Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-05 / 23. szám

1904. junius 5. BÉKÉS 3 básu nyári mulatság rendezését határozta el, fel­kérvén Weisz Mórt a vigalmi bizottság elnökét s Kiss Lászlót a kör igazgatóját, hogy a mulatság rendezése érdekében intézkedjenek. A mulatság határideje még nincs megállapítva, körülbelől aug. hó első felében terveztetik megtartatni. Ezenkívül határozott a választmány az időközben ajánlott ta­gok felvétele felett s Kucsera Márton köri tagnak, ki több müvet ajándékozott a kör könyvtára ré­szére, jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. Az ülésen Tar István alelnök elnökölt. Püspöklátogatás. Ferencz József unitárius püspök szombat délutáu Füzesgyarmatra érkezett, hogy az uj egyházközséget meglátogassa. Az egyház nagyot, ki titkára Vigh Mihály és a kerületi esperes Józan budapesti lelkész kíséretében érkezett Füzes gyarmatra, ennek határában Csánky Jenő főszolgi biró, Be/cg Albert jegyző, Nagy A. Imre biró és az egyházközség tanácsa fogadta. A Blankenstein gróf négyes fogatán jött püspököt hatvan tagból álló lovasbandérium, hosszú kocsisor kisérte Füzes­gyarmatra. A község erre az alkalomra ünnepi díszt öltött, a főutczán több diadalkapu volt fel­állítva. Az unitárusok püspöke vasárnap istenti-z- teletet tartott és úrvacsorát osztott.. A püspöklá­togatás alkalmából Füzesgyarmatra érkeztek még Bálázs András hódmezővásárhelyi lelkész, Gyulai László kolozsvári egyházi gondnok, Hermann Béla hódmezővásárhelyi és Zsoltár Ferencz mezőberényi unitárius kántorok. Esküvő. Somo8sy Zsigmond pénzügyigazgató helyettes szép és kedves leányát Ilonkát tegnap delben vezette oltárhoz a gyulai róm. kath. nagy­templomban Örley Gyula kétegyházi gyógyszerész A gyulai Erzsébet-szobor, melyet Felek, gyulai ifjú szobrász farag carrarai márványba, a megye megbízásából, — már annyira készen van, hogy most már csak az apróbb részletek, a ruharedőzet. csipkézet, hajfonat, diadém preczisebb kidolgozása van hátra s a készülő szobor ebben a stádiumában már fogalmat nyújt arról a hatásról, melyet a kész szobormű a szemlélőre tenni fog. Összehasonlítva az országban ma már kész Erzsébet szobrok bár­melyikével a készülő gyulai szobrot, nem fog el­törpülni egyik mellett sem. Sőt azt hisszük, a gyulai Erzsébet-szobor sikerültebb lesz ezeknél. — Sikerült választás volt ugyanis a megdicsőült ki­rálynőnek azt a portréját választani mintául, mely a nagy királynőt élte azon korszakából ábrázolja, amelyben halhatatlan érdemű befolyásánál fogva a magyar nemzet védőangyalává lett, amely alakja a köztudattal összeforrt. — Az aradi szobor későbbi korból való, a pöstyéni idealizáltabb, a gyulai azonban igaz és megkapó alkotás lesz, az ifjú mű­vész szeretetét és ambiczióját lehelte bele ez első, nagyobb szabású alkotásába, mely megfelelő sike­rült po8tament-en nagy hatást keltő szép műemléke lesz városunknak. Felek mo t gőzerővel dolgozik reggel 4 órától este 8—9 óráig is műtermében van. A szobor leleplezését körülbelül julius 10-ke táján lehet majd megtartani. Az időjárás a hét végén annyiban megváltozott, hogy legalább látunk esőfelhőket, sőt néhány csepp eső i8 hullott péntek délután és szombaton délelőtt. Ahhoz képest hogy a növényzetnek használjon, természetesen semmi, de mégis remény nyújtó, hogy bőségesebb eső is fogja követni, még pedig sürgősen, más különben nem lesz semmi haszna, sőt a tavasziak, nevezetesen árpa zab és a tengeri ki nem kelt részére már is elkésett. Merénylet a gyulai községi biró ellen. Május hó 3l-én a gyulai községi bíróság előtt tárgyalása volt Szántó Linka rovott múltú nőnek, de már a tárgyalás alatt oly illetlenül viselkedett, hogy Sál Sebestyén községi biró többször felszóllitotta, hogy viselje magát illedelmesen, mert különben megbün­teti, sőt az erre vonatkozó törvényczikket is felol­vasta előtte ; mit sem használt, felperesét folyton illetlen szavakkal sértegette, végre magát a bírót és a törvényt káromolta, mire a községi biró 5 ko­ronával megrendbirságolta Gyula város szegényei­nek pénztára javára. Erre Szántó Linka nagy ká­romkodással és azon fenyegetőzéssel : „csak én hozzám gyüjjön ki a végrehajtó, onnan élve nem fog eljönni“ eltávozott, de alig nehány pilla­nat múlva egy nagy konyhakéssel a kezében vissza rohant a tárgyalási terembe és e szavakat kiáltva: »megforgatom ezt a kést benned, amiért elmarasz­taltál« egyenesen a községi bírónak tartott, szeren­csére többen is voltak azon napra beidézve és ezek, mielőtt még valakiben kárt tett volna, megfékez­ték a dühöngő nőt s ellene a községi biró meg tette a bünfenyitő feljelentést. Juniális- A gyulai polgári fiúiskola tantestü­lete és tanuló ifjúsága kedden, folyó hó 7-kén juniálist rendez a városerdőben. Bevett szokás szerint az ifjúság az idén is gyüjtőivet köröztet a polgárság körében s a juniális költségeinek levo­nása után fenmaradó tiszta jövedelmet ezúttal a „József főherczeg Szanatórium-Egyesület“ j ivára fordítják. A juniálison, amelyet kedvezőtlen idő esetén folyó bó 16-án tartanak meg, vendégeket is szívesen lát a rendezőség. iiuuepi színezetet ad az egész utczának. A meg­szokott helyeken felállított négy sátorban (a város­házán, plébánián, Dobay és Moldoványi házaknál) Oróh Ferencz prépost-plébános fényes segédlettel misét tartott s nagyszámú ünneplő közönség vett részt a szép egyházi ünnepen, melynek fényét a kivonult honvéd diszszázad is emelte, mely 7 sike­rült disztüzet is adott. Ma a Józsefvárosi templom nál tartják az urnapi processiót. Jóváhagyás. A kereskedelmi miniszter Békés­vármegyének a házaló kereskedés korlátozásáról, illetve Békéscsaba, Békés, Orosháza, Mezöberény, Füzesgyarmat községek területén való eltiltásáról alkotott szabályrendeletét jóváhagyta. Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Iván Romulusz gyulai pénzügyi számgyakornokot díjas számgyakornokká az itteni kir. pénzügyi szám vevőséghez, Denkó Dezső mohácsi lakost pedig ugyancsak a gyulai számvevőséghez díjtalan szám­gyakornokká nevezte ki. Sorozás. Békésen az 1904. évi fősorozás be­fejezést nyert. A sorozásnál, mint polgári elnök dr. Daimel Sándor vármegyei főjegyző működött, a hadsereg képviselőjeként Stubna Albert őrnagy, a honvédség részéről László őrnagy voltak jelen s a polgári orvosi tisztet dr. Frey Géza járásorvos látta el. A sorozás eredménye a következő: Elő­állott összesen 914 hadköteles, kik közül az ujoncz- jutalók javára besoroztatott 244, a póttartalékba jutott 42. visszahelyeztetett 383, fegyverképtelen­nek találtatott 111, távol maradt 97 s teljesen is meretlen volt 13. A gyulai iparkiállitás epilógusa. Az országos iparegyesület tudvalevőleg 4 darab ezüst és 8 drb bronzérmet ajánlott fel a gyulai iparkiállitásra, illetőleg bocsátott rendelkezésre a bíráló bizottság­nak kiállítók díjazására. Az országos iparegyesület a bíráló bizottság előterjesztése alapján, múlt hó elején tartott évi közgyűlésében megítélte az ezüst és bronzérmeket és leküldötte a vonatkozó díszes érmeket és okleveleket Lukács György főispánnak aki mint a kiállítás védnöke s diszelnöke vasárnap délután 3 órakor lendületes, buzdító beszédben személyesen osztotta szót a kitüntetett iparosoknak, akiknek nevében Schmidt Antal rézműves és Sál József iparos ifjúsági egyleti elnök mondott a fő ispánnak hálás köszönetét a kiállítás érdekében ki­fejtett s Gyula város iparosai előtt örökké feled- hetlen ügybuzgalma fölött. Az újvárosi olvasókör választmánya csütörtö­kön tartott választmányi ülésén egy nagyobb sza­Ezeket hirdetné, ha élne, ezen a fielen Irányi Dániel. Hogy halálában is ezeket hirdesse, azért állítottuk ide szobrát! Nyugodtan, a jól végzett munka örvendez­tető érzetével lelkűnkben adjuk át e szobrot Budapest hatóságának. De átadjuk a város né­pének is, mert hisszük, hogy Budapest népe hűségesen fogja megőrizni nemcsak e szobrot, hanem vele együtt azokat az eszméket is, a mely­nek szimbólumául a művész ezt a szobrot alkotta. Vajha azon vágyak, a melyek Irányi Dániel lelkében éltek egy virágzó hazáról, mely szaba­don, bölcsen és boldogan intézi sorsát; egy egy­séges nemzetről, melynek fiai vetélkednek a haza szolgálatában, a jog tiszteletében és a szabad­ság megbecsülésében ; egy hatalmas társadalom­ról és egy nagylelkű és haladó fővárosról: vajha ezek a vágyak örökké élnének e városban. Akkor is, mikor majdan porrá és hamuvá lettünk vala­mennyien, a kik e szobrot ma körülálljuk. Akkor is, mikor majdan az enyészet rátette már kezét magára e szoborra is. Legyen emberek munkájánál maradandóbb, ércznél tartósabb, művészi alkotásnál is hosszabb életű az a gondolat, a mi után lelkünk áhítatá­val vágyódunk, a melynek Irányi Dániel életét szentelte. Mesterünknek, barátunknak, a magyar de- mokráczia mintaképének szobrát, nevét és taní­tását ilyen óhajjal és ezzel a bizalommal adjuk át Budapest hatóságának és népének. őrizzék úgy, mint a maguk becsületét 1 r íszben alakítottam az első népoktatási kört. Az volt a czélom, hogy megértessem veletek a szolidaritást, mely benneteket a szellemi munka embereihez köt. Hiszen a mi szellemi munkán : nem érdemelné me?, hogy végezzék, ha első és utolsó czélja nem az volna, hogy közöttetek mi­nél több megelégedést, jólétet, jogot, önérzetet és műveltséget terjesszen 1 Ha pedig elkövet­keznék az az idő, a mely minden nagyvárosnak éle'ében olykor elkövetkezik, a mikor a szenve­dély úrrá lesz lelkeken és a fékevesztett erő hullámzik végig az utczasorokon, akkor álljon meg Budapest népe e szobor előtt és tanulja meg az én példámon, hogy a szabadsagot legjobban szolgálja az, a ki a legkitartóbban szolgálja és szolgálja ö'magtagadáss ti, erős hittel és erős Ítélettel.“ És Irányi Dániel szólna végül Budapest egész népéhez ilyképpen : „Köszönöm, hogy örök időkre szóló polgár­jogot adtok emlékemnek Budapest falai között. Igenis, ide tartozom és ez az én helyem. Vala­mint ma az utolsó elismerést Budapest nyújtja felém, úgy a közpályán aratott első elismerést is tőle vettem. Egyik régi pesti kerület polgá­rainak bizalmából foglaltam helyet az i848-iki nagy országgyűlésen, -— a képviselőház körjegy­zőinek sorában akkor a legfiatalabb körjegyző. A régi főváros szeretete fölkeresett, mintha föl­ismerte volna, hogy nemzeti előhaladása az én egyéni fejlődésemnek lesz a mása. íme, az egy szeri! bölcső mellett, melyben engem hajdan ringattak, nem magyar nyelven zengett az altató dal; a szeretet édesgetése nem magyar beszéd­del közeledett felém; az első lépésre nem a magyar szó dallamosságával biztattak! De jöttek és múltak az évek és a mint behatoltam a gon­dolatnak világába és szellemem szárnyai a mint kibontakoztak : úgy vált lelkem elválaszthatat. lanná a m gyár művelődés ideáljaitól. Te nagy város, magad is igy haladtál nemzeti fejlődésed ösvényén ! Egy két emberöltővel ezelőtt még igaz volt, hogy Pest-Budában „a magyar szó — ritka, mint a fehér holló . . .“ Akkor tájt póriasán sze­gény utczáidon nem igen hangzott fel a magyar népnek danája. De a mint magyarságod megiz mosodott, úgy épültél és művelődtél is. A ma­gyarságba való beolvadás rád nézve egy maga­sabb kulturvilágba való belépést jelentette. Európai város akkor lettél, mikor magyar vá­rossá avattak. A világ metropolisainak sorában számot csak azóta tettél, a mióta minden oltá­rodon a magyar géniusznak lángja lobog. Nem meczanások kedve tett nagygyá; hanem nagy- gyá tett és intézményeidnek vetette meg alapját a magyar nemzeti gondolat munkásainak és nap számosainak verejtéke és zsenij;, elméssége és türelme, önfeláldozó szeretete és szent fanatiz­musa. Minden, a mi körödben szépség és művé­szet; a mi fenköltség és hit; a mi erő, törekvés és alkotás; minden, a mi siker és haladás, vagy a sikernek és haladásnak eszköze; az egyedül a magyarság forrásából fakadt és e nélkül soha napvilágot nem látott volna. Ezt tartsad lelki szemeid előft, mert ennél nagyobb dicsőséget Istentől nem kérhettél, emberektől nem kaphatsz.“

Next

/
Thumbnails
Contents