Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-03 / 27. szám
2 BÉKÉS 1904. julius 3. Dr. Legrain, a párisi „Ville-BIvrard“ elmegyógyintézet igazgatója és az „Union francaise antiaicoolique“ elnöke, a tuberkulózis és az alkohol viszonyát kétségen ki viliinek tartja. —• Az alkohol a tuberkulózisre praedisponálja az örökösöket; a szervezet védő eszközeit, főleg az idegrendszert pusztítja. Az alkohol a tuberkulotikus szervezetben fokozza a bacillusok hatását s főoka azok pusztításának. S ezért szükséges — mondja Legrain — hogy a tuberkulózis gyógyszanatóriuma mellé az alkoholizmus gyógyszanatóriumát helyezzük. Hisz az igazi egyéni és mindenekelőtt szociális kezelése a tuberkulózisnak, elővigyázati rendszabályokból áll, ezek legfontosabbika a szeszes italoktól való tartózkodás. Ugyanezen nézetet vallják dr. Strube, dr. Stoeversandt brémai, dr Bonne hamburgi és dr. Meinert drezdai orvosi tekintélyek is. Az alkoholizmus ellem küzdelemben általában két főirányzat domborodik ki : 1. A mindennemű szeszes italoktól való teljes tartózkodás (abstinentia). 2. A mérsékelt irány- zit, melyszerint az alkoholtartalmú italok élvezete kis fokban és bizonyos körülmények között megengedhető. Ez utóbbi az alkoholnak és az alkoholtartalmú italoknak tápértékét tulajdonit, az előbbi ezt kétségbe vonja, illetve a költséggel arányban levőnek nem tartja. Hogy e két irányzat közül melyiknek van igaza, az ma még nyílt kérdés, egyben azonban mindkettő megegyezik, hogy a gyermekeknél a szeszes italoktól való teljes tartóztatás szükséges és az alkoholizmus elleni küzdelem megoldása a gyermekkorban kisórlendő meg s az ifjúkorban folytatandó. Egyrészt ugyanis ezen kor legalkalmasabb az ideális czélokért való lelkesedésre, másrészt a jellemképzéssel kapcsolatban való megoldás a legsikeresebbnek Ígérkezik. Hogy azonban a munka eredményes lehessen, amellett, hogy a gyermektől távol tartjuk az alkoholt, fel kell őket világositani annak mindennemű káros következményeiről. E célokat szolgálják a család, az iskola és a gyermek önmegtartóztatási egyesületek. A család óvóintézkedései különösen a családanyára háramlanak. Az anya feladata a gyermeket a gyermekkor határáig óvni s edzeni a jövő kisértések ellen. Különösen figyeljen a háziasszony arra, hogy a felnőtt családtagoknál ivási szokások ne érvényesüljenek, mert az ilyen példa lerontja a gyermeknek adott legjobb tanácsokat is. A tanítónak majdnem minden tárgy kapcsán van alkalma, hogy a tanításba a megfelelő tájékoztató tanácsokat és felvilágosításokat beleszőjje. Fontos e tekintetben, hogy a tanítók már a tanítóképzőkben előkészíttessenek és megnyeressenek e fontos szerepre. A tartózkodás úgy ál 1 ittassók oda a gyermeknek, mint a legbiztosabb ut az életben most és később. Oly tanok azonban, melyeknél a nevelő példája nem szolgál lelkesítőül, keveset használnak. „Az okos ember előre munkál“, mondja Schiller. Legjobb tehát a gyermekeken kezdeni, mielőtt ivási szokásokat vennének fel. Az a szerencsés gyermek, ki zsenge korától nem szokott alkoholhoz. Nehéz, majdnem lehetetlen egy iszákost meggyógyítani, annál könnyebb a gyermeket vezetni. Ha ez utón küzdünk az alkohol ellen, biztos reményekkel nézhetünk a jövőbe. Angliában 3868 iskolában az iskolán felsőbb osztályú tanulóihoz egy tanévben 4151 előadás tartatott e tárgyról 409917 tanuló és 13161 tanító jelenlétében. — Ezek előadásokról a tanulók 60°/0-a irásbelileg beszámolt. íme, igy cselekszik a praktikus angol s példáját a külföldön sok helyen követik. Mary Hunt (Boston) szerint ha valamely népet meg akarunk szabadítani az alkohol veszélyeitől, népiskoláiban a következőket kell tanítani: 1. Az alkohol természete; a kis mennyiség által ébresztett leküzdhetet-, len vágy, mely magában rejti a veszélyt- hogy szokássá válik; az alkohol hatása az emberi szervezetre, különösen az agyra, ideg. rendszerre s ezáltal a jellemre, képességekrei 2. Az egyéb egészségügyi törvények iránt, engedelmesség, ezen törvények magyarázata- megértetése. Ezen stúdiumoknak az első iskolaévben kell kezdődniük s évenként nöa vekedő terjedelemben folytattatniok. Czél: a helyes szokások művelését előmozdítani. Hó a feltételek teljesittetnek, úgy szerinte jn nyilvános iskolarendszerre! biró országban az ivási szokásoknak eleje vehető. Külföldön több helyen és már nálunk is, gyermekönmegtartóztatási egyesületek állnak fenn. így például Angliá ban az úgynevezett Band of Hope-ok, mértékletességi egyletek gyermekek számára 7 éves koruktól. Nagy- Britannia és Írországban 344 Band of Hope van. A magyar közoktatásügyi kormány is |h szem előtt tartja az alkoholizmus elleni törekvéseket s hoztak is e téren üdvös intézkedéseket és rendeleteket. Mint fent említettük, a X. alkoholizmus elleni kongresszus 1905-ben Budapesten lesz. Kívánatos, sőt szükséges, hogy e kongresz- szuson hazánk mentői nagyobb eredményeket tudjon felmutatni, valamint hogy különösen a helyes gyermeknevelés szempontjából, tanférfiaink érdeklődést tanúsítsanak iránta. A jó ügy kívánja ezt tőlük és odaadó, fáradhatatlan munkálkodás után az eredmény sem fog elmaradni. A vármegyei közkórház államosítása. Békésvármegye közkórházának államosítása iránt a törvényhatósági bizottság még az 1902. évben akként határozott, hogy a 10 hold területen, a legmodernebben felépült s berendezett vármegyei közkórházat a kórház gazdasági telepével, alap tőkéivel együtt felajánlotta az államnak, abból a czélból. hogy az állam átvévén ezen intézetet, azt még tovább fogja fejleszteni. Annak idején a belügyi kormány még Széli Kálmán belügyminisztersége alatt, kilátásba is helyezte a közkórház államosítását, azonban a fékevesztett ex-lex állapot késleltette az ügyet, s még mielőtt a tárgyalások e részben megindultak volna, uj kormány került az ügyek élére. A 1 érelem illetve a törvényhatósági bizottság ajánlata mindezideig tárgyalás alá nem került, s most elintéztetett a belügyminisztérium részéről akkép, hogy a kormány ez idő szerint, a kórházat nem veheti át. A miniszteri leiratban főképen az az indok domborodik ki, hogy az országos betegápolási alap oly mérvű deficzittel küzd, a mi mellett a tetemesebb pénzáldozatot követelő államosítása egy ilyen nagy kórháznak mint a gyulai, nem volna lehetséges A miniszteri leirat egyébként a következő : Magyar királyi belügyminisztertől. Békésvármegye közönségének, Gyulán. A vármegye közönségének 1902. évi október hó 7-én tartott bizottsági közgyűlésében 489. szám alatt hozott határozata folytán a vármegye alispánja Az öreg emberek tudósításait azután Békés- Csaba első történetírója a nagyérdemű Haan Lajos foglalta össze a következő szavakban: „1717. évvel kezdődik Csabának harmadik korszaka. Ezé.! évbe^ t. i. három felföldi, vallásért üldözött családfő u. m. Duna Mitnáról, .Szekerka Hradistyeről és Valent Csall-ról értesülve az itteni vidék puszta voltáról, lejöttek az alföldre és magukat a szegedi királyi kamara — igazgatónál jelentvén engedélyt kértek, hogy mind ők, mind a még utánok beérkezendő faj és vallásrokonaik Csabán letelepedhessenek . . . Nem csak az engedély megadatott, de a szabad vallásgyakorlat is biztosíttatott részükre. Ezen örömhírrel a fennt nevezettek visszamentek a felföldre s a jövő év tavaszán mint a raj, úgy jött le minden oldalról az evangélikus tótság. A hol most az ó városháza van, akkor még erdő volt. Ennek tövében letelepedtek, aztán a kamarai mérnök által házhelyeik kimérettek. Megvették az itt lakott magyarok putriit is, azok helyeire szebb, erősebb házakat építettek. A magyarok fajrokonaikhoz költözködtek Dobozra, Gerlára és Békésre. így épült az 1718-ik év tavaszán a mostani, már harmadik Csaba.ul) Tiszteljük és nagyra becsüljük azt az érdeklődést, mely e kérdezősködésekben nyilvánult, nagyra becsüljük kivált a feljegyző történetirónak fáradozását, tiszteljük az i84o-ben élő csabai t) Haan Békésvármegye hajdana I. 143. és Békés-Csaba mezőváros hajdanáról és mostani állapotáról 12—13. 11. öregek tanúskodását is, de nem fogadhatjuk el. A történetíró teljességgel nem hibás azért, mert helytelen adatokat nyújtottak át neki, a felhívott öreg emberek sem tehettek róla. hogy emlékező tehetségük nem ért fel egészen Békéscsaba megtelepítéséig, mert hisz egy ember emlékezete legfeljebb három emberöltőre, go évre terjedhet. De az bizonyos, hogy a Csaba megtelepítéséről szóló 184o-diki hagyomány az egykorú *717—35-iki hivat dós adatok, összeírások és tudósítások világánál úgy szétfoszlik, eltűnik, mint a téli hó a tavaszi nap tüzes sugaránál. Nem is egyébért említettük fel és bocsáj- tottuk előre ezt az i84o-iki hagyományt, mint csak azért, mert az ellentétek világosabbá teszik az igazságot. Békés-Csaba telepítésének története is világosabb, ha az egykorú adatokból összeszedett valót a hagyománnyal szembeállítjuk. Nemcsak most, hanem régi időben is gyűlöletes dolog volt az adóösszeirás. De hiába, nem menekülhetett meg tőle sem a mai, sem a régi halandó. Békés-Csaba lakosai is mindég belekerültek az adóösszeirásokba s ez összeírások részint a megyei levéltárban, részint a gyulai uradalomnak azon levéltárában, a mely most Budapesten a gróf Károlyi levéltárban „Harruc- kern levelek“ név alatt van elhelyezve, mai napig is megvannak. A négy legrégibbet: az 1717-ikit, az 1720. júniusit, az 1720. novemberit és az 1723. októberit vesszük kutatásaink biztos alapjaiul. Ha ez összeírásokat végig olvassuk, mindjárt látjuk, hogy a hagyomány az első telepítők és települők nevére nézv-! szörnyen tévedett, mert sem az 1717-iki, sem az 1720-iki összeírásokban Duna, Szekerka és Valent nevezetű családok nem fordulnak elő. A Valent és Szekerka családról biztos, hogy csak 1724-ben, vagy 1723. október után, tehát hét évvel a megtelepülés után jött le Csabára. A Duna névhez hasonló Dolna, vagy Doon család egyik tagja Pál itt lakott ugyan már 1718-ban, de nyomorult, szegény zsellér volt. Még 1723-ban is, egyetlen egy tehénkéjén kivül semmije, még csak egy sertése sem volt az 1723-iki októberi összeír is szerint. Ilyen emberről még csak gondolni sem lehet, hogy oda állhatott volna a szegedi kincstári jószágigazgató elé s tőle falutelepitésre engedélyt kérhetett volna. A másik nagy tévedése a h igyománynak az, hogy Csaba megtelepítése egyszerre, egy évben történt. Az összeírásokból világosan két- ségbevonhatatlanul látszik a fokozatos fejlődés. Hiszen pl. 1720. júniusban Csabán még csak 56 családot Írtak össze, de még ez év őszén 30 uj család érkezett s köztük számosán olyanok, a kik mai napig állandó lakosaik lettek Csabának. 1722. és 1723-ban ismét 50 család telepedett le itt ! Mivel tehát az i84o-iki hagyomány teljesen megbízhatatlan, másunnan, az egykorú tudósításokból és összeírásokból kell megállapítanunk Békés-Csaba telepítésének történetét. Először is meg kell állapítanunk, melyik
