Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)

1904-04-03 / 14. szám

XXXVI. évfolyam. 14-ik szám. Gyula, 1904. április 3. Előfizetési árak: Egész évre ................. 10 K — f Fél évre.......................... 5 K — f Év negyedre.................... 2 K 50 f Eg yes szám ára 20 fillér. Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szel­lemi részét illető közlemények, hir­detések és nyiltterek intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Dr. RODOKV ZOLTÁN. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Felelős szerkesztő: KÓHN DÁVID. Üres sírbolton megtört fénysugár ; gyász éjszakában kigyult remény csillag tették bol­doggá a kegyes lelkeket közel két évezreddel ezelőtt, midőn hangzott az ajkakról az öröm szava: „Az Ur feltámadott!“ . . . Miként a hajnal bíbora megaranyozza az ég kárpitját, a szivekben felragyogott az öröm tiszta fénye, midőn megcsendült a szó : „Jézus él, mi is élünk !“ . . . Alig három nappal azelőtt: „Le ment a nap, de csillagok nem jöttének !“ . . . Meg­repedezett az égnek kárpitja s „ezt még a nap sem állhatta, elsötétült ábrázata“. . . . kereszthalál kínjait szenvedte, ki az emberi­séget a kárhozattól megmentette . . . S ime „a hétnek első napján“ feltört a koporsó zára, hangzott a válasz a Jézust sírban ke­resők szavára : „Mit keresitek a holtak között az élőt, nincsen ő itt, feltámadott!“. . . Midőn a csudás esemény emléke lelkűnk­ben felmerül : „A husvét ünnepében dicsérjük Istent szivvel, ki értünk megholt fiát feltá­masztotta testben !“. . . Remény és kétség váltakozott volt a szivekben midőn „elvégeztetett minden“. . . A szivet tépő fájdalom sötét fátyola borult a jövő képe fölé ... A tanítványok megre­megtek a gondolatra, hogy nem zendül feJé- jök többé a Mester biztató szava ... De elmúlt a csillagtalan sötét éj, midőn az első husvét reggelén felragyogott az uj élet tün­döklő napja s a drága kenetetvivő asszonyok „találák a követ, hogy elvétetett volna a koporsóról és bémenvén nem találák az Ur Jézusnak testét“. . . Hogy minő lehetett a Jézushoz hü szivek öröme a feltámadás napján, arról némi foga­lommal bírhatnak azok, kik szeretteik beteg ágyánál virrasztva hullatták egykor a fájda­lom könycseppjeit s midőn a remény utolsó szálai is már foszladoztak, a visszatérő élet mosolya ült a halovány arczra, hogy örömre változzék a szerető szivek gyötrő bánata . . . Szóljatok ti gyászbaborult özvegyek, kik zokogva kisértétek sírjába hitveseteket, inig emlékezete áldásban maradt közöttetek ; be­széljetek szüle nélkül maradt árvák, kiknek „nincs senki a ki mondaná : szeretlek gyer­mekem !“ s kiknek nap és éjszaka csak újabb fájdalom, keserűség hozója ; jertek tanúságot tenni vérző szivü szülők, kik gyermekeitek koporsójára hullattátok a bú harmatát s vise­litek szivetekben a vesztés égető fájdalmát. . . oh mondjátok meg, minő örömöt hozna tinek- tek, ha egyszerre csak feltámadva, egészség­ben, épen, közöttetek megjelenne megsiratott, szivből gyászolt kedvesetek ! ? . . . Méltán örültek és örvendeztek azért a Jézust szerető szivek, midőn feltámadt ko­porsójából az, ki szerzett minekünk örök­életet, váltságot, idvességet, boldogságot. Zendüljön azért ajkunkon az ének : „Ör­vendezzetek egek, ti is földi seregek ; mind­nyájan vigadjatok, hálára buzduljatok, mert Urunk feltámadott s nekünk életet adott.“ Ám de mert „nem mindenek a kik mondják, hogy Uram, mennek be a mennyek­nek országába, hanem a kik félik az Urat s cselekeszik a mennyei Atyának akaratát,“ ne elégedjünk meg azzal, hogy csak a Jézus feltámadása feletti öröm dobogtassa meg szi­veinket, hanem támadjunk fel mi is a szent és kegyes életre, hogy „éljünk, főbbé nem mi magunk, hanem a Krisztus éljen mi ben­nünk és mi is ő általa.“.. Nem csak Jézusnak voltak ellenségei a földön, kik halálra keresték és vitték őt, de minekünk erőtlen teremtményeknek örökös harcz és küzdelem osztályrészünk e földi életben, mert az erény virága a bűn szúrós tövisei között terem s kisértések táborával szemben kell csatát nyernünk, hogy Istennek tetsző legyen a mi életünk, hogy el ne essünk a botránkozás köveiben, hogy pályánkat megfuthassuk hiven . . . Nem csak az első nagypénteken vetének sorsot Krisztus palástjára, de ma is próbára van téve hitünk, Krisztus iránti szeretetünk .. . A gonosz szellem ma is tábort jár köriiltünk, leselkedve, hogy kit ejthet meg közülünk ... Szunnyadó hitélet, megtántorodás, a pénznek szerelme, a földiekhez felettébb ragaszkodás, a vétkeknek egész légiója ellenünk cselt vetni nem szűnik meg soha s éber figyelem, hit erős pánczóla, reménység szikla vára, szere­tet égi lángja szükséges, hogy Isten segedel­mével le győzhessünk minden ellenünk harczra kelt ellenséget s viruljon szivünk kertjében hervadatlanul a hithüség szép virága, hogy „lelkűnkben kárt ne valljunk.“. . . Örök élet, halhatatlanság ama lelki kincs, mit szerzett számunkra az idvesség fejedelme, áldott Jézusunk. E szent örökség elnyerésére törekedjünk szivvel lélekkel. E földön „csak bujdosók és jövevények vagyunk“ a mennyei Atyát színről színre látni a mi hivatásunk. „Eljő az idő, midőn mindenek a kik a koporsóban vannak meghallják az Isten fiá­nak szavát,“ munkáljuk azért minden erőből lelkünk igaz javát. Ha igy cselekszünk, akkor Isten kegyelme megadja mi nekünk az idvesség örömét s a TAHCli, Bohó valék. . . Egy ködkép tűnik olykor föl előttem, Részvétet kér, irgalmat könyörög. — Mint bohó gyermek tündér álmot szőttem, Reám mosolygott s ragyogott az ég . . . Talán mert látta, mily bohó valék ? Aranynak véltem. Tiszta ragyogása Megtévesztette csalfán szememet. Azt hittem: angyal, mely a földre szállva Rémessé, nagygyá tesz majd engemet, Az örök ifjú, bohó gyermeket. Édes szavakkal, forró öleléssel Elkábitott és rabja lett szivem. Egy holdvilágos, forró nyári éjjen Ajkam szerelmes esküt rebegett . . . . . . Bohó valék és ő — csak nevetett. MegcsaltI . . . vájjon a vére, szenvedélye Kergette őt és vitte mind tovább ? En nem tudom! Hisz’ csókja, ölelése — Úgy véltem — tiszta, igaz szerelem . . . . . . S ő nevetett a bohó gyermeken I Egy ködkép tűnik olykor föl előttem Részvétet kér, irgalmat könyörög . . . Mint bohó gyermek tündér álmot szőttem, De már nem ragyog reám az ég! Egykor hiszékeny és bohó valék 1 Keblovszky Máyer Lajos. Báli alakok. Újra és újból elsuhannak mellettem a tán czoló párok. Ott állok a terem közepén, látszó­lag közönyösen, mint annyi mások, mondom, látszólag közönyösen, de annál tágra nyíltabb lélekkel, hogy magamba szívjak minden lépést, minden tekintetet, amelyet megfigyelt tanulmány­alakjaim tesznek. Azt mondják, hogy ma nem létezik poézis. Ez a tétel magától megdől, csak végig kell né ni egy-egy arra érdemes alakon ; persze nem elég csak nézni, látni is kell az alakon, a tekinteténi a nevetésén át a lelket, mely. oly gyakran mé­lyen, nagyon mélyen el van burkolva. Ott lejt például az a rózsaszin habkönnyű batisztba öltözött szőke leányalak. Beszélő, ra­gyogó tekintete azt látszik mondani, hogy ő a legboldogabb az egész leánysereg között. Ha megjelennék Páris, Hamleti töprengés nélkül adná neki az almát oda. Batiszt ruhája mint va­lami sóvár hullám nyaldossa körül karcsú alak­ját. Ruhájának három egymástól különálló, szak- gatott fodra, amelyek elseje bokájánál indulva meg, hullámszerűen lengi körül és azt látszik kifejezni, hogy habozik, háromszor is megtörik, mig végre mégsem birván ellenállni a csábnak, rózsaszin verőfényben mind szükebbre-szükebbre vonja a kört, a junói termet körül, míg végre lágyan átöleli czipöjét és végső elszántsággal derekát szorosan magához öleli. — Nevezzük őt Szemiramisnak, aki előtt meghódol mindenki! ■ Mellettem áll összefont karokkal egy ifjú barna férfi, aki le nem vészi Szemiramisról te­kintetét. Csinos, karcsú fiú, bátran ott lehetne Szemiramis oldalán ; ő is látja és úgy irigyli az őt körülölelő rózsaszín hullámot, a lábai azért mégsem viszik oda hozzá. Pedig ebben a fiúban van poézis és bátorság is, éppen úgy, mint a leányban, csakhogy elvesztették egymást. — Egy kis regénynek a kezdete ez, amely' még érdekes £+9 u § AsSTSh£ätr°' tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál ugyant idült jtt*fíff ff bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. & Jt W W B W V 1 Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a J gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 kor.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. Hoffmann-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel (Svájcz) 25 12—35 Lapunk aanai szánna 12 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents