elvetette és a javaslatot elfogadta. A határozat kimondása után Berényi kérte a főispánt, hogy a tb. alügyész díjazására vonatkozó indítványát újból tegye fel szavazásra, mert a kérdést többen nem értették. A főispán a közgyűlés hozzájárulásával újból felteszi a kérdést, de az eredmény ugyanaz maradt. — A főispán hangsúlyozta, hogy ez egyszer kivételesen engedett és eltért a szigorú alakiságtól, de ezt soha többé nem teszi és kéri a bizottsági tagokat, hogy arra hasonló módon ne is provokálják. (Helyeslés.) A jegyzői magánmunkálatok díjazására vonatkozó szabályrendelet tervezetet a közgyűlés vita nélkül elfogadta, majd tudomásul vette a kereskedelemügyi miniszter leiratát, amelyben ez az államépitészeti hivatal személyi és dologi kiadásaihoz való vármegyei hozzájárulás összegét az előző 4000 koronában állapította meg és ezzel a hozzájárulás felemelésétől elállott. Dr. Daimel Sándor főjegyző ismertette a kereskedelemügyi miniszter leiratát, melyben ez felhívja a vármegyét, hogy a beruházási törvény által megállapított segélyből 1905. évben 50 kilométer ut kiépítése iránt intézkedjék. Az állandó választmány az Orosháza—gádoros—nagyszénási ut (22 km.) a kigyósi állomástól a transversalis útig vivő ut (13 km.) és a gyomai Köröshidig vivő ut (2 km.) és a köröshid kiépítését javasolja. Dr. Bodoky Zoltán nem fogadja el a javaslatot, mert az ügyiratokban több rendbeli ellenmondást lát és mert nem látja indokoltnak, hogy akkor, a midőn utak kiépítése szükséges, ezek helyett egy meglevő hid átalakítására költsük az államsegélyt, a gyula—kigyósi útnak pedig épen kevésbé jelentékeny részét épitnék ki. Indítványozza, hogy a gyomai hid átépítése helyett az egész gyula—kigyósi ut kiépítése mondassák ki. Hosszas vita indult meg a tárgynál, melynek során dr. Ladies László, Hoffmann Mihály, Cs. Demkó József Bodoky indítványát támogatták, mig dr. Fábry Sándor alispán, Haviár Lajos az állandó választmány javaslatát ajánlották elfogadásra, kifejtvén azokat a műszaki és gazdasági okokat, amelyek a javaslatnak ily értelemben való előterjesztését tették szükségessé. Morvay Mihály ugyaniiy értelmű, valamint az említettek ismételt hozzászólása után, szavazással nek forró zsombékjaiból kinyilaló vipera neu irtott ki annyi ember,, mint az a parányisáe, amelyből százezer tér el akkora helyen, mint a mekkora az én bajuszom szálának az átmetszete. Gőz-daru és kimarjult váll. Villamos vasút s a fáradtság miatt sajgó láb. S még egy csomó ilyen ellentét. S valamennyi meghazudtolja annak a bizonyos haladásnak u. n. áldásait. Sem Edison, sem Cuorie meg nem váltották az emberiséget. Mért is hal meg éhen ugyanegy pillanatban épp annyi ember, mint amennyi meg- zabál ? — Mért hogy ma még sűrűbben, mint azelőtt : akkor ül asztalhoz a tiszta erkölcs, midőn a bűn már okádott. S mindezt a fonákságot betetőzi a nekiszabadult asszony, aki abban keresi az igazságát, hogy elrúgja magától női voltát s beáll a férfi-ember vetélytársának, holott őt az alkotó természet a férfi segítőjének rendelé. S közben egymás hegyin-hátán rohannak előre a legcsodálatosabb találmányok és fölfedezések : a kőfalat átvilágító Röntgen-sugár, a villamos távlátás, a szurok-érczből kicsiholt radium az ő kifogyhatatlan világitó és melegítő energiájával, az örök mozgony és a—halhatat lanság, az Andrenin, amely uj életre költi a merev holtat. Már most még csak a Mars beliekkel értsük meg egymást — azután se biblia, se miatyánk, a magunk Ízlése szerint rendezzük be örökéletünket, ami nem lesz egyéb, mint a végtelenbe nyúló folytatása a jelennek minden ő édes megszokásaival. De még itt sincsen vége a csodáknak. Mr. Lumineux — omen et nomen — a camera ob- scura fehér lapjára vetődött utczát minden mozgó emberestül s állatostul, a vidéket, az eget az ö csillagaival a maga színeiben s ragyogásában akarja oda rögzíteni. Rögzített is más belőle egy darab ír. A maga valóságában láttam azt a szép creol leányt, aki elő nolva a zsölyében, szinte pihegni látszott s kebelén a rózsa megrezdült és Illatozott. És int már a psychographus is, aki rönt- geni alapon neki szögezi az ő kérlelhetetlen csövét az én becses fejemnek s lefényképirja belőle az én sanyarú pár gondolatomat. Lel kemnek minden gerjedéseit, féltett gyöngyszemeit kiszedi belőlem, mint kuglófból a mazso- lyaszemet. Mi lesz a világból? Mikor mosolyogva s áradó örömszóval köszöntőm az én látogatómat: ö a psychographionj ival azt olvassa ki az agyamból, hogy : „Vitt volna el az ördög!“ Mit alkalmatlankodik ez a majom akkor, mikor épp méregetek magamban valamely vitás jogesetet? Bankot, vígjátékot, kölcsönt? Edward Lytton Bulwer (aki a Gépek köztársasága czimen irt egy igán elmés elbeszélést), Jules Verne és dr. Jókai Mór nem tudnak kitalálni olyan jövő század csodáját, hogy azt valamely nyughatatlan ifjú technikus elme valóra váltani ne igyekezne. Probléma nem lehet oly hóbortos, vakmerő, istenkisértő, hogy az újkor tudósa, fölényesen mosolyogva, ne készülne megoldani. Hol van már a nyolezvan nap alatt megkerülhető föld, mikor Tho. Cook és Ta hatvan nap alatt kerítik meg azt velem. A villámmal s a napsugárral való Írás és a légi repülés után : tréfa már a viz alatt akár a tenger fenekére furakodnunk ; színházi estét, hangversenyt a pam- lagon elnyúlva, szivar mellett élveznünk; saját sz ívunkat hengerre göngyölítenünk, hogy a dédunoka is megértse belől-;: ist;nben boldogult érdemes emlékezetű dédapja milyen kulcs szerint káromkodott? Bussusban-e vagy tenorban? És mindez blietrissimum ahhoz képest, hogy én nem sokára teleoptofonon fogok az én Gányó Laczi pajtásommal találkozni szinről-szinre, hang- ról-hangra — pedig vagy ioooo kilométerre esünk egymástól. Hallani és látni fogom az én Laczimat. A jó fii! Hogy elagarászta, elkurizálta, elkártyázta, elpuskázta s elhazafiaskodta apai örökét, messze Amerikában (Ordiban-Creck, Msschssts) egy — különlegességnek, a magyar módra savanyított kovászos-uborka-conservnek szerez most bő keletet. Még csak a táv-ízközlő van hátra, hogy a new-yorki Delmonicónak hires menüjét itthon dróton élvezzük. — És ki csodálkozna még a Kurt Lassivitz padagogiáján, amelynek egyik avatott hirdetője 1920-ban az agyvelő lobusai szerint műveli a gyermeki elmét? És ugyanakkor tapsolunk majd annak a jeles művésznek, aki tűzzel és lendülettel fogja igazgatni a jószag egy Beethovenének „Panodor“ czimü illatsvmphoniáját. Q 10 vadimus? Hová hajtjuk még bolondjában . Ebben a perezben bepörög a Juczi s egy idegen urnák névjegyét hozza tálezán: MYNHEER LUCIANUS FAUSTUS LÜBBERT VAN DE B R O G H Inventor VYKERDAM
