Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-19 / 25. szám
6 BÉKÉS 1904. junius 19. Gyulai élet. A szocziálisták, a kik azonban csak úgy „szocziálisták“, mint ahogy katona a „sanitéz“ is, mert az még nem szociálizmus, hogy irigyek vagyunk, a más becsületesen, munkával szerzett vagyonára s az, hogy a Marseillest fújjuk és veres nyakkendőt kötünk és élhetetlenek vagyunk még nem feltételezni hogy értjük, mi az a szocziálizmus, mondom, ezek az úgynevezett „szocziálisták“, akik inkább „répbolon- ditók“, mint szocziálisták, alaposan elvégezték a dolgukat a gyulai épitőmunkások közt. Sikerült annyi embert elbolonditani, annyi embert frázisokkal felültetni, hogy szánjanak szembe a társadalmi renddel, beképzeltetni velük, hogy ők valakik és valamik, pedig szegény szerencsétlen kis apró embereken mo'-t kérlelhetetlenül átgázol a törvény és a világrend egy csöp pet sem fog megrázkódni, ha majd a télen az átsztrájkolt nyár után koplalni, fázni és szenvedni fog a sztrájkolók családja. Ezeket a szegény embereket csúnyán elbolonditották. Nagyzási hóbortot neveltek beléjük, elbolonditották s nagyzási hóbortjukban nevetséges cselekedetekre ragadtatják magukat. Világtörténelmi alakokká fújják fel magukat és majmolják a fran- czia konventet. És még komolyan akarják vétetni magukat-, holott erőlködésük csak szánalmat és részvétet képes kelteni, de imponálni nem tud. Nagy képpel kimondják, hogy Szabadost egy esztendőre, Dávidot örökre bojkottálják s Szabados is Dávid is nyugodtan alszik ágyában a „rettenetes“ határozat felől. Ellenben a csiribiri Robespierreket és ruczavárosi Dantonokat becsipi a rendőr (még csak nem is a csendőr) és beviszi a „dutyiba.“ A dutyiban pedig bármily elkeseredetten fújják a Marseillest, hogy „Szabad lesz a jövő!“, nem nyitja ki az öreg Kiss András az ajtót s igy a „jelen“ zárt, De azért a sztrájk tart tovább s a vezetők tetszelegnek maguknak beképzelt szerepeikben s a szegjny jámbor munkások az orruknál fogva hagyják magukat vezettetni. Bizony ideje volna már annak az egy pár népbolonditónak hideg zuhanyt adni a Szent István-utczai kétemeletes palotában, ha már el- tolonczoltatni nem lehet őket, mert városunk privát szerencséje, hogy itt születtek. Most már a kerületi iparfelügyelő, Stengi is megjelent, de hogy mire tudta vinni az egyezkedési tárgyaláson, azt még e sorok Írásakor nem tudom. A sztrájkon kivül, amely állandó nevezetessége most Gyula városának, a színházi hetünk is érdekes volt. Tanay Friczi tette érdekessé a hét elejét a szombati „Mozgó fényképek“ és a vasárnapi „Ingyenélők“-ben vendégszerepelvén. Örömmel láttuk viszont Friczi barátunkat, mint kész művészt,, mint olyan embert, aki a színművészet terén már „valaki.* Ha igy halad, nemsokára „mesterinek kell őt titulálnunk. H'szen nem olyan régen volt, mikor Friczi barátunk itt Gyulán a szerződtetés reményében fellépett a flaZmay-társulatnál a „Bubos pacsirtádban s ha az idő rövidségét vesszük, a karrier igazán meglepő, pedig a mi igényeink is nőttek azóta s a pavillonbeli rögtönzött színpad füstölgő lámpásaira csak úgy emlékszünk vissza, mint egy álomra. Friczire azonban abból az időből is kellemesen emlékszünk vissza, mert már akkor is bontogatta a szárnyait s néni is soká várt a repüléssel. Hogy a szezonba kezdünk belemelegedni, mi se bizonyítja johban, mint az, hogy kezdenek a „csokréták“ is megjelenni az orchesterben, jeléül annak, hogy van még fiatalság Gyulán, van még szív, amely dobog és van még tárcza, amely még nem lapos. A héten Kovács Mariskának és Feledi Boriskának több szép csokorral kedveskedtek a tisztelők. Meg is érdemlik mind a ketten. Csak a műsor irányában hallunk egynémely panaszokat s a közönség epedve várja azokat az újdonságokat, melyek az előleges szinijelentés- ben vannak. Mert a java még hátra van 1 Nemsokára a jutalomjátékok kezdetüket veszik s a közönségnek módjában lesz külön is kitüntetni a maga kedvenczét azzal, hogy tömeges részvéttel igyekszik tűntetni a jutalmazandó mellett és gyarapítani annak jövedelmét. Különösen Szatyi barátunk jutalomjátékára hívjuk fel a közönség figyelmét, mert neki tavalyról adósok vagyunk vele. (S Szatyi boldog, hogy neki is vannak „adó sah") Az ő jutalomjátékában az lesz a legérdekesebb, hogy nem fog elharapni egy szót sem szerepéből és nem fog rögtönözni.*) Azonban nemcsak sztrájk és színház van most Gyulán, hanem komolyabb dolgok is. Most folynak a vizsgálatok az iskolákban s a gimnázium első vizsgája iránt nagy az érdeklődés. Az érdeklődők közt van Duda is, aki foglalkozására nézve negyedik elemista és öcscse Minyi nek. a gimnázium és a család egyik büszkeségének. S Duda, aki már levizsgázott, igen szeretné meghallgatni bátyja vizsgáját, dé Minyi nem hajlandó vizsgái vendégül látni Dudát, mert oda csak a szülők és tanbarátok hivatnak meg, Duda pedig sem egyik, sem másik minőségét nem tudja igazolni. Végre is megegyeztek abban, hogy Duda „tanbarát“, de azért még se mehetett el a vizsgára, mert leesett a biczikliről és kiszakadt a térdén a nadrágja. S ilyen botlásokat a „szülők“ még a „tanbarátoknak“ se bocsátanak meg s igy Duda nem mehetett el a vizsgára. — Hogy egészen igy történt, nem állok érte jót. *) Hiszi a piszi 1 (Szedő i) —re. Színház. A színházi hét a lanay Frigyes vendégszereplésével kezdődött, ki a »Mozgó fényképek« és az »Ingyenélők« főszerepeiben ragyogtatta sokoldalú tehetségének fokozódó fejlődését szülővárosa közönsége előtt, mindkét estén nagy érdeklődés mellett, mert a Tanay fellépte egy, nálunk olyan agyonjátszott darabban, minő a »Mozgó fényképek« is, — tudott közönséget vonzani a színházba. A héten egyetlen újdonság, az »Egyenlőség« czirnü fantázia került színre és pedig kétszer, kedden és pénteken, amily rövid időközben való megismétlést nem tartunk szerencsés gondolatnak, igazolja ezt a »Baba* bájos előadása, mely már másodízben nem csinált nagyobb közönséget, mig ha későbbre maradt volna a második előadás, többen nézték volna meg ismét. Hiába, közönségünk Ízléséhez és természetéhez alkalmazkodni kell s a repertoir ellen több oldalról hallottunk már panaszt, hogy nem elég érdekes, nem elég változatos. Ezek a panaszok nem elég jogosultak ugyan, de mégis figyelembe veendők lennének a műsor összeállításakor. A jövő héten a jutalomjátékok is megkezdődnek, amelyek elsője a Horváth Kálmáné lesz. — A lefolyt hétről tudósításunk egyébként a következő : Mozgó fényképek. Többször láttuk már Gyulán magával Tanay val és Tapolczaival is, de Blumenthal és Kadelburg- nak ezt a jóízű bohóságát szívesen megnéztük ezúttal is, pláne Tanay szereplése mellett, ki Kapor Kálmánt, az Edison találmánya folytán csávába jutott malörös férjet alakította kedvesen, otthonosan és keresetlen művészettel. Tanay valóban elsőrangú művészi erő lett a fővárosban is, amióta nem láttuk, túlzásoktól ment, természetes, kifeje- zésteljes játéka, önfegyelmezése, finom színezése oly kiváló művészi kvalitások, melyeket rajta kivül, kevés színésznél találhatunk. A szombati előadásban egyébként általában igen jól játszottak a szereplők, de különösen ki kell emelnünk Tihanyit, akit minél jobban megismerünk, annál fokozottabb jó véleménnyel vagyunk felőle. Menszky Boris szerepében ismét excellált s anélkül, hogy karikatúrát csinált volna belőle, olyan finoman játszotta meg a szerény észbeli tehetségű, de jószivü lengyel fél- szegségeit, aminőt egyik szerepbeli elődjétől sem láttunk Jó volt Szarvassy is Kaján Tóbiás, Bognár Göncs szerepében s kitűnő epizód alak Bérczy. A női szereplők Kovács Mariska, Benkő Jolán, Szabó Irma jó játékukkal emelték a sikert. IngyenélökTanay utolsó fellépteül választotta az »Ingyenélők«, Weiner Vilmos svihák szerepét, s bár maga a darab régi, ismert darab s ez a szerep sem tartalmaz uj motívumokat a Tanay játszása mellett élvezetes és uj volt az előttünk. Az ilyen szerepekben Tanay könnyedsége, színpadi rutinje pompásan érvényesül. A közönség tüntető tapsokkal kisérte szerepének minden részletében s csak azt sajnáljuk, hogy nem volt őt alkalmunk újabb, modernebb, nagyobb szerepben látni, aminek oka, hogy a Vígszínház müsordarabjai közül kevés foglaltatik a Somogyi repertoárjában, azért kellett Tanaynak ilyen meglehetősen avult darabokban fellépni. A vasárnap esti előadásban Tanayn kivül Feledy Boriskát említhetjük fel különösen, akit, mint tűzről pattant, minden ízében magyaros, természetes magyar leányt, szívesen láttunk a színpadon, mert jó népszinmüénekesnőt Sz .Karácsonyi Mariska óta nem láttunk színpadunkon. Pompás, rutinnal, temperamentummal és animóva! dalol s nem töri kerékbe a magyar nótát. Igen jó alakítást láttunk Bérczytöl s Szathmáry minden túlzásai mellett, nagy megfigyelésre valló, eredeti alakítást produkált a »Csengő érez dalkör« karmesteri szerepében, Szimpatikus, kedves volt Kovács Mariska Eszter szerepében, de partneréről, Szarvasy Sándorról nem mondhatjuk el ugyanazt Agnelly (Lujza), mint többnyire szokott, színtelen volt, Rédeyt azonban, mint kiváló népszinmüerőt, fedeztük fel újból, aki otthon volt szerepe és énekei mindenikében. Baba. Hétfőn megismételték a Babát, a melyben Wlassák és Feledi ismét remekeltek. Egyenlőség. Ez a darab lett volna hivatva a szezon slágerje lenni, de bizony nálunk Gyulán csak igen mérsékelt tetszést aratott. E czéltévesztettséget azonban nem a darabban kell keresnünk, mely érdekes és gyönyörűségére lenni hivatott minden gondolkodó leieknek, hanem részben a lanyha előadásban, részben közönségünk ízlésében. Közönségünk túlnyomó része ugyanis csak a könnyed muzsater- mék iránt bir érzekkel, operette és esetleg vígjáték kell neki azon elvet vallván, hogy „nem szo- morkodni, hanem mulatni megyek a színházba« s a lélek magasabb élvezetéül szolgáló drámai impressziók iránt érzéketlen. Egy másik rész a drámai műfaj iránt is fogékony, de nagyobb, megrá- zóbb szenvedélyek, kedélymozzanatok, katasztrófákra szomjazik Az „Egyenlőség“ egyik ízlést sem szolgálja s közvetlenebb, kerekdedebb és biztosabb előadásban kellett volna színre hozni, hogy látása megkapó legyen. — Egy demokratikus lordnak és családjának hajótöréséről s egy idegen szigetre való meneküléséről szól. A gróf otthon Londonban az egyenlőség hive, meghatározott napokon Vendégül (látja összes cselédeit. E rögeszméjéből kiábránditja a hajótörés, mert ott a puszta szigeten, ahol igazán ledőlnek a társadalmi korlátok, lehetne egyenlőség, de nem lesz, mert a hajótöröttek uj életének berendezésében legügyesebb Crichton udvarmester érvényesül, itt ő lesz az ur, ki odahaza Londonban csak szolga volt. A sziget első férfia Mary szivét is megnyeri a magános szigeten s már házasságot is kötnének, midőn megjelenik a szigeten a mentő hajó. Megmenekülnek s visszatérnek Londonba, Crichton ismét cseléd lesz, a többi ur marad. Szóval nem vagyunk egyenlők, e mellett demonstrál a darab. Ur és szolga mindig lesz s uralkodni mindig kell valakinek. — A szereplők közül igen jó volt Klenovits (Crichton) és Szerémy Gizella (Mary), mint a darab főszereplői, Kovács Mariska kissé túlzott, de megnyerő színekkel adta a „közönséges“ főzőnőt, a többiek általában megfeleltek, de együtt nem működtek jól, álmos és vontatott hangulat terjedt a nézőtéren a színpadról, pedig a szép díszletek igazán tetszettek. Báránykák. Újabb franczia termék, vjg de izetlen operette, amelynek azonban igen szép a muzsikája s ezért élvezhető, egyébként férezmunka. Bérczy Gyula, mint Badurel iskolaigazgató játszott és mókázott énekelve, jóízűen s amennyire lehetett diskrétül, Békefi és Horváth, a két pajkos diák, képezték a darab elevenségét s mint partnerek, kitűnőek voltak, énekszámaikat többször meg kellett ujrázniok. Békefi tenorja s Horváth baritonja pompásan csengtek külön külön is s együtt. A leánynevelőintézet növendékei közt Feledi Boris és B. Koppán Margit játszották a főszerepeket, — már amennyiben kisebb szerepeiket ennek lehet nevezni. Mindketten csinosan énekeltek s elevenen játszottak, valamint a kar többi női személyzete is, akik igen jól néztek ki úgy az intézeti rendes nappali, mint éjjeli öltözékükben. Pataki Vilma a »Báránykák« leánynevelőintézetének igazgatónője is, jól megállotta helyét s habár nincs nagy hangterjedelme, jól énekelt s ügyesen játszott. Szathmáry, mint a leánynevelőintézet kertésze, igen jóizü karikatúrát mutatott még be s szellemes kupiéit megtapsolták. A közönség a színházat félig töltötte be. Pillangó kisasszony. Szép Galathea. Mint ahogy a néhai »Színházi újság« első számában meg volt írva, hogy Szabó Irma kedvencz színésznője a gyulai közönségnek, de a »Pillangó kisas8zony«-t már eleget látta tőle, a következmény ezt igazolta is, mert olyan kevesen még nem
