Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-10 / 15. szám
2 1904. április 10. tőkével 770,000 korona befektetést igényel, amelyből több mint 43°/0 már is biztosítva van, a megígért államsegéllyel és a még folyó tárgyalások során remélhető érdekeltségi hozzájárulásokkal kétségtelenül biztosítva lesz oly összeg, amelynek alapján az építkezését meg lehet kezdeni. Erre való tekintettel a bizottság intézkedett a vonal traszirozása és a részletes tervek elkészítése iránt, amely ténye bizo-i nyára szintén kedvezőleg befolyásolja az érdekeltséget, és ez a bizottság ténykedésében már nem a kezdet kezdetén levő tervezést, hanem a kivitelre irányuló eredményes munkát látva, a saját igaz érdekében is kivétel nélkül odaadó támogatójául szegődik a vasút régen várt forgalmi előnyeit biztositó törekvésnek. Mi is örömmel üdvözöljük tehát a bizottság elhatározását, amely az adott viszonyok között a leghelyesebb utón haladva remény- lenünk engedi, hogy aránylag rövid idő múlva át fog adatni e közforgalomnak a vasút, hogy üdvösen szolgálja Gyula város ipari és kereskedelmi érdekeit és hatalmas gazdasági fellendülést nyújtson a forgalmi eszközök nélkül szűkölködő Lunkaságnak. A vármegye vasúti bizottságának keddi ülésén dr. Fábry Sándor alispán elnöklete alatt résztvettek : Szekér Gyula, Popovics Jusztin, Weisz Mór, Molnár Albert, Haviár Lajos, Hegedűs Gyula, Makai Eerencz és dr. Bertkóty István bizottsági tagok. Az elnök ismertette a bizottság legutóbbi ülése óta történteket, majd felolvastattak és tárgyaltattak a hozzájárulások megajánlása kérdésében beérkezett válaszok és határozatok, amelyekre való tekintettel és a vasút mielőbbi megvalósítása érdekében a bizottság Szekér Gyula indítványára egyhangúlag meghozta fentebb ismertetett határozatát. Elhatározta ezután a bizottság, hogy a megkezdett tárgyalásokat folytatni fogja és azok sikere és mielőbbi befejezhetése czéljából kiküldötte Haviár Lajos és dr. Berthóty István biz. tagokat, hogy az érdekelt községeket beutazzák és a hozzájárulások és azok feltételei kérdésében a helyszínén szóbeli tárgyalásokat folytassanak. Ugyanezen czélból József királyi herczegnél közbenjárásra a bizottság az alispán elnöklete alatt küldöttséget választott, végül felkérni határozta a vármegye főispánját, hogy a bizottságot eljárásában úgy a kormánynál, mint a nagybirtokosoknál a maga részéről is támogassa. Elrendelte ezután a bizottság az egész gyula—barakonyi vonalra nézve a helyszíni felvételek eszközlését és a részletes építési tervek elkészítését, hogy a hozzájárulások kérdésében folyó tárgyalások befejezésével a közigazgatási bejárás megtartható és az építés megkezdhető legyen. A békés-bánáti egyházmegye fölosztási tervezete. A békés-bánáti ev. ref. egyházmegye közelebb tartja meg tavaszi nagygyűlését Hódmezővásárhelyen. Az egyházak nagy érdeklődéssel tekintenek a közgyűlés elé, a melyen újból napirendre kerül az egyházmegye felosztásának nagyfontosságu kérdése. Már régebb idő óta kisért ez az ügy amely- lyel több Ízben, utolszor pedig a szegedi traktualis gyűlés előtt mi is behatóan foglalkoztunk. A Békés-, Csanád-, Csongrád-, Temes-, Torontál- és Krassó- Szörénymegyék területén, óriási területen fekvő egyházmegye a magyarországi összes egyházmegyék között a legnagyobb, lélekszámú, pedig 210,000, ami szintén az egész országban a legnagyobb. Az egyházak nagy része — igaz, hogy csak a mozgalom kezdetén — az egyházmegye felosztása mellett foglalt állást. Ezek azzal érveltek, hogy az uj egyházmegyék felállításával nyer az egyház, mivel uj állások és tisztségek létesítése által erősebben képesek lekötni az egyház részére a hívek érdeklődését és munkaerejét. A mai nagy kiterjedésű egyházmegyéből három uj egyházmegyét alakítanának és a nagyszalontai és bihari egyházak idecsatolásá- val létesítenék a bánáti ev. ref. egyházkerületet Hódmezővásárhely székhelyijei. Három esztendő óta tárgyalja már gyűléseiben az egyházmegye a felosztás kérdését. Két esztendővel ezelőtt a Temesváron tartott egyházmegyei gyűlés ez ügyre nézve meghallgatni határozta a gyülekezeteket, hogy a hívek és gyülekezetek felfogásáról tudomás szereztessék. Az esperesi hivatalhoz beterjesztett informativ vélemények egy része általában a feloszlatás mellett foglalt állást. Egy része a két felé válás mellett volt (Békés és Csanád-, Csongrád-, Torontál-, Temes-, Krassó-Szörénymegyo), más része a háromfelé osztást helyeselte. Békésvármegye területe egy egyházmegyét, Csanád- és Csongrádvármegyék egy egyházmegyét, a Bánság is külön egy egyházmegyét képezne. Az egyházak egy része a mai állapot fönntartása mellett foglalt állást, egy része pedig nem nyilatkozott. Az egyházmegye fölosztását kívánták : Békés- szentandrás, Bodófalva, Doboz, Füzesgyarmat, Gádoros, Gyoma, Körösladány, Mezőberény, Magyar- csanád, Orosháza, Öcsöd, Resicza, Szápáryfalva, Szeghalom, Vésztő, Hertelendyfalva. Békés, Makó, Nagybecskerek, Ref.-Kovácsháza, az egyházmegyének három egjdiázmegyére leendő fölosztását kívánták akképen, hogy Békésvármegye területén egy, Csongrád- és Csanádvármegyék területén szintén egy, s Torontál-, Temes- és Krassó___________________BÉKÉS_________________ Sz örényvármegyék területén szintén egy egyházmegye alakíttassák. Nagybecskerek az alakítandó egyházmegyékre Békés, Csanád-, Csongrád és Duna- Marosköz elnevezést jelölte meg. Gyula, a jelenlegi esperesi székhely, a szétválasztást nem kívánta, de nem is áll útjában. Szeged, Battonya, Hódmezővásárhely, Igazfalva, Kunágota, Klopodia az egyházmegye felosztását nem kívánták. Nem nyilatkoztak : Bánfalva, Bunyaszegszárd, Csorvás, Magyarittebe, Sámson, Temesvár, Nagy- kikinda, Pancsova városok egyházai. A békés-bánáti ev. ref. egyházmegye az elmúlt év őszén Szegeden tartott gyűlést, amelyen két napon keresztül tárgyalta az egyházmegye fölosztásának nagyjelentőségű ügyét. Az egyházmegye fölosztása kérdésének előkészítése czéljából a közgyűlés bizottságot küldött ki. A közgyűlés a kiküldött bizottságnak föladatává tette, hogy az egyházmegye fölosztására nézve tervezetet készítsen és pedig külön Békésíármegye területére és külön Csanád, Csongrádvármegyék területére és végül Krassó-Szörény-, Temes- és Torontálvármegyék területére alakítandó két egyházmegye szervezésére nézve. Mindkét esetre nézve megállapítandó az egyházmegyék költségvetése és kimutatandó, hogy az egyházakra a mai egyházmegyei és egyházkerületi kormányzati költségekkel szemben mily költségek állanának elő. Indokolt tervezet készítendő az egyház- megyei vagyonnak s a leikés ú nyugdij-intézeti vagyonnak mikénti megosztása, esetleg az egységes kezelés iránt. A közgyűlés által kiküldött bizottság elnöke Garzó Gyula tanácsbiró gyomai lelkész, t.egjai pedig Fekete Márton, Szeremlei Sámuel, Futó Zoltán, Fekete Gyula, Szalag József és Böszörményi Béla. A közgyűlés felhívta az egyházmegye egyházait és az egyházmegye tisztviselőit, hogy a közgyűlés által kinevezett bizottságnak a szükséges adatokat haladék nélkül szolgáltassák be. A bizottság hét hónap óta dolgozik már az eléje utalt föladatok megoldásán. — Tervezeteket, költségvetést készített és kimutatta, hogy az egyházakra a mai egyházmegyei és egyházkerületi kormányzati költségekkel szemben mily költségek hárulnak. A beható elaboratum oly nehézségeket tár fel, melyek az egyházmegye felosztását sokkal nehezebb problémának tüntetik fel, mint az eszme hívei gondolták és ha ezen nehézségek feltáratnak, a terv valószínűleg nagy időkön át mint meg nem valósítható, a napirendről le fog kerülni. Az ügy ilye- ténképen előkészítve, most újból az egyházmegyei közgyűlés elé kerül és döntés történik a békésbánáti ev. ref. egyházmegye fölosztásának ügyében. Dunántúlra vezetnek; Vasmegyének comese, egy Márton, a Kaplyon-nemzetségből 1205 táján, II. Endre király uralkodásának első esztendejében, a fia; Zalánd, veszprémi püspök.— Zalánd püspök életéből csak annyit tudunk, hogy püspöksége előtt székesfejérvári olvasókanonok s a királyné kanczellárja volt s hogy a püspöksége idején építette a Balaton románczos vidéken Tátika várát, amelyről Kisfaludy Sándor több Ízben mesélt Regéi-ben. Nem tudjuk bizonyosan, hogy a Dunántúl lakó Kaplyonok, akik a XIII. század folyamán el is tűnnek, egy nemzetségből származtak-e a mai Károlyiakkal ? nem tudjuk, hogy — ha az ősi föld a Dunántúl volt, onnan mikor, hogyan szakadtak mai hazájukba : Szatmármegyébe és a Nyírségre ? Bizonyos, hogy a XIII. században az elszakadás már megtörtént, mert már állott Kaplyon, a nemzetségi monostor, a hová megtérnek örök pihenőre a Károlyiak ma is. Kézai Simon mesternél ezt olvassuk: Az ötödik sereg kapitányának Kund (Könd) a neve, ez a Nyir körül lakott, a fiait pedig Kusid-nek és Rúpián-nak (Kücsidnek és Kopjánnak) hivták. A hagyó mány ezt a Kundot teszi meg a család ősének; de az elvitathatatlan első ős, akitől a leszármazás hézagtalan és szakadatlan a ma élő Károlyiakig : Ördög Simon volt, aki IV. Béla, V. István és Kun László királyaink alatt élt, 126t és 1288 között. A Karol, Karul név, amelyet ma Károlyinak ejtünk, Róbert Károly idejében, 1335-ben jelenik meg először oklevélben. Sem megyei, sem országos tisztséget nem kaptak az első Károlyiak; katonáskodni szerettek s mint katonák, a táborban, a hadi élet sanyarusiágai között nyerték meg: Bertalan a Zsigmond, László és János a Mátyás király kegyét, Nagy- Károlyban a hetivásár, amelyet szombat napon tartanak, annak az emléke, hogy Simon, Mihály, Miklós és Menyhért de Korul „vérök hullásával szolgálják Lajos királyt“, hogy szolgálatában sok és nagy sebet kaptak. Ha nem volt háború, nyájasan torzsalkodtak a Domahidi családdal, amely napirenden lévő középkori nyájaskodások nem ritkán háborúnak is beillettek. A XV. század folyamán, a mikor a Perényiek voltak a megye főispánjai, sűrűn jártak panaszszal Nyaláb várába. Őkörelhajtásra, a rétek megkaszálására s más olyan cselekményekre, amelyeket a régi magyar büntetőjog violenciá-r\aM. nevezett, a Domahidiak mindig készen állottak s ha a Károlyiak a sérelmet és a kárt nem torolták meg in flagranti ököllel, úgy panaszt tettek Nyaláb várában. A rablás, gyilkolás nemcsak a pusztán, az erdőkön, a várak és várkastélyok árnyékában folyt; az élet és a vagyon ellen olykor lest állottak a városokon is. Károlyi Jánost 1456-ban, a midőn arra a hírre, hogy II. Mohammed el akarja foglalni Magyarországot, az ország védelmére Budára sietett, a város közepén, fényes nappal támadják meg Kalmár István kassai biró és Kassa város esküdtei s talán meg is ölik, ha a Mária Magdolna- templomba nem menekül. A családot a dinaszták sorába Károlyi Sándor (1669—1743) emelte, aki az utolsó korucz- forradalrnat, a II. Rákóczi Ferencz szabadság- harczát, amelynek lezajlása után grófságot és roppant vagyont szerzett, harmincz esztendővel élte túl. Károlyi Sándorig a Károlyiak csak bene posszesszionátus nemesek; hirük nem igen terjed túl a megye határán s hivatalt sem igen viselnek, a megyei tisztségeken kivül. Károlyi Sándor már bárónak született; a báróságot Károlyi Mihály kapta 1669-ben II. Mátyás királytól ; Károlyi Zsuzsánna, Bethlen Gábor fejedelem első felesége unokavéren nagynénje volt. Ez a vérségi kötelék azonban nem nyitott utat a Károlyiaknak politikai szereplésre Erdélyben ; valószínűen, mert nem is volt rá hajlamuk. A közpályától való vonakodás különben mai napig jellemzi a családot. Károlyi Sándor is a haditisztségen, a Szatmármegye fő- ispánságán kivül nem vállalt más hivatalt. — Utódai is csak katonák és főispánok; egy, a XIX. században élő Károlyi (Alajos) leszámításával, aki diplomata-pályára lép s nagykövetségeket visel. Azonban mindannyian jó gazdák ; a XVIII. század második feléig otthon, az ősi rögön élnek; Károlyi Sándor unokája, Antal
