Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1903-12-20 / 51. szám
51-ik szám Gyula, 1903. deczember 20-án XXXV. évfolyam r Szerkesztőség: Templom-tér, Dobuy János kereskedése, hova | lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre ! ! 10 kor. — fill. Pél évre ... 5 ! — | Évnegyedre . 2 | 50 „ Egyes szám ára 20 fill. f í f Társadalmi és közga,zd.á,sza,ti hetilap. Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Dr. Bodoky Zoltán. Felelős szerkesztő: Kőim Dávid. Nyílt-tér sora 20 fill. Ev végén. Karácsony hetébe léptünk, alig tiz-tizen két nap választ el bennünket az uj évfordulótól, amely hagyományos szokássá s kötelességévé teszi a hírlapoknak, bogy a lezajló esztendő közérdekű eseményeire visszatekintsenek. Ennek a szokásnak hódolunk mi is, amidőn elmélkedésünk tárgyává tesszük a lezajlott esztendőt, amely ha egyrészről nem is mondható korszakalkotó fontosságúnak, másrészről mégis eléggé jelentős volt arra, hogy ne vonuljon el teljesen zajtalanul közéletünk krónikájában. Gyula város közéletére nézve bizonyára legfontosabb mozzanat a rom. kath. főymna- sium megnyitása. Maga a gymnasium épület ugyan csak a jövő esztendő folyamán épül fel és az 1905/6-ik iskolaév elején fog rendeltetési czóljának átadható lenni, de ez csak alárendelt természetű kérdés A fődolog az, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium, az illetékes egyház és a főgymnasinmi akczió vezetője, Lukács György főispánunk együttes jóindulata s törekvése a főgymnasium létesítése elé tornyosult természetes és mesterséges akadályokat végleg elhárította s az első osztály tényleg megnyílt, s hogy a következő* osztályok fokozatos életbe léptetését többé sem elvi, sem anyagi nehézségek nem akadályozzák. Gyula városának a szék- helykérdós megoldása 8 a törvényszéki palota letesitóse után, az eme kérdésekkel teljesen egyenrangú s évtizedek óta felszinen volt legnagyobb aspirácziójának megvalósulása tehát joggal fűződik az 1903-ik esztendő krónikájához, amelynek legjelentősebb, egy- beu Jegörvendete8ebb eseményét képezi. Közgazdasági tekintetben a lezajlott esztendő szintén figyelemreméltó mozzanatokat és eredményeket produkált. A gyulai iparos ifjúsági egylet, fenállásának huszonötödik évfordulóját önálló iparosok, segédek és ta- nonezok iparkiállitásával ünnepelte meg. Ez a kiállítás úgy erkölcsileg, mint anyagilag minden várakozást messze felülmulólag sike-’ riilt. A kiállításnak rövid tiz nap alatt tizen- kétezerén felüli látogatója volt és nemcsak hogy deficzittel nem járt, hanem az ország egyéb részein egyidejűleg rendezett s valamennyije nagy deficzittel zárult többi kiállítások közül annyiban még ki is válik, hogy 2000 koronán felüli tiszta jövedelmet is produkált a rendező iparos ifjúsági egyletnek. Ami pedig a kiállítás rendezésének egyik irányitó s vezető indoka volt : egyrészről a lethargiában sinylődő gyulai kézmüiparos osztályt végzetessé válható közönyéből felrázni, másrészről pedig a fogyasztó közönségnek a helyi ipar megismerésére alkalmat nyújtani, szintén fényesen bevált. A gyulai s a Gyulára gravitáló vidéki közönség iparosainkat, azok ügyességét, ipari élőhaladottságát a legelő- nj’ösebben ösmerte meg és nem hiú remény, hanem reális számítás, hogy iparosaink és iparunknak megösmerése megfogja gyümölcseit teremni. Közgazdaságunk egyik hátrányos mozzanata volt azonban a több iparág munkásai körében lezajlott munkaszünetelés, ami Gyulán ezelőtt soha sem történt és először fordult elő ebben az esztendőben. Akkor is megírtuk, utólagosan is konstatáljuk, hogy a sztrájkok egyike sem volt indokolva, mindegyik olyan vihar volt, amely csak pusztított, de nem volt jótékony hatása s eredménye; csupán kárt okozott a munkaadóknak és munkásoknak egyaránt; utóbbiak közül sokakat — fájdalom — olyan súlyos helyzetbe sodorva, hogy a legnagyobb nélkülözéssel néznek a kereset nélküli téli napoknak eléje. Nem az 1903-ik esztendőnek, hanem korábbi időnek alkotása ugyan két közgazdasági intézményünk : a gyulai kötött és szövött iparárúgyár és a gyulai tejszövetkezet, hanem a kezdet nehézségeit leküzdve, mindakettő fokozottabb mértékben éreztette jótékony hatását, mint az előző években. A gyulai kötött és szövött iparárúgyár a mi viszonyaink között erősen számbavehető nagy összeseket fizetett ki munkabérek czimén ez évfolyamán és pedig akereset túlnyomó részben olyanoknak iut, akik eddig inkább a háztartás terhei, mint kereső tényezői voltak. A tejszövetkezet is hatalmasan megizmosodott, az utóbbi hetekben ama helyzetben is volt, hogy a helyi elárusitáson kívül naponta 2000 literen felüli tejet szállított Budapestre, melynek piaczán ugyancsak naponta átlag 100 kilogramm gyulai vajproduktum is biztos vevőre talál. Különösen nagy haszon és mérlegelhetlen előny a tanyai földműveseknek, akik a tejszövetkezet létesítése előtt egyátalán nem tudták a tejet értékesíteni, amely körülmény a tehóntartás feladásának kényszerűségét vonta maga után, ami époly kettős kár volt rájuk nézve, mint aminő kettős haszon a tejjövadelem és a szarvas- marhatartás révén produkált trágya a föld termőképességének fokozására. Az idei termés, az egyes gazdaságok között rendkívül ingadozó ugyan, de átlag véve közepes,' s ha dicsekvésre nem is, panaszra okot nyújtónak sem mondható. — A termés és a termésen kívüli kereset körülbelül fedezte a szükségletet, ami nemzet- gazdasági szempontból kielégítőnek nem mondható ugyan, de a mi óriási köz- és magánszükségleteink között mindaddig, míg a társadalom és pedig annak nemcsak a közép osztályhoz, hanem minden rétegéhez tartozó része, más viszonyok közé nem jut, más élet- nózleteknek nem hódol, aminek bővebbi fejtegetése azonban czikkünk keretét túlhaladná, mostohább esztendőkhöz képest nemcsak türhetőnek, hanem még haladásnak is mondható. A vármegye közgyűlése. Békésvármegye törvényhatósági bizottsági tagjainak ! A vármegye főispánja a törvényhatósági bizottság folyó 1903. évi téli rendes közgyűlésének határidejét, a vármegyei szabályrendelet V. fejezete értelmében folyó 1903. évi deczember 29-ére tűzvén ki, a közgyűlésnek ezen napon délelőtt 9 órakor s a szükséghez képest a következő napokon való megtartásáról, a törvényhatósági bizottság teljes czimü tagjait tisztelettel értesitem és a közgyűlésre meghívom. Gyulán, 1903. deczember 17-én. Dr. Fábry Sándor, alispán. Tárgysorozat. A törvényhatósági bizottság deczember hó 29-én tartandó rendes közgyűlésére. 1 Néhai Beliozey István, a vármegye volt főispánja arczképének ünnepélyes leleplezése. 2 A vármegye alispánjának jelentése, a vármegye közállapotáról és az októberi közgyűlés óta tett nevezetesebb intézkedésekről. 3 A számonkérőszék jegyzőkönyve, a vármegyei tisztikar tevékenységéről. 4 Gróf Tisza István miniszterelnök leirata, a hozzá intézett üdvözlésre. | A vármegyei nyugdíj igazgató-választmány határozata, Sztraka György békéscsabai járási főszolgabíró nyugdíjazása tárgyában. 6 A vármegye alispánjának előterjesztése, a békéscsabai járási főszolgabíró részére természetben való lakás helyett, lakáspénz megállapítása iránt. 7 A kijelölő választmány megalakítása. 8 A nyugdíjazás folytán megüresedett békéscsabai főszolgabírói és a vármegyei árvaszéki jegyzői állásoknak választás ntján való betöltése., továbbá az ennek következtében netán megüresedő egyéb tiszti állásoknak ugyancsak választás utján való betöltése. 9 A vármegyei közigazgatási bizottságból a folyó év végével kilépő : Haviár Dániel, Varságh Béla, dr. Hajnal István, gróf Almásy Dénes és dr. Márki János helyeinek titkos szavazás ntján való betöltése. 10 A vármegyei tiszti főügyészi helyettes megválasztása. 11 A vármegyei igazoló-választmányba 5 tag megválasztása. 12 A nyugdíjazandó tisztviselők munkaképtelenségét megállapító bizottságba 2 orvos megválasztása. 13 A vármegyei bét lóavató bizottság elnökeinek megválasztása. 14 A belügyminister ur leirata, a vármegyei alkalmazottak fizetésemelésére megszavazandó pótadó ügyében. 15 Kereskedelmi m. kir. minister ur leirata, a vármegyei kéményseprési szabályrendelet módosítása tárgyában. — Ugyanilyen tárgyú kérelme Szvetics Bernát békési kéményseprőnek. 16 Tolnavármegye körirata, a büntotötörvény- könyvnek oly irányn módosítása iránt, hogy bűncselekményt követ el az, aki az országgyűlés bármelyik házának tagját pénz, vagy egyéb jntalom ígérete ellenében, törvényhozási működésében befolyásolja. T Á. R C Z A. Válás után. A hányszor látlak, a szivemre Szomorúság borúi sötéten. Olyan rég volt, hogy együtt jártunk, Összesimulva, kéz a kézben 1 . . . Ibolyáé tavaszi napoknak Mosolygó üdve újra éled, Pedig azóta mi felettünk Elszállt egy darab örökélet . . . Neked is mondták egynehányan, Én is hallottam egynéhányszor ; Nem ülünk össze . . . Hogy kaczagtuk, Hogy csúkolództunk össze százszor I Nem adtunk a sok bölos tanácsra, Nem hajtottunk a tilalomra. A szívünk delejes vonzása Remegve csalt a két karomba. Egész világom voltál nekem És én neked egész világod . . . Óh miért nem álmodhattuk végig Ezt a bolondos, boldog álmot. Könyörtelen mért tépte széjjel Sorsunk a bűvös tündérfátyolt? Mért, hogy ezer fulánkos szóval Aki nem ismert, az is — vádolt? Elváltunk hát ... De mondd, mi baszna, Ha szívünk mégis összedobban I Az utczán meg se látjuk egymást, De megsiratjuk nagy titokban 1 . Engem ha szólnak, te mosolygása, De kintól eáppadoz az ajkad . . . S mig téged gnnyol kaczagásom : Imádkozom, hogy meg ne halljad 1 Nil. Magyar remekírók. IV. Sorozat: Kurucz költészet; Kisfaludy Sándor munkái, 1. kötet; — Széchenyi István gróf munkái, I. kötet; — Vörösmarty Mihály munkái, IV. kötet; — Tompa Mihály munkái, II. kötet. — Kiadja a Franklin Társulat, Budapest 1903. Az a nagy és értékes gyűjtemény, melyben a Franklin Társulat összegyűjteni vállalkozott a magyar nemzeti génius legjelesebb alkotásait, ismét öt szép kötettel gyarapodott. Kapóra jelent meg a „Remekírók“ e negyedik sorozata éppen Karácsony előtt. Mert a ki könyvet szokott ajéndékozni annak, a kit szeret, vagy becsül, — s ilyenek sokan vannak — bizonyára nem talál maradandóbb becsű könyveket a „Magyar Remo kirók“-nál. Ennek a negyedik sorozatnak, a Kisfaludy Sándor, a Vörösmarty és Tompa munkáinak egy egy kötetén kívül, két igen nevezetes, szinte azt mondhatnék: egyetlen kötete van. Az egyik: a „Kurucz költészet“ s a másik a Széchenyi István gróf válogatott munkáinak első kötete. Mind a kettő régen érzett hiányt pótol irodalmunkban s éppen ezért különösebb figyelmünkre érdemes. A Kurucz költészet — talán mondanunk kell — a magyar nemzet szabadság-kultuszának hü tükre s egyúttal a Rákóczy és Thököly dicsőségének örökös emléke. A mióta Thaly Kálmán a kurucz kornak fáradhatatlan búvára és az ö nyomán Toldy és Erdélyi, a két jeles irodalomtörténetiró, fölkutatták és közreadták a vitézi énekek és elegyes dalok gyűjteményét, egyre jobban bebizonyosodott, hogy a „kurucz költészete voltaképpen nem izolált fejezet irodalmunk történetében, hanem alkotó része, illetőleg láncz- szeme annak a népies magyar költészetnek, mely} a századok során soha meg nem szakadt, hanem egyre élt és fejlődött. „Egy része a történeti népköltészetnek — írja Erdélyi Pál, a kötet ös- mertető előszavában : — harmincz, negyven esztendőnek (1670—1711) költői formában való megnyilatkozása. Nem önálló, hanem ez idő szerint a legjobban képviselt és ismert fejezete a népi költészet történeti fejlődésének*. Végig lapozván ezt a szép kötetet, melynek tartalmát Erdélyi Pál nagy szeretettel és finom Ízléssel válogatta össze a „Kurucz költészet* gyöngyeiből,megelevenedikelőttünk az alegenda- szerü kor, melynek emlékét ma már csak a „Rákóczy-induló* őrzi köztünk. És a mint erre a szilaj indulóra gyorsabb pezsgésbe jön a vérünk, ugyanúgy hevesebb lüktetésbe kezd a szivünk is, mialatt a szemünk révedezve jár az izzó hazaszeretettel telített fekete betűkön,mert minden sor egy egy fohász a szabadságért s egy egy fogadás, hogy „vérünk hullajtásával* is kivívják ezt a szabadságot, a mely — fájdalom 1 — elveszett akkor és pedig sok időkre veszett el! Rákóczy, Bercsényi és Bezerédi — a »vitéz magyarok vezéri“ — az áruló Ocskay, a »fejedelem villáma*, a rettenetes vak Bottyán s a ku- rucz-világnak valamennyi, több-kevésbbé hires és hírhedt szereplője, föl egészen Károlyi Sándorig: mind előfordulnak e dalokban, viselt dolgaik érdeme, vagy becstelensége szerint, egész addig a szomorú pillanatig, a melyben „kiállott Rákóczy a munkácsi sánczra. — Reá támaszko- dék pántos pallosára« ! . . E szomorú pillanatig váltakozva csendül meg a „Kurucz költészet*-ben, hol dicsőségesen fölragyogó, hol veszedelmes zátonyra jutott szabadságnak az ujongása és keserűsége, a szerint a mint a Rákóczy fegyverei győztek, vagy vereséget szenvedtek. Ettől kezdve azonban, miután a szabadság ügye elveszett, csupa fájdalom sir a török sip, vagy a magyar tárogató hangján s a szerencsétlen ország állapotát semmiféle korfestö rajz nem jellemezhetné hivebben, mint a kötetnek utolsó előtti dala, melyet ide iktatunk: Rákóczy, Bercsényi I Ragyogó vitézek I Napkelet tájiról, fegyverre kelének, És, amint fölkeltek, fohászuk égbeszáilt: „Segíts meg, Istenünk, harczaink hevén átl Segíts meg, Istenünk! És Te, Szűz Mária, Hogy el ne pusztuljon magyarok hazája 1 Magyarok hazája, oly dicső volt híred, Hogy aranyalmának neveztek el téged.“ Az alma lehallott, csutkája van csak meg, Mióta az ország labaDezczal tele lett; Magyarok hazája, aranyos szép alma, Ki téged őrizett, hideg hant takarja A „Kurucz költészet“ a »Magyar Remekírókénak minden esetre egyik legszebb és legértékesebb kötete. Ugyanezt mondhatjuk a Széchenyi István gróf munkáinak első köteléről is, melyet Berze- viczy Albert rendezett sajtó alá. A hosszú bevezető tanulmány, melyet a kötet élére irt, talán a legértékesebb azok közt, melyeket valaha „a nemzet ébresztő legnagyobb magyaréról írtak. Meglátszik rajta, hogy nemcsak szereti Széchenyit, hanem alaposan ismeri mind lelki és kedélyvilágát, mind politikai és társadalmi munkásságát is. Sikerrel védi meg ama nem régiben támadt tendencziózus törekvés ellenében, mely szeretné föláldozni Széchenyi nagyságát a Kossuth kultusz oltárán s igen helyesen jegyzi meg, hogy nemzeti pantheonunk mindkettőt — Széchenyit t .a-pn -rí xc mai számához egrész iv xxiellélclet tra.ii csatolóra..
