Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-05 / 23. szám
2 BÉKÉS 1904. junius 5. san fog felépülni; most pedig fájdalmasan értesültünk és a gyulai kómives- és ácsoknak is tudomásuk van róla, hogy közel vidéki nagy uradalmak is, — amelyeknél évről- évre százra terjedő gyulai munkások szoktak dolgozni, — ők és senki mások — a meg- megujuló sztrájkoktól elkedvetlenedve s érdekeikben sértve, most már azt kötik ki és pedig nemcsak idegen, hanem gyulai építőmesterekkel szemben is, hogy gyulai kőmi- veseket és ácsokat náluk egyátalán ne alkalmazzanak. Mi nem adhatunk, nem is akarunk kéretlen tanácsot adni a gyulai kőmivesek és ácsok, illetőleg azok jóravaló, tisztes és munkás részének. Sokkal értelmesebbnek tartjuk őket, de sokkal szerényebbek is vagyunk, semhogy ama illúziót táplálnánk, mintha saját helyzetükre, saját sorsukra nézve, a mi szavunk irányitó lenne. Semmi külső befolyás, semmi kapaczitálás nem képes őket helyes útra terelni s abból az útvesztőből — amelybe mesterségesen sodortattak — kiszabadítani, csupán önnön maguk, csupán önnön elhatározásuk. De egy körülményre, helyesebben írva egy tényre ismételten fel kell hívnunk a figyelmüket. Ezen körülmény pedig az, hogy még abban az esetben is, ha a munkaadóknak nem volna velük szemben semmi igazuk; ha a munkaadók, akik pontosan betartották és betartják az őszi kölcsönös megállapodásokat, nem is volnának velük szemben jogos alapon; ha a munkások között az az érzelmi s érdekazonosság is állana fenn, aminek hiányát pedig a munkások legjobban érzik és tudják; ha mindnyájan egy gondolatban és érzületben forrnának össze is : az ez idő szerinti sztrájk recijuk nézve teljesen reménytelen. Nem remélhetnek magukra nézve semmi kedvező eredményt belőle. A főgimnáziumi épület, a pénzügyigazgatósági palota s a gyermek- menhely ugyanis, ahol legnagyobb része foglalkozást és keresetet talál, egyátalán nem sürgős munkálatok. Eltekintve az úgynevezett „vis majoritól, mely hathatós védelme sztrájk esetében a munkaadóknak, mindegyik, különösen pedig a főgimnázium és a pénzügyi palota nem azért épülnek az idén, mert okvetlen készen kell lenniök, hanem irányadó körök — akiknek figyelmét annak idejében mi is felhívtuk erre épen a gyulai munkások iránti rokonszenvünk és szeretetünkből kifolyólag — azért és csakis azért adták ki ezt a két monumentális épületet építés alá, hogy a kereset-hiányban sínylődött gyulai kőmivesek és ácsok már az idén keresethez jussanak. Egyébkint pedig a főgimnázium és a pénzügyigazgatóság évek hosszú során át megmaradhat a legkisebb hátrány nélkül a bórházban, illetőleg aKoronában és ez a sztrájk, melynek a vállalkozók nem okozói, hanem áldozatai, csupán azt fogja eredményezni, hogy a város, róm. kath. hitközség, illetőleg az állam, ha kell, esztendőkre terjedő haladékot is ád a vállalkozóknak az építés befejezésére. A munkabeszüntetések krónikájában a szó szoros értelmében páratlanul áll az eset, hogy munkások — ismételten eltekintve attól, hogy igazuk van-e vagy nincs, jogos vagy nem jogos alapon állanak-e — magukra nézve olyan kedvezőtlen, olyan reménytelen helyzetben mentek légyen sztrájkba, mint a gyulai kőmivesek és ácsok ezúttal cselekszik. Épen azért ennek a sztrájknak nem lehet és nem is lesz egyéb következménye, mint az, amiért minden humáuus gondolkodású embernek vérzik a szive, hogy a következményekkel nem számoló sztrájkolok önmagukat és ártatlan családjaikat kényszerítő szükség nélkül és túlnyomó része bevallott meggyőződése ellenére, nyomorba engedik sodorni. Ez a körülmény az, amire a gyulai kőmivesek és ácsok figyelmét, lelkiismeretünk sugallatából kifolyólag, kötelességünk felhívni. Ha kételyük van, győződjenek meg róla illetékes helyen, hogy igazunk van-e s ha meggyőződtek róla, akkor cselekedjenek úgy, amint az ő családfentartói kötelességük parancsolja. 2087-904. Hivatalos hirdetés. Gyula városában az 1904. évre előirt III. osztályú kereseti adó fő és pót kivetési lajstromok a kir. pénzügyigazgatóság által számvevőileg megvizsgáltatván, az 1883. évi XLIY. t.-cz. 16. §-a értelmében folyó évi junius hó 6-tól 14-ig a városi adóhivatal helyiségében közszemlére kitéve tartatik. Azon adózók, a kik eme lajstromban foglalt adónemmel már a múlt évben meg voltak róva, a lajstrom kitételének napját követő 15 nap alatt, a kik pedig most első ízben lettek megróva, adójuknak könyvecskéjükbe történt bejegyzését követő 15 nap alatt felszólamlásukat hozzám adják be. Gyulán, 1904. junius hó 2-án. Dutkay Béla, 214 1—l polgármester. T a n ü g y. A gyulai rom. kath. főgimnáziumban a nyilvános vizsgálatok a következő sorrendben lesznek : junius hó 11-dikén, délelőtt 11 órakor tornavizsga; 15-én, délelőtt 8 órakor vallástan ; 18-án, magyar, latin ; 21-én földrajz, természetrajz; 24-én matematika és rajzoló geometria. A magánvizsgálatok rendje: junius 25-án délelőtt 8 órakor Írásbeli s 27-én szóbeli vizsgálatok. E nyilvános vizsgálatok az uj intézet tevékenységének és tanulmányi eredményének képei lesznek. Ez okból az intézet igazgatósága a t. szülőket és a tanügybarátokat a vizsgálatokra tisztelettel meghívja. A magánvizsgálatokra való jelentkezés végső határideje is lejárófélben van. Kirándulás. Főgimnáziumunk tanulói Szabad Endre igazgató és Méreg Gyula tanár vezetése alatt kedden, május hó 31-én tanulmányi kirándulást rendeztek Nagyszalontára. A szalontai gimnázium vendégszerető tanári kara kalauzolta ott a kirándulókat. Megtekintették a török időkből fenmaradt csonka tornyot, az ebben elhelyezett arany reliquiákat és a Kossuth-szobrot. Hírek. A közigazgatási bizottság junius havi rendes ülését folyó hó 13-ikán fogja tartani. Kinevezések. A vármegye főispánja dr. Mar- gongai Gyula békési és Szolcsángi Béla orosházi közigazgatási gyakornokokat tiszteletbeli szolga- birókká nevezte ki. — A belügyminiszter az elhalt Mángi Gyula helyébe Gyomára anyakönyvvezető helyettessé Kiss Kálmán járási Írnokot nevezte ki. Űrnapja. A katholikus egyháznak fényben, pompában legszebb, legmagusztosabb ünnepe az űrnapja, mely az oltáriszentség szerzésnek emlékére van szentelve. Az egyház nagy fénnyel ünnepli meg ezt az ünnepet s a természet, melynek ebbe az időszakba esik legnagyobb virágzása, pazar módon járul hozzá az ünnepély szépségéhez. Lombsátrak állnak az utczákon s a körmenet útját pázsittal, levelekkel hintik be, ami szokatlan szép tisztelői fölhívták a közönsége., adakozásra, hogy neki méltó síremléket állítsanak. így keletkezett az a síremlék, a melyet odakünn, a halottak városában azon a díszes helyen emeltünk, melyet Budapest főváros Irányi Dánielnek örök nyugvóhelyül kijelölt. Az a síremlék is Kallós Edének, ugyanannak a nagytehetségü szobrász-mü- vészünknek alkotása, kinek eredeti tehetségét és magasan szárnyaló fölfogását ez a szobor hirdeti. A kegyeletnek azon órájában, mikor Irányi Dánielnek siremlékét felállítottuk, támadt az az eszme, hogy újabb gyűjtés nélkül, melyre szűk ség többé nem volt, az élők valamely városában is állítsunk emléket Irányi Dánielnek. Ki támaszthatott legelsősorban jogot az alkotandó szoborhoz ? Kétségkívül Békés városa, az a lelkes magyar város, mely puritán ragaszkodással jutalmazta meg Irányi Dániel polgári erényét és megaranyozta az ő magányba vonult életének napjait azzal, hogy tiszta mandátumát mindhalálig az ő tiszta kezébe tette le. Ámde, mihelyt arról értesült, hogy Irányi Dániel szobrával a fővárost óhajtjuk megajándékozni, Békés városa készségesen járult hozzá, hogy az, ami mindeneknek ítélete szerint öt illette volna meg és az ő dísze és méltó büszkesége lehetett volna: hadd ékesítse ez a szobor is a műkincsekben gazdag fővárost. Habozás nélkül mondott le, mert velünk együtt ő is azt akarta, hogy a mit ez a szobor hirdet, azt hirdesse itt a fővárosnak kellő közepén. így hozza a vidék a maga kincseit ; mindazt, a mi neki büszkesége, a mi neki kedves, szép és hecses, hogy ékesítse vele fővárosát, a melyen a magyar népnek szive csüng. Én pedig mulasztást követnék el, ha akkor, mikor ezt a szobrot leleplezzük, mindazoknak nevében, kik itt összegyűltek, első szavammal nem Irányi Dániel hűséges választókerületét köszönteném. Tudja meg Békés városa, hogy emlékezetünkben mindig elválaszthatatlan lesz Irányi Dánielnek neve és erénye Békés város népének nevétől, hűségének hírétől és hazafias erényétől. Mikor elhatározt ik, hogy a szobrot Budapesten helyezzük el, a főváros hatósága e czélra készségesen ajánlotta fel nekünk ennek a gyönyörű városnak leggyönyörűbb pontjait, piacait, utczáit és nyilvános kertjeit. Még sem ezek közül választottunk. Elhaladtunk a liget mellett, melyet kínáltak ; elhaladtunk a nyilvános kertek mellett, melyek mind megannyi gyémántékszer díszítik az uj Budapestet. Illőbbnek ítéltük és találóbbnak, hogy eljöttünk ide, ebbe az igénytelen. szűk utczába, a mely a régi és az uj Budapest mesgyéjén épülve, mintha két különböző világot kötne össze. Amott túl a régi Budapestnek egyik legsajátosabb maradványa, a hol a kisipar szolgálatában szorgal matoskodó ezernyi ezer ember sokféle munkájának zajától visszhangzik a nappalnak és éjjelnek minden órája. Emitt viszont az uj városnak legfényesebb útja terül el előttünk : az örvendező jókedvnek, a modern Ízlésnek és a nagyvárosi életnek szintere. E kettőnek mesgyéjére állitottuk Irányi Dániel szobrát, — és a nagyvárosnak munkás népét épp úgy, mint a mulatozót, egyformán lepi meg az uj jövevény és csodálkozva kérdi tőlünk: „Mit keres vájjon az eszméknek csöndes embere ebben az örökké zajos környezetben ?“ íme válaszolok a kérdésre : Idehoztuk ezt a szobrot, mert tudtuk, hogy Irányi Dánielnek van mondanivalója a tőlünk jobbra és balra elterülő mindegyik világ számára és akartuk, hogy mindegyik kö/vetetlen közelségből értse meg intését. Hiszem, hogy ha az érez mosolyogni tudna, ez a szobor nem az Irányi Dániel szokott szigorúságával, hanem mosolyogva fordulna a fényes utczasor felé és neki ezeket üzenné : „Te szépségnek városa, legbájosabb minden városok között! Mutasd elbűvölő arezodat a világnak, légy elragadó, színes és derűs, mert Isten arra rendelt, hogy az embereknek gyönyö rüsége légy. De miközben ezt a rendeltetésedet teljesited, gondolj magasabb hivatásodra is. Légy ,,la vilié lumiére“, a világosságnak városa, a nagylelkű impulzusoknak, a nemes Ízlésnek, a társadalmi igazságnak, a szépségre és tökéletességre való olthatatlan szomjúságnak városa.“ És a munkások városrésze felé fordulva, lakóihoz ilyképpen szólna : „Kik súlyos teherrel vállatokon mellettem elhaladtok, testvérként üdvözöllek ! Hosszú ván dorlásaim után mikor hazaértem, ebben a város-
