Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-17 / 29. szám
XXXVI. évfolyam. 29-ik szám. Gyula, 1904. julius 17. Előfizetési árak: Egész évre _______... 10 K — f Fé l évre........................ 5 K — f Év negyedre ................... 2 K 50 f Eg yes szám ára 20 fillér. Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendő!:. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Dr. BODOKV ZOLTÁS. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Felelős szerkesztő: KÓHN DÁVID. Könyv és szerszám tusája. Valamikor, nem is olyan régen, a pálya- választás idején igy állították íöl a kérdést: könyv vagy szerszám. Ezen a korszakon ma már túl vagyunk. Megértettük a nyugoti példák és saját keserves tapasztalataink révén, hogy minden foglalkozási ág, minden pálya, amitől kenyérkeresetet várunk, megköveteli a képzettséget s a gyakorlati pályákra való stúdiumokban csak azt látjuk, hogy az mire kvalifikál, de kezd kiveszni a megítélésnek az a módja, hogy mi diszkvalifikál. A theo- logiai, jogi, orvosi, mérnöki stúdium, papi, ügyvédi, orvosi, mérnöki pályára minősít, anélkül azonban, hogy ennek a minősitvény- nek társadalmi szempontból magasabb, különlegesebb értéket és jelentőséget tulajdonítanánk, mint a gazdasági, ipari vagy kereskedelmi minősitvénynek. így állunk az életpályákra kvalifikáló tanulmányok megítélésére és értékelésére nézve — elvben. Ennek az elvnek azonban, sajnos, a gyakorlat nem felel meg. A könyv és szerszám ugyanis sajnos, még mindig két egymástól távol eső, egymással nem egyenrangú fogalom a társadalmi alkalmazásban. Fölfogásunk még a régi fogalmak bilincseiben vergődik, daczára annak, hogy elvileg a modern eszmeáramlathoz iparkodik alkalmazkodni. \ A könyv — ez a tanultság, az oklevél jelképe ; a szerszám — az a kézművességé, a puszta fizikai képességé, sőt mondjuk ki nyíltan, sokak előtt diszkvalifikáló is. Megpróbáljuk, amit eddig elvont disz- szertáczió formájában mondtunk, lefordítani jó magyarra. Mi, vagy sokan közülünk, még mindig azt hisszük, hogy a diploma nyújtotta pályák az egyedüli úri pályák. Minden egyebet a mesteremberek kategóriájába sorozunk. — Holott évről-évre látjuk, mint értéktelenedik el etikai és anyagi értékben egyaránt a diploma, abban a mértékben, amint a diplomás proletáriátus ijesztő tömeggé kezd növekedni. Viszont évről-évre nagyobb a panasz olyan kvalifikált emberek hiánya miatt, akik az ipar és kereskedelem fejlesztésében maguknak biztos és bőséges keresetet, gazdaságunknak pedig újabb és erőteljesebb lendületet adhatnának. Éppen a mostani válságos idők nyújtanak bó'séges alkalmat a töprenkedésre. Ipar iparos nélkül elképzelhetetlen. Kik teremtsék meg hazánkban a nemzeti ipart? Az okleveles emberek ? Jogászok, orvosok, mérnökök? Nemde, ez képtelenség. Szakemberek nélkül, akik a könyvvel és szerszámmal szerezték meg a minősítést, igazi magyar ipart nem fogunk teremteni. . Soha nem volt aktuálisabb az iparosnevelés kérdése, mint napjainkban, amikor az átmeneti korszakot érezzük valamennyien, hogy alapos szakismeretekkel biró, tanult férfiakra van szükség, akik képesek nagy vállalatokat vezetni és azok termékeit piacz- képessé tenni. S ilyenekben van nálunk a legnagyobb hiány. Az intelligens osztály hazánkban még mindig túlságosan tódul az értelmi pályákra s csak a bukottakat szánja iparosoknak. így azután nem csoda, ha kevés emberanyag áll rendelkezésre a jövendő nagy ipar megteremtésére s az az anyag is meglehetősen gyenge. Halljuk is a panaszt, hogy senki sem akar kereskedő, sem iparos lenni ; senki sem akarja fiát e pályákra terelni, csak akinek muszáj, akinek fia megbukott. A társadalom úgynevezett úri és nemcsak ezen úri, hanem egyéb elemei is hallani sem akarnak arról, hanem nagy költséggel, nagy kinnal- bajjal, vonszolják a fiút az iskolába, a vizsgálatok retortáin keresztül, hadd maradjon meg vagy váljék a minősítése »urnák* — ami nálunk már a 30 forintos dijnokságon kezdődik. Művezetőket, főmolnárokat, főgé- pószeket stb. pedig azalatt be kell hoznunk a külföldről, mert mi bent nem vagyunk képesek elegendő és megfelelő erővel gyarapítani az iparos osztályt. Most, e válságos időkben össze kell fognia a társadalomnak a kormánynyal és kölcsönös, együttes buzdítás, sőt némi erőltetés utján is le kell rakni a jövendő nemzeti ipar fejlődésének erős, biztos alapjait. Vérébe kell beoltani a magyarságnak azt a tudatot, hogy ma már az ipari pálya mint társadalmi állás is teljesen egyenrangú az úgynevezett diplomás, úri pályákkal. A könyvet és szerszámot nem szabad többé az ipari pályán egymástól elválasztani. _________ Vá rmegyei közgyűlés. — Julius 13 — A kánikula és a folyamatban levő nagy gazdasági munkák daczára is elegendő számmal, mintegy 70—80-an jöttek össze a törvényhatósági bizottság tagjai a szerdai rendkívüli közgyűlésre. A tanácskozás sem mutatott valami nyári képet, mert épen a fontosabb tárgyaknál részletes vitatkozás keletkezett és tette élénkebbó a nyomasztó melegtől lanyha hangulatot. Az érdeklődés azonban csak délig tartott, a közigazgatási bizottsági tagválasztás után gyorsan kiürült a terem és az előadók jóformán egymásnak referálták a kisebb jelentőségű ügyeket. Jelen voltak a közgyűlésen dr. Lukács György főispán elnöklete alatt dr. Fábry Sándor alispán, dr. Daimel Sándor vármegyei főjegyző, dr. Berthóty István várm. tb. főjegyző, Kiss László Il-od aljegyző, TÁRÓ Árva kislány . . . Árva kis lány árnyas kertben, Sirdogálgat keservesen, Azt zokogja, azt sóhajtja: Örök éj lett öröm napja . . . Virág rezdűl, fűszál zizzen, Fény sugár kél a bús szívben, Felragyog a remény csillag, Sötét éjre hajnal virrad . . . »Az Isten az árvák atyja“ Gyermekeit el nem hagyja, Gyógyítja a vérző sebet, Éltető nap e szeretet ... Árva kis lány! ne sírj, ne sírj, Nem csak a bú földje a szív, Nő még benne öröm virág, Befedni a bánat sírját . . . Apád, anyád elszált lelke, Bús árváját felkeresve, Megvigasztal, révhez juttat, Boldogságra mutat útat. Ez ösvényen jarva-kelve, Az Istennek nagy kegyelme Szülőidhez elvezérel, S megjutalmaz idvességgel! Dombi Lajos. Amit a holnap hoz. Lenn az utczán hideg szél süvít, itt fenn a szobámban nyájas, marasuó meleg pattog. Ülök a tűz előtt s ahogy szítom, azon tűnődőm, mennyire tökéletes szerszám a kályha. Hogy nem alapult még meg a Vulkáni Hőkiaknázó Részvénytársaság, mely a föld méhének izzó tüzeit enyhe meleggé lohasztja, rsö rendszeren vezetné lakásunkba, mint a vizet s a gázt. A Gellérthegynek vulkái i magjával, ártézi kútfejeik kőjével fűteni lehetne az egész ország városait, falvait és tanyáit, -s tavaszi virulásra serkenteni a fagy alatt megridegült földet; sőt narancs-erdőt fakasztani, mirtus- cserjét támasztani ott, ahol a szívós akácz küzd a sivó homokkal és bocsát le egy-egy fanyar gyökérszálat az amerikai jövevény, a bogárálló venyige. Csak a maga silány valójában mutatkozik ez a hivalkodó csoda-korszak, midőn nem ott s nem akkor bir kedvére ereszteni esőt s szelet, hűvöst, ahol s amikor arra szükség van. Bizony tökéletlen szerszám ez a kályha s megérdemelné, hogy a rég elfelejtett koppantó sorsára jusson. Pedig mennyi szép ének zengett a kandallóról ! (Melynek minálunk kályha a neve.) Újabban építenek is kandallót az uj ebédlőbe, hogy stilszerü legyen. Aztán beleállitják a gáz- kemenczét, vagy kinevezik kandallóvá a regenerátort s ezzel a talmisaggal ismét csúffá tettek egy kedves régi eredetit. Van amolyan légfűtés is. De ez mit,den meleg volta mell -tt hideg. Nem is annyira az egyenletes fűtés szólította életre, mint inkább a szűkre szabott lakásunk szorított rá: kályha ne fogja el a helyet a k^ndignácziós tea-asztal, vagy ama bálvány elől, melynek neve buffet. (Magyarul kredencz.) Ebben a pillanatban valami meerezzenti az elmémet. Az a kicsi démon, amely önmagunkkal veszejt össze bennünket: az ellenmondás. Hogy mit is kívánom én mindezeket a dolgokat ? Megváltotta-e a küzdő embert a gőz. a gáz, a villám ? A tudomány magasára emelkedett hygiene nem eyőzi számon tartani az ezerféle baczillust, mely azóta ficzánkol csak igazában s mételyezi meg milliók vérét, amióta fölfedezték. Mert hogy soha azelőtt nem volt annyi nyavalya a világon, mint amióta felismertük a gerjesztőit. Sivatag orosz- lána, dzsungel tigrise, a Brazilia ősrengetegeiAiekK2t hathatós Zer-0' tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 kor.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. Hoffmann-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel (Svájcz) 244 2—52 Laptanls: mai száma ÍO oldal.
