Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-20 / 12. szám
1904. márczius 20. BÉKÉS 3 Márczius 15. A szabadság emlékünnepét ez évben is általános ünneppel, kegyeletes megemlékezéssel ülték meg a vármegye minden községében. Gyűlj n ez idén az ünnepély szokásos programmja egy kegyeletes aktussal bővült ki, a márcziusi ifjúság egyik legkiválóbb- jának Pálfy Albertnek szülőházánál rendezett emlék- ünnepélylyel. A másik változás volt, hogy a délutáni nyilvános ünnepélyt, egy csapat magát szoczialistának nevező fiatal ember megzavarta éretlen és oktalan politikai tüntetéssel, melynek éle az ünnepély vendégszónoka Bat abás Béla országos képviselő ellen irányult, de a mely az egész ünnepélyt minden jó- érzésü egyén megbotránkozására megrontotta. A délutáni ünneproutók magaviseletére nem találunk mentséget. Márczius idusa olyan emlékünnepe a magyar történelemnek, a magyar szabadság és népjogok uj életre ébredésének, a melyen érzelemben kegyeletes felbuzdulásban egygyé kell lennie a haza minden fiának és különösen meg kellene azt ülnie azoknak, a kik a nép jogaiért való küzdés jelszavával foglalnak helyet a társadalmi és politikai küzdelmekben. Annál elszomoritóbb, megrovandó hazafiatlan cselekedet volt tehát, hogy mindnyájunk ünnepét az a csoport politikai tüntetésre vagy még inkább személyes ellenszenvének kifejezésére használta fel, botrány okozással zavarva meg a polgárság nagy tömegének kegyeletes ünneplését. A mikor ezt természetesen az ünneprontók hibájául rójuk fel, nem hallgathatjuk el azt a tényt, hogy a szerdán délután történtek sok tekintetben előző hibák, hogy ne mondjuk visszaélések következményei. A néptömegeket a politikai életre nevelni kell és e nevelésnek legalkalmasabb eszközei a hazafias, nyilvános ünnepek, mert ezeken tanul meg a nép nagy eszmékért, a hazáért lelkesedni. Nagy, óriási hiba, ha ily ünnepeket, a melyek az egész nemzetéi, egyesek, vagy akár pártok a maguk kizárólagos czéljaira foglalnak le és nem a közös nagy eszmék diadalra juttatására, hanem személyi és pártérdekek istápolására kisajátítják. A legnagyobb elfogulatlansággal Ítélve meg a dolgokat, ez a hiba Gyulán (sajnos 1 talán több helyen is) elkövettetik. Nálunk évek óta a délutáni ünnepélyt, tehát az ünnepnek épen azt a részét, a mely a nagy nyilvánosságé, a 48-as pártkör rendezi. Nem a rendezés dicsőségét irigyeljük a körtől, a melyre már cziménél fogva is teljesen hivatott, de a rendezés módjában találunk kifogásolni valót, a mely szinte más körök kizárására irányuló czélzattal birt és abban, hogy a vezető pártkör saját politikai czél- zatainak érdekében való agitálásra használta, nem egyszer választási kortesczélokra adta oda ezt az ünnepélyt, mely nem egyeseké, nem is egy párté, hanem minden magyar emberé. Azt hisszük nem vádolhat bennünket senki rémlátással, ha visszagondol arra, hogy a múlt képviselőválasztások minden jelöltje márczius 15-én tűnt fel először nálunk és csak akkor a mikor a közeli választásokra már a talajt elő kellett készíteni. A keddi botrány csirája ebben a sokszor elkövetett hibában keresendő. Népünk azt látta és tanulta meg, hogy márczius 15-ón politizálni, korteskedni — és nem ünnepelni — szoktak. Nem lehet tehát csodálkoznunk, ha egyes csoportok, amelyek politikai iskolájuk kezdetén vannak, a hibában is utánozzák a mestert és legkevésbbé a tanítónak van joga rossz néven venni a visszaélést, melyre ő adott példát és amely most véletlenül ellene fordult. Itt nem lehet szó megtorlásról, csak jóvátételről. Meg kell mutatni, meg kell tanítani népünket arra, hogy vannak eszmék, melyek mindnyájunk dicsőségét képezik, vannak ünnepek, amelyek mindnyájunk szivét összhangzó dobbanásba hozzák. Zárjuk ki ezekből a korteskedést és politizálást és utaljuk ezt a maga alkalmas helyére és idejére, akkor majd a nép, amely vezetők után indul és azok példáján tanul, helyesen fogja fel nemzeti ünnepeink jelentőségét és annak megzavarása helyett egyéni kivételek nélkül szívben, lélekben és érzelmei külső kifejezésre juttatásában együtt fog ünnepelni az ünneplőkkel. Gyulán. A vármegye székvárosában a napfényben derülő ünnepi reggelt háromszinü zászlók sokasága köszöntötte. Reggel 8 órakor ünnepi istentisztelet volt a református templomban, hol a templomot zsúfolásig megtöltő közönség soraiban ott voltak a különböző hivatalok képviselői. Az istentisztelet során a közönség Csiszár kántor vezetésével a Hymnust és szózatot énekelte, majd Dombi Lajos esperes mondott hazafias, fenkölt szellemű ünnepi imát, Isten áldását kérve a magyar hazára. Istentisztelet után zászlók alatt Pálfy Albertnek emléktáblás szülőházához vonult a közönség, ahol azt a belvárosi óvoda növendékei fogadták hazafias énekkel és szavalattal. Az Erkel dalkör éneke után Jantsovits Emil városi főügyész lépett az emelvényre és tartalmas szép beszédben méltatta a márcziusi ifjúság, a tizek működését és azok egyik legkiválóbbjának Pálfy Albertnek hazafias tevékenységét. A zajos éljenzéssel fogadott szép beszéd végén pedig megkoszorúzta az emléktáblát. A dalárda énekével a délelőtti ünnep véget ért és a tömeg csendesen szétoszlott. Délután a 48-as kör délutáni ünnepélyét megzavarták a szoczialisták. Barabás Béla elé zeneszóval, nemzetiszinü lobogók alatt, nagyszámú közönség vonult ki a vasúti állomáshoz, ahonnan a vonat berobogása után a megérkezett képviselő kocsiját követve, a népkertbe özönlött a tömeg. Körülbelül háromezer főre tehető a közönség száma, mely az ünnepély alkalmából összegyűlt a népkertben, a máskor a zenészek számára szolgáló emelvény körül, ahol most az ünnep rendezősége és szereplői helyezkedtek el. A közönség előbb áhítattal elénekelte a »Hymnusz«-t, majd Nérery Albert, a 48-as kör elnöke üdvözölte az egybegyűlteket, felkérvén Barabás Bélát ünnepi beszédének elmondására. Barabás felállott, de még mielőtt szóhoz juthatott volna, a tömeg egyik pontján zajongás támadt, amely oda irányult, hogy megakadályozzák Barabást beszédének elmondásában. Mintegy 150—200 nemzetközi szocziálde- mokrata csoportosult egy helyen, akik tele torokkal, folytonosan ilyeneket kiabáltak Barabás felé : — Népbolonditó ! — Menjen Nagyváradra! — Maga is leszerelt 1 Általános szavazati jogot a népnek ! — Eláll! Nem hallgatjuk meg! A közönség eleinte néma megdöbbenéssel hallgatta ez ünneprontó hangokat s csak amidőn látta, hogy a tüntetés nem akar megszűnni, tört ki haragos felháborodással a honfiúi kegyeletet nem respektáló szoczí ilisták ellen. Óriási zenebona támadt ebből. Ezer meg ezer torok viharzott a mozdulatlan tömegből. Már-már úgy látszott, hogy verekedésre kerül a dolog, ez azonban a polgárság higgadt vérmérséklete következtében, szerencsésen elmaradt. Mikor már , vagy tiz perczig tartott a zajongás, dr. Berényi Ármin lépett a közönség elé, hogy nyugalomra intse. Megjelenése némileg lecsillapította a szocziáldemokraták harczi kedvét úgy, hogy elég csendben mondhatta el békére és türelemre intő szavait, felszólítván a Barabás ellen lármázó szoczialistákat, hogy az egymás véleménye iránt tartozó tiszteletből hallgassák meg Barabás beszédét. Erre Barabás belefoghatott végre szónoklatába, de csak éppen az első mondat végére jutott, midőn ismételten elkezdődött a szoczialisták zajongása. Barabás az izgatottságtól sápadtan állott az emelvényen s bár rekedt volt, dörgő hangon szállt szembe az ünnepélyt zavarókkal. Ünnepi beszéde igy valóságos párbeszéd volt közte és a szoczialisták között. Éretlen és neveletlen dologkerülőknek nevezte Barabás a tüntetőket, akiknek nem szólás- szabadság, de szájkosár való. Márczius 15-nek jelentőségét alig egy-két mondatban méltathatta a durva és az ünnepély kegyeletét sértő közbeszólások miatt. Barabás a rendőrséget is aposztrofálta a miatt, hogy rendet nem csinált és rövidesen befejezte beszédét. Utána Parkas Károly esperesi titkár szavalta el nagy hatással Székely Sándornak, lapunk múlt heti számában közölt gyönyörű költeményét, majd Berényi Ármin dr. beszélt a márcziusi eszmékről. Beszéde közben sokszor felhangzott a türelmetlenség és »halljuk Barabást!« felkiáltások, mire rátért a Barabás Béla felszólalása alkalmával előfordult in- czidensre, amely minden komolyan gondolkozó emberben megbotránkozást kelt. Talán jobb volt akkor, amikor deresre húzták a jobbágyot ? — kérdezte szóló azoktól, kik a tüntetést rendezték. — Ezután beszélt néhány szót a nap jelentőségéről, mire beszéde végén a rezes banda rákezdett a Rákóczi- indulóra s az ünnepély véget ért. A po'gári körben mintegy 60-an gyűltek ösz- sze az idén márczius idusának ünneplésére. A régi hires márczius 15-iki banketteknek ma már csak emléke él, mert — mig pár évvel ezelőtt a polgári körben volt az ünnepélyek súlypontja, ma már a többfelé oszlott publikumnak csak egy része jut e körbe is. A bankett mindazonáltal pompásan sikerült. A Zielbauer kitűnő menüje hamar felvillanyozta a kedélyeket s Moldoványi István elnök királyt éltető megnyitó fosztja után egymást érték a sikeres pohár- köszöntők, fénypontja az estélynek dr. Fábry Sándor alispán pohárköszöntője volt, ki a tőle megszokott élvezetes előadásban, lendületes beszédben adott kifejezést a fényes múltnak, a jövendő törekvéseinek. A magasröptű pokárköszöntö nagy lelkesültséget keltett. Utána Székely Lajos kedves, humoros beszédben éltette a kör tagjait, Happich Gyula pedig mint szepesi születésű, lelkes beszédben hívta fel a három szepesi kurucz vértanú szobrára adakozásra a kör tagjait, beszédének meg is volt az eredménye, mert mindjárt ott helyben 45 korona 40 fillért szedett össze tálczán a kegyeletes czélra. Majd a kedélyesebb tósztok következtek s az estély a leglelkesebb és kedélyesebb hangulatban a reggeli órákig tartott. A kereskedelmi csarnokban a társulatnak körülbelül 30—35 tagja gyűlt egybe este 8 órakor társas vacsorára. — A hivatalos felköszöntőt Stern László egyleti titkár mondotta. Hatásos szavakkal vázolván a márczius 15-iki vívmányok jelentőségét, poharát a szabad eszmék megvalósulásáért ürítette. Reisner Arthur költői szárnyalással emlékezett meg a szabadságharczról, általános tetszés közben. Reisner Emánuel indítványára az egybegyűltek üdvözlő sürgönyt k ildtek Sándor Pál orsz. képviselőhöz, mint a mostanában • megalakult »Országos magyar kereskedelmi szövetség« elnökéhez. A következő felszólaló dr. Kóhn Mór, a magyar nőket éltette, későbbi felköszöntőjében pedig a magyar nemzed koszorús költőjéről, Jókai Mórról emlékezvén meg, a társaság lelkesült éljenzéssel tette magáévá indítványát, hogy a Nizzában üdülő ősz poétát táviratilag üdvözöljék. Ezután beszéltek még Lendvay Mátyás, Reisner Béla, Faragó Andor, Reisner Emánuel, Goldmann Ferencz, Deutsch Vilmos és Révész Géza. A társaság kellemes hangulatban éjfélig maradt együtt. Az újvárosi olvasókörben mintegy 120 egyén, ezek között nagy számban nők is vettek részt az esti lakomán, amely Csiszár Sámuel kántor intoná- lására a Hymnusz énekkel kezdődött. Domby Lajos a kör elnöke nyitotta meg lendületes beszédben az ünnepélyt, mig Farkas Károly esperesi titkár gyönyörű szónoklatban méltatta a nap jelentőségét. — Rácz János Ábrányi Emilnek alkalmi költeményét szavalta el nagy hével. Az ünnepély kiemelkedő mozzanata volt, hogy a lakomán rIóth János vendéglős bőkezűségéből tizenkét negyvennyolczas honvéd is részt vett, akik közül a legfiatalabb is nyolczvan esztendőn túl volt. Megkapó látvány volt az öregek díszes tábora, egymás mellett ültek, és a lakoma folyamán egyszerre felemedkedve. aggságukat meg- czáfoló fiatalos tűzzel és lelkesedéssel énekelték el kórusban a „Talpra magyar“-t. A mély hatást keltő jelenet perczekig tartó lelkes éljenekben és tapsokban nyert befejezést. Az est folyamán különben felköszöntőket mondottak Dombi Lajos, Kóhn Dávid, Farkas Károly, Kiss László, Denhoff Antal, Rácz János, Csiszár Sámuel; Szolga Gyula és Morvayné szépen szavaltak egy egy hazafias költeményt. 11 órakor az ifjúság tánczra perdült és a hajnali órákig kedélyesen elmulatott. A negyvennyolczas kör a népkerti csarnokban, egy asztaltársaság pedig az »Otthon«-ban és Ludvig József nagy magyarvárosi vendéglőjében tartott lakomát. Békésen. Az ünnepélyt az idén a »Kossuth-Társaság« rendezte, az eddigiekhez nem hasonlítható, kiváló fénynyel. A házak fel voltak lobogózva. Reggel 9 órakor istentisztelet volt az ev. ref. templomban, hol Kecskeméthy Eerencz orsz. képviselő mondott imát a hazáért és népért. Délután 2 órakor az egyesületek és olvasókörök a vásártéren gyülekeztek, honnan a közönség 108 tagú lovas bandériummal az élén felvonult a régi gimnázium előtti térre, hol az ünnepi beszédet Kecskeméthy Eerencz képviselő tartotta. Makai Marczi alkalmi költeményt, Nyárády László pedig a »Talpra magyart« szavalta. A Veresféle fúvózenekar hazafias dalokat adott elő, az iparos dalkör énekelt. Este 8 órakor a bérház dísztermében hangverseny volt, melyen az iparos dalkör énekelt, Bereutes Lajos gymn. tanár a »Hadak útja« czimü színműből adott elő egy jelenetet: Petőfit a segesvári csatában. Nagy hatást ért el, s fokozta a sikert, hogy 1848-iki honvéd egyenruhába volt öltözve. Buti Vincze tanító a »Vén czigány« melodrámát adta elő zenekisérettel, mely után táncz volt reggelig. A főgymnasium önképzőköre délután 2 órakor szintén tartott ünnepélyt. Sál Gyula elnök ünnepi beszéde után Wertheim Iván VIII. o. t. szépen megirt elbeszélései olvasta fel »A szabadságharcz diák hősei« czimmel. Ebergényi László VI. o és Gyüre László VIII o. t. szavaltak, az énekkar pedig hazafias dalokat adott elő. Ünnepély volt még a polgári leányiskolában és az összes elemi iskolákban. Gyomán. A nagy napra virradóra a város ünnepi szint öltött. A szépen fellobogózott város utczáin a nép ünnepi ruhában indult az ev. ref. templomba, hol Garzó Gyula lelkész gyönyörű hála imáját leborulva, a hazafias érzéstől áthatottan — a templomot zsu- olásig megtöltött közönség is — meghatottan utána mondta. Délután az olvasókörök, egyesületek és az ipartestület zászlók alatt, zeneszókisérete mellett vonult a városház elé, hol a Petőfi-téren felállított szónoki emelvény körül több ezerre menő közönség várta az ünnepély kezdetét, mely 3 órakor következő sorrendben tartatott meg: 1. Kölesei Hymnuszát a dalárda és zenekarok közreműködésével az összes közönség kalaplevéve énekelte. 2. Garzó Gyula a közművelődési egyesület tevékeny elnöke kenetteljes elmélkedéssel vezette be az ünnepélyt s annak jelentőségét szívhez szólólag méltatá. 3. A szabadságról s a márcziusi nagy napok vívmányairól hazafias tűztől áthatott beszédben emlékezett meg Kemény Gyula,
