Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-29 / 13. szám
13-ik szám Gyula, 1903. márczius 29-én XXXV. évfolyam. r Szerkesztőség: Templom-téri Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illet? közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dl|: Egész évre ! . 10 kor. — fill. Fél évre . . . 5 „ —1 „. Évnegyedre ! 2 „ 60 | Egyes szám ára 20 fill. J Társadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Or. Bodoky Zoltán. Felelős szerkesztő: Kőhn Dávid. f--------Te mplomtér, Dobay Ferenoz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-tón közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. I Syilt-tér sora 20 fill. ________A A gyula—barakonyi vasút. i. Megjegyzések a »Válaszrai.* A Hódmezővásárhelyen kiadott „Választ“ alig bírtam megkapni, a képviselőtestületi gyűlés előtt nem olvastam, különben ott mondtam volna el azt a néhány megjegyzést,' amelynek helyet kérek. A Békés múlt számában közlőiteket aláírom és a következőkkel megtoldom. Tárgyilagos és szigorú leszek, a mit állítok, azt igazolni is fogom. Előrebocsátom, bogy a „Választ“ szegényesnek, silánynak, kicsinyesnek találom. Az „Ismertetés,“ melynek egyik társirója vagyok, több figyelmet, főleg ellenérvet, tár- gyilagosabb elbánást, magasabb felfogást, szigorúbb bírálatot érdemelt volna. A válasz ismeretlen írója talán alig olvasta azt el, de hogy meg nem értette — az bizonyos. Ez a válasz tele van eszmével, („lóvonat eszméje“, „Csaba erőszakolt támogatásának tetszetős eszméje“ stb.); de nincs benne gondolat, érvelés, adat, nincs benne tartalom. A számításai nem érthetők, rosszak, felületesek, irányzatosak; a kérdések lényegét mellőzi, a dolgok mélyébe nem hatol be, a jóslásai merészek és nagyok. A várható forgalom és jövedelmezőség kérdését teljesen figyelmen kívül hagyja; leszab, lehet-é jövedelem ? ezekre ki nem terjeszkedik. Mindezekről én is máskor, alkalmilag emlékezem meg. A válasz arra kíván kiterjeszkedni, a hol az „ismertetés az igazságtól eltérően beszól.“ Lássuk a főbb pontokat, nem sok van. A három első fejezet ellen, tehát a vasút vonalozása, a keskeny vágány indokolása, a szükségesség és a közgazdasági jelentőség ellen nincs észrevétele, csak az, hogy kételkedik abban, miszerint a bizottság nem nyerészkedésre építene, vagy legalább a jól javadalmazott igazgatói állásokért. Gyenge érv, erős gyanúsítás, elmaradt felfogás, a melyet alig volna érdemes figyelemre méltatni, ha nem lenne kapós, általáT A. R C Z Tavaszi ibolyák. Csodás poézis van szobámban: Maréknyi illatos virág, Kis asztalon, fehér vázákban Szelid, kékszemü ibolyák 1. . .. Ezt: kis menyasszonyom kötötte Tavaszi,, fényes reggelen .... Amazt: a két kis szomszéd szedte, Elküldve emlékül nekem 1 Ezek legkedvesebbek nékem, Ez igénytelen ibolyák, Mosolygó, szende kék szemében Mindegyiknek egész világ I ... . Egész világi — Egy tündérországi A szeretet szentelt jele .... S amint szobám beillatozzák Szivem megittasúl belel S mig félimetten, öntudatlan Lezárul lassan két szemem, Szivembe száll egy édes dallam Es összekulcsolom kezem .... Szemem ragyogva ég a könyben, S elmondok értük egy imát, Értük, kik elhinték köröttem Ezt a néhány szál ibolyát! Székely Sándor« Valami a szerelem, a költészet és a művészet bolondjairól. A kereskedelmi csarnok f. hó 21-én este tartott társas összejövetelén felolvasta : Reisner Arthur. A normális bolondokon kívül, akik a világűrben keringnek, még háromféle bolondot legyen szabad megállapítanom : a szerelmes, a poéta és nos és ha nem volna egyéb lényeges kérdésekkel kapcsolatos. Kényelmes helyzetben vagyok, Dobieczky Sándor szavai! fogom csak idézni, a ki a helyiérdekű vasutak terén elismert szaktekintély, aki ezekről és a kapcsolatos kérdésekről, amelyek — úgy látszik — országszerte felmerültek, több müvében a következőképen szól: „Helyes, hogy azok, akik a vasúthoz legközelebb állanak, tevékeny részt vegyenek alapításában, építésében és igazgatásában. Az a feladat, hogy a helyi érdekeltség a maga erején épitsen, a legszebb, leghasznosabb, de tagadhatlanul a legnehezebb is. Helyiérdekű va8utjaink felvirágzásának főfeltétele az olcsó építés, az olcsó kezelés s végül a forgalom hathatós fejlesztése érdekében kifejtendő állandó tevékenység. Mindenek előtt kimondandó, hogy az ügyek intézésébe befolyó egyének javadalmazásban részesitendök. A nobile officiumnak egy ilyen határozottan indusztriális jellegű vállalatnál nincs helye. A vasút főfeladata lesz haszonra dolgozni s a haszonból mindenkinejr, aki a haszon elérését előmozdította, részesülni kell, nemcsak az építkezés, hanem az üzletkezelés alkalmával is. Nem olcsó lelkesedés, hanem munka, még pedig önérdektől serkentett tevékenység kell ide. Az igazgató-bizottság tagjainak, valamint az intézőknek erőfeszítésükhöz mért anyagi hasznot kell biztosítanunk, osztalékot a megtakarított összegekből, vagy üzletbevé- telekból, úgy, mint azt helyi pénzintézeteink teszik, melyek ez utón voltak képesek Magyar- ország minden vidékére és városába behatolni és maguknak képzett adminisztracionális személyzetet .teremteni.“ Milyen szép, milyen magas felfogás, az okos, eredményes szellemi munkának nem lebecsmérlóse, hanem befogása a haladás szekerébe, megjutalmazása — érdeme szerint. Emelkedett, magas nézetek, egészen európaiak ! Kivánatos, hogy megértessenek, érvényre jussanak. Némileg javadalmazott igazgatói állások egyébiránt eddig csak a helyiérdekű vasutaknál vannak; a kis vasutak még nem fizetnek. Az a. e. g. v. igazgatói, alelnöke, akik messze vidékről évek óta járnak a gyűlésekre, igen eredményes, nagy munkát végeznek, — a sajátjokból fedezik kiadásaikat, ingyen dolgoznak. Ezek egyébiránt most még nagyon mellékes, batodrendü kérdések, amelyeket a majdani részvénytársaság rendez és megoldásra juttat úgy, a hogy akar, a hogy jónak lát. A »nagy mondásos* IV. fejezettel köny- nyen elbánik a „válasz“ : a 22,000 koronát kilométerenként kevesli, a hozzájárulásokat Somaija. Á 22,000 korona legfelső határa a költségeknek; jármüvekkel, kocsikkal, motorosokkal, mozdonynyal együtt, szolid, reális ösz- szeg, a melyért a tervezett vasút biztosan kiépíthető. A hozzájárulás részletei véglegesen nincsenek megállapítva, azok még nem valók a nyilvánosság elé ; a keretek megadattak, nyilvánosak. Az állami hozzájárulás mintegy 200.000 koronára van gondolva, a mi az 1.200.000 koronás összes építési tőkének */6 része (16-67°/0) Ez nem túlnagy! Az állami hozzájárulások felső határa nem 10°/0, ez tévedés, hanem 30, sőt 32,3°/0 (marosludas, beszterczei, székelyudvarhelyi, szászrégeni h. é. vasutak.) Hát legutóbb a hódmezővásár- hely—nagyszentmiklósi vasútnál? Ez pedig nem is hegyi vasút. A többi hozzájárulások nagyok és kétségesek — az igaz; de hát ez nem azt jelenti, hogy megszerzésükön nem kell munkálni, hanem az ellenkezőt. Az első lépések jól sikerültek, valószínű, hogy a többiek is hasonló eredménynyel fognak járni. Legalább remélhető, mert az ellenkezőre semmi tárgyi ok nincsen ! Ha pedig a legjobb akarat és legnagyobb igyekezet daczára sem lehet a hozzájárulásokat megszerezni, akkor a keskenyvágányu vasút sem épül ki. Ez egyszerű és világos! De, ha mi a jövedelmezőnek Ígérkező közlekedési vállalatra nem tudunk 1.200,000 koronát összehozni: hol, mikor és ki fogja nekünk a rendes nyomtávú vasút kiépítéséhez kellő kereken 3l/% millió koronát összegyűjteni, vagy adni? Es ha adja, hát miért? A gróf Almásy-féle vasúttal szemben se tárgyilagos a „válasz*, még csak nem is igazságos. Mig a helyiérdekű vasút komolyan tárgyalás alatt volt, addig a „teljes megváltást“ Ígérték az engedményesek (írás van róla); most, hogy a terv végleg el lett ejtve, kivihetetlennek bizonyult — a „válasz“ lázit a megváltás ellen. — Az igazságos álláspont pedig az, mely a szerzett jogok méltánylását, kíméletét parancsolja, a vasút megváltását javait ja. De nem teljes létesítési, bekerülési értékben; hanem csak oly érték erejéig, amit ez az uj vasút szempontjából képvisel, amit az uj vasúttal összeeső szakasz a leírások, kopás, kihasználás stb. levonásával, — továbbá a kötelezettségek és a közszállitási eszköz előnyeinek figyelembevételével ma ér, illetőleg az átvételkor érni fog. A Terényi-féle vasúti előmunkálati engedély keskeny vágányura szólt; az „ismertetés“ 21. lapjának utolsó pontja a gyulai érdeken felül | békéscsabait, a vármegyeit kivánja kidomboritani, ami helyes és tárgyilagos. A kis vasút terve tehát régibb, mint a Környei-Bene-féle s igy az ellenke- zési vád önkényt elesik. Ezúttal hatástalan marad az a régi fegyver is Gyula és Békéscsaba között a csekély ellentéteket is hegyekké felépíteni, mert itt az érdekek azonosak, a czél közös. A végezetre feladott kérdésre is köny- nyü a válasz. A vasúti bizottság létesíteni, alkotni akar és nem tervezni, álmodozni. — Örül, ha Barakonyig létesítheti a kis vasutat, de ezt mielébb. A folytatás következ- hetik, de csak ha ez meglesz; az már a vasúti részvénytársaság feladatául marad. És ekkor se gyógyfürdőbe, vagy legalább nem első sorban oda. A béli erdők, hegyek, bányák lesz a czél; fa kell nekünk, meg kő, meg kavics, meg, ha lehet — egy kis ipar. A vasútnak pedig szállítani való! Ember, vagy anyag; ha lehet — mindakettó. A „válasz“ rossz hatást tett, a fegyver helytelenül volt megválasztva, visszafelé sült el; a védett ügynek ártott, a támadottnak használt. A Nemezis-re gondol, aki ismeri a történteket. Hanem, hogy a Környei-Bene-féle terv érlelte a vasút ügyét, előrevitte a megvalósulást, tisztázta a nézeteket, a helyzetet, az bizonyos. Nagy szellemi munkát, eredményt képvisel. Ezért méltánylást, idővel s ha lesz a szerelmes poéta; és miután igy bolondokat olvasok fel, kérem szives elnézésöket. Nem akar itt czélzás lenni a világért sem a nagy elmékre, a lángészre, az igazi tehetségre, vagy a szerelem komolyabb alakjaira, nem, csupán azon jó lelkű emberekre, akik édennek nézik a világot, egy-egy Berend Ivánnak a járókelőt, ángy 'Inak az asszonyt, tündérnek a leányt, hangszernek a holdsugárt, kézzel foghatónak aj virágillatot, a jövendőbeli és meg levő anyósok hangját a szférák zenéjének, meg aztán túrós csuszának a költészetet, amit úgy egyszerűen meg lehet enni. Amint ezekből kivenni méltóztatnak, ez nem normális állapot. Ne tessék oly kétértelmüleg nézni reám és a mosolyt elfojtani, mert bár nekem is voltak bűneim, versek, de ezt sohasem az olvasó gyönyörködtetésére, hanem a magam kínzására Írtam. Meg is szenvedtem értök, de megtisztultam. Es ime tisztult fővel állapítom meg, hogy a költő és a szerelmes bolond. A harmadik fajtára, miután az a legveszélyesebb, a negyedikre, mivel az kevésbé veszélyes, mint az első kettő, majd később térek rá. Tehát a költő és a szerelmes. Miért ? A magyarázat igen egyszerű, mert a kórtünetek egy ugyanazok. A szerelmes ábrándja az ideál, a költő ideálja az ábránd. A költő fantáziája a magasban téved, a szerelmes is magasan téved sokszor a fantáziájában. A költő, ha érzeleg, felül pegá- zusára, a szerelmes, ha érzeleg, felül a publikumnak. A költő hozománya a pályadij, a szerelmes pályadija á hozomány. A költő szereti ábrándképeivel keresni a magányt, a szerelmes is magányban szereti keresni abrándképét. A költő örül, ha elnyerte a babért, a szerelmes, ha 'deálját elnyerte, szívesen oda adná egy szem babért. A költő képzelete repül szerte csapva, a szerelmes is gyakran sz :rtelenül becsapva repül. A költő is képzelődik, a szerelmes is gyakran és igy tovább. Van még más számtalan rokon vonás, a melynek folytatólagos következménye aztán, hogy a szerelmes legtöbbször költő, vagy pedig a költő legtöbbször szerelmes. A fejlődés vice- versa történik és mindig csak vissza. És ez! Hölgyeim és Uraim az a bizonyos harmadik faj. Tessenek összekombinálni az imént felsoroltakból ezt a harmadik fajt, a szerelmes poétát és beáll az agónia, a melynek nézése is dermesztő. Hölgyeim, Uraim ! Szerelem sorvasztó, költészet olvasfztó, de egy szerelmes poéta az borzasztó. Móltóztatott látni, hogy a szerelmesnek és a költőnek némi eltéréssel közös vonásaik van nak, ép úgy, mint a czukornak és a sónak. De összekeverve brrr ! Amit a szerelem, a czukor édesit, elrontja a só, a poéta, ha összekjverjük. Roppant furcsa vogyülék ez. Ez azon deliriumos állapot, a melynek hagymázos félrebeszéléseiből jönnek létre a különben soha létre nem jöhető szerelmi vallomások, a melyek váltakozva, hol a holdsugár ezüstszálain kúszva, hol a mélységes és fekete pokol kín. gyötrelmeinek égő barlangjából kicsapódott lángtenger nyelveken, vagy földre zúzódott sziv- léghajók kosarában, avagy az ezüstös és balzsamos levegő aranyszárnyain a világűrt keresztül repülő vízi nymfák karjaiban jelennek meg. Et ve non victis ! És jaj a le nem győzőiteknek! Akik meg nem értik ! Rá uszittatik a szerelmes költő által az alvilág minden eget és földet összetörő, hullámhegyeket és viztorlaszokat előidéző, vészt és fergeteget támasztó, lehetőt és lehetetlent megrengető szörnyetegei, véres száj és fogcsattog- tatások közepette. Szegény Dante Alligbiczi nem nyughat sírjában, meg kell, hogy forduljon, mert igy hátat fordíthat nekik. De hiszen hölgyeim, önök is voltak szerelmesek bizonyára és igy tudni fogják, hogy mi az a meg nem értett szerelem. ‘ Miután, szerelmes még mindegyikünk lehet, nem akarom ezen a téren az osztályozást tovább folytatni. D; azért ne higyjék kérem, hbgy poéta nem leltet mindenki, sőt: „Nagy tehetség kell ahhoz, hogy valaki poétává ne váljék.“ A költők fajához tartozik azonban még egy kiválóan veszedelmes faj, az úgynevezett ihletett poéta. * Ismeretes alak. Félrőfös haja, mint egy haragos vaddisznó sertéje felfelé borzolva, lefelé van simítva, melynek fürtéit a levegőben imbolygó múzsi -csókolni láttatik. Szemében hol vad, hol szelid tűz, amelyet hol ide, hol oda tűz. Beszéde majd siri. mint a nyikorgó fűz, amelyet rendszerint egy kin rímhez fűz, majd zúgva, mint Lapunlc x»ai számálioz egész iv melléklet vasa. csatolva.
