Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1903-08-30 / 35. szám

35-ik szám

Gyula, 1903. augusztus 30-án

XXXV« éviolám

r

Sierkeszlőség:

Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök.

Kéziratok nem adatnak vissza.

BIGfizelési díj:

Egész évre S . 10 kor. — fill.

Pél évre ... 5 „ — „

Évnegyedre . 2 „ 50 „

L

Egyes szám ára 20 (111.

f f

Társadalmi és közgazdászáéi lietilap.

Megjelenik minden vasárnap.

Főszerkesztő: Ur. Ködökj Zoltán. Felelős szerkesztő: Kóhn Dávid.

í Kiadóhivatal:

Templomtér, Dobay Perenez háza es könyvkereskedése, hova a hirdetések én nyílt-téri közlemények küldendők.

Hirdetések

szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban:.

L

Nyílt-tér sora 20 Hfl.

Iparfejlesztés.

Földmivelő állam vagyunk, tehát mindent a földmivelós érdekében kell tennünk, hangzik az agráriusok jelszava.

A hány szó, annyi tévedés; hiszen ha földmivelő állam vagyunk már különben is, akkor a kultúra ezen ága kell hogy fejlett legyen s természetszerűleg nem kíván olyan támogatást, mint egy oly foglalkozási ág, a mely elhanyagolt.

S mentői fejlettebb akár önként, akár állami támogatás folytán a íöldmivelés, annál inkább indokolt, hogy a még fejletlen ipar még nagyobb támogatásban részesüljön, mert mennél több a nyers terményünk, annál nagyobb érdekünk, hogy az itt dolgoztsssék fel s ne olcsón menjen ki a határon, mint nyersáru s drágán jöjjön vissza, mint ipar- czikk.

Tagadhatatlan, hogy ha nem is elég, de a múltakhoz képest sok történt a hazai ipar támogatása és fejlesztése körül s különösen a tekintetben, hogy ma már azok, akik hivatva vannak az ipari érdekeket képviselni, a fejlődés irányát megadni: melegen érdeklődnek az ipari mozgalmak iránt.

Élénk bizonyitéka ennek az, hogy a mi helyiérdekű kiállításunkat is érdemesítette a kormány arra, hogy megtekintse s megtekintette az ország különböző helyein ez évben tartott hét-nyolcz kiállítást, hogy mindenütt a legiiletékesebb tényező győződjék meg arról, hogy mi a teendő.

A gyulai iparkiállitás zárónapján, múlt vasárnap megjelent körünkben gróf Wickenburg Márk, ipar és kereskedelemügyi államtitkár és Hegyeshalmy Lajos osztálytanácsos, az iparfejlesztési osztály főnöke, hogy személyesen szerezzenek tapasztalatokat a gyulai iparról s arról, hogy mit lehet s mit kell ennek érdekében tenniök.

Nem azért jöttek, hogy ünnepeltessék magukat, nem is tudatták előre jövetelüket, nem volt ünnepélyes fogadtatás, nem volt bankett s egyéb szokásos mulatság, mely

elnyomja a munkát a eltéríti a figyelmet a czéltól.

Jöttek, mint hivatásuk magaslatán álló munkás férfiak, akik nem láttatni, hanem látni akartak, behatóan megszemlélték a kiállítás minden részét, érintkeztek az iparosokkal, megtudták mi a legégetőbb szükség s szerzett benyomásaik alapján mindjárt két irányban Ígérték meg a támogatást, a mely támogatás hivatva lesz iparunk két ágának egy szebb jövőt biztosítani.

Ez a két iparág a szabász és agyagipar.

Mind a két iparág gazdagon volt képviselve a kiállításon, dicséretre méltó szép munkákkal is, jeléül annak, hogy mind a két iparág fejlődésképes, meg kell tehát tenni mindazt, ami szükséges arra, hogy a fejlődés biztos alapokon történjék.

A szabó iparnál ennek egyik módja a már több helyen kipróbált s hasznosnak bizonyult szabászati vándor-oktatás.

Semmi egyéb nem kell hozzá, mint hogy legalább húsz iparos vagy segéd jelentkezzék a tanfolyamra, a város adjon egy ingyen helyiséget s a kormány leküldi a szabászati vándor tanárt s egy hónapi mun kálkodás után ízlésben, szabásban oda fejlőd hetnek szabó iparosaink, hogy bátran felve hetik a versenyt bármely fővárosi szabóval mert azt be kell ösmerniök s ezt bizonyi tóttá a kiállítás „ is, hogy a jó és szolii munka mellett, bizony a szabásnak volta] hiányai.

Tehát csak egy kis jóakarat kell szabi iparosaink részéről, hogy kiképezve teljesei magukat, a most nem tőlük rendelő ke zönséget elvonják a más városi szabóktól ezáltal maguknak biztosabb exisztencziá teremtsenek.

Ugyancsak hiányok voltak észlelhetők fejlődósképesség mellett az agyagiparnál if aminek oka abban rejlik, hogy az egye iparosok nem szerezhetik meg azokat a gé pékét, amelyek szükségesek a tökéletes mun kához.

Ezen a téren gépek adásával fog

minisztérium segíteni, hogy biztosítsa ezen iparág fejlődését is.

Ebben a két irányban történt pozitív Ígéret, ami nem azt jelenti, mintha más iparágak nem igényelnének szintén támogatást, vagy nem volnának fejlődésképesek s nem zárja ki azt sem, hogy más irányban is történjék támogatás az állam részéről.

Ilyen például az asztalosipar s különösen a butorkészités, amely elismerésre méltó módon volt a kiállításon képviselve, oly szép és díszes munkával, amely bármelyik kiállításnak büszkeségét képezné, de ezen a téren már sokkal bajosabb a segítség, amely csak arra irányulhat, hogy a tömeges áru előállítás mozdittassék elő, például közmühely létesítése által, de fájdalom, a mostani vámviszonyok mellett piacz hiánya miatt a tömegáru produkálása haszonnal nem járhat s igy nem sikerült ez a kísérlet Aradon sem, ahol pedig még fejlettebb az asztalosipar.

A vezető férfiak jóakaratát láttuk, arról meggyőződtünk, de ha eredményt akarunk elérni, ahhoz szükséges az iparosok jóakarata is.

Ok vannak első sorban hivatva arra hogy saját érdekeiket képviseljék, ügyeik- bajaik felett tanácskozzanak, véleményt adjanak, a hol kell és segélyt kérjenek, a hol szükséges.

Ennek lehetősége pedig csak egy utor van, a tömörülés és szövetkezés utján.

Igazán csodálatos, hogy akkor, a mikoi jminden társadalmi osztály igyekszik a magi [szervezetét megteremteni, hogy érdekeit meg védeni tudja : a gyulai értelmes, minden te kintetben jóravaló, tisztességes iparos osztálj még attól is idegenkedik, hogy a törvény bei előirt szervezetet, az ipartestületet létesítse

Midőn erre az iparos osztályt saját jó felfogott érdekében ismételten felhívjuk, nen fejezhetjük be sorainkat anélkül, hogy hálái köszönetünket fejezzük ki az államtitkár éi osztálytanácsos uraknak az iparosok nevébei is azért, hogy kiállításunk megtekintése végett körünkbe fáradtak, útmutatást adtak

buzdítottak s szivünkből kívánjuk, hogy a hazai ipar fejlesztése körüli önzetlen nemeB buzgalmukat a siker koronázza nálunk és másutt is az országban.

Erős önálló magyar ipar biztos alapja a földmivelés érdekei megóvásának s csak a kettő együttes fejlődése teheti virágzóvá hazánkat, bizonyára városunkat is.

A vármegye közgyűlése.

— Augusztus 27. —

Meglátszott a csütörtöki megyegyülésen a nagy terein külső képén, hogy a tárgysorozat tömegmoz- ga'tó érdekes ügyeket nem tartalmaz. A zöld asztalnál az elnök köré sorakozó tisztviselőkön kivül szétszórtan ülve csak néhány érdeklődőt láttunk, a kik részéről mindössze két-három rövid felszólalás akasztotta meg az apró ügyek gyors előadását úgy, hogy a 67 pontból álló tárgysorozattal már 11 órára végzett a közgyűlés. — Jelen voltak:

Lukács György főispán elnöklete alatt dr. Fábry Sándor alispán, Berthóty István tb. főjegyző, dr. Konkoly Tihamér aljegyző, Moldoványi János tb. aljegyző, Jancsovics Péter árvaszéki elnök, Sztraka György, Ambrus Sándor, Lukács Endre, Pohosba Mihály főszolgabirák, Morvái Mihály, dr. Bodoky Zoltán, G. Varga András, Cs. Demkó József, Schröder Kornél, Zelinka János, Südy István, Szeherényi Zs. Lajos, Aszalay Gyula, Seiler Elek, Bérezi Sándor, Maczák L. György, Dinyovszky András, Laczó János, Gajdács János, Pribojszky György, Kárnyáczky István, ' Weisz Mór, Ritsek János bizottsági tagok.

1 A főispán néhány szóval megnyitván a köz- ' gyűlést, elrendelte az ügyeknek sorrendben való elö- ’ adását.

A belügyminiszter nem hagyta jóvá a várme- 1 gye határozatát, amelyben a magyar iskolahajó léte- ■ sitésére szánt 500 korona adományát a katona- I beszállásolás! alap terhére szavazta meg. Miután a i vármegye másnemű fedezettel nem rendelkezik, az i adomány megajánlását tárgytalannak nyilvánította a I közgyűlés.

i Nyitravármegyének az adókezelésnek a közsó- • gek hatásköréből való elvétele iránt, Csanádvárme- , gyének a községek levelezésére általános portóménT Á. R C Z A..

Visszapillantás a gyulai iparkiáilitásra.

Itt, a búza, a ezukorrépa és a kukoricza dús, áldásos hazájában egy iparkiállitás I

Itt, hol a bőkezű természet kifogyhatatlan életforrása, az édes anyaföld, hatalmas árban ontja magából a földi javakat! Itt, hol éppen a virágzó és eredménygazdag földmivelés természetes gátul szolgálhatott az ipar fejlődésének.

Mert ne feledjük, hogy az emberiség haladására, művelődésére mindig az égalji és a helyi viszonyok voltak döntő befolyással. Mit keressen, miből éljen az angol, ködös, barátságtalan hazájában ; a skót terméketlen, kopár sziklái között ?! Elmegy a tengerre anyagi boldogulást keresni.

Az Alföld a maga sajátos földrajzi fekvésénél, valamint a talaj viszonyainál fogva, mint tudjuk, a honfoglalás idejében alig volt benépesítve.

Amaz időben, midőn a végeken, u. m. Dunántúl, Felvidéken és Erdélyben virágzó ipartelepeket találunk, az Alföld még csecsemő korát éli.

Békésmegyéről a török hódoltság idejében találunk első hiteles följegyzéseket. Eme vármegye és specziel Gyula város lakossága tele- pitvény. Van három féle nationálója és négy féle vallásfelekezete. Azon körülményt, hogy Gyula város lakossága túlnyomóan telepesekből áll, talán lehetett volra az ipar és kereskedelem felvirágozására kecsegtető jelnek venni, ha eme telepesek a régi rómaiak, vagy görögök lettek volna. Ismerjük jól; mily befolyást gyakorolt Bizancz fénye és műveltsége, Velencze ipara és kér ‘skedelme még hanyatlásának korában is a szomszéd népekre, sőt az egész európai kultúrára.

így tehát el kell fogadni ama históriai tapasztalatot, hogy a müveit* és hatalmas nemzet, mindig abszorbeálta a vele együtt lakó barbárt. Történt volna ez igy kis méretekben Gyulán is, de eme felszívódás itt két okból lehetetlen volt.

Először, mert a letelepedett nép azon időben maga is a kultun kezdetleges fokán állott és igy teljesen domináló állást ez irányban elfoglalni nem tudott. Második és ennél fontosabb ok pedig az volt, hogy itt, eme termékeny talajon a könnyű megélhetés az édes anyaföldből kevés leleményesség latbavetésével is biztosítva volt.

Az emberiség könnyen szeret boldogulni és a hol ez kínálkozik, egyszerű eszközök fel- használásával ; — nem erőlteti meg az eszét.

Az Alföld ipara fejlődésének, éppen kedvező territoriális helyzete állt útjában.

Mindenki túrta a földjét békességben, a világról keveset tudván, igényei teljes kielégítést nyertek.

Innen van, hogy a nemzetiségek Gyulán is, másutt is, nem tudtak még együvé olvadni, mert az érintkezési pontok éppen a kultúra mezején hiányzottak.

Az oláh-román sajátos faji jellegénél 'fogva inkább földművelő és pásztor nép, a német már inkább az ipar és kereskedelem felé hajlik.

Tudjuk hát, hogy Gyula városának olyan ipara nincs, mely tartósan dicső tradicziókra hivatkozhatna. Éppen azért bizonyos pessimistikus érzelmekkel eltelve sétáltunk át a Göndöcs kertbe. De kellemes volt a meglepetés. Mert habár a város ipara nem vetekedhetik a külföldével. avagy egyes felvidéki és dunántúli városok iparával, de magán az Alföldön nagyon is megállja a helyét. A népies házi ipar, ami Erdély és a Felvidék kiállításait oly vonzóvá teszi, itt majdnem teljesen hiányzott.

Ennek természetes és megnyugtató oka azonban a búza és kukoricza dús terméseiben rejlik. Magát azzal kecsegtetni, hogy az ipar eme ága itt is valaha elterjed, jelenlenleg himes fantáziára vallana ; mert itt a természet a maga jóságos működésével megakasztó hatást gyakorol.

De erre nincs is szükség. A nép maradjon az édes anyaföld keblén, mely éltet ád és eltakar. Magyarországnak ép ama dicsőségét irigy- lik a külföldön, hogy földművelő állam. A földművelés a maga ős erkölcseiben, közvetetlen érintkezésben a fenséges természettelj nemes és patriarchalis állapotot biztosit,melyet a szegény izgalmaktól elhajszolt városiak teljesen nélkülöznek.

De térjünk vissza a kiállításra.

Az ilyen iparkiállitások rendezése nagyon megokolt. Hasonlít ez a tükörhöz, melyben magát a ke«vély szép és a kevély csúnya megláthatja. Habár a fennebb elősorolt okokból nem sokat várhattunk e téren földmivelő városunktól ; láttunk annyit, a mennyit nem is vártunk.

A textil ipar, igaz — csupán a gyulai harisnyagyárra szorítkozik, mely nyers kellékeit nem e vidékről szerzi be, ép azért működése nem sokat lendíthet a közjón. De hiszen tévedés azt gondolni, hogy a gyárak tulfejlődése a kisipar rovására bármiképen is jólétet teremtett volna. Magyarországnak és különösen az Alföldnek égető szüksége van tömör, életképes, verseny- képes kisiparra. Nem szabad gyári munkássá degradálni a derék kézművest, ki kisbirtokos létére gerincze a nemzetnek. Látjuk lépten-nyo- mon, hogy a gyárak szolgai munkája nemcsak hogy nem megelégedést, de proletárizmust és anarkiát teremt.

De eme kisipar érdekében aztán mindent meg kell tenni, hogy korszerű nívón álljon. Nem szabad veszni hagyni a kis existencziák ezreit a nagy töke érdekében.

— Láttunk itt Gyulán szépen lendületnek [indult asztalos ipart, mely valóban kecsegtető reményekre jogosít.

A szép művészetek ipari czélokra való fel- dólgozása azonban hiányzott, Aztán én, a ki örültem, hogy Gyula városáról az etnographiai ismereteimet gyarapítóm, csalódtam ; ez irányban az ipar működése itt alig vehető számba.

Láttunk csinos lakatos, szép rézöntő munkákat, megfelelő bőr és csont czikk:ket. A fazekas ipar ugylátszik kezdetlegesebb stádiumban van még. "Kedves képet varázsoljak a kiállított női kézimunkák és tarka képükkel tetszetős külsejükkel ők dominálták a terem hatását.

Már akár hogyan is, az iparkiállitások mindegyike egy-egy nyomós jel annak a bebizonyítására, hogy a bájos női kéz apró ujjacskái alól sok szemgyönyörködtetö holmi kerül elő. Az ötvös munkák egészen hiányoztak, pedig úgy értesültem, e téren Gyula valamikor erősen állott. Az ipar itt ama stádiumba jutott, mikor kezdődik a forrongás korszaka. Gyula város éppen mint a megye emporiuma hivatva van arra, hogy az industria dolgában is vezérszerephez jusson.

Az illetékes tényezők gondos és szorgalmas munkájával és főleg ambiczióval ez hamar fog menni; mert éppen most meggyőződtünk róla a kiállításon, hogy a talaj szilárd, az alap is meg van építve csak tovább kell dolgozni az épületen.

E lapnak kedves és tiszteletre méltó szerkesztője felkért engem, hogy megírjam az általános impressiót, melyet a gyulai iparkiállitás reám tett.

Noha én szerény nő létemre erre aligha lehetek hivatott, szívesen megtettem és felette örvendenék, ha eme soraim a helyzet hü bemutat- hatására csak bármily csekély segédeszközül szolgálhattak. Röthy Emilné.

Xjapia.n.l£ ma,i számához fél iv znellélelet trau csatolóra.