Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-22 / 12. szám
13-1 k szám Gyula, 1903. márczius 22-én XXXV. évfolyam f 1 Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dl]: Egész évre . . 10 kor. — fill. Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fill. L _______—Á Tá rsadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Or. JBodoky Zoltán. Felelős szerkesztő: Kóhn Dávid. Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. k_________Ä A barakonyi vasút. Gyulaváros képviselőtestülete a városra nézve igen fontos kérdésben fog határozni folyó évi márczius hó 23-án, midőn abban a kérdésben dönt, hogy a gyula—barakonyi keskenyvágányu vasútra megadja-e a kórt kétszázezer korona segélyt, vagy nem ? Rendes viszonyok között csupán az lehetne a kérdés, hogy szükség van-e erre a vasútra, vagy nincs, s ha szükség van rá: ez a szükség arányban áll-e a reá fordítandó mindenesetre — különösen Gyulaváros anyagi viszonyai között — igen tetemes áldozattal. Gyulaváros azonban abban a szerencsés helyzetben van, hogy valahányszor valami üdvös, vagy reá nézve kedvező alakulásról, intézményről, vagy cselekedetről van szó, mindig akadnak idegenek, akiknek egyáltalán semmi közük Gyulaváros érdekeihez, csak a saját érdekeikhez s ezt a külön saját érdeket befuttatják a közérdek zománczával és sikerül is nekik rövidlátókat szerezni, a kik csak a zománczot látják, mikor a rengeteg pénzáldozatot kell hozni s csak később, mikor a munkában lekopik hamarosan a zománcz, akkor látják meg, hogy a zománcz alatt a kapzsi önérdek van, egyébb semmi. S igy nem a tárgyilagos kérdés kerül hétfőn eldöntésre, hanem az, hogy Környei és Bene urak talán jogos magán érdekeit akarja-e szolgálni Gyulaváros közönsége, vagy pedig a magánérdeknél mindég jogosabb közérdeket s az a kérdés, hogy Gyula város közönsége, ha szükségesnek látja a gyula—barakonyi vasút kiépítését, ezen tervének megvalósulásánál kinél talál nagyobb garantiát: Környei és Bene uraknál, vagy Bókésvármegye közönségénél, amely ezt az ügyet nagy áldozatkészséggel éppen Gyula város, mint vármegyei székhely érdekében tette magáévá. Mindenütt a világon könnyű lenne erre a két kérdésre válaszolni, csak Gyulán nehéz, ahol minden ügynél a személyes motivumok játszanak főszerepet és nem azt nézik, hogy mit ajánlanak, hanem azt, hogy ki ajánlja s a közügyeket személyes ellenszenvek és rokonszenvek szerint intézik el. T A. R O Z A.. Mindhiába I ■ . • Harangzúgás halottasénak Fülembe csendül egyre még. És hallom a mint rászögezik A koporsója fedelét . . . Látom a csipke szemfedőjét, Alatta omló tátyolát, — A gyertyafényt, a sok virágot; Érzem a tömjén illatát . . . . . . Úttalan úton bolyg a lelkem, Háborgó gondok tengerén ! . . Mi van hát ott felettünk ! túlnan Ezen a hitvány sártekén? A levegőég végtelenje — A csillagfény — a holdsugár, — A nap — szívja föl lelkeinket? . . . Vagy nincs egyéb, csak földi sár? . . . És meglegyint a mait fuvalma, Csendül egy röpke kaczagás, Nevet az édes, dalos ajka És száll felém a látomás. Könnyű kezével megsimitja A láztól égő homlokom, — Párnámra lebben csókot adva S én megenyhülten — álmodom . .. Csodás, fehérvilágot látok, Oly ragyogó, oly meBeszép I Körüllebeg az akáczillat, Akáozvirág nyit szerteszét . . . Fehér pelyhével beteríti, Szőnyeg gyanánt az utakat; Fehér fátyol borul a fákra S a lombos ágon megakad. Fehér fényű csillag világit, Vakítón szórva sugarát. A sugárözöu beragyogja Az égi trónus udvarát. Távol állott volna tőlünk újólag foglalkozni ezzel a kérdéssel, tárgyaltuk már eleget, de kötelességünk épen a közgyűlés előtt néhány szóval foglalkozni azzal a röp- irattal, a melylyel a magán érdekek igyekeznek a városi képviselőket elhomályosítani s a mely rppirat egy hódmezővásárhelyi nyomdában látott napvilágot. Czime: Válasz Békésvármegye vasúti bizottsága által kiadott Gyulától Barakonyig vezetendő keskeny nyomtávú vasút ismertetésre. Irta: az ugyanodéig tervezett rendes nyomtávú vasút egy hive. Ha valaki jó ügyet és közügyet szolgál 8 egy bizottság által kiadott ösmertetésre választ ad, annak nincs oka a nevét titkolni. Nem keressük, ki rejtőzik a névtelen szerző alatt, csak azt az egyet állapítjuk meg, hogy a rendes nyomtávú vasútnak elsőrendű hive Környei és Bene, igen természetes, mert nehány ezer forintot már belefektettek az előmunkálati engedélyezés és tervekbe, sőt talán a helyszíni tárgyalásba is. Tőlük tehát nem vehetjük rósz néven, ha saját érdekeiket védelmezik s Gyulaváros közönségét, arra akarják rábírni, hogy a keskeny vágányu vasútra ne adjon semmit, mert abból nekik nem lesz semmi hasznuk, ellenben igenis adjanak az általuk tervezett rendes nyomtávú vasútra kétszázezer koronát, mert ebből ha másnak nem is, de nekik mindenesetre meg lesz a hasznuk. Békósvármegyének már szomorú tapasztalatai vannak a rendes nyomtávú vasutak terén, csaknem kétmillió korona értékű törzs- részvény hever a pénztárában, a. mely soha jövedelmet hozni nem fog s a melyet csak a sajtosnál lehet értékesíteni kiló számra; nincs tehát semmi oka, hogy szaporítsa ezen értéktelen értékpapírokat. Hanem látva a békéscsanádi vasútnál a keskeny vágányu vasutakkal elért üzleti és közgazdasági hasznot, rátért erre a vicziná- lis vasútnál egyedül helyes és indokolt útra, hogy keskeny vágányu vasutakat építsen. S ez felel meg egyedül a helyi érdeknek is, hogy minden gazdaság be legyen hálózva s ne kelljen a szállítandó gabonát előbb kocsira rakni, úgy szállítani a vasúti álloináshoz, hanem a gazdaságban lehessen berakni a vasúti kocsiba, a mi rendes nyomtávú vasútnál lehetetlen, már az építési költségek miatt is. Azokra a csodálatos számításokra, a miket ez a válasz a hozzájárulási összegekre nézve tesz, feleslegesnek tartjuk csak egy szóval is reflektálni, mert ma még sem mi, sem a válasziró ur nem tudja, hogy ki mennyivel fog hozzájárulni. S éppen itt fekszik a dolog lényege, ha sikerült az édekeltségtől megnyerni a szükséges tőkét az építéshez, akkor ki fog a vasút épülni, ha nem, nem. De olyan bolon- jdot már ne akarjon elhitetni, hogy a 3.580,000 koronás rendes nyomtávú vasúthoz szükséges tőke részletet az érdekeltség összehozná, de az 1.200,000 koronás keskenyvágányu vasúthoz nem lehet a szükséges tőkét összehozni, mert vagy egyiket sem lehet, vagy az utóbbit könnyebben s ha igaz az, hogy a Környei Bene-féle vasútnak Ígérve van száz ezer korona államsegély ezen idegen ajkú vidéknek a magyarság könnyeb hozzáfórhe- tése miatt; nos akkor a keskenyvágányu vasúttal a magyar sokkal könnyebben hozzá tér ezen idegen ajkú vidékhez, mint rendes nyomtávú vasúttal s igy éppen olyan igénye van, ennek a vasútnak az 100,000 koronás állami segélyre, mint a Bene Környei-félónek. Arra a nevetséges vádra, hogy azért pártolják a keskenyvágányu vasutat, mert igazgatósági tagok akarnak lenni, reflektálni sem érdemes olyan vádlóval szemben, a ki még vasúti igazgató sem akar lenni, hanem mindjárt az építésnél akar olyan hasznot zsebre tenni, a mennyit egy vasúti igazgató 100 évi tantiemmel sem érhet el, vagy azt kell hinnünk, hogy Környei Bene uraksaját anyagi kárukkal semmi egyébb életczélt nem tűztek maguk elé, mint Gyula város és Barakony boldogitását. Hemzseg a válasz az ilyen abszurdumoktól, példának még csak kettőt hozunk fel, egyik, mikor azt állítja, hogy ha Környei Bene keskenyvágányu vasútra nyert volna engedélyt, akkor a vasúti bizottság rendes nyomtávúra kért volna engedélyt, erre csak azt feleljük, hogy ki mint csalafintáskodik, úgy gondolkozik. A másik amit a vasútvonalnak jövőbeni fejlesztéséről ir, ahol már igazán csak az hiányzik, hogy Szentpétervárral kösse össze a rendes nyomtávú vasutat végállomásként. Felesleges pedig mindezekkel bővebben foglalkozni azért, mert a válasz aztán egy olyan beösmeréssel végződik, a mely kétségtelenné teszi, hogy a két tervezet közzül közérdekből csak a keskenyvágányu vasutat lehet elfogadni, azt mondja ugyanis; „Úgy a magánosok mint uradalmak által világ piaczra dobott termények ez idő szerinti és akkori árui között leendő tényleges különbözet az elmaradt részvényjutalékot teljesen pótolja.“ Nos azt talán csak nem akarja vitatni válasz szerzője, hogy az esetben, ha keskeny- vágányu vasút lesz, akkor a világpiaczra dobott áruk ez időszerinti és. akkori árui között nem ugyan olyan különbség lesz, mintha rendes nyomtávú vasutat épitünk. Keskeny vágánya vasútnál is meg lesz tehát ez a nyereség s ezen felül a részvény jutalék sem marad el. a mi a rendes nyomtávúnál elmarad. Tehát kétségtelenül nagyobb hasznot hoz nekem a keskenyvágányu vasút, a mely minden érdekem kielégítése mellett még a befektetett részvénytőkém kamatját is meghozza, mint a rendes nyomtávú, a mely ha kielégíti is érdekeimet, de a részvényjutalékot nem adja, mert annak lehetőségét kizárja a magas építkezési költség s ennél az engedményes vállalkozó és elsőbbségi köt- vénynyel bírók által kisajátított üzlet felesleg. Az tehát a kérdés, hogy Gyulaváros úgy akar-e adni 200,000 koronát, hogy annak soha és semmi körülmények között egy kraj- czár kamatját sem kapja meg, vagy úgy akarja ezt a segélyt adni, hogy befektetett tőkéjének élvezze a kamatját is. Erre fogDak felelni hétfőn a városi képviselők s reméljük, hogy a város érdekében fognak felelni. Akarja On talán látni amaz áldozatokat, kiket a világ önkényes módon pellengére állitott ? ÍNézzen széjjel; arczuk beesett, homlokuk redős, szemük szégyenteljesen a földhöz tapadva. Nesztelenül járnak és szavukat nem hallani. Bizony nagy gonosztevők ezek ! — Hiszen a saját egyéni meggyőződésüket szembe merték állitani a világ szuprematikus nézetével. Ön kérdi ezek után kedves Mihály, mi volt az az ok ?! — Saját énünk gyámoltalansága és gyengesége. Az ember, mint egyed, csekély parány, csak alig látható atom, még az életfentartás ösztönét is alig bírva kielégíteni; de az ember, mint összeség, mint világ : hatalom, mely elsöpör, magával ragad, saját f'zéljaira ' fordít és kiaknáz mindent, a mi körülötte van. Az az erő, az a küzdelem, mely az emberiség igájába hajtotta az egész természetet; törvényt parancsolt az egyénnek is. Innét van, hogy a világ becsülete, az egyed becsülete, a világ nézete, az egyedre kényszerítő. De ez még nem igazság kedves Mihály, ez csak nyers materiális, megfélemlítő hatalom, mely nekünk imponál és mely előtt meghajolunk. Meghajol Ön ? Ön, a kinek ifjúsága a szegénység apró, kicsinyes küzdelmeiben telt el; örökös harczbah és reménységben a világi szerencsével. fin meghajoltam, azért is irám e sorok elején, hogy a mi szerelmünknek czélja nincs. A világ véleménye 1 Ez a fátum üldöz engem egész életemen át. Mikor megszülettem, fényes keresztelő lakomát csaptak bölcsőm fölött, hogy a világ beszélhessen róla. Nevelésem? Tapostam én is az úgyFehérszárnyu angyalsereg közt Mosolygó édes arcz lebeg . . . Boldogság könye szép szemében, Míg dalos ajka rám nevet. Könnyű kezével csókot hintve Még ölelésre hívogat . . . Az akáczillat mintha vonna, S a fehér csillag visz, ragad . . . A fényes trónus lépcsejénél A térdeimre roskadok, De őt ölelnem nem szabad még!.. Óh, mert én a földé vagyok . . . — A lelkem szárnya félve rebben, Mint visszafojtott zokogás. . . . Eltűnt a hófehér igézet A csillagfényes álmodás . . . Hány álmot vált be itt az élet ? És hány szivet hagy parlagon ? 0 csak mosolygott a jövőbe — Reménynyel, hittel gazdagon I Minek siratni, a ki boldog, Kit nem sebez már semmi sem ? Minek járna egy tiszta angyal Az emberek közt idelenn ? — Ám mindhiába 1 bull a könyem, A lelkem szomorú, beteg . . . Óh, bárcsak én is ott lehetnék Dalos pacsirtám, teveled 1 ___________ Irta: Nil. Eg y levél. Tisztába kell jönni közöttünk egy dolognak Mihály ! Az arczomon szégyen pir ég és a kezem reszket a belső felindulástól, de azért irok. Mert miként a nap sugarai minden verőfényes őszi reggel áttörnek a föld hitvány, párázatos ködén; úgy az én lelkem és e tisztult pillanatban látja az utóbbi napok szerelmi mámorának czéltalan voltát. Ön talán nem is sejti, hogy én szivem vérével irom e sorokat. Ezzel a levéllel bús szemfedőt boritok életem boldogságára. Mert hiszen a kebel lázong, az elme tiltakozik a sors ilyen mostoha eljárását birálgatva. Czéltalan! — Mindennek van czélja égben, földön, vizen, csak a mi szerelmünknek nincs?l Mihály meggondolta-e Ön, hogy mikor keze az én kezembe téved és önkéntelen átkulcsolva tartjuk egymás ujjait; mikor epedő vágygyal egymásba olvad tekintetünk, a boldogság e pillanata czéltalan ? De hiszen az ember végső törekvése, végső óhaja, melyért eped, melyei hajszol, mindig a boldogság volt. És mi olyan boldogok vagyunk 1 Saját bensőnk énje megakar állapodni I czélnál, de nem lehet. Miért? Mert közöttünk áll egy öregedő férj és a világ becsülete. Én megvetem a világot, mint egy olyan zsarnokot, ki béklyóba veri a gondolkodás szabadságát az egyed meggyőződését, — terrorizálja az elméket, kényszerhelyzetet teremt az ember számára születésétől kezdve végórájáig. Mert az ember olyan hitvány és gyámoltalan állat, hogy zsinórmérték nélkül nem tudja megjárni az élet utait. Olyan örökös vaksággal büntetett teremtés, kinek világitó szövétnekül kell adni egy légió elvet, melyek irányítása mellett valahogy átbotorkál az örökkévalóságba, mily jognál és oknál fogva, oktrojálja a világ a maga becsületét, az egyén becsületére, a maga nézetét az egyén nézetére ? | Joga nincs, de oka van és az ok megadta a világnak ama jogot, hogy az egyed fölött korlátlanul Ítélkezzék. Súlyos karjával a porba sújtsa, vagy az egekig emelje. Xjap-u.ille mai számához egész iv mellélelet van csatolva.
