Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-03 / 14. szám
2 1904. április 3. BÉKÉS feltámadás napja boldogság sugarait ragyog- tatja majd üres koporsónk felett, midőn meg- elevenült poraink egyesülnek lelkűnkkel, hogy mind az- „ki hü volt a kevesen, többre bízassák“ azután , . . Ragyogj húsvéti örömnap enyhe sugár özöne tiszta fénynyel lelkünk egén, hogy felmelegedjék tőled gazdag és szegény, hogy a vétek sötét sírja felett az erény nyerjen diadalt, örök életet. „Ég vár a föld gyermekére, örök élet az erényre, e húsvéti ünnepekben örvendjünk e boldog hitben !“ Ez örömünk legyen örökkétartó, példányképünk, Útmutatónk a feltámadott Jézus, hogy érette nyerjünk kegyelmet, idvességet. Dombi Lajos. A gyulai kötött és szövött iparárúgyár. Gyula város képviselőtestülete a héten tartott közgyűlésében —amint az köz gyűlési tudósításunkban olvasható - 64 szavazattal 62 ellenében megtagadta a gyulai kötött és szövött árú gyár azon kérésének teljesítését, hogy 10 éven át 2000 korona évi segélyben részesítse, amely segélylyel a gyár képes lett volna helyiségét megnagyobbítani és tetemesen több munkást foglalkoztatni. Már maga a szavazatok közötti csekély különbség igazolja, hogy egy kis utánjárással a gyár kérése kedvezően is elintézhető lett volna s igy nézetünk szerint a határozat éppen nem bizonyítja, hogy Gyula város közönsége uem bírna elég érzékkel, azon jelentőség iránt, mely egy gyár fejlődésében nyilvánul, hanem csak egy véletlen alakulása a szavazatoknak, mely egy újabb kérelem beadása esetén reperálható lesz. Nem kívánjuk sem azt a kérdést fejtegetni, hogy milyen előnyökkel jár Gyula város lakosságára nézve s ezek között különösen a szegényekre, akik munkát és keresetet nyernek egy ilyen gyárnak fejlődése, sem azt, hogy közszempontokból s különösen a hazai ipar szempontjából mily fontossággal bir, hogy a mindnyájunk szükségletét képező czikkek, — amilyenek a kötött és szövött áruk — itthon állíttassanak elő és ne a külföldről hozassanak be s csak röviden utalunk arra, hogy Csaba község 2000 korona évi segélyt szavazott meg ugyanennek a gyárnak, ha ott csak fiókot állít fel s igy nagyon szerény volt a gyár kérése, mikor a főtelep részére csak ugyanezt a segélyt kérte, hanem áttérünk a szavazatok alakulásának vizsgálatára, amely sok tekintetben érdekes. A kedvezőtlen elintézés oka első sorban mindenesetre az, hogy többen voltak a képviselőtestület tagjai közzül olyanok, akik az ülésen jelen voltak s kiállították magukról azt a szegénységi bizonyítványt, hogy vagy nem tudnak egy kérdésben maguknak véleményt alkotni, vagy melléktekintetek miatt nem merik véleményüket kifejezni s igy tartózkodtak a szavazástól. A másik érdekes jelenség, hogy a »nemiméi szavazók — akik a segélyt megtagadták — túlnyomó részben azok közül került ki, akik politikai téren mindég függetlenségi pártiaknak vallják magukat. Anélkül, hogy politizálni kívánnánk, vagy helyeselnénk azt. ha a képviselőtestületbe a városi ügyek intézésébe a politika bevitetnék, érdekesnek kell tartanunk a szavazatok ilyen alakulását, mert egy ország függetlensége első sorban attól függ, hogy mennyire képes magát közgazdasági tekintetben más államoktól függetleníteni, mennyire képes saját szükségleteit otthon fedezni s igy különösen nekünk, akik ipari téren annyira hátra vagyunk maradva, éppen arra kell törekednünk, hogy támogassunk minden oly vállalatot, amely módot nyújt arra, hogy szükségleteink itthon fedezhetők legyenek s ne kelljen mellőzhetlen szükségü czikkekért pénzünket a külföldre küldeni s ily vállalatnak tekinthető a kötött és szövött áruk előállítására berendezett gyár, melynek czikkei úgyszólván mindnyájunknak nélkü- lözhetlenek s emellett 250—300 olyan női munkást foglalkoztat, akiknek munkaereje a gyár felállítása előtt kihasználva nem volt, addig a család terhét képezték, ma pedig jóltevői a családnak. S ezzel szemben igen kicsinyes érv az, hogy a részvényesek osztalékot kaptak, ne adjunk tehát segélyt, mért nem fordították az osztalékot a gyár fejlesztésre s a részvényesek ne kaptak volna semmit. Azok a részvényesek, akik ezt a gyulai kötött és szővött iparáru gyárat alapították, befektetett tőkéjük után két évig uem kaptak semmi kamatot, a harmadik évben kaptak 4°/0-ot, tehát kérem, ha beteszik pénzüket a takarékba, azt a 4 %-ot megkapták volna is lehet, amelynél a finálé sorsa egy gyermekleány kezében van. Az ifjúra fordítottam most figyelmemet ; emlékeztem reá, nem is olyan nagyon régen másként volt mindez. Volt idő, amikor együtt játszadoztak, miközben a fiú Szemiramist mozgékonyságáért az ő kis higanycseppjének hívta, ez szinte leste ajkáról a szót és feszült figyelemmel vett mindent. Az idő telt, az igények változtak. Ma sokkal szívesebben lejt a kis lengyel zeneművész karján és hallgatja annak zenei motívumokkal telített szines beszédét. Reméli, hogy a legközelebbi uj szimphoná- ját az ő alakjához fűzi, neki ajánlja és igy halhatatlanná válik. Éppen honfitársának, a nagy Paderewski- nek esetét magyarázza, akinek esetét és Péter- várról való kiutasítását éppen akkor hozták a lapok. Ő ugyan egyelőre még csak Margitayék kastélyában játsza el szerzeményeit, de szintén képes volna ilyen büszke nemzeti kijelentésre, sőt áldozatra is. — Az andalító, lágy keringő utolsó akkordjai elhangzottak, souper-hoz ültek, amidőn is még a festőművész is hozzájuk csatlakozott. Jólelkü fiú volt, aki hivatása ellenére inkább Írói tanulmányokat végzett és nagyon gyakran betűkkel festette képeit és természetesen jó adag festékkel mázolta be novelláit. Azért járt e társaságba, hogy az efajta, különben a keleti typusnál gyakran feltatálható Szemirami- sokat az életben tanulmányozhassa, mint tesznek és mint mulatnak. — Kettőjük között ülve töltötte el Szemiramis az időt, élénken követve hol ennek, hol amannak a szavait és kiválasztotta agyacskájában mindebből azt, ami okos. Néha, elvétve jutott egy pillantása a sápadt barna ifjúnak is. Mindezt ez régen másként remélte. Életének czélja a komoly, zajtalan munkásság volt és egyenes, becsületes lélekkel vélte a leányt kiérdemelni. Erős lélekkel, czéltudatos határozottsággal követte kitűzött terveit, tanulmány- utakat tett a külföldön. Képzeletében már ott füstölgőit a város végén hatalmas gyárának kéménye, a munkások százai siettek be a kapun, a gőzsip füttyentő, hivó szavára. Ez emelte az ő lelkét és úgy vélte a Szemiramisét is. Nem törnek-e majd le reményei, látván, hogy Szemiramis csak a zenéért, a tánczért és a művészetért rajong, nem pedig a fekete kőszén füstért, akik csak kenyeret akarnak. így lett a barna ifju halavány és azért nem viszik a lábai ő hozzá, mert úgy énekli Szemiramis : „más világ az én világom, más világ a te világod.“ A soupernak vége, újból feltűnnek és tán- czolnak más alakok, más fajtából valók. már az első két évben is s igy kétségtelen, hogy már eddig minden haszon nélkül ráfizettek 8 % kamatot a gyárra, s ezenfelül az államsegélylyel szemben, személyes garan- cziát vállaltak. A részvényesek tehát anyagi és erkölcsi áldozatot hoztak, hogy egy ilyen vállalatot létesítsenek s ezzel a köznek használjanak. Méltányos lett volna tehát, hogy a köz is meghozza a maga erkölcsi és anyagi áldozatát. Úgyszólván az az évi 2000 korona csak erkölcsi támogatás lett volna s Gyula városnak, amelynek lakosai közvetlenül élvezik ennek a gyárnak előnyeit^ kötelessége lett volna azt az igazán csekély áldozatot meghozni, annál is inkább, mert az bizonyos, hogy bármely város, amelybe ez a gyár telepét áthelyezné, nem ennyi, de ennél sokkal nagyobb anyagi áldozatot hozna meg szívesen és örömmel. Ha minden városban lesz egy-két gyárunk, akkor leszünk csak képesek gazdaságilag és anyagilag függetlenné lenni, de ehhez nem elég az eszme hirdetése, hanem dolgozni és áldozni kell s támogatni azokat, akik dolgoznak s még ha ebből a munkából hasznuk volna is, — amirő'l ez idő szerint pedig még szó sem lehet — nem irigyelni azt, hanem örvendeni annak. B. Hírek. Előfizetési felhivás a „Békés“ 1904-ik évi második negyedére. Tisztelettel kérjük mindazokat, akiknek előfizetésük lejárt, hogy azt e hét folyamán megújítani szíveskedjenek. A „Békés“ előfizetési dija félévre 5 korona, negyedévre 2 kor. 50 fillér, mely összeg vidékről a „Békés“ kiadóhivatalának czím alatt küldendő be. Husvét Unnnepe van a keresztény egyháznak. A világ Megváltója dicsőséges feltámadásának örömére zeng az alleluja a templomokban, országok és világrészek soknyelvű népeinek hálaéneke egyesülve tör az ég felé. Husvét van ! Zugnak a harangok, ércznyelvök kongásától reszket a tavaszi lég, városok és falvak lakói ünnepük a világot megváltó örök szeretet, a kereszthalált szenvedett istenember dicsőséges feltámadását. A husvét a keresztény egyház legszebb, legmagasztosabb ünnepe. Az emberi testet öltött Jézus küldetésének betöltése a megváltás ténye ment végbe majd kétezred év előtt a messze keleten, a mikor a világ bűneiért emberré Ott tánczol például egy barna asszonyka, akiről mindenki tudja, hogy az urával a legboldogabb házasságban él; mellette egy, ugymond- ják minden temperamentum nélkül való alak. Fáradhatatlanul táncolnak és mindig csak együtt, egymással. Kölcsönösen az udvarlás gyanúját akarják embertársaikban felkölteni. Az asszonyka már a szőke fiatalemberke nyakába akasztotta nehéz aranylánczán függő legyezőjét, elismerésének mindenki által látható jelképezéseül. Nem ér az semmit, látjuk azért, hogy ez csak hódolat a korszellemnek. Közvetlenül utánuk ismét Szemiramist látom, most már a festővel. Hirtelen megkapott a tekintete, hát hogyha ez is csak hódol a korszellemnek, mikor úgy ragyog a vigságnak, hátha nem más ez, mint a pesti lipótvárosból mifelénk hajtott légáramlat, amelyet okvetlenül fel fog váltani az igaz meggyőződés, a zajtalan, nyugodt munkálkodása és valódi léleknemesség uralkodása és akkor halvány barna ifju fel jön még a te napod. Hajnali 5 óra volt, a termek kiürültek, a művészgárda betért még egy piccolora és igy egyedül bandukoltam haza legénylakásomba és még félálmomban is a te költött nevedet mondtam és gondoltam, hóditó Szemiramis királynő, mintha csak engem is meghódítottál volna. Dobos.
